61. fejezet: Törődöm veled

Sziasztok. :) Meghoztam az új részt. Tudom, késtem, de azért remélem örültök neki. Szerintem nem lett olyan jó, de hope you like it. Jó olvasást. :))
Nézzetek be a másik blogomra és komizzatok ott is:
  Never look back, 'cos it makes everything wrong

ZENE
-----------------------------------------------------------------------------------
- Hmm... Alexa?! Elmondod? Megtudhatom? - nézett a szemembe, amikor már kb. 3-4 perce bámultam magam elé. Lefagytam, mert nem tudtam dönteni. Megint ott tartottam, hogy nem tudtam, mit tegyek. Végül döntöttem.
- Öhmm... Oké, elmondom, de nem itt. - mondtam.
- Rendben. - bólintott egyet.
Összekulcsoltuk ujjainkat, aztán kisétáltunk az iskolából. Beszálltunk az épület előtt parkoló sötét Range Rover-be. Útközben írtam anyának egy sms-t, hogy később megyek haza.

- Hol szeretnéd elmondani? - kérdezte a szöszi az utat bámulva.
- Az biztos, hogy nem otthon. - mondtam.
- Oké. Akkor már tudom, hova viszlek. - vette be a kanyart.
- Mi? Nem is ismered ezt várost! - néztem rá furán, ő csak megvonta a vállát.

- Ugye azt tudod, hogy kimentünk Szlovákiából?! - kérdeztem tőle idegesen, ugyanis átkocsikáztunk a szlovák-magyar határon.
- Tudom. Nyugi. - nézett rám, amikor megálltunk egy útkereszteződésben, mert pirosra váltott a jelzőlámpa.
- Biztos? - idegeskedtem tovább. Niall elnevette magát.
Továbbmentünk, majd pár perc múltán megálltunk egy épület előtt, amin ez állt óriási fekete betűkkel: 'Édes élet'.
Kiszálltunk a kocsiból, majd besétáltunk az említett helyre.
- Ááh.... Niall Horan! - sikította a pultos lány, amikor meglátta a szöszit. - És... ááh... Alexa! - sikította el magát, amikor engem is felfedezett. - Kérhetek tőletek autogramot és csináltok velem egy képet? - kérlelt minket kicsit higgadtabban.
- Persze. - mosolyogtam rá.
Teljesítettük kéréseit, majd megkértük őt, hogy a legnyugodtabb és legcsendesebb helyre kísérjen minket.
Tényleg a legeldugottabb helyet kaptuk. Niall kérdőn nézett rám, amikor leültünk egymással szemben.
- Öhm.... figyelj... nem leszel boldog attól, amit mondani fogok. Csak arra kérlek, hogy ne csinálj semmi hülyeséget! - kezdtem bele. - Szóval... öö... azért.... a-azért szakítottam veled, mert még, amikor Mullingar-ben voltunk, kaptam egy üzenetet. A-azt írták benne, h-hogy szakítsak veled, ha nem akarom, hogy bárkinek, aki közel áll hozzám baja essen. Ne-nem a-akartam, h-hogy bajod essen! - sírtam el magam.
Niall arcvonásai megváltoztak. Dühös, csalódott és ideges volt.
- Ki küldte? - kérdezte, miután átgondolta a dolgokat.
- Nem tudom... - temettem az arcom a tenyerembe. - Olyan rossz volt! Megőrültem a gondolattól, hogy bajod eshet! Aztán inkább hosszas gondolkodás után döntöttem. Nagyon nehéz volt, de inkább vagyok nélküled úgy, hogy tudom jól vagy, minthogy ki tudja milyen dolgok történnek veled! Sajnálom!! - fakadtam ki. Niall felállt, majd odajött hozzám. Én is felálltam és a szemébe néztem. Könnyesek voltak.
- Ne sírj! Köszönöm, hogy megakartál óvni! Nekem kellett volna téged óvnom, de nem tudtalak! Nem tudtalak megvédeni a félelemtől, bizonytalanságtól, csalódástól és szomorúságtól! - ölelt át, miközben ezeket a szavakat suttogta a fülembe: - Ilyen többet nem lesz! Én törődöm veled és nem hagyhatom, hogy bántsanak téged! Szeretlek, Alexa! Szeretlek!
- Én is szeretlek, Niall! - szorítottam magamhoz.
A szöszi két kezébe fogta az arcomat, majd hosszan megcsókolt. Hiányzott már ez.. A finom édes, érzelmes csókjai.

***
- Sziasztok. - léptem be a lakásajtón, utánam pedig Niall.
- Na, haza találtál? - lépett az előszobába anya. - Oh.. Hello, Niall. - köszönt a szöszinek, amikor meglátta, hogy nem egyedül értem haza.
- Jó napot. - fogott vele kezet.
- Hát te? - kérdezte anya alaposan végig mérve Niall-t.
- Visszaszereztem Alexát. - felelte büszkén.
- Örülök. - mosolygott.
- Öö.... anya... ugye itt aludhat? - tettem fel egy szerintem elég fontos kérdést.
- Persze. Apád úgy is üzleti úton van. - kaptam a választ, ami meglepett.
- Úú... Köszi. - nyomtam egy puszit drága anyukám arcára.
- Láthatom a kisöcsédet? - kérdezte kedvesen Niall.
- Ühüm... Gyere. - kaptam el a kezét, aztán berántottam magam után az öcsém szobájába.
- De aranyos. Kék a szeme és barna a haja, mint nekem. - mosolygott.
- Hasonlít rád. - mondtam, miközben kiemeltem a kis Dávidot a babaágyból.
- Talán, majd egyszer a mi babánk is ilyen lesz. Lesz majd egy kis Alexa, és egy kis Niall. - mosolygott, erre a kijelentésére kuncogtam egyet.
- Megfoghatom? - kérdezte.
- Persze. - adtam át a kezébe.
Nagyon aranyosak voltak. Niall megcsikizte a kicsi hasát. Aranyosan kuncogott egyet.
- A holnapi napot vele tölthetnénk. - tanácsolta a szöszi.
- Rendben, benne vagyok. - mosolyogtam.