Sziasztok. :)
Megint megérkezett az új rész. Egyre jobban közelítünk az I. évad végéhez, ami, mint ahogy az előző résznél említettem a 70. fejezetnél fog bekövetkezni. Ami a trailer videót illeti, már kiválasztottam a zenét hozzá és néhány képet is. Nemsokára megírom hozzá a szöveget és miután kész lesz már teszem is fel Youtube-ra és ide.
Remélem sokan vártátok már az új részt és sokatoknak tetszeni fog! :) Jó olvasást, várom a komikat és a további feliratkozókat! :*
Hivatalos Facebook-oldal: When love is strong
Hivatalos facebook- csoport: ~ When love is strong ~
Köröm tutorialokkal foglalkozó blogom: Nails by Stel Ce
----------------------------------------------------------------------------------------------
- Nem felejtettél el semmit?! Mindent bepakoltál?! - aggodalmaskodott anya.
Az új, szülinapomra kapott bordó Range Roveröm mellett álltunk.
- Minden megvan, nyugi! - öleltem meg utoljára anyát, majd apát is, Dávidnak pedig adtam egy nagy cuppanós puszit.
Beültem az autómba, majd lassan kitolattam és elindultam Rékáért, hogy majd vele együtt folytassam utamat Londonba.
Augusztus van. A júliust még otthon töltöttem, hogy a családommal legyek, mielőtt megkezdem 'új' életemet.
Bekanyarodtam Rékáék háza elé. Leparkoltam, majd kiszálltam és becsengettem hozzájuk.
- Szia. - nyitott ajtót az LB-m, aztán szorosan átölelt.
Viszonoztam ölelését, majd miután bepakoltuk a cuccait a csomagtartóba, elindultunk.
18 óra alatt értünk Londonba. Josh eljött a házhoz, amit bérelni fogunk, hogy segítsen behurcolkodni és rendbe rakni.
Így élőben még jobban nézett ki a viszonylag kicsi, de stílusos lakás, mint képeken.
***
- Akkor beszélhetünk? - kérdeztem barátaimtól, akik a hosszú és fáradalmas rendezkedés után kimerülve nyúltak szét a kanapén.
- Persze. - mosolygott Réka.
Josh nem szólt semmit csak érdeklődve figyelt.
- Ez leginkább neked szólna, Josh. - pillantottam rá. - Szóval, arról lenne szó, hogy szeretnélek megkérni, hogy ha lehet, akkor ne szólj Niallnek semmit sem arról, hogy mi ide költöztünk. - kezdtem el felvázolni kéréseimet, de Josh közbeszólt.
- Miért?! Pedig biztos örülne neki... - nézett rám kicsit értetlenül.
- Tudom. Épp ezért szeretném azt is megbeszélni veled, hogy a szülinapján ne szervezzetek a többiekkel neki bulit. Szerintem örülne neki, ha nem bulival telne, hanem mondjuk ő és én töltenénk csak el. Tudod, ketten. - magyaráztam.
- Áá.. Értem én... - mondta perverz fejjel. - Ketten, mi?! - vigyorgott.
- Josh! - lökte oldalba őt Réka.
- Mi van?! - kérdezte ártatlan arccal.
Mindketten, szinte egyszerre intettük le. Na, igen, ha Joshról van szó, nem érdemes fokozni és belemenni ilyen dolgokba.
Délután kettő körül elsétáltam Niallhöz egy kisebb bőrönddel. Becsengettem hozzá, majd miután előadtam, hogy csak a postás az, beengedett.
- Megyek. - kiáltotta az ajtó mögül. Már előre mosolyogtam a meglepett fején.
- Alexa! - És, igen az az arc felbecsülhetetlen volt.
- Szia. - néztem végig rajta. Boxer, ujjatlan póló - szokásosan jól nézett ki.
Szorosan megöleltük egymást.
- Miért nem szóltál, hogy jösz? - kérdezte miközben becipelte a bőröndömet.
- Megakartalak lepni. - mosolyogtam.
- Sikerült. - nyomott egy finom, puha csókot ajkaimra.
- Meddig leszel? - kérdezte, miután helyet foglaltunk a kanapén.
- Két hétig. - hazudtam.
- Akkor ki kell használnunk minden másodpercet. Holnap viszont be kell mennünk a stúdióba, aztán meg próbáink lesznek három napon át.
- Uhh. Nem baj, de elég rendesen be vagytok táblázva.
- Igen, eléggé, de most még itthon vagyunk. - döntött el a kanapén.
Vadul csókolni kezdett. Nem tudtam hova tenni hevességét. Kicsit megijesztett, de viszonoztam csókját.
Kezdtek elfajulni a dolgok, így mint ahogy Mullingarben is, leállítottam. Csalódottan nézett maga elé, amikor felült.
- Még talán nem állok készen rá.. - szóltam halkan.
- Jó. Oké. Semmi gond. - szólt ő is olyan halkan, mint én. Ezután felkelt a kanapéról és átsétált a konyhába. Szomorúan figyeltem lépéseit és mozdulatait. Átsétált a hálóba.
- Azt hiszem, kimegyek sétálni egy kicsit. - jött ki onnan felöltözve.
- Ne menjek veled? - kérdeztem.
- Ne. Nem rosszból, meg nehogy azt hidd, hogy haragszom, mert nem, hiszen nincs is miért haragudnom, de most szeretnék egy kicsit egyedül lenni. - magyarázkodott.
- Rendben. - erőltettem magamra egy apró mosolyt. Niall még visszapillantott rám, aztán kilépett az ajtón. Megbántottam! Nem vallja be, de tudom, hogy haragszik egy picit! Láttam rajta, hogy csalódott!
*Niall szemszöge*
Nem értem Alexát. Elmúlt 17. Persze megértem, hogy neki ez fontos és az első lenne számára, de már alig bírom tűrtőztetni magam.. Oké, ez úgy hangzhat, mintha csak arra mennék, mégha nem is. Tiszteletben kell tartanom, hogy ő még úgy érzi nem áll készen rá. Bármennyire is nehéz lesz, de megteszem érte.
Kezembe vettem a telefonomat, majd tárcsáztam Josh számát. A harmadik csörgésnél vette fel.
- Gond van? - kezdte egyből így.
- Nem nagy, de mondhatjuk úgy is. - feleltem.
- Hol vagy? - kaptam egy újabb kérdést.
- A parkban sétálgatok. - adtam meg a választ.
- Akkor gond van. Máris megyek. - nyomta ki a készüléket.
Alig tíz perc múlva már meg is érkezett.
- Hallgatlak! - szólt, miközben megöleltük egymást amolyan 'szevasz tesa' stílusban. Ezután leültünk egy padra.
- Mi történt, hogy még ki is menekültél a lakásodból Alexától? - érdeklődött.
- Bepróbálkoztam nála 'úgy' megint... - mondtam halkan.
- És? - jelezte, hogy folytassam.
- Elutasított, mint ahogy eddig is... - mondtam lehajtott fejjel. Nos, igen ez sérti egy "kicsit" férfiúi büszkeségemet!
- Huh... - reagálta le egy szóval. - Szerintem hagyd! Majd lépni fog magától... - tanácsolta.
- Hagynám én, de már nem bírom! Szeretem őt szerelemből, de mivel férfiból vagyok, kívánom őt 'úgy'! - magyaráztam kiakadva.
- Tudom, Niall, tudom, de értsd meg őt! Próbáld meg átérezni az ő helyzetét! Nem lehet neki könnyű alkalmazkodni egy világsztár életéhez, hiszen a directionerek mindent kiderítenek! Lehet tart attól, hogy az is kiderülne! Megaláznák meg satöbbi...! - magyarázta. Pár percig csendben ültünk, aztán újra megszólalt: - Menj és beszélj vele! Elég érettek vagytok már ahhoz, hogy értelmesen beszélgessetek ilyen dolgokról!
- Igazad van! Meg kell beszélnem vele! - álltam fel bátran.
Elindultam haza, mikor félúton jártam megcsörrent a telefonom. Alexa hívott.
- Sz-szia. - köszönt bizonytalanul.
- Szia, Alexa. - köszöntem vissza neki kedvességel megfűszerezve a hangom.
- Csak szeretném megkérdezni, hogy most merre vagy és, hogy kb. mikor érsz haza..?! - szólt mostmár kicsit bátrabban.
- Már úton vagyok. Pár perc múlva hazaérek. - feleltem megnyugtatóan.
- Öö.. Rendben. - nyomta ki a telefont.
Ahogy ígértem neki, pár perc alatt otthon voltam.
- Miért van a bőröndöd az ajtóban? - kérdeztem tőle, amikor észrevettem, hogy szinte oda van készítve.
- Öö.. - fordult meg a konyhapultnál állva. - Láttam rajtad, hogy nagyon kiakadtál és tudom, hogy valamilyen szinten megbántottalak, így arra gondoltam, hogy ha szeretnél gondolkodni vagy valami, akkor elmegyek.. - magyarázta. Elé sétáltam, majd lenéztem gyönyörű mogyoróbarna szemeibe.
- Nem szeretném, ha megint itt hagynál! Már kétszer megtetted! - suttogtam. - És nem bántottál meg, csak kicsit furán esett, hogy már nem először utasítottad el a közeledésemet..
- Bocsánat! - nézett bűnbánóan.
- Semmi baj. Legalább így lett okunk miért beszélgetni ilyenről.. - fogtam meg apró puha kezét, majd a kanapéhoz vezettem. Mindketten leültünk.
- Figyelj én nagyon sajnálom, hogy ennyiszer elutasítottalak, de még eddig mindig úgy éreztem, hogy nem állok készen. Ígérem nem sokára el fog jönni a pillanat! - tett nekem fogadalmat.
- Alexa, nekem ez nem gond! Képes lennék várni rád még több száz, akár ezer évet is! - fogtam két kezembe kicsi kézfejeit.
- Azért annyit nem fog kelleni! - humorizált. Szinte egyszerre nevettük el magunkat.
Ezután csak összebújtunk a kanapén, majd megnéztük a kedvenc filmünket.
 |
| Alexa új kocsija |
Sziasztok. :)
Megérkezett az új rész. Remélem vártátok már és mindannyiótoknak tetszeni fog!
Papíron négy és fél A4-es oldalra jött ki, így átírva gépre, viszont már nem is tűnik olyan hosszúnak. A tegnapi BSE klipp csodálatos lett! Imádom! Egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne hallgassam vagy nézzem minden egyes pillanatban! Még van pár óránk, hogy rekordot döntsünk, úgyhogy hajrá! :)
Ma pedig újabb "ünnepnap' van, ugyanis amint tudjátok ma 3 éves a banda. Happy third anniversary One Direction!!!
Most így ennyi lenne. Jó olvasást! :)
A blog hivatalos FB-oldala: When love is strong
Köröm tutorialokkal foglalkozó blogom: Nails by Stel Ce
-------------------------------------------------------------------------------------
Kb. másfél óra alatt értünk oda Niall kijelölt úticéljához.
- Szeretném bekötni a szemed. - szólt, miközben a gép már landolt.
- Rendben. - mosolyogtam rá.
Niall kihúzott a dzsekije zsebéből egy fekete sálat. Háttal fordultam neki, hogy rá tudja kötni a fejemre. A kezemmel ráigazítottam a szememre, majd a szöszi hátul megkötötte.
- Látsz valamit? - kérdezte meg a biztonság kedvéért.
- Nem. - feleltem.
- Rendben, akkor indulhatunk. - mondta, majd abban a pillanatban felkapott a kezébe.
Lassan lelépkedett a lépcsőkön, aztán végig vitt a reptéren. Ezután elvesztettem a fonalat.
- Fura semmit sem látni... - mondtam halkan.
- Nemsokára odaérünk és újra láthatsz. - "nyugtatgatott".
- Okés. - bólintottam.
Végülis én kényelmesen elvoltam, hiszen Niall cipelt és semmit sem kellett csinálnom, csak a nyakát körülfonva várni, hogy odaérjünk.
Alig tíz perc múlva a szöszi lassan letett a földre.
- Itt is vagyunk. - állt mögém, majd kibontotta a sálat és leszedte rólam. Gondolom visszatette a zsebébe.
Pislogtam párat, aztán amikor feltárult előttem, hogy hol vagyunk kitátott szájjal bámultam. Az Eiffel-torony állt előttem teljes egészében.
Könnyes szemekkel fordultam Niallhöz, aki mögöttem ácsorgott.
- Ez csodálatos! - néztem bele gyönyörű kék szemeibe. Elmosolyodott.
- Számomra te sokkal csodálatosabb vagy! - mondta halkan, mire én lábujjhegyre állva lassan körülfontam a nyakát, majd gyengéden megcsókoltam.
- Mindig is szerettem volna eljönni ide azzal, akit szeretek. - néztem újra a szemébe.
- Tudom. Én is. - mosolygott. - Ez lenne az én ajándékom neked Valentin-napra. - mondta büszkén. - Josh és Harry is küldött külön-külön nekünk ajándékot. - folytatta, majd belenyúlt a zsebébe. Előkapta pénztárcáját, aztán két kis zacskót szedett ki belőle.
- Nos, egy Harrytől és egy Joshtól. - fogta a kezében őket, mint két kártyalapot.
- Nem csalódtam bennük,... - nevettem, mikor jobban szemügyre vettem, hogy mik is azok. Na igen, két kicsi óvszeres zacskó. - ...de még nem lesz rájuk szükség... - toltam el picit Niall kezét. - Ha nem baj.. - tettem hozzá.
- Perszehogy, nem baj..., csak gondoltam elhozom megmutatni, hogy lásd milyen kedvesek, hogy ilyen hasznos ajándékokkal lepnek meg minket. - humorizált, bár hangja kicsit csalódott volt. Megértem őt.
- Azért kértelek ki holnapra a suliból, mert itt éjszakázunk majd egy hotelben és csak holnap megyünk vissza Szlovákiába. Ha apukádnak nem gond, akkor maradnék majd pár napra. - magyarázta.
- Majd én elintézem, hogy ne legyen neki gond. - kacsintottam rá. Ő csak mosolygott.
Körbejártuk egész Párizst. Voltunk fent az Eiffel-torony tetején, a Notre Dame-ban és még a Diadalívnél is.
Vettem (Niall pénzéből, majd visszafizetem neki) egy szuvenírt haza anyáéknak és egy plüss állatkát Dávidnak.
Este nyolc körül estünk be a hotelszobánkba.
- Lemennél légyszi' a konyhára és hoznál egy kis sütit? - kért meg.
- Persze, de én nem tudok franciául. - néztem kicsit furán.
- Értenek angolul.
- Ja, okés. Milyen sütit hozzak?
- Mindegy. Rád bízom.
Elindultam a lifthez. Ott összeakadtam néhány directionerrel, akik valamilyen csoda által totál elvoltak ragadtatva attól, hogy találkoztak velem. Csináltam mindegyikőjükkel egy-egy képet, majd autogramot is adtam nekik.
A lift csak jó tíz perc múlva érkezett meg, mert állandóan elhívták. Miután sikerült beszállnom, a lifttel együtt elhívtak vagy ötször. Nagy nehezen lejutottam a konyhára. Ott nem tudtam sehogy sem sütit kérni, ugyanis nem tudtak vagy nem akartak megszólalni angolul. Kb. 15 perc próbálkozás után feladtam, majd fogtam magam és visszaindultam a szobára. A liftnél megintcsak sok bonyolódás volt. Kissé fáradtan estem be a hotelszobába. Mikor beléptem, az egész szobát sötétség borította. Először azt hittem, Niall elment aludni. Rálestem az ágyra, de az üres volt.
- Niall?! - kiáltottam, hátha kapok választ, hogy mégis itt-e van a szobában. Nem jött válasz... Kezdtem megijedni, hogy valami baj történt vele.
A fürdőszobaajtóra pillantottam. Egy kis nyílásra volt nyitva és gyenge fény szűrődött ki onnan. Kijjebb tártam, majd beléptem.
Gyönörű látvány fogadott. Niall a kád mellett állt. Onnan mosolygott rám. A kád gyönyörűen körbe volt rakva kis gyertyákkal és mécsesekkel. A vízbe rózsaszirmok voltak dobálva. Minden olyan volt, akár egy mesében.
Közelebb léptem a szöszihez, amjd lábujjhegyre állva megcsókoltam. Ujjaimat hátul a hajába vezettem.
- Szeretlek! - suttogta.
- Én is. - csókoltam meg újra. - Ez annyira szép és romantikus! - néztem a kádra. Niall megint csak mosolygott.
- Vettem, pontosabban vetettem neked egy bikinit, hogy ki is tudjuk használni a pezsgőfürdőt. - nyújtotta felém az apró ruhadarabokat, amik egy-egy kis vállfán lógtak.
- Köszönöm. - vettem el tőle.
Kisétáltam a "hálószobába", majd magamra vettem a bikinit. Hajamat egy kontyba fogtam.
Picit szégyenlősen tértem vissza a fürdőszobába.
- Mm... - morgott egy elismerően a szöszi.
Elmosolyodtam. A fejem biztosan piros volt.
Lassan beleléptem a kádba, utánam Niall is. Amíg én a hálóban öltöztem, addig ő is a fürdőben.
Leültünk, amjd összebújtunk.
- Még mennyi meglepetést fogok kapni ma? - kérdeztem huncutul.
- Hmm... Nem tudom.. - felelte rejtélyesen.
- Tőlem nem is kaptál semmit. - mondtam szomorúan.
- Nem baj! - simította meg kezével a derekamat. - Nekem az is elég, hogy itt vagy velem és kitartasz mellettem, ami nem könnyű!
- Majd nemsokára kárpótollak! - jutott eszembe jövőbeli tervem.
- Hogyan? - tudakolózott.
- Miért mondanám el?! - titokzatoskodtam.
- Mert akkor megcsikizlek! - fenyegetőzött.
- Én meg akkor haza szökök! - mondtam amolyan 'na, ehhez mit szólsz?!' hangsúlyban.
- Hupsz. Azt hiszem, akkor inkább várok..!
- Azt jól teszed! - fordultam felé.
Lábaimmal körülfontam a derekát, ő pedig az enyémet a karjaival. Egymás arcát fürkésztük.
- Hiányoztál ám! - suttogta.
- Te is nekem! - suttogtam én is. Amúgy elég sokat kell majd tanulnom.
- Rendben. Nem gond. Miattam ne hanyagold el a leckéidet! - mondta megértően.
- Nem áll szándékomban! Kihat a jövőmre vagy inkább a mi jövőnkre! - mosolyogtam. Niall nem is sejti, mire gondolok.
Pár percig csendben néztük egymást, majd mivel már vagy fél órája a kádban csücsültünk, úgy döntöttünk, kiszállunk és elmegyünk aludni.
Sziasztok. :) Megérkezett az új rész. :D Késtem vele egy picit, de tegnapelőtt egyáltalán nem volt kedvem írni, így tegnap írtam meg egy papírra, amiről ma másoltam át gépre. Elég rövid lett.. És tudom, izgi és jó részt ígértem, de úgy tűnik az a következőben lesz. ;) Azért remélem tetszeni fog mindenkinek a rész. Örülök, hogy már 13-an szavaztatok és minden az igenre. Természetesen még várom továbbra is a szavazatokat. Elárulom, hogy az első évad a 70. fejezettel fog befejeződni, utána lesz egy rövidebb 'szünet', ugyanis tervezek a 2. évadhoz egy trailert. Bár még nem biztos, de számítsatok a videóra. :))
Továbbra is várom a kommentjeiteket és az újabb feliratkozókat! Jó olvasást!
A blog hivatalos Facebook-oldala: When love is strong
Köröm tutorialokkal foglalkozó blogom: Nails by Stel Ce
-------------------------------------------------------------------------------------
Ma van Valentin-nap, a szerelmesek napja. Gyorsan elrepült az idő szeptembertől fogva. A Karácsony is kellemesen telt el. A Szilvesztert és az Újévet Niallel töltöttem. A mai napról nem tudok semmit sem, hogy ma rá-e ér és együtt-e töltsük ezt a szép napot.
Már egy csomó gyakorláson meg egyében túl vagyunk a pályázattal kapcsolatban. Mondjuk még van két és fél hónapunk a felvételikig. Minden nap gőzerővel gyakorlunk a suliban és miután hazaérünk, otthon is. Niall és Josh egyáltalán nem tud semmiről. Meglepetésnek szánjuk nekik. Bár még messze van, de már azt is tudom, mit kap majd Niall tőlem születésnapjára.
Ma is ugyanúgy telt a nap. Suli, tanulás, szünetek, pár kérdés néhány lánytól, hogy mi van Niallel, beszélgetések, majd hazasétálás és otthon tanulás.
Anya négyóra körül kiment sétálni Dáviddal, apa mint mindig, most is munkában volt. Épp a pályázatos papíromat nézegettem, amikor csengettek. Miután kisétáltam az előszobába, beleszóltam a kaputelefonba. Egy ismerős hang szólt bele. Természetesen beengedtem. Számítottam rá, hogy jönni fog.
- Boldog Valentin-napot, Kincsem! - mosolygott rám egy nagy csokor vörös rózsa mögül a szöszi.
- Uramisten, de gyönyörű! - örültem meg. - Köszönöm. - vettem el tőle, majd hosszasan megcsókoltam.
- Gyorsan öltözz át, ha kell vagy szeretnél! - jelentette ki, miután elváltunk.
- Miért? - néztem rá kérdőn.
- Mert egy elég szép helyre viszlek ma. - adta meg a választ egy rövid gondolkodás után.
- Óó.. Akkor pár perc és indulhatunk. Addig tedd bele a rózsákat egy vázába, légyszi'. - futottam be a szobámba. Egész idő alatt, amíg készülődtem, azon járt az eszem, hogy vajon hol lehet az a bizonyos 'szép hely'.
Gyorsan bezártam az ajtót, majd kézenfogva kivonultunk a lépcsőház előtti parkolóba. Beszálltunk egy taxiba, ami már ott várt ránk.
- Hova megyünk? És hogy-hogy nem a saját kocsiddal jöttél? - tettem fel neki kérdéseimet.
- Most Pozsonyba tartunk. - felelte. Nos, nem ilyen válaszra vártam, de ez is megteszi. Legalább tudom, hova megyünk.
Meglepődtem, amikor a taxi a pozsonyi reptérnél állt meg. Niall kifizette az utat, majd bementünk az épületbe. Az ott dolgozók már várták érkezésünket. Egy csinos, szőke lány tartott felénk. Zöldes szemeivel felmérte Niallt, majd egy ezer wattos mosollyal az arcán köszöntötte is. Ő kísért ki minket a repülőgéphez.
Fellépkedtünk a gépbe vezető lépcsőn, nagy örömöre, most már a szőke lány nélkül.
- Megtudhatom, hogy mégis hova utazunk? - kérdeztem Nialltől, amikor leültünk egymás mellé. Csak mi ketten és egy stewardess voltunk a gépen.
- Nyugalom! Majd megtudod, amikor odaérünk! - titokzatoskodott.
- Utálom, amikor nem mondasz el valamit, engem meg furdal a kíváncsiság! - fontam össze magam előtt a két karomat. Niall csak kuncogott egyet.
- Kikértelek holnapra suliból. - szólalt meg pár perc múlva.
- Mi? - kerekedett el a szemem, ugyanis holnap egy újabb megbeszélés lesz a pályázattal kapcsolatban. Na, ne! Ez így nagyon nem jó!
- Elmegyek wc-re.. - mondtam halkan, majd felkeltem az ülésről és kisétáltam az illemhelyre.
Gyorsan tárcsáztam Réka számát.
- Réka! - szóltam bele idegesen a készülékbe, amikor meghallottam a vonal másik végén az LB-m vékonyka hangját.
- Szia, Lexa! - köszönt kedvesen.
- Úton vagyok az Isten tudja hova Niallel egy repülővel. Kikért holnapra a suliból, de holnap megbeszélés lesz, amit nem halaszthatok el, mert még alá is kell majd már írni a papírokat, meg haza is küldenek néhányat a szüleinknek! Most mi a francot csináljak?! - pánikoltam be egyre jobban.
- Rendben, akkor most ezt lassan, értelmesen kérném! - mondta a lehető legnyugodtabban.
- Réka! Ez nem vicc! - figyelmeztettem.
- Oké. Bocsi. Hova mentek?
- Nem tudom. Nem mondja meg, pedig már jópárszor megkérdeztem. - feleltem kétségbeesetten.
- Hát, az jó.. Ha holnapra kikért, akkor akkorra is van valami terve, vagy gondolom aznap jöttök haza. - gondolkodott hangosan.
- Jé, ha te nem mondod, nem is gondoltam volna! - mondtam cinikusan.
- Na, szóval. Mivel holnap nem jösz suliba, akkor majd én aláírok helyetted meg elkérem a papírjaidat. És tatatatammm.. Probléma megoldva! - magyarázta el tervét.
- Biztos, hogy oké lesz így?! - bizonytalankodtam.
- Biztos! Nyugi! Inkább élvezd a Valentin-napot a barátoddal, aki egy csodálatos ember! - nyugtatgatott a 'csodálatos embert' angolul ír akcentussal kihangsúlyozva. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Rám gondoltál?! - hallottam a háttérből Josh hangját.
- Perszehogy. - biztosította őt Réka.
- Na, azért! Én is így gondoltam! - elégedett meg.
Rékával mindketten elnevettük magunkat.
- Ti is érezzétek ám jól magatokat! - köszöntem el tőlük angolul, hogy Josh is értse, majd kinyomtam a telefont.
Írtam még egy gyors sms-t anyának is, hogy ne ijedjen meg, nem tűntem el. Alig fél perc múlva jött a válasz: 'Nyugi! Tudok mindenről! Érezzétek jól magatokat! Apáddal meg majd lerendezem a dolgokat!'. Hmm, ezekszerint anya tud és gondolom tudott is mindenről, vagyis őt beavatta a terveibe a szöszi..?!
Sziasztok. :) Megérkezett az új rész. Elég rövid lett, de a következő részben kárpótollak titeket! ;) Komizzatok és iratkozzatok fel továbbra is egyre többen! Jó olvasást! :)
Ma van Josh születésnapja! El ne felejtsetek neki írni! :) Happy birthday Josh!
Szavazzatok itt bal oldalt. hogy szeretnétek-e 2. évadot!! ;)
FB oldal: When love is strong - Like-oljátok!
Köröm tutorialokkal foglalkozó blogom: Nails by Stel Ce - Olvassátok!
--------------------------------------------------------------------------------------
Lassan, próbáltam minél halkabban lenyomni a szobám ajtajának kilincsét. Anyáék már vagy negyedórája 'egyeztetnek', én meg már beleuntam. Lábujjhegyen osontam oda a konyhaajtóhoz, hogy jobban halljam, miről beszélnek.
- Figyelj, ha bármi is történne az nem csak Niall hibája lenne, mert Alexa is ugyanúgy felelős azért, amit tesz! - hallottam anya hangját. Ez nem normális, hogy még mindig a Niallös résznél tartanak. Apa nem bír leszállni erről!
- Mondjuk ebben igazad van, de mi van, ha erőszakos lenne vele?! - adott igazat egy kis részben anyának apa.
Miért történne bármi is?! Nem értem őket, miért kell ezen a témán "lovagolni"!
- Ha eddig nem volt, most sem lesz! Látom hogy néz a lányunkra. Nem tudná őt bántani! - anya hangjában érződött egy kis gyengédség. Biztosan mosolyog. - Ez nagy lehetőség lenne neki! Igaza van.. Miért ne próbálhatná meg, ha lehet és megkapta ezt az esélyt?! - gondolkodott hangosan. - Azt hiszem beszélek vele. Megkérdezem őt még néhány dologról. - jelentette ki.
Gyorsan visszasiettem a szobámba, mielőtt meglátta volna, hogy hallgatóztam. Gyanútlanul rávetettem magam a kanapémra.
- Kicsim. - nézett be rám az ajtó mögül. - Beszélhetünk?! - kérdezte kedvesen.
- Persze. - adtam engedélyt.
- Kik pályáztak még? - jött ez első kérdés.
- Réka, Gábor, Edina - őket a tanárok választották ki úgy, mint engem. Meg még ketten jelentkeztek az osztályból - Nóri és Zsolti. Az éfolyamból pedig még elég sokan.
- Rékának megengedik?
- Neki mindent megengednek, csak nekem vannak olyan szüleim, akik egy csomót agyalnak mire megadják a választ lehet-e vagy nem. Nekem mindig engedélyt kell kérnem, amit nem értek! 16 és fél éves vagyok, tudom mit akarok és, hogy mit teszek!
- Na, ezt azért nem mondhatod! - háborodott fel.
- Egy nyomorult One Direction koncertre nem engedtél el, pedig itt volt Pozsonyban! Jó pár napig haragudtál azért, mert itt volt Niall és én nem szóltam nektek róla, hogy ismerem! Hittetek volna nekem?! Nem! - akadtam ki és még olyan dolgokat is kimondtam, amit nem kellett volna. Már meg is bántam. Mostmár tutira nem engednek el. Itt fogok rohadni életem végéig Szlovákiában.
Anyára néztem. Szemei könnyesek voltak. Felé nyújtottam kezem, hogy átöleljem és közben bocsánatáért esedezzek, de ő csak megrázta a fejét, felállt és kiment a szobámból. Abban a pillanatban könnyeim patakokban folytak végig az arcomon.
A telefonom jelzett, hogy sms-t kaptam. Megnyitottam. Niall írt: 'Skype? Már hiányzol! xx Niall'. Visszaírtam neki, hogy most nem érek rá. Alig fél perc múlva megcsörrent a telefonom. Egy mozdulattal kinyomtam. Nem akartam, hogy hallja csalódott, szomorú hangomat. Jobb, ha nem tud arról, hogy lett volna esély arra, hogy Londonban éljek vele. Bár, ha Rékának sikerül, úgyis megtudja.
Kicsit bizonytalanul, de felálltam a kanapéról. Kinyitottam a szobám ajtaját, majd átmentem a konyhába, ahol anyáék ültek csendben.
- Anyukám! - léptem oda anyához. Átkaroltam mindkét kezemmel, majd egy puszit nyomtam az arcára. - Ne haragudj rám! Sajnálom, amiket a fejedhez vágtam, de ideges voltam meg talán vagyok is..! - bújtam hozzá.
- Én meg még védtelek apád előtt.. - mondta halkan. - Megértem, hogy ideges vagy, de attól még nem kell lekiabálnod az anyádat! Én nem valamelyik barátod vagyok, hogy így beszélj velem! Mivel érdemeltem én ezt meg?! - akadt ki. Könnyei végigfolytak puha fehér bőrén.
- Nem érdemelted ki! Hülye voltam meg vagyok is, de nagyon! - szidtam magamat.
Anya gyengéden megsimította a karom, apa pedig felállt, majd besétált a nappaliba.
- Rábeszéltem apádat, hogy indulhass a pályázaton! - suttogta.
- Mi? Uramisten! - sikítottam fel.
- Cssst. - csitítgatott.
- Áh.. Köszönöm! Imádlak! - puszilgattam agyon.
- Viszont még azt nem tudjuk, hogy hol fogsz lakni! Apád nem szeretné, ha Niallnél laknál.
- Azt gondoltam, hogy abba nem fog belemenni.. Lehet igényelni az internátust, vagy megbeszélem Rékával, hogy ő hol lesz.
- Rendben, beszélj vele. - bólintott.
Visszasétáltam a szobámba, majd megcsörgettem Rékát. Alig fél perc múlva már vissza is hívott. Elújságoltam neki a nagy hírt, hogy pályázhatok, majd rátértem a 'hol fogunk lakni' témára. Arra jutottunk, hogy mivel az LB-m apja felajánlotta, hogy keres nekünk egy külön lakást, ezért igényelni fogjuk. Ő fizetné a bérletet, de suli mellett kéne dolgoznunk, hogy valamivel kárpótoljuk.
Miután letettük a telót, írtam Niall-nek, hogy kb. negyedóra múlva beszélhetünk skype-on.
Elmeséltem anyáéknak, hogy hogyan lett megoldva a lakás ügy. Beleegyeztek, úgyhogy mostmár várjuk a felvételizést, aztán a következő szeptembert, amit már lehet, hogy Angliában töltünk.
Sziasztok. :) Megint meghoztam az új részt. Remélem örültök neki, mégha most elég rövid és gondolom számotokra unalmas rész is lett, hiszen semmi extra nem történik most.
Köszönöm szépen a kommenteket az előző részhez és azt is, hogy már 12 feliratkozóm van. Továbbra is várom ám a komikat és szintúgy a feliratkozókat.
Ha majd komiztok, akkor légyszi' írjátok meg ott, hogy jó ötletnek tartanátok-e, ha csinálnék FB-n egy csoportot a blognak!!
Azt hiszem most csak ennyi mondanivalóm van. Jó olvasást! :)
Új köröm tutorialokkal foglalkozó blogom: Nails by Stel Ce
Hivatalos FB oldal: When love is strong
-------------------------------------------------------------------------------------------------
- Hiányzik, mi? - nézett a szemembe Réka. Válaszul én csak bólintottam egyet. - Nekem is, Josh. - hajtotta le fejét. - Azért tök gáz, hogy távkapcsolatban állunk mindketten a világ két legjobb pasijával. Mindig is baromságnak tartottam ezeket és kiröhögtem az embereket, akik belementek ilyen őrültségbe. Most meg én is abban a helyzetben vagyok. Eddig nem tapasztaltam ilyen hiányt! Most már tudom, te mit szoktál érezni.
Felé fordultam, majd rámosolyogtam. Réka nagyon is beletrafált ebbe az egészbe! Nagyon rossz, hogy heteket kell nélkülük eltöltenünk.
Első óránk szlovák, a második magyar volt. Ezeken kívül, mivel ma nyelvi nap van, lesz még duplaangolunk (ennek kifejezetten örülünk) és egy németünk.
Most épp a harmadik óránk kezdődik, ami angol.. A negyedik is az lesz.
Mindenki meglepődött, amikor az angol tanár, ahogy mi hívjuk Mr. Buster után az ofőnk is belépett az osztályterembe.
- Good morning, Mr. Buster! Jó napot, tanár úr! - köszöntünk először az angol tanárnak, majd az ofőnek.
Mindketten kedvesen mosolyogva köszöntek vissza.
- Látom rajtatok, hogy nagyon nem értitek, hogy vajon mit keresek én itt most. Máris megadom a választ. - kezdett bele mondanivalójába az ofő, majd várt egy kicsit a hatásszünet kedvéért. - Most kezdődött el a második évetek ezen az iskolán. Ebben az évben néhányótoknak igen jól kell majd tanulnotok, ugyanis idén kihirdetünk nektek egy pályázatot.. Amint tudjátok az iskola szerződést kötött egy londoni középiskolával, ahol ugyanazt tanítják, amit itt csak angolul. Arra akarok ezzel kilyukadni, hogy ti is megpályázhatjátok valamennyien. Mr. Busterrel mi már kiválasztottunk pár diákot az osztályból, akiknek ajánlanánk, hogy jelentkezzenek. - magyarázta el az ofő szép sorjában a dolgokat. Rékával összemosolyogtunk, hiszen mi ígyis-úgyis szeretnénk megpályázni.
- Szeretném átnyújtani a lapokat közületek néhány embernek. Elsőként szeretném kihívni ide a táblához Edinát, aki megérdemli, hogy jövő szeptembertől már Londonban járjon iskolába.
Rékával újra összenéztünk. A fejemben Mr. Buster szavai visszhangoztak 'szeptembertől már Londonban járjon iskolába'. Jól hangzik.
- Következőleg Alexának szeretném átnyújtani, majd még Rékának és végül Gábornak. - sorolta fel a neveinket az angol tanár. - Ti mind megérdemlitek, hogy magunk ajánljuk meg nektek a pályázatot, hiszen mind a négyen tökéletesen teljesítetek angolból.
- Köszönjük szépen. - köszönte meg mindannyiunk nevében Edina. Leültünk a helyünkre, majd tanulmányozni kezdtük a papírokat, miközben a tanár megkérdezte a többieket, hogy lenne-e még valaki, aki szeretné megpályázni.
Már csak anyát kell majd rászednem, hogy beleegyezzen, ami nehéz lesz, hiszen egy hónapra nehezére esik elengedni, nemhogy szinte az örökkévalóságig.
- Órák után lesz megbeszélés még erről az egészről! - jelentette ki az ofő.
- Huh, idén még jobban bele kell húznunk a tanulásba! - lépett a padomhoz az LB-m.
- Az biztos! Viszont ha eddig sikerült jó eredményeket elérnünk, akkor most is menni fog! - mosolyogtam rá, majd felálltam és szorosan megöleltem őt.
- El tudod képzelni azt, hogy mi Londonban élünk?! Nem látogatók lennénk, hanem lakosok! - mondta hitetlenül.
- Uramisten, ha ez összejön! - hitetlenkedtem én is, majd belegondoltam, milyen jó dolgunk lenne ott. Ráadásul Niall-ékkel is többet találkozhatnánk.
***
- Örülök, hogy ilyen szép számban jelentetek meg ezen a megbeszélésen! - nézett körbe mosolyogva Mr. Buster. - Szeretném átadni a szót az igazgató úrnak, aki részletesen beszámol a pályázatról.
Az igazgató előre lépett, majd miután kedvesen köszöntött mindenkit, belekezdett a mondandójába.
Elmondta, hogy a félévi jegyeinket és a májusban történő felvételi vizsgák eredményeit fogják szemelé venni. Legalább 75%-ra meg kell írni a teszteket. Akit felvesznek a következő két éven Londonban fog tanulni, de félévenként haza kell jönni vizsgázni szlovák nyelvből és Szlovákia történelméből. Az angol iskola biztosít tanárokat erre is, akik majd gyakorolnak velük.
Ez mind nagyon jól hangzik, viszont a szüleimet nehéz lesz meggyőzni!
***
- Anyu, apu! Beszélhetünk?! - kezdtem bele egyből, amikor hazaértem.
- Úristen, mi történt?! Mit tettél?! Niall volt?! - pattant fel a székről apa idegesen. Kérdőn néztem felé.
- Semmit sem tettem, és Niall még csak itt sincs! Nyugi! - mosolyogtam rá.
- Akkor jó! Már megijedtem! Akkor mit szeretnél?! - váltott nyugodt üzemmódra, aztán kedvesen nézett rám.
Anya csak csendben fürkészett.
Lassan kihalásztam a táskámból a pályázati papírokat, majd letettem az asztalra.
- Mi ez? - kérdezték szinte egyszerre.
- Ezekről lenne szó, de had mondjam el, oké?! - néztem végig rajtuk. Ők csak bólintottak.
- Szóval, a suli meghirdetettt egy pályázatot, miszerint harmadiktól már Londonban tanulhatok,... - Itt anya szeme elkerekedett. - ...ha jó átlaggal végzek fél évkor és megírom a felvételiket az angol suliba legalább 75%-ra. A tanárok maguk ajánlottak be, hogy szerintük jelentkezhetnék! Csak arra kérlek titeket, hogy kíméletesek legyetek velem! Tudom anya, hogy nehéz lenne elengedned olyan messzire úgy, hogy szinte az örökkévalóságig, de gondoljatok bele, hogy nekem ez mekkora lehetőség! Ígyis Britanniába vágyom, miért hagynám ki?! - magyaráztam el nekik.
A szüleim pár percig csak csendben figyeltek. Apa a papír, anya és köztem kapkodta a tekintetét.
- Nézd, Alexa, két év nagyon sok idő! Azonkívül, Niall ott él! Én féltelek tőle, mert... - kezdett bele apa, mire én a szavába vágtam.
- De mit ártott ő neked, apa?! Bántott engem akár egyszer is?! Erőszakos volt velem?! Nem! - dühödtem fel, mert már megint ott tartottunk, hogy Niallt szidja.
- Ne emeld fel a hangod! - ordított rám. - Velem te nem fogsz így beszélni! - jött felém. Kezével már mérte a pofont.
- Ne merd megütni! - kiáltott rá anya. - Ő csak megvédte a barátját! Jogában áll! Amúgy sem tett semmit szegény srác, hogy mindig őt hibáztasd bármiért! Már mindketten unjuk, hogy mindig azzal jösz, hogy félted Niall-től. Alexa és Niall is tudja, mit tesznek! Tudják, mit szabad és mit nem! Értsd már meg! - kelt a védelmünkre anya. - Kicsim, menj a szobádba, amíg megbeszéljük ezt. - intett a kezével.
Lehajtott fejjel kullogtam be a szobámba. Tele voltam bizonytalansággal, szomorúsággal, csalódással és dühhel. Nem tudtam, hogy most mi lesz. Londonban tanulok majd tovább?!
