*Niall szemszöge*
Miközben Alexát vigasztaltam mindketten hallottuk, hogy kattant egyet az ajtózár.
- Aszthiszem anyáék jöttek haza! - pattant fel mellőlem Alexa, majd kisietett az előszobába. Hallottam, hogy beszélgetnek. Úgy döntöttem kimegyek "bemutatkozni". Amikor kiértem Alexa édesanyja épp azt kérdezte tőle, hogy kié az a cipő.. ami az enyém volt.
- Jónapot. Niall Horan vagyok. - fogtam kezet a szülőkkel.
- Alexa beszélhetnénk veled? - nézett Alexára az édesanyja.
- Öö.... én épp indulni készültem. - mondtam, majd gyorsan beleléptem a cipőimbe és lekaptam a dzsekim a fogasról. - Szia! Majd hívlak! - öleltem meg Alexát és kiléptem az ajtón..
*Alexa szemszöge*
Miután Niall elment jöhetett a számonkérés pillanata.
- Mit keresett ő itt?? - nézett rám szigorúan anya.
- Hát... őő.... jó barátom..
- Honnan ismered? És mióta? És van köztetek valami??
- Még novemberben ismertem meg.. és mi lenne? miért?
- Mert ugyebár azt mondta, hogy "majd hívlak" és az az ölelés is elég szoros volt!! Erre neveltünk? - akadt ki anya.
- Egy barát nem hívhat ki? És miért lett volna "szoros" az az ölelés?
- De kihívhat.. viszont nekem nem baráti ölelésnek tűnt... láttam amit, láttam!
- Jajj ugyanmár!! Persze, majd egy olyan lány fog tetszeni Niall Horan-nek, mint én?!! - akadtam ki én is, majd befutottam a szobámba..
Szinte egy percet sem aludtam... bolyongtak bennem az érzések és gondolatok..
Az, amit anya mondott.. Az, amilyen kedves volt Niall..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése