60. fejezet: Szeretlek

Halihó :D Meghoztam az új részt.. :) Szerintem most nem lett valami jó, mert nem nagyon jött az ihlet.. Talán majd legközelebb. Azért remélem tetszeni fog nektek. Várom továbbra is a komikat + az új feliratkozókat! Jó olvasást! :))
Olvassátok a másik blogomat is:
Never look back, 'cos it makes everything wrong

ZENE

-----------------------------------------------------------------------------------------

Eléggé eltelt az idő. Már kéthete suliba járunk. Amióta szakítottam Niall-lel, minden este sírva alszom el. Hiányzik. Üresnek érzem magam nélküle. Azt hittem minden rendben lesz, de nem. Semmi sincs rendben. A suliban valamivel könnyebb, mert ott van velem Réka. Átiratkozott ide, mert amaz suli nem tetszett neki. Mindig próbál valahogy felvidítani, ami nem nagyon sikerül neki, de legalább velem van és jó barátnőhöz híven segít, amiben tud. Sokat köszönhetek neki.

A mai nap is ugyanolyannak ígérkezett. Suliban lenni délután fél háromig, aztán otthon sírdogálni a szobában.

- Tegnap láttam egy képet Josh-ról. - szólalt meg mellettem az LB-m. - Azt hiszem Jon-nal van rajta. Háttal állnak és a feneküket mutogassák. - nevetett egy jót visszaemlékezve a képre. - Egy csomóan írtak nekik, hogy 'Mm. jó seggek'.. ezen is jókat nevettem.

- Aha. - mondtam kicsit unottan a cipőm orrát bámulva.

- Jajj, Lexa. Felejtsd már el ezt az egészet. Te döntöttél így, most már fogadd el és szokj hozzá. Nincs más választásod. - mondta komolyan.

- Tudod, hogy ez nem olyan könnyű. - néztem rá. - Ő már biztos elfelejtett és éli tovább az életét boldogan.. - szomorodtam el még jobban, aztán utat adtam egy könnycseppnek az arcomon.

- Nem hiszem.. Nézd meg ezt a videót.. Nem rég készült velük ez az interjú. - kapta elő a telefonját, majd pötyögött rajta valamit. Átadta nekem. Elindult a videó. Niall végig szomorúan nézett. Megviseltnek tűnt. Ezekszerint őt is megviseli ez?! Nemsokára jött a kérdés: 'Tényleg szakítottatok a barátnőddel?'. Zayn is megszólalt: 'Hagyta menni.'. Niall gyengén, erőtlenül megvonta a vállát, majd lesütötte a szemét.

Megint egyre több könnycsepp gördült le az arcomon. Újra éreztem hiányát és fájt őt így látni.

- Ne, ne sírj! Nem ez volt a célom! - ölelt át Réka. Aztán megsimította a hajam. - Lexa, kérlek! Nyugi! Csak ne sírj megint! - könyörgött.

Elhiheti, hogy én sem szeretnék sírni, de nem tudok parancsolni az érzéseimnek, amik a felszínre kívánkoznak.

*Niall szemszöge*

Sokáig nem tudtam, mit csináljak. Hiányzott Alexa. Az ölelései, a csókjai, az, amikor belenéztem mogyoróbarna szemeibe és láttam benne szinte az egész világot. Ő volt a mindenem és én elveszítettem. Jól mondta Zayn.. hagytam menni. Ezt minden nap átgondolom és nagyon fáj, mert tudom, hogy nem kellett volna hagynom, hogy kisétáljon az ajtón a lakásomból és elmenjen örökre. Mellette önmagam lehettem, mert ő nem a híres Niall Horan-t látta bennem, hanem azt az egyszerű ír fiút, aki Mullingar-ből jött. Nem a hírnevem miatt volt velem, hanem mert igazából szeretett.

Az egyik nap elhatároztam, hogy én ezt nem hagyom. Nem kaptam választ kérdéseimre. Azt sem tudom, miért hagyott el, pedig tudnom kéne, hogy helyrehozhassam hibáimat.
Autóba szálltam és neki láttam utamnak. 18 órát kell vezetnem, de ez szinte semmi, hiszen majd beszélhetek Alexával és megtudhatom, hogy már miért nem szeret.

***

Leparkoltam Alexa iskolája előtt, majd lassan besétáltam. A folyosón megpillantottam egy szőke nőt. Megkérdeztem tőle, hol találom Alexa osztálytermét. Szerencsémre tudott angolul, így eltudta magyarázni, merre menjek. Elindultam fel a második emeletre. Mindenki furán nézett rám. Néhány fiú haragosan, a lányok leginkább csodálattal. Sokan fel is sikítottak, amint megláttak.

Befordultam arra a folyosóra, ahol Alexa osztályterme található.

- Niall? - nézett rám Réka, amolyan 'jézusom! Mit keres ez itt?!' nézéssel.

- Szia, Réka. - mosolyogtam rá. - Alexa itt van? - tértem a lényegre.

- Itt, de szerintem inkább hagyd. - adta meg a választ.

- Miért hagynám? - néztem rá kérdőn, majd elindultam az osztályterem ajtaja felé.

- Ne, Niall! - állt elém, és megpróbált visszartani. - Héé! - kiáltott utánam.

Beléptem a terembe. Azonnal észrevettem Alexát. Két pad között állt és egy lánnyal beszélgetett. Odaléptem mögé és átöleltem őt úgy, ahogy régen szoktam.

*Alexa szemszöge*

Miközben Nórival beszélgettem, két kéz fonta körül a hasam. Először nem tudtam ki az, aztán megéreztem azt az illatot, ami felébresztette az összes pillangót a hasamban. Lehunytam szemeim pár másodpercre, aztán eszembe jutott, hogy ezt nagyon nem kéne. Megfordultam, aztán akaratom ellenére elvesztem a kék szempárban.

- Niall, menj el! - mondtam erőtlenül. Kicsit megilletődötten nézett rám. Arca és tekintete megviselt volt.

- Miért mennék el? - kérdezte. - Beszélnünk kell! Egy csomó megválaszolatlan kérdésem van!

- Nincs miről beszélnünk..! - gyűltek könnyek a szemembe megint. 

- De igen is van! - erősködött. - Kérlek, csak arra adj választ, hogy miért nem szeretsz és esküszöm örökre elmegyek! Soha többé nem kereslek majd.. - könyörgött keservesen. Nem bírtam tovább. Kitört belőlem a zokogás. Legszívesebben megöleltem volna és soha többé nem engedtem volna el.

- Én... - kezdtem bele, de rájöttem, hogy nincs mit mondanom erre, mert én nagyon is szeretem a szöszit. Mindig is szerettem. Életem legnagyobb hazugsága volt, amit Niall-nek mondtam akkor nyáron.

- Mindenki üljön le! - hallottam a tanárnő hangját. Na, igen már elkezdődött az óra. - Kérem az urat, hogy fáradjon ki! - szólt Niall-nek, aki természetesen nem értette.

- Azt mondta, menj ki. - ismételtem meg a szöszinek angolul.

- Rendben. Kint megvárlak. - bólintott, majd kiséltált a teremből.

Legalább lesz időm kitalálni valami hazugságot, amivel elküldhetem Niall-t. Egész órán csak azon töprengtem, hogy mit is mondhatnék neki. Semmi nem jutott eszembe. Legszívesebben az örökké valóságig húztam volna az órát. Sajnos, bármennyire nem akartam, mégis kicsengettek. Reménykedtem, hogy nem bír megvárni, de kibírta. Ott állt a folyosón, a padlót bámulva. Végig mértem őt. Ugyanolyan tökéletes volt, mint mindig, viszont most szinte sugárzott belőle a szomorúság. Látni lehetett rajta, hogy csalódott.

- Ajánlom, hogy jól dönts. - nézett a szemembe Réka, majd elment és egyedül hagyott. Most még rá sem számíthattam.

Elindultam Niall felé. Lassan lépkedtem. Megálltam a szőke srác előtt, aki ellopta a szívemet és teljesen az övé lettem. Magam sem tudtam mit teszek. Körülfontam karjaimat nyaka körül, majd lassan rátapasztottam ajkaimat az övéire. Újra éreztem a forróságot, a boldogságot, az örömöt. Nem éreztem magam egyedül, mert ő velem volt. Mosolyogva néztem gyönyörű, ragyogó szemeibe, amik kérdőn fürkészték az arcomat.

- Szeretlek. - suttogtam.

- Én is. - puszilta meg a homlokom. - Viszont akkor mi volt ez az egész? - tette fel a kérdést, amitől frászt kaptam. Elmondjam neki?!