61. fejezet: Törődöm veled

Sziasztok. :) Meghoztam az új részt. Tudom, késtem, de azért remélem örültök neki. Szerintem nem lett olyan jó, de hope you like it. Jó olvasást. :))
Nézzetek be a másik blogomra és komizzatok ott is:
  Never look back, 'cos it makes everything wrong

ZENE
-----------------------------------------------------------------------------------
- Hmm... Alexa?! Elmondod? Megtudhatom? - nézett a szemembe, amikor már kb. 3-4 perce bámultam magam elé. Lefagytam, mert nem tudtam dönteni. Megint ott tartottam, hogy nem tudtam, mit tegyek. Végül döntöttem.
- Öhmm... Oké, elmondom, de nem itt. - mondtam.
- Rendben. - bólintott egyet.
Összekulcsoltuk ujjainkat, aztán kisétáltunk az iskolából. Beszálltunk az épület előtt parkoló sötét Range Rover-be. Útközben írtam anyának egy sms-t, hogy később megyek haza.

- Hol szeretnéd elmondani? - kérdezte a szöszi az utat bámulva.
- Az biztos, hogy nem otthon. - mondtam.
- Oké. Akkor már tudom, hova viszlek. - vette be a kanyart.
- Mi? Nem is ismered ezt várost! - néztem rá furán, ő csak megvonta a vállát.

- Ugye azt tudod, hogy kimentünk Szlovákiából?! - kérdeztem tőle idegesen, ugyanis átkocsikáztunk a szlovák-magyar határon.
- Tudom. Nyugi. - nézett rám, amikor megálltunk egy útkereszteződésben, mert pirosra váltott a jelzőlámpa.
- Biztos? - idegeskedtem tovább. Niall elnevette magát.
Továbbmentünk, majd pár perc múltán megálltunk egy épület előtt, amin ez állt óriási fekete betűkkel: 'Édes élet'.
Kiszálltunk a kocsiból, majd besétáltunk az említett helyre.
- Ááh.... Niall Horan! - sikította a pultos lány, amikor meglátta a szöszit. - És... ááh... Alexa! - sikította el magát, amikor engem is felfedezett. - Kérhetek tőletek autogramot és csináltok velem egy képet? - kérlelt minket kicsit higgadtabban.
- Persze. - mosolyogtam rá.
Teljesítettük kéréseit, majd megkértük őt, hogy a legnyugodtabb és legcsendesebb helyre kísérjen minket.
Tényleg a legeldugottabb helyet kaptuk. Niall kérdőn nézett rám, amikor leültünk egymással szemben.
- Öhm.... figyelj... nem leszel boldog attól, amit mondani fogok. Csak arra kérlek, hogy ne csinálj semmi hülyeséget! - kezdtem bele. - Szóval... öö... azért.... a-azért szakítottam veled, mert még, amikor Mullingar-ben voltunk, kaptam egy üzenetet. A-azt írták benne, h-hogy szakítsak veled, ha nem akarom, hogy bárkinek, aki közel áll hozzám baja essen. Ne-nem a-akartam, h-hogy bajod essen! - sírtam el magam.
Niall arcvonásai megváltoztak. Dühös, csalódott és ideges volt.
- Ki küldte? - kérdezte, miután átgondolta a dolgokat.
- Nem tudom... - temettem az arcom a tenyerembe. - Olyan rossz volt! Megőrültem a gondolattól, hogy bajod eshet! Aztán inkább hosszas gondolkodás után döntöttem. Nagyon nehéz volt, de inkább vagyok nélküled úgy, hogy tudom jól vagy, minthogy ki tudja milyen dolgok történnek veled! Sajnálom!! - fakadtam ki. Niall felállt, majd odajött hozzám. Én is felálltam és a szemébe néztem. Könnyesek voltak.
- Ne sírj! Köszönöm, hogy megakartál óvni! Nekem kellett volna téged óvnom, de nem tudtalak! Nem tudtalak megvédeni a félelemtől, bizonytalanságtól, csalódástól és szomorúságtól! - ölelt át, miközben ezeket a szavakat suttogta a fülembe: - Ilyen többet nem lesz! Én törődöm veled és nem hagyhatom, hogy bántsanak téged! Szeretlek, Alexa! Szeretlek!
- Én is szeretlek, Niall! - szorítottam magamhoz.
A szöszi két kezébe fogta az arcomat, majd hosszan megcsókolt. Hiányzott már ez.. A finom édes, érzelmes csókjai.

***
- Sziasztok. - léptem be a lakásajtón, utánam pedig Niall.
- Na, haza találtál? - lépett az előszobába anya. - Oh.. Hello, Niall. - köszönt a szöszinek, amikor meglátta, hogy nem egyedül értem haza.
- Jó napot. - fogott vele kezet.
- Hát te? - kérdezte anya alaposan végig mérve Niall-t.
- Visszaszereztem Alexát. - felelte büszkén.
- Örülök. - mosolygott.
- Öö.... anya... ugye itt aludhat? - tettem fel egy szerintem elég fontos kérdést.
- Persze. Apád úgy is üzleti úton van. - kaptam a választ, ami meglepett.
- Úú... Köszi. - nyomtam egy puszit drága anyukám arcára.
- Láthatom a kisöcsédet? - kérdezte kedvesen Niall.
- Ühüm... Gyere. - kaptam el a kezét, aztán berántottam magam után az öcsém szobájába.
- De aranyos. Kék a szeme és barna a haja, mint nekem. - mosolygott.
- Hasonlít rád. - mondtam, miközben kiemeltem a kis Dávidot a babaágyból.
- Talán, majd egyszer a mi babánk is ilyen lesz. Lesz majd egy kis Alexa, és egy kis Niall. - mosolygott, erre a kijelentésére kuncogtam egyet.
- Megfoghatom? - kérdezte.
- Persze. - adtam át a kezébe.
Nagyon aranyosak voltak. Niall megcsikizte a kicsi hasát. Aranyosan kuncogott egyet.
- A holnapi napot vele tölthetnénk. - tanácsolta a szöszi.
- Rendben, benne vagyok. - mosolyogtam.

60. fejezet: Szeretlek

Halihó :D Meghoztam az új részt.. :) Szerintem most nem lett valami jó, mert nem nagyon jött az ihlet.. Talán majd legközelebb. Azért remélem tetszeni fog nektek. Várom továbbra is a komikat + az új feliratkozókat! Jó olvasást! :))
Olvassátok a másik blogomat is:
Never look back, 'cos it makes everything wrong

ZENE

-----------------------------------------------------------------------------------------

Eléggé eltelt az idő. Már kéthete suliba járunk. Amióta szakítottam Niall-lel, minden este sírva alszom el. Hiányzik. Üresnek érzem magam nélküle. Azt hittem minden rendben lesz, de nem. Semmi sincs rendben. A suliban valamivel könnyebb, mert ott van velem Réka. Átiratkozott ide, mert amaz suli nem tetszett neki. Mindig próbál valahogy felvidítani, ami nem nagyon sikerül neki, de legalább velem van és jó barátnőhöz híven segít, amiben tud. Sokat köszönhetek neki.

A mai nap is ugyanolyannak ígérkezett. Suliban lenni délután fél háromig, aztán otthon sírdogálni a szobában.

- Tegnap láttam egy képet Josh-ról. - szólalt meg mellettem az LB-m. - Azt hiszem Jon-nal van rajta. Háttal állnak és a feneküket mutogassák. - nevetett egy jót visszaemlékezve a képre. - Egy csomóan írtak nekik, hogy 'Mm. jó seggek'.. ezen is jókat nevettem.

- Aha. - mondtam kicsit unottan a cipőm orrát bámulva.

- Jajj, Lexa. Felejtsd már el ezt az egészet. Te döntöttél így, most már fogadd el és szokj hozzá. Nincs más választásod. - mondta komolyan.

- Tudod, hogy ez nem olyan könnyű. - néztem rá. - Ő már biztos elfelejtett és éli tovább az életét boldogan.. - szomorodtam el még jobban, aztán utat adtam egy könnycseppnek az arcomon.

- Nem hiszem.. Nézd meg ezt a videót.. Nem rég készült velük ez az interjú. - kapta elő a telefonját, majd pötyögött rajta valamit. Átadta nekem. Elindult a videó. Niall végig szomorúan nézett. Megviseltnek tűnt. Ezekszerint őt is megviseli ez?! Nemsokára jött a kérdés: 'Tényleg szakítottatok a barátnőddel?'. Zayn is megszólalt: 'Hagyta menni.'. Niall gyengén, erőtlenül megvonta a vállát, majd lesütötte a szemét.

Megint egyre több könnycsepp gördült le az arcomon. Újra éreztem hiányát és fájt őt így látni.

- Ne, ne sírj! Nem ez volt a célom! - ölelt át Réka. Aztán megsimította a hajam. - Lexa, kérlek! Nyugi! Csak ne sírj megint! - könyörgött.

Elhiheti, hogy én sem szeretnék sírni, de nem tudok parancsolni az érzéseimnek, amik a felszínre kívánkoznak.

*Niall szemszöge*

Sokáig nem tudtam, mit csináljak. Hiányzott Alexa. Az ölelései, a csókjai, az, amikor belenéztem mogyoróbarna szemeibe és láttam benne szinte az egész világot. Ő volt a mindenem és én elveszítettem. Jól mondta Zayn.. hagytam menni. Ezt minden nap átgondolom és nagyon fáj, mert tudom, hogy nem kellett volna hagynom, hogy kisétáljon az ajtón a lakásomból és elmenjen örökre. Mellette önmagam lehettem, mert ő nem a híres Niall Horan-t látta bennem, hanem azt az egyszerű ír fiút, aki Mullingar-ből jött. Nem a hírnevem miatt volt velem, hanem mert igazából szeretett.

Az egyik nap elhatároztam, hogy én ezt nem hagyom. Nem kaptam választ kérdéseimre. Azt sem tudom, miért hagyott el, pedig tudnom kéne, hogy helyrehozhassam hibáimat.
Autóba szálltam és neki láttam utamnak. 18 órát kell vezetnem, de ez szinte semmi, hiszen majd beszélhetek Alexával és megtudhatom, hogy már miért nem szeret.

***

Leparkoltam Alexa iskolája előtt, majd lassan besétáltam. A folyosón megpillantottam egy szőke nőt. Megkérdeztem tőle, hol találom Alexa osztálytermét. Szerencsémre tudott angolul, így eltudta magyarázni, merre menjek. Elindultam fel a második emeletre. Mindenki furán nézett rám. Néhány fiú haragosan, a lányok leginkább csodálattal. Sokan fel is sikítottak, amint megláttak.

Befordultam arra a folyosóra, ahol Alexa osztályterme található.

- Niall? - nézett rám Réka, amolyan 'jézusom! Mit keres ez itt?!' nézéssel.

- Szia, Réka. - mosolyogtam rá. - Alexa itt van? - tértem a lényegre.

- Itt, de szerintem inkább hagyd. - adta meg a választ.

- Miért hagynám? - néztem rá kérdőn, majd elindultam az osztályterem ajtaja felé.

- Ne, Niall! - állt elém, és megpróbált visszartani. - Héé! - kiáltott utánam.

Beléptem a terembe. Azonnal észrevettem Alexát. Két pad között állt és egy lánnyal beszélgetett. Odaléptem mögé és átöleltem őt úgy, ahogy régen szoktam.

*Alexa szemszöge*

Miközben Nórival beszélgettem, két kéz fonta körül a hasam. Először nem tudtam ki az, aztán megéreztem azt az illatot, ami felébresztette az összes pillangót a hasamban. Lehunytam szemeim pár másodpercre, aztán eszembe jutott, hogy ezt nagyon nem kéne. Megfordultam, aztán akaratom ellenére elvesztem a kék szempárban.

- Niall, menj el! - mondtam erőtlenül. Kicsit megilletődötten nézett rám. Arca és tekintete megviselt volt.

- Miért mennék el? - kérdezte. - Beszélnünk kell! Egy csomó megválaszolatlan kérdésem van!

- Nincs miről beszélnünk..! - gyűltek könnyek a szemembe megint. 

- De igen is van! - erősködött. - Kérlek, csak arra adj választ, hogy miért nem szeretsz és esküszöm örökre elmegyek! Soha többé nem kereslek majd.. - könyörgött keservesen. Nem bírtam tovább. Kitört belőlem a zokogás. Legszívesebben megöleltem volna és soha többé nem engedtem volna el.

- Én... - kezdtem bele, de rájöttem, hogy nincs mit mondanom erre, mert én nagyon is szeretem a szöszit. Mindig is szerettem. Életem legnagyobb hazugsága volt, amit Niall-nek mondtam akkor nyáron.

- Mindenki üljön le! - hallottam a tanárnő hangját. Na, igen már elkezdődött az óra. - Kérem az urat, hogy fáradjon ki! - szólt Niall-nek, aki természetesen nem értette.

- Azt mondta, menj ki. - ismételtem meg a szöszinek angolul.

- Rendben. Kint megvárlak. - bólintott, majd kiséltált a teremből.

Legalább lesz időm kitalálni valami hazugságot, amivel elküldhetem Niall-t. Egész órán csak azon töprengtem, hogy mit is mondhatnék neki. Semmi nem jutott eszembe. Legszívesebben az örökké valóságig húztam volna az órát. Sajnos, bármennyire nem akartam, mégis kicsengettek. Reménykedtem, hogy nem bír megvárni, de kibírta. Ott állt a folyosón, a padlót bámulva. Végig mértem őt. Ugyanolyan tökéletes volt, mint mindig, viszont most szinte sugárzott belőle a szomorúság. Látni lehetett rajta, hogy csalódott.

- Ajánlom, hogy jól dönts. - nézett a szemembe Réka, majd elment és egyedül hagyott. Most még rá sem számíthattam.

Elindultam Niall felé. Lassan lépkedtem. Megálltam a szőke srác előtt, aki ellopta a szívemet és teljesen az övé lettem. Magam sem tudtam mit teszek. Körülfontam karjaimat nyaka körül, majd lassan rátapasztottam ajkaimat az övéire. Újra éreztem a forróságot, a boldogságot, az örömöt. Nem éreztem magam egyedül, mert ő velem volt. Mosolyogva néztem gyönyörű, ragyogó szemeibe, amik kérdőn fürkészték az arcomat.

- Szeretlek. - suttogtam.

- Én is. - puszilta meg a homlokom. - Viszont akkor mi volt ez az egész? - tette fel a kérdést, amitől frászt kaptam. Elmondjam neki?!

59. fejezet: Érzések

Sziasztok. :) Amint látjátok meghoztam az új részt. Remélem örültök neki! Továbra is várom a kommenteket és a feliratkozókat.. Mindennek nagyon tudok örülni és feldobja a napom, akár egy komi is.. Úgyhogy kérlek szerezzetek nekem örömöt. :)) Ha megkérhetlek titeket és ha tetszik ez a blog, akkor légyszíves lessetek be az új blogomra: 
   
 Never look back, 'cos it makes everything wrong

ZENE
------------------------------------------------------------------------------------------

*Niall szemszöge*
Lerogytam a padlóra. Sírtam. Lehet gyengének tűnök, de én szeretem Alexát! Azt hittem végre megtaláltam azt az embert, aki örökké velem marad, mert feltétel nélkül szeret. Hiszen olyan jól működött minden.
Nem értem, miért változtak meg ilyen hirtelen az érzései.. Vagyvégig csak színlelt?! Nem! Biztosan nem! A szemében láttam, hogy őszintén szeret. A szem sosem hazudik. Amikor egy csókot nyomtam homlokára, mindig elpirult, ami olyan aranyossá varázsolta.

Esténként boldogan aludtam el mellette, mert éreztem közelségét, teste melegét. Az utcán büszkén sétáltam vele, mert Alexa különösen szép lány. Minden fiú/férfi csak ilyen barátnőt kívánhat magának.
Lassan felálltam, aztán besétáltam a hálószobába. Még mindig ott kevergett Alexa édes parfümének illata. Megint végigfolyt egy könnycsepp az arcomon. Az illatról eszembe jutott, amikor átöleltem és arcomat a nyakába fúrtam. Emlékszem arra az estére, amit pár napja Mullingar-ben, a szállodában töltöttünk. Olyan vadul csókoltuk egymást. Az összes érzését belerakta, én is az enyéimet. Még mindig éreztem ajkaimon megnyugtató, puha csókjait.
Végighúztam ujjaimat az ágy azon felén, amin Ő feküdt. Ledobáltam magamról ruháimat, majd egy szál boxerben rádőltem az ágyra.
***
Reggel egy hosszú, szerintem nem az első csöngetésre ébredtem. Odasétáltam az ajtóhoz, aztán kinyitottam. Legjobb barátom, Josh és Réka állt ott.
- Mi a franc van veled? Délután egy van erre te itt vagy egy szál boxerben totál kómásan! Másfél óra múlva lesz egy interjútok a srácokkal! - "rontott be" a lakásomba Josh.
- Hol van Lexa? - kérdezte Réka, miután körbejárta a lakást barátnőjét keresve.
- Tényleg, hol van a Kicsilány? - nézett rám Josh is kérdőn.
- Elment. - bámultam a kezeimet.
- Mi? - hajolt oda hozzám legjobb barátom.
- Hova? - pislogott nagyokat Réka.
- Nem tudom. - túrtam bele a hajamba idegesen. - Lehet hazament, Szlovákiába.
- Miért? - kérdezték szinte egyszerre.
- Nem tudom, mit rontottam el? - lettek újra könnyesek a szemeim. - Mit rontottam el? - ismételtem meg magamnak kérdésemet.
- Mi a franc? Hova mész? - kiáltott Réka után Josh idegesen, aki már a lépcsőházban járt.
- Lexához. - hallottam a lány vékonyka hangját. Érezni lehetett rajta, hogy ő is tele van kétségekkel. Hangja idegesen és zavartan csengett.

*Alexa szemszöge*
Jó pár szomorúan, sírva töltött óra múltán végre Pozsonyba éretem, ahonnan taxival utaztam hazáig.
- Miért sírsz? - kérdezte a 27 év körüli taxisofőr.
- Hosszú és bonyolult.. Nem szeretném ezzel untatni. - feleltem a szemeimet törölgetve egy gyűrött papírzsepivel.
- Niall-lel van valami? - tett fel egy újabb kérdést, aminek hallatán meglepve néztem rá. - Te Alexa vagy, tudom. A kis húgom, vagyis már nem olyan kicsi, de ő oda van érted és a példaképének tekint. Szereti a One Direction-t. Azt hiszem az a barnahajú srác a kedvence, akinek a barátnője táncos..
- Ő Liam és a barátnője Danielle. - mosolyodtam el.
- Mindig rólatok beszél és így tudok szinte mindenről..
- Ohh.. öö.. amúgy igen, Niall-lel van gond, de nem szeretném úgy senkivel megosztani. Már úgy is tudja egy rajongó, akinek inkább nem kellett volna elmondanom, de nem volt más, akivel megbeszélhettem volna.
- Rendben. Akkor szerintem pihenj. - pillantott hátra biztatóan pár pillanatra.
***
Úgy estem be a lakás ajtón.
- Alexa, Kincsem! Hogy-hogy itt vagy? Hamarabb jöttél. - lépett oda hozzám anya a kis Dáviddal a kezében.
- Sziasztok. - nyomtam egy-egy puszit az arcukra.
- Miért jöttél ilyen hamar? - tette fel kicsit másképp a kérdést.
- Baj, hogy itthon vagyok? - kérdeztem vissza. Kérdésére nem akartam válaszolni.
- Persze, hogy nem baj.. Csak olyan fura. Máskor még szívesen maradtál is volna..
- A szobámban leszek. - mondtam, majd behúztam oda magam után a bőröndöt.

                                 

Nekidőltem háttal a falnak. A sírás még jobban kitört belőlem. Lecsúsztam a padlóra és ott zokogtam tovább. Hülye voltam! Nem kellettt volna szakítanom Niall-lel. Megoldhattuk volna együtt ezt a dolgot. Hiszen mi ketten bármire képesek voltunk.
Este fél hétkor csengettek. Bedagadt szemekkel nyitottam ajtót.
- Lexa! Miért léptél le Londonból szó nélkül? Mi történt veled és Niall-lel? Ma vörös, totál kisírt szemekkel nyitott ajtót nekem és Josh-nak. Ezután a kanapénülve azt hajtogatta, 'mit rontottam el?!'. Totál ki van készülve! Kérdésére szerintem csak te tudod a választ! Szóval, hallgatlak! - rontott be Réka.
- Igen, nyugodtan bejöhetsz és leordíthatod a fejem. - néztem rá kicsit dühösen. Még az hiányzott, hogy idejöjjön és elkezdjen faggatni és tanácsokat osztogatni.
- Uhh.. Te sem nézel ki jobban.. - állapította meg, amikor beléptünk a szobámba a sötét folyosóról.
- Kösz. - mosolyodtam el kínosan.
- De most komolyan! Mi történt? Niall tett valamit? - helyeztem magát kényelembe a kanapémon.
- Hosszú.. - intettem le, amolyan 'mindegy' stílusban.
- Az jó, mert addig nem megyek el, amíg el nem mondod, mi van!
Leültem mellé törökülésben, aztán elkezdtem mesélni. Az LB-m szokásához híven elég "szép" szavakkal illette a "rajongómat". Akaratlanul is elmosolyodtam rajta, hiszen még mindig nem változott semmit.
- Ugye, tudod, hogy beszélned kell Niall-lel!? - nézett rám nagy sötét szemeivel.
- És mégis mit mondok majd neki? - kérdeztem kicsit értetlenül.
- Az igazat. - felelte olyan hangsúllyal, mintha ez természetesen lenne.
- Tudod, hogy az nem fog menni! És amúgy is, ha elmondom neki, akkor még nagyobb baj lesz! Nem akarom, hogy bármi baja essen! Annál ő nekem sokkal fontosabb!
- Épp ezért kell megbeszélned vele! Olyan szép páros vagytok, azonkívül mindketten imádjátok egymást! Ne hagyd elveszni ezt! Tegyél érte valamit! Ha egy kicsit is fontos neked, átgondolod a dolgokat! - ölelt meg barátnőm az előszobában, majd elment. Egyedül hagyott a gondolataimmal, az érzéseimmel. Igaza van, de én felék ettől az őrült "rajongótól". Bármire képes.. És én nem akarom, hogy bántson bárkit is!