58. fejezet: Alexa döntése

Sziasztok. :) Meghoztam az új részt! Remélem örültök. :) Komizzatok is, ha elolvastátok!! Mindenki tud! ;)
--------------------------------------------------------------------------------------
Reggel már az ágyban ébredtem. Valószínűleg Niall vitt oda még az éjszaka. Ő már nem volt itthon. Lassan, ásítozva sétáltam ki a konyhába. Csináltam magamnak reggelit, amiből nem sokat ettem. Ideges voltam..
Ezután elvégeztem a szokásos reggeli tennivalókat, majd előszedtem a bőröndömet. Kitártam a ruhásszekrény ajtaját, aztán kiszedegettem belőle a ruháimat, amiket átraktam a bőröndbe. Nem, eszem ágában sem volt megint szó nélkül elmenni, mint tavaly nyáron. Ez most más... Teljesen más.

                                   / Katt a ZENÉért!/

Miután sikeresen elraktam mindent (titokban bapakoltam Niall ír zászlóját is), leültem a nappaliban lévő kanapéra. Még egyszer utoljára átgondoltam mindent. Megint kicsordult pár könnycsepp a szemeimből. Fájt a döntésem, de én ezt találtam helyesnek.

Niall délután háromnegyedháromkor jött haza. Mosolyogva átölelt.
- Niall. - néztem a szemébe. - Sze-szeretnék veled be-beszélni. - dadogtam. Bizonytalan voltam. Féltem, hogy Niall hogy fogja fogadni azt az egészet.
- Mondjad, Kicsim. - mosolygott rám kedvesen, amitől könnybe lábadt a szemem. Szomorúan lecsaptam a fejem.
- Fi-figyelj... Én... én.. - dadogtam tovább. Nem! Nem tudom megtenni! - Én... öö... már nem szeretlek. - mondtam ki, mire egyre több könny gyűlt a szemembe. A fenébe! Megtettem.. - Már nem érzek úgy irántad.. Nem tudlak szeretni! - hazudtam tovább.
Bizonytalanul néztem fel rá. Na, igen. Megtört volt. Szomorúan lecsapta a fejét, aztán pislogott párat. Megrázta fejét, olyan 'ez nem lehet igaz' mozdulattal, majd rám nézett.

- Miért? - kérdezte csalódottan. Elkaptam a tekintetem, aztán a plafont bámulva pislogtam, nehogy elsírjam magam. Rossz volt így látni őt, az egyetlen fiút, aki valaha is megbecsült, szeretett és tisztelt engem. Ezeket én mind viszonoztam is neki. Tökéletes volt minden.. vagyis inkább csak lett volna.
Nem volt olyan vidám, mint régen, vagy tegnap. Nem mosolygott. Csalódott, szomorú és megbántott volt. Lehet, rosszul döntöttem, de ezt már nem csinálhatom vissza.
Elkaptam a bőröndöm fülét, majd magam után húzva kiléptem Niall lakásából. Amíg a liftet vártam, nekidőltem a falnak és a számat fél kézzel eltakarva sírtam. Mindent elrontottam..., de inkább legyen szomorú és csalódott pár hétig, minthogy bármi rossz történjen vele. Az rosszabb lenne! Sokkal rosszabb!
Mielőtt beszálltam a liftbe, még utoljára rápillantottam Niall lakásajtajára. Eszembe jutott, amikor először jártam itt. A szöszi féltékeny volt Darren-re, pedig csak kedvesen üdvözölt engem. Annyi emlék fűz oda.. a lakáshoz, a városhoz, a London Eye-hoz.. szinte mindenhez.
A lépcsőházból kilépve elindultam egy buszmegálló felé. Átnéztem a járatokat. Öt perc múlva indul egy Pozsonyba. Megvártam azt az öt percet. A biztonság kedvéért megkérdeztem a buszsofőrtől, hogy biztosan tudjam, jó buszra szálltam fel. A sofőr csak bólintott egyet, én meg felszálltam. Miután kifizettem az utat és a bőröndömet is sikerült elrakni, leültem egy fiatal, kb. tizenhét éves srác mellé. Pár barna tincse az arcába lógott, szemei csukva voltak, gondolom úgy élvezte a zenét a fülhallgatóin keresztül. Érkezésemre felnézett, így megállapítottam, hogy gyönyörű zöldes szemei vannak. Elmosolyodott.
- Te nem Alexa vagy? Niall Horan barátnője? - kérdezte hitetlenül.
Bólintottam egyet.
- Adsz autogramot?
- Adok. - mosolyogtam rá. A srác előtúrt a hátizsákjából egy papírlapot és egy tollat, majd felém nyújtotta. Ráfirkantottam, hogy Alexa, majd visszaadtam neki.
- Miért ilyen kisírtak a szemeid? - érdeklődött.
- Hosszú történet.. - sütöttem le a szemem.
- Nekünk pedig csomó időnk van. Gondolom Pozsonyba mész.
- Nem hiszem, hogy ezt bárkinek is elkéne mondanom.. - túrtam bele a hajamba.
- Jajj, nyugi már! Jó lesz elmondanod valakinek. - erősködött.
- De lehet, hogy annak a valakinek nem neked kell lenned! Még be sem mutatkoztál.
- Óó... tényleg. Bocsi. Johny vagyok. Boydirectioner. - kacsintott rám. - Követlek twitter-en.
- Oh.. köszi. - jelent meg egy apró mosoly az arcomon. Végre valaki, aki nem utál!
Pár percig csendben ültünk egymás mellett, aztán hirtelen "megeredt a nyelvem". Elmeséltem neki mindent. Valamiért úgy éreztem, bízhatok benne.

57. fejezet: Gondolatokba, érzelmekbe burkolózva

Sziasztok. :) Köszönöm, hogy jó sokan.. egyre többen olvassátok a blogot! Nagyon sokat jelent, viszont megtisztelnétek, ha többen komiznátok, csakhogy tudjam, jó-e a blog, jól-e írok. Nem sok visszajelzést kapok, szóval kérlek titeket, hogy erőltessétek meg magatokat és írjatok egy kommentet! :) Nagyon megköszönném! Ja, és ha lehet, ha tetszik a sztori, akkor iratkozzatok is fel, hogy tudjátok követni a részeket, hogy tudjátok mikor van új rész. :)) Köszi :** Jó olvasást! :)

ZENE
--------------------------------------------------------------------------------------
Gyorsan, kézenfogva siettünk be a londoni O2 Arenába a hátsó ajtón. Sok rajongó ácsorgott odakint, mind a fiúkra várva. Tartottam attól, hogy valahol ott van köztük a titkos "rajongóm". Félek tőle..! Félek attól, hogy ki művel valamit.. valami rosszat Niall-lel. Mi van, ha bántani fogja?! Még mindig nem tudom, mit tegyek. 'Mi lenne a jó döntés?!' - teszem fel magamnak állandóan ezt az egy kérdést. Szinte semmire nem tudok koncentrálni emiatt. Aludni sem tudtam az éjjel. Állandóan csak azon az üzeneten járt az eszem. Féltem, ha lehunyom a szemem és elalszom, reggel már nem ébredek Niall mellett. Nem hallhatom aranyos szuszogását, ami örömmel tölt el. Nem láthatom többé angyali arcát. Nem hallhatom vicces, de kedves nevetését. Nem veszhetek el újra és újra abban a gyönyörű, kék szempárban.

Utánunk pár perccel érkezett meg Réka és Josh. Kellemes meglepetés fogadott, ugyanis legjobb barátaink kézenfogva, fülig érő mosollyal léptek elénk. Niall átkarolta a derekam és aranyosan mosolygott rájuk.
- Gratulálok! - mondtam nekik őszintén és boldogan. Örülök, hogy mindketten megtalálták a szerelmet és a bizalmat egymásban.
- Köszönjük. - vigyorgott tovább legjobb barátnőm. Josh csak bólintott egyet. Niall lekezelt vele, majd megölelte Rékát. Ezután Rékával egymásba karolva elvonultunk a fiúktól. Egy csomó megbeszélni valónk volt.
- Aztán okosan! - kiáltott utánunk Josh. Az LB-m megfordult és kacsintott egyet neki.
- Szóval.. mesélhetsz. - mondtam izgatottan.
- Miután elmentetek Írországba, eljött hozzám és elmentünk sétálni.. Félúton, gondolom "kapcsolt" és lassan rákulcsolta ujjait az enyémekre. Annyira jó érzés volt. Azt hittem, kiugrok a bőrömből a boldogságtól! - újságolta széles vigyorral az arcán. - És, mi volt veletek? Történt valami?! Látni rajtatok..! - kezdett el faggatni.
- Khmm.. öhm.. - kapott el a köhögés. Nem tudtam, hogy el-e mondjam Rékának a szállodában történteket.. Elvégre ez inkább magánügy, de viszont ő a legjobb barátnőm. - Khmm.. Akkor kezdem.. Amikor odaértünk Mullingar-be.. történt egy-két dolog.. - kezdtem bele, aztán abbahagytam. Magam sem tudom, miért.
- És?! - improvizált. - Csak nem?! - vette fel velem a szemkontaktust, amikor maga felé fordított. Riadt arcot vágott.
- Nem... De... közel voltunk ahhoz. - vágtam egy olyan "fura", kérdő, kicsit bizonytalan arcot. Réka jelzett a kezével és a fejével, hogy folytassam. - Szóval, amikor odaértünk, egy szállodában éjszakáztunk. Megböktem Niall hasát, aztán ő rádobott az ágyra és rámugrott. Elkezdett csikizni. Ebből vad csókolózás lett, aztán kezdett elfajulni a dolog, de én észbekaptam és rászóltam. Szerencsére nem haragudott meg és megértette. Szeretem őt emiatt is, mert mégha néha 'olyan' pillanatai is vannak, tűrtőzteti magát. Nagyon megértő és vár rám.
- Akkor jó. Huh. Totál megijesztettél! Már azt hittem, megtörtént! - könnyebbült meg. - Ajánlom nektek, hogy ne kövessetek el semmilyen hülyeséget, amit aztán megbánnátok!!
- Nyugi, nem fogunk! - mosolyogtam rá.
- Remélem. - indultunk vissza a srácokhoz.
Megöleltem Niall-t, aztán szorosan hozzábújtam.
- Hééj.. Mi az? - karolt át.
- Semmi. Csak hiányoztál. - szorítottam még jobban.
- Alig mentél el pár percre. - simogatta meg a hátam. Tudtam, hogy az arcán egy mosoly jelent meg, mégha nem is láttam.
- Tudom. - suttogtam.

Lassan elkezdődött a koncert. Minden nagyon jól ment. Mi, Rékával oldalt a színfalak mögött álltunk. Pont beláttuk Josh-t. Néhányszor ránk is mosolygott, amikor oldalra nézett.
- Hé, csajszik. - hallotunk egy kedves hangot mellőlünk. - Lenne kedvetek egy kis sminkeléshez? - kérdezte tőlünk Lou, a srácok stylist-ja és sminkese. Az LB-mel csak bólintottunk, aztán követtük Lou-t.
Beléptünk egy fehér, otthonosan berendezett szobába. Lou intett, hogy üljek le a sminkasztal előtti székre.

                                      

- Szerintem ehhez a rucihoz leginkább egy egyszerű, de mégis nőies smink illene. Kihúzom a szemedet fekete szemhéjtussal, ahhoz pedig egy szép piros színű rúzs passzolna. Benne vagy? - magyarázta el. Bólintottam egyet, majd elkezdett sminkelni.

Alig 10-15 perc alatt készlettünk. Közben egy csomót beszélgettünk. Megkérdezte, hogy milyen Niall-lel, erre én mondtam, hogy nagyon jó. Mesélt pár vicces, a fiúk számára ciki sztorit is, ami nagyon jót nevettünk mindhárman.
Elindultam vissza a színfalak mögé, ahol azelőtt álltunk. Legjobb barátnőmet még otthagytam, mert ő még nem volt kész.
Felcsendült a Little Things dallama, mire én elmosolyodtam. Josh intett, hogy menjek oda hozzá. Nem engedelmeskedtem neki, ugyanis semmi kedvem nem volt megmutatkozni még ott is a rajongók előtt. Elég az, amikor az utcán látnak. Akkor sem szívesen.
Josh felállt és megindult felém.
- Gyere már! - fogta meg a kezem, aztán húzni kezdett. Kénytelen voltam vele menni. Elindultunk a lépcső felé, aminek kb. a közepén megálltunk.
- Innen láthatod Niall-t. - állt mögém. Mosolyogva néztem a szöszit, ahogy a két lépcsőt összekötő "hídon" ül és énekel. Alig álltunk ott fél percig, amikor egy nehéz tárgy a karomnak csapódott. Sikítottam egyet ijedtemben és meginogtam a hirtelen érzett erőtől. Az a bizonyos tárgy a karomról a színpadra repült. Egy cipő volt az. Niall riadtan kapta oda a fejét, mire én felrohantam. Josh utánam sietett.
- Hé. Jól vagy? - próbálta fel venni velem a szemkontaktust.
- Persze. - fürkésztem a padlót zavartan, aztán a közönség felé néztem. Szerintem a támadóm megegyezik a titkos "rajongómmal". Remegni kezdtem a félelemtől. Szemeim könnybe lábadtak. Josh magához ölelt.
- Nyugodj meg. - simogatta a hajam. Elengedtem őt, aztán elindultam vissza a színfalak mögé. Összerándultam, amikor valaki megcsípte a combom. Megfordultam és Niall-lel találtam szemben magam.
- Mi történt az előbb? Nagyon fájt? Megijedtem. - nézett a szemembe aggódóan.
- Csak megdobtak egy cipővel. Kicsit fájt, de nyugi semmi bajom. - nyugtatgattam.
Ekkor a szöszi megcsókolt. Hosszan, érzelmesen. Jó volt őt érezni a közelemben, mert kitudja meddig érezhetem már csak. Lehet, ez volt az utolsó csókunk. Lehet, most érezhettem utoljára teste melegségét. Lehet, utoljára érezhettem finom, férfias illatát. Lehet utoljára nézhettem bele a gyönyörű, igéző szempárba.
- Na.. megyek. - nyomott mégegy rövid csókot ajkaimra.
- Várj. - szóltam utána, mire ő felém fordult. - Rúzsos a szád. - léptem közelebb hozzá, aztán letöröltem a feltűnő piros rúzst puha ajkairól.
- Kösz. - mosolygott, aztán elindult le, vissza a rajongókhoz.
Réka kérdőn fürkészett, amikor odaértem hozzá.
- Történt valami? - kíváncsiskodott.
Elmeséltem neki az előbb történteket, aztán csendben vártunk a koncert végét.
Kb. félóra múlva bekövetkezett. Niall átkarolta a vállamat, aztán bevezetett az öltözőjébe.
- Mondtam már, hogy nagyon jól áll neked ez a smink? - kérdezte miközben lekapta magáról a pólóját. - Olyan rossz lányos. - jött közelebb hozzám. Fél kezével megérintette az államat és tartotta.
- Olyan rossz lennék? - kérdeztem huncutan.
- Néha az vagy. - csókolt meg.
- Igazán? - néztem a szemébe. Ő csak bólintott egyet, aztán fejével az enyémhez bújt. Magamhoz öleltem. Szorosan. Ő is szorított engem. Arcomat csupasz mellkasába fúrtam, fél kezemmel pedig a hajába túrtam. Kiakartam használni minden percet, amit vele tölthettem.
- Jöttök már? Bulizni akarok! - nyitott be Harry. - Zavarok, ugye?
- Nembaj. Induljunk. - engedett el Niall.
- Hé.. öö.. én nem szeretnék menni az after party-ra. - mondtam halkan.
- Mi? Miért? - küldött felém egy, amolyan 'te bolond vagy' pillantást. Na, igen. Nem mindenki szeret annyira bulizni, mint ő, főleg, ha ilyen gondjai vannak, mint nekem.
- Oké. Akkor mi nem megyünk. - mondta kicsit csalódottan Niall.
- Nem. Te menj csak nyugodtan. - simítottam meg a kezét. Láttam rajta, hogy menni szeretne és én nem akarom tőle ezt megvonni. Elég, ha csak én szenvedek. - Én megleszek. Ne hagyd ki miattam!
- Biztos? Nem haragszol meg, ha elmegyek bulizni?
- Biztos. Nyugodtan bulizd ki magad. - erőltettem az arcomra egy mosolyt. Persze, egy picit fájt, hogy ő inkább elmegy bulizni, de nem tehettem mást. Legalább egyedül lesz időm gondolkodni.

                                      /Katt a ZENÉért!/

Niall elvitt "haza", vagyis a lakásához. Egy csókkal búcsúztunk el, aztán besiettem a lépcsőházba, onnan pedig fel Niall lakásába. Levágtam magam a kanapéra és hagytam, hogy a szememből hulló könnyek teljesen eláztassák a bőrömet. Igen, sírtam. Mert, miért, ne? Hiszen van rá több okom is. Igen, féltem is. Hiszen erre is van okom. Én ezt már nem bírom. Felemészt ez az egész; a félelem, a bánat, a szomorúság, a mai 'cipő incidens' és úgy szinte minden. Nehéz nem elsírni magam mindenki előtt, de tartom magam Niall miatt. Csak miatta, mert szeretem. Nem akarom őt terhelni ezzel, amúgysem szabad elmondanom neki, hogy valami őrült rajongó zsarol és terrorizál. Nem tehetem! Nem tehetek semmit sem! Azzal csak rosszat okoznék Niall-nek. Nem akarom, hogy bántsák őt! Bántsanak inkább engem! Csak őt ne! Azt nem tudnám elviselni!! Sokkal jobban fájna.

Előkerestem Niall ír zászlóját, aztán a kanapén összekuporodva feküdtem. Betakaróztam a finom anyaggal és egyben hozzá is bújtam, mert Niall illatú volt. Olyan volt, mintha velem lett volna. Lehunytam két szemem, majd úgy folytattam a gondolkodást.
Mire elaludtam már tudtam, mit kell tennem. Tudtam, mi lesz a legjobb nekem a rajongóknak és leginkább Niall-nek..

56. fejezet: A fenyegető üzenet

Sziasztok. :) Itt az új rész. ;) Örüljetek.. Továbbra is várom a komikat és a feliratkozókat! ;) :D Köszii.
Zene
-------------------------------------------------------------------------------------------
*Niall szemszöge*
Reggel Alexa gyönyörű arcával találtam szemben magam. Mellkasa fel-le emelkedett a levegővételeinél. Végig simítottam a combján, majd a csípőjén. Érintésemre pici mosolyra húzta a száját. Lassan, pislogva nyitotta ki két szép, mogyoróbarna szemét. Hunyorogva nézett rám.
- Jó reggelt. - szólt csillingelő hangján. Válaszul egy puszit nyomtam a homlokára.
Kimásztam az ágyból, majd besétáltam a fürdőszobába. Hosszú percekig álltam a forró zuhany alatt. Kiléptem a fülkéből és felöltöztem.
- Ma vissza kell utaznunk Londonba, mert holnap koncert. - mondtam az ágy szélén ülő Alexának. Háttal nekem, az ablak felé fordulva laptoppal az ölében ült.
- O-oké. - mondta zavartan, aztán lecsapta a laptop tetejét. Felállt és a hajába túrva bement a fürdőszobába. Furán viselkedett.

*Alexa szemszöge*
Gyorsan beslisszoltam a fürdőszobába Niall elől. Különféle érzések kavarogtak bennem. Csalódott, dühös és szomorú voltam. Félelem járta át a testem. A tükörben egy riadt, szomorú arcot láttam. Úgy éreztem bármelyik pillanatban bejöhetnek és elvihetnek bárhová.

Amíg Niall zuhanyzott megnéztem az e-mail-jeimet. Volt ott pár kedves és "pár" rosszakaratú is. Mindjárt az elsők között felfigyeltem az egyikre. Az zaklatott fel ennyire. Ez állt benne: 'Hé, ribanc! Jó lenne, ha békénhagynád a mi ír manónkat, Niall-t! Csak annyit kérek, hogy szakíts vele, ha nem szeretnél rosszat magadnak vagy Niall-nek! Nagy baj lehet belőle!!'

Lerogytam a hideg csempére, aztán hagytam, hogy szépen lassan végigcsorogjanak fakó arcomon a szememből kibuggyanó könnycseppek. Nem tudom, mit tegyek. Féltem Niall-t! Fontos lett nekem! Ha bármi baja esne, megőrülnék!
- Alexa, siess, kérlek! Indulnunk kéne! - hallottam Niall hangját az ajtó mögül, amikor épp kiléptem a zuhanyfülkéből.
- Máris kész vagyok! - kiáltottam vissza.
Felkaptam magamra a ruháimat, megfésülködtem és már mehettem is. A szöszi rám mosolygott, aztán összekulcsolt ujjakkal kiléptünk a szobából. Az előszobában Niall szülei és Greg-ék vártak ránk, hogy elbúcsúzzanak tőlünk.
- Örülök, hogy itt tölthettem ezt a pár napot és megismerhettem Önöket! - mosolyogtam rá Maura-ra, majd Bobby-ra. - Köszönök nektek is mindent. - álltam Greg és Lara elé.
- Jajj, ugyan már. Nagyon szívesen! - ölelt meg Lara. - Valami baj van? Látom ám rajtad. - súgta a fülembe.
Jajj, ne! Ennyire látni, hogy nyugtalanít az az üzenet?!
- Mi is örülünk, hogy megismerhettünk! - fogott kezet velem Bobby. Villantottam egy műmosolyt, aztán Maura-ra néztem.
- Én is örülök, Alexa. Boldogítsd még sokáig a fiunkat! - ölelt meg.

- Viszlát. Sziasztok. - intettem még egyet utoljára, mielőtt beszálltam a sötét Range Rover-be. Utánam Niall is beszállt, aztán beindította az autót és elindultunk vissza Londonba.
- Szerinted jó benyomással voltam az anyukádra? - kérdeztem tőle.
- Szerintem igen. Ezen ne stresszelj! Megölelt, úgyhogy szimpatikus vagy neki. - mosolygott.
- Amikor segítettem neki elrakodni ebéd után, beszélgettünk. Azt mondta, látja rajtad, hogy boldog vagy velem és mindketten tudjuk, hogy mit szabad és mit nem, ezért jóváhagyja a kapcsolatunkat. - bámultam ki az ablakon.
- Akkor nincs miért aggódni. - biccentett.
- Nincs.
- Mit súgott a füledbe Lara, mikor megölelt? - váltott témát.
- S-semmit. - dadogtam. - Nem fontos.
- Áá... szóval valami lányos dolog..
- I-igen. - kaptam az alkalmon. Megúsztam a magyarázkodást.
Kezembe fogtam Niall iPhone-ját, aztán megint megnéztemaz e-mail-jeim. Nem hagyott nyugodni az az üzenet. Kaptam egy újabbat ugyanattól a titkos "rajongótól". Ezt írta: 'Ha bármit is említesz bárkinek, főleg Niall-nek, akkor csúnyán megjárod!'
Egyre rémisztőbb ez az egész. Remegni kezdtem a félelemtől. Sóhajtottam egy nagyot, majd homlokomat az autóablaknak nyomva figyeltem a mellettünk elsuhanó fákat, házakat és egyéb dolgokat. Közben azon gondolkodtam, hogy mit is tegyek. Eszem ágában sem akartam elmondani Niall-nek, Josh-nak vagy Rékának. Legjobb barátnőm így is észreveszi majd, tudom.

55. fejezet: Beszélgetés

Sziasztok. :) Meghoztam az új részt! Kérlek komizzatok, mert ha nem írtok véleményt nemtudom, hogy jó-e lett a rész.. és hát így az 55. fejezetnél elég kellemetlen, hogy csak pár komit kapok! Már többször átfutott az agyamon, hogy befejezem és törlöm az egészet.. Igazából nem tudom mi legyen, úgyhogy kérlek Titeket KOMIZZATOK! :)) Köszi :)
Zene
--------------------------------------------------------------------------------------------

Holdfényben indultunk "haza" Niall-ékhez a fekete Range Rover-rel. Leparkoltunk a nagy családiház előtt, amit épphogy csak az utcai lámpák világítottak meg. Lassan, csendben léptünk be a sötét házba. Niall erősen fogta a kezem, hogy majd ő felvezet a szobába, mivel ő ismeri a "járást".
Épphogy elindultunk a lépcsők felé, amikor halvány fény világította meg az előszobát és a nappalit. Kicsit összerezzentem.
- Megjöttek a csavargók! - nézett végig mindkettőnkön Greg. - Látom te is előkerültél. - szegezte rám tekintetét.
Ekkor Lara lépett mellé. Mosolyogva köszöntött minket.
- Mi volt ez az egész? Niall felhívott, hogy nem-e vagy itt, miközben mi azt hittük, vele vagy! - érdeklődött Greg kicsit dühösen.
- Már semmi.. Megbeszéltük a dolgokat. - adtam meg neki a választ.
- Ezt nem oldjátok meg így..! Mindent elmondtok! - jelentette ki.
- Gyere. - nyúlt a kezemért Lara, majd elhúzott Niall mellől. Fellépkedtünk a lépcsőkön, aztán bementünk az ideiglenes szobámba.
- Hallgatlak. - pislogott rám, miközben leültünk egymással szemben az ágyra. - Mi volt ez az egész? - jött ő is azzal a kérdéssel, amivel az előbb Greg.
- Áá.. semmi különös.. - néztem rá, mire ő olyan 'ugyan már, nem veszem be' nézéssel fürkészett engem. - Oké. Kezdem az elején.. - adtam meg magam.
Elmeséltem neki, hogy Niall a Nando's-ba vitt vacsorázni, aztán amikor kijöttünk onnan, összetalálkoztunk "pár" rajongóval, és hogy az egyikőjükkel szemezgetett a szöszi, ami idegesített és elsétáltam onnan. Aztán Niall megkeresett és megbeszéltük a dolgokat.
- Biztos, hogy csak a szemezgetés zavart? - kérdezte. Mintha olvasott volna a gondolataimba, hogy hát az miatt a három verekedős lány miatt sem akartam ott állni.. Féltem, hogy újra megtörténik minden.
- Öö.. nem csak az... - mondtam ki lassan, Lara bólintott egyet. - Közrejátszott még a félelmem is..
- Milyen félelem?
- Amikor összejöttem Niall-lel, egy nap Amerikában három lány megvert. Niall semmit nem tett, mert nem vette észre a sok rajongó miatt, akik körülállták őt. Féltem, hogy megint megtörténik ez, és leginkább ez miatt mentem el.
- Úristen! Komolyan megvertek? - nyíltak nagyra barna szemei.
- Aha. - bólintottam egyet könnyezve.
- Jajj. Gyere ide. - ült át mellém, majd átkarolt. Fejemet a vállára hajtottam. - Nyugi ez nem fog újra megtörténni. Ne sírj! És.. bocsi, hogy rákérdeztem.. - vigasztalt.
- Ez már örökké kísérteni fog. - szipogtam.
- Khmm... Bejöhetek? - lépett be az ajtón a szöszi két kopogás után.
- Persze. - szólt Lara, aztán elengedett és kiment.
Háttal ültem Niall-nek az ágyon. Nem akartam, hogy meglássa, hogy sírtam.
- Kibeszélgettétek magatokat? - bújt hozzám.
- Ühüm. - nyögtem ki.
- Héjj.. Alexa... Mi a baj? Mi történt? Te sírtál! - fürkészte az arcom, amikor maga felé fordított. - Miről beszéltetek Lara-val?
- S-semmiről.. Nem fontos. - bámultam lehajtott fejjel csupasz lábaimat.
- Mondd el. - simította meg az arcom.
- Csak.. Lara kérdezte, hogy miért mentem el a Nando's elől és elmeséltem neki.
- Az viselt volna meg ennyire? .... Figyelj, bízz bennem! Nyugodtan elmondhatod! - szorongatta a kézfejemet.
- Mondtam Lara-nak, hogy még télen megvertek a rajongóid és, hogy most is attól féltem, hogy ez megtörténik. - mondtam ki.
- Hidd el, az többet nem fog megtörténni! Nem engedem senkinek sem, hogy bántson téged! Előtte velem kell elbánnia! - nézett a szemembe. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon.

Ezután külön-külön letusoltunk, majd bele estünk az ágyba. Egy elég fárasztó napon voltunk túl. Az ágy egyik felében feküdtem és onnan bámultam ki az ablakon. Mögöttem Niall pihent. Átölelte a hasam és még jobban magához húzott. Éreztem levegővételeit és szívdobbanásait.
- Most gondolj bele... - szólalt meg halkan hosszas csend után. - Én boxerben, te a pólómban és fehérneműben.. - folytatta mondatát. Igazából nem erre számítottam, így picit furán néztem magam elé.
- Nincs alattuk semmi... - súgta a fülembe kajánul. - Megőrjítesz!
Rájöttem, hogy a szöszi már megint "kanos".
- Azt érzem.. - utaltam a domborulatra a combomnál.
- Mire gondolsz? - kérdezte huncutan.
- Tudod te azt.. - adtam meg a választ.
- Nem, nem tudom. Kérlek, segíts. - folytatta.
- Dehogynem tudod! - küzdöttem ki magam erős tartásából, majd hanyatt feküdtem az ágyon. Kezemmel eltakartam szemeim, aztán lassan kimondtam: - A púpra a boxeredben.
Niall kuncogott egyet, én meg kínosan továbbra is takartam az arcom.
- Látod?! Ezt teszed velem! - tette rá nagy, meleg tenyerét a hasamra. Ezekre a szavakra akaratlanul is elmosolyodtam. Nem gondoltam volna soha, hogy bárkire is ilyen hatással leszek. Ráadásul pont Niall-re.
Két kezével elemelte az arcom elől kezeimet. Lassan, pislogva nyitottam ki szemeimet. Egy gyönyörű, ragyogó kék szempárral találtam szemben magam.
- Jó éjt! - nyomott egy puszit a homlokomra, aztán az ágyra dőlve elfordult tőlem. Pár percig tétováztam, aztán odahúzódtam hozzá és most én öleltem őt át hátulról. Átfúrtam apró vékony karomat izmos karja alatt, aztán kézfejemet a mellkasára tettem.

54. fejezet: Emlékek

Halika. :) Meghoztam a kövit! :) Remélem örültök. Minden új olvasónak, kommentnek és feliratkozónak nagyon tudok örülni, úgyhogy ezeket mind megtehetitek! ;)) :D Köszii :*
ZENE ;)
--------------------------------------------------------------------------------------------
- Alexa! - hallottam a hátam mögül egy ismerős hangot, ahogy a nevemet kiáltja.
- Alexa! - kiáltotta újra, mert az előbb nem reagáltam, most már közelebbről.
- Alexa?! - ért oda mellém. - Gyere állj fel! Meg ne fázz! - segített fel a földről. Beleléptem magassarkúimba és a kezembe fogtam a telefonom. Megálltam Niall előtt, de nem néztem a szemébe. Kicsit dühös voltam rá.
- Miért tűntél el a Nando's elől? - tolta fel kézfejével az államat. Kényszerített, hogy nézzek rá.
- Tudod, egy idő után beleun az ember az egyedül álldogállásba és abba is, hogy a barátja egy másik lánnyal flörtöl.
- Mit csinál? - kérdezte meglepetten.
- Nem hiszem, hogy meg kéne ismételnem.. - néztem a szemébe kicsit dühösen.
- Te most komolyan azt hiszed, hogy csajozom? - kérdezte hitetlenül.
- Niall! Láttam, amit láttam. - léptem közelebb a vízhez, háttal Niall-nek.
- De hát nekem te vagy az egyetlen lány a Földön, aki számít! - állt mögém, majd puha kezével megsimította a karomat. Két karjával körülfonta a mellkasom. Hagytam..
- Haragszol? - szorított még jobban magához.
- Már nem. - jelent meg az arcomon egy halvány mosoly, miközben behunytam a szemem. Éreztem, hogy a szöszi megkönnyebült.
- Mutatok egy nyugis helyet. - csúsztatta végig csupasz, a testem mellett lógatott karomon a kezét. Amikor "célba ért", rákulcsolta ujjait az enyémekre.
Elindultunk a tó partján a sötét éjszakában. Ahogy közeledtünk, rájöttem, hogy egy elhagyatott fehér épülethez vezet. Bent felsétáltunk a félig kész lépcsőkön a harmadik emeletre.
- Amikor kisebb voltam, eljártam apámmal ide a tóhoz horgászni. Szerettem itt lenni, mert olyan nyugodt, csendes hely. - mondta halkan, amikor megálltunk egy "ablak" előtt. Beláttuk onnan szinte az egész várost.
- Később, kb. amikor 15 lehettem, elkezdték építeni ezt az épületet, amit aztán nem fejeztek be. Gyakran jártam itt.. Főleg akkor, amikor nehezebb időszakaim voltak. Az első barátnőm miatt nagyon sokáig tőnkre voltam. Szenvedtem! Ezután megismertem Amy-t. Ő segített mindenben. Támogatott és védett. Egy idő után beleszerettem, bár szerintem csak hálás voltam neki mindenért. Így akartam viszonozni neki. Tavaly nyáron is itt töltöttem napjaimat, miután te lementél szó nélkül. Fájt..! Itt gondoltam át mindent. Azt hittem jártál Darren-nel.. - fejezte be mondókáját, amin egy kicsit el is érzékenyültem. Bátorítóan megszorítottam a kezét, aztán hosszan megöleltem. Egy finom csókot nyomtam ajkaira.
- Ezzel tartoztam. - mosolyogtam rá. Ő újra megcsókolt.. Hosszan, érzelmesen.
- Emlékszel az első találkozásunkra? Ha akkor nem öntelek le, akkor most nem lehetnénk együtt.. - karolta át a derekam, miközben egymással szemben álltunk.
- Igen, ha nem futsz utánam, minden másképp történt volna. Elfelejtettük volna az egészet. Én maradtam volna ugyanaz a csendes, magányos szlovákiai lány, te pedig lehet Amy-vel vagy valaki mással boldogan élnéd az életed.
- Nekem így a legboldogabb! .. Veled! - puszilta meg a homlokom.
- Tényleg akkor fel sem tűnt, hogy angolul szóltál, pedig ismerős volt a hangod, és, hát, az akcentusod utánozhatatlan. - mosolyogtatott meg a múlt.
- Már akkor milyen jól beszélted a nyelvet. - mosolygott ő is.

53. fejezet: Egy szomorkás séta a városban

Hali. :D Itt az új rész. Olvasd, KOMIZZ, iratkozz fel! ;)) :D Köszii :*
--------------------------------------------------------------------------------------------

 Lassan elindultam a folyosó másik végén található fehér ajtó felé, amire előbb rámutatott a szöszi. Rátettem pici kézfejemet a kilincsre. Mielőtt lenyomtam volna az aranyozott kart, bizonytalanul hátranéztem Niall-re. Ő csak biccentett egyet a fejével. Picit bátrabban nyitottam be a szobába. Egy szépen megágyazott ággyal találtam szemben magam. A nap sugarai az ablakon át szépen bevilágították a szobát, aminek világosrózsaszín falai gyönyörűen látszódtak. A szoba egyik sarkában egy kis komód volt, a másikban egy kanapé. Az ágy jobb oldala felől egy újabb fehér ajtó volt, ami egy fürdőszobába nyílt.
- Félóra múlva lent találkozunk. Légy készen! - hallottam Niall hangját a folyosóról. Először nem tudtam, mire értette, aztán amikor beljebb léptem és így közelebb értem az ágyhoz, egyből megértettem. Egy gyönyörű egyszerű nyárias ruha volt az ágyra terítve. Fehér csipkés ruha volt, a mellrész alatt egy fekete sáv húzódott, ami egy masnival ért véget.
A padlón egy cipősdoboz hevert. Lassan felnyitottam a tetejét, majd megpillantottam benne egy gyönyörű csipkés fehér magassarkút.
Bementem a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, aztán körbecsavarva magam egy törölközővel kiléptem onnan. Meglepődtem amikor észrevettem, hogy társaságom van. Az a barna hajú lány ült az ágy szélén, aki ebéd közben csatlakozott hozzánk.
- Szia. - köszönt kedvesen. - Greg mondta, hogyha szeretnék segíthetek neked készülődni. Szóval arra gondoltam segítek.. természetesen csak akkor, ha te is szeretnéd..
- Öö.. Hello. - nyögtem ki.
- Ó.. bocsi.. Még be sem mutatkoztam.. Lara Clark vagyok, Greg barátnője. - nyújtotta felém a kezét.
- Örülök. Én Alexa Szeiler, Niall barátnője. - mosolyogtam rá, majd kezet fogtam vele.
- Hoztam neked pár dolgot. Gondoltam, hogy szükséged lesz néhány dologra. - nyújtott felém egy szép fehér csipkés fehérneműt.
- Uhh.. Köszi. Erre tényleg szükség van. - vettem el tőle.
Visszamentem a fürdőszobába, aztán felkaptam magamra az imént kapott ruhadarabokat és természetesen a szöszitől kapott gyönyörű ruhámat is.
- Nagyon jól áll. - dicsért meg Lara, amikor meglátott.
- Köszi. - mosolyogtam rá kicsit bátortalanul.
Intett, hogy menjek oda hozzá. Egy tükör előtti asztalka és szék mellett állt. Helyet foglaltam a tükör előtt, aztán Lara elkezdett "kidíszíteni". Először a hajamat, majd a sminkemet csinálta meg.
- Na, márcsak a szép kis tipegőidbe kell bele lépned és kész is vagy.. - mosolygott rám barátságosan.
- Huh.. Nagyon köszi mindent! - öleltem meg hálásan, aztán beleléptem a magassarkúimba. Pontosan beleillett a lábam.. Ezekszerint Niall tudja a méretem?!
- Jajj, nincs mit, hiszen ez a munkám, azonkívül neked bármikor segítek! Rokonok vagyunk felég-meddig.
- Hát végülis majdnem.. - nevettem.
Együtt léptünk ki a szobából. A folyosón összetalálkoztunk Maura-val.
- Húú.., de csinos valaki. - mosolygott rám, amikor meglátott.
- Köszönöm. - mosolyogtam vissza.
- Niall-nek van érzéke hozzá.. Tudja mi áll jól neked.. Szexi, de mégis szolid. - mondta Lara. Én csak kuncogtam egyet.
Elindultunk le a  lépcsőn. Először Lara, majd én. Greg és Niall is lent álltak az előszobában a lépcső mellett és beszélgettek. Érkezésünkre mindketten felénk néztek.
- Azta rohadt.. Te még jobban nézel ki, mint délelőtt..! - mért végig Greg. Erre a kijelentésére elnevettem magam, mert elég "fura" stílusban kaptam bókot.
- Na, hogy tetszem? - léptem Niall elé. Közben azt mérgettem, hogy így magassarkúban kb. a szeméig érek (emígy csak a szájáig..).
- A-a.. öö... n-nagyon.., vagyis eszméletlenül gyönyörű vagy.. - dadogott össze-vissza a szőkeség. Picit belepirultam szavaiba.
- Te is jól nézel ki. - mértem végig szemeimmel. Nos, igen.. fehér ing nadrágba tűrve; fekete nyakkendő, ami hanyagul a nyakában lógott; fekete farmer és egy Harry féle cipő. Haja a szokásos módon fel volt zselézve, ami picit rosszfiús hatást nyújt.
- Ezzel mi lesz? - böktem meg a nyakában lógó nyakkendőt.
- Se én, se Greg nem értünk hozzá.. - mosolygott.
- Mintha olyan bonyolult dolog lenne! - nevettem ki őket, miközben megcsináltam a nyakkendőjét.
- Na, akkor induljunk. - kulcsolta össze ujjainkat.
- Rendben, gyerekek. Aztán jók legyetek! - intett utánunk Greg, amikor kiléptünk a házból.
- Tudod ki a gyerek! - kiáltott vissza neki Niall.
- Igen, TE!
Niall-lel beszálltuk a megszokott fekete Range Rover-be.
- Hova megyünk? - kérdeztem, amikor elindultunk utunkra.
- Egy szép és jó helyre. - mosolygott titokzatosan.
- Tudod, hogy nem szeretem, amikor titkolózol..! - mondtam neki viccesen.
- Hát, akkor meg kell szeretned, és hozzá kell szoknod. - kacsintott rám.
Viszonylag hamar megérkeztünk a "titkos" helyre. Természetesen a Nando's előtt parkoltunk le.
- Hmm.. miből sejthettem, hogy ide hozol?! - kérdeztem tőle még az autóban. Ő felém fordult.
- Nem tetszik? - kérdezte kicsit csalódottan.
- Dehogynem! - mosolyogtam rá.
Odahajolt hozzám, majd egy hosszú csókot nyomott ajkaimra.
- Még nem kaptál ebben a ruhádban.. pedig őrületesen nézel ki! - magyarázta meg a dolgot, és egyben bókolt is.
Mosolyogva szálltam ki a kocsiból. Kézenfogva besétáltunk az étterembe, aztán a pincér egy hátsó asztalhoz vezetett minket. Niall illedelmesen kihúzta nekem a széket, majd amikor ráültem velem együtt be is tolta. Helyet foglalt velem szemben. Pár perc múlva megérkezett az első fogás. Ezzel én tele is lettem, így többet már nem tudtam enni. Nem vagyok nagy étkű. Niall viszont még vagy ötször evett.. Jó volt nézni.
A szöszi kifizette a pénztárnál a menüt, aztán kisétáltunk az étteremből.
                                              /  Katt IDE a zenéért! ;)  /


Nagy örömömre kint összetalálkoztunk pár rajongóval, akiktől meg lehetett süketülni. Körbe állták Niall-t, ő pedig illedelmesen fotózkodott velük, autogramot és öleléseket adott nekik. Ahogy elnéztem Niall-t nagyon is jól érezte magát közöttük. Az egyik lánnyal nagyon szemezett, ami rosszul esett, de ott per pillanat neki mindegy volt, akár meg is verhettek volna megint. Mivel egyre több lány állta körül már őt és engem meg eléggéidegesített a 'szemezgetős', ezért úgy döntöttem elindulok sétálni a városban. Végig mentem azon az utcán, aztán befordultam a sarkon. Össze-vissza jártam a várost, kirakatokat nézegettem, belemártottam ujjaimat pár szökőkút hideg vizébe, ami közbeesett. Már be is sötétedett, így sötétben sétáltam, csak az utcai lámpák világították meg az utakat. Épp egy újabb bolt kirakatát bámultam, amikor rezegni kezdett a telefonom a kezemben. Niall hívott. Nem vettem fel.. Igazából én sem tudom miért nem válaszoltam a hívására. Furán éreztem magam a rajongók miatt. Általában ilyen hatással vannak rám, magam sem tudom mi az oka ennek. Már vagy tizedszerre kezdett el rezegni a kezemben lévő telefon. Nem reagáltam rá. Inkább ki is kapcsoltam, hogy ne zavarjon az esti városnézésemben. Kezdett kicsit hűvös lenni, így augusztus közepe felé. 
                               

Kiértem a Joe Dolan hídhoz. Átsétáltam rajta, aztán tovább sétáltam. Igazából már nem is nagyon tudtam hogy hol vagyok, csak mentem. Egy kisebb mezőnél megálltam. A mező egy tóhoz vezetett, amit sok bokor és fa vett körül. lesétáltam oda, majd a vízpartján leültem a fűbe. A vékony kis zöld fűszálak csiklandozták a bőröm, ahogy hozzá értek a lábamhoz. Behajlítottam magam előtt a lábaimat, majd két karommal átkaroltam őket. A telefonom és a magassarkúm magam mellé tettem a fűbe. Élveztem az egyedüllétet. Minden olyan jó volt, ahogy ott egyedül, szinte gondok nélkül ültem magamnak. Amikor Niall-re gondoltam egy apró könnycsepp gördült le az arcomon. Nem értem mi ütött belém, hogy ilyen piti dolgon fennakadtam, csak ez már sok nekem, mert amióta volt az az "incidensem" azzal a három lánnyal, nem nagyon repesek az örömtől, amikor találkozunk velük. Tudom, hogy nem szép dolog másokat összehasonlítani, mert senki sem egyforma, de nekem is vannak érzéseim és tudom, hogy a fél Directioner sereg utál, sőt, gyűlöl..

Halihóóó! :D

Hellósztok! :D
Arról lenne most szó, hogy ugyebár mint látjátok változattam a kinézeten.. :D Remélem tetszik nektek is.. És épp ezért szeretném, ha ÍRNÁTOK néhány KOMMENTtet IDE..! :D
Ja, és a fejlécet neki köszönhetem ---> Lackóó Vagyok
Neki is van egy blogja, és szeretném, ha benéznétek hozzá :) All Started With A Phone

52. fejezet: Niall családja

Hello. Hát itt lenne az új rész. Lehet picit hosszabbra sikeredett. ;) Remélem örültök neki! Olvassátok továbbra is és várom a komikat! :DD
Zene: 

-----------------------------------------------------------------------------------------
Reggel arra ébredtem, hogy az ablakon át a szemembe süt a nap. Lassan nyitottam ki a szemem. Hunyorogva néztem körül a szobában. A szöszi már nem feküdt mellettem, de tudtam, hogy nem ment el, mert a szoba egyik sarkában lévő fotelen ugyanúgy, ahogy tegnap este lett odadobva, hanyagul hevert a sötét farmere.
Pár perc múlva kinyitódott a fürdőszobaajtó. Niall lépett ki onnan egy szál boxerben. Már eléggé hozzászoktam, hogy gyakran így járkál, bár a szívem még mindig hevesebben ver, amikor meglátom őt így.
- Felébredtél? - mászott rá az ágyra, majd fölém hajolva egy puszit nyomott a homlokomra.
Kezeimmel körülfontam a nyakát, aztán közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. A csók után mosolyogva nézett szemeimbe.
- Visszakaphatom a pólómat? - kérdezte.
- Persze, csak még elmegyek lezuhanyozni. - adtam meg a választ.
- Oké. - mondta, aztán lefeküdt mellém az ágyra.
Lassan felkeltem az ágyról, majd besétáltam a fürdőszobába. Pár percig csak álltam a zuhany alatt.
Miután letusoltam, hajatmostam és felöltöztem, kisétáltam a szobából. Niall kezébe nyomtam a pólóját. Ő gyorsan belebújt, nadrágja már rajta volt.
- Mm.. Alexa illatú. - állapította meg.
- Igen? - léptem közelebb hozzá. Bólintott egyet, aztán magához húzott. Hosszan öleltük egymást.
- Mennem kéne a reggelieinkért. - mondta halkan.
Elengedtük egymást, majd Niall elment.
Alighogy kilépett az ajtón az iPhone-ja jelzett, hogy kapott egy sms-t. Odasétáltam a kisasztalhoz, amin a telefonja hevert. Megnyitottam az üzenetet: "Haver, hol a francba vagytok? Josh"
Visszaírtam Josh-nak, hogy Írországban vagyunk. Erre ő azt üzente, hogy (idézem): "Mit kerestek ti ott? Várj felhívlak."
Vártam, hogy megcsörrenjen Niall telója, ami aztán meg is történt.
- Hello. - köszöntem Josh-nak.
- Szia, Lexi. - köszöntött a szokásos módon. - Mit kerestek ti Írországban? - tért a lényegre.
- Mullingar-ben vagyunk. Nemsokára indulunk Niall szüleihez. - feleltem, miközben végighasaltam az ágyon.
- Ahha. Ja, hogy Niall most visz téged bemutatni nekik.. - jutott el az agyáig.
- Ühüm. - helyeseltem.
- Amúgy milyen barátnő vagy, hogy itt hagyod egyedül Rékát? - kérdezte pár perc elteltével.
- De hát nincs egyedül! - tettettem felháborodást. - Ott vagy neki te! Josh tudom, hogy bejön neked.. és.. tudok a csókról is. - mondtam mosolyogva.
- Kivel beszélsz? - lépett be az ajtón Niall.
- Josh-sal. - feleltem.
Niall elkérte a telót, aztán váltott pár szót legjobb barátjával.
Miután megreggeliztünk, kézenfogva kisétáltunk a szállodából. Beültünk a fekete Range Rover-be és elindultunk Niall-ékhez.
A ház előtti kertben egy 30 év körüli férfi állt.
- Kezét csókolom a hölgynek. - köszöntött kedvesen, amikor odaértünk hozzá.
- Hello. - köszöntem vissza. - Alexa Szeiler vagyok. - nyújtottam felé a kezem.
- Örülök. Én Greg, Niall bátja. Ugye, öcsi? - borzolta meg Niall haját.
- Ja. - mondta Niall unottan.
Ezután besétáltunk a házba. Niall szülei az előszobában álltak és ránk vártak.

                                   

- Jó napot. Alexa Szeiler vagyok. - nyújtottam először Mrs. aztán Mr. Horan felé a kezem.
- Nagyon örülünk Alexa. - mosolygott rám az apukája.
- Pont elkészült az ebéd. Gyertek beljebb. - intett a konyha és egyben étkező felé Mrs. Horan.
Mi mind elindultunk arra. Helyet foglaltunk az asztalnál, ami gondosan meg volt terítve. Minden jóízűen neki álltunk falatozni. Amikor a főételt (rántott hús, krumlisaláta + stb. finomság) ettük, egy női hang szólalt meg mögülünk.
- Sziasztok. - köszönt nekünk. - Jó étvágyat! - foglalt helyet Greg mellett.
- Köszönjük, viszont. - mondtam mosolyogva. Igazából nem értettem, hogy hogy lettem ilyen merész, mert általában idegen környezetben, új emberek között inkább csendben vagyok.
A lány visszamosolygott, aztán elkezdett ő is enni.
Miután mindenki jóllakott, Maura, vagyis Niall anyukája, elkezdte összeszedni az üres tányérokat. Felálltam és illedelmesen segítettem neki. Ez szinte nálam megszokás, mert otthon is szoktam segíteni anyának sokmindenben.
- Segítek önnek bepakolni a mosogatógépbe. - mondtam a konyhában.
- Jajj, ugyanmár. Nem szükéges. - legyintett.
- DE én szívesen segítek. - mosolyogtam rá.
- Rendben. Köszönöm. - mosolygott vissza rám. Ezt elég jó jelnek vettem.
Amikor újra kimentünk, hogy mostmár a poharakat szedjük össze, csak Niall ült az asztalnál. Mindenki más valamerre eltűnt.
- Fiam, te is igazán segíthetnél. - szólt rá Maura a szöszire.
- Most nemtudok, mert el kell mennem. Majd jövök. - mondta, majd felállt az asztaltól és egy puszit nyomott az anyukája homlokára. - Sziasztok. - köszönt el tőlünk, majd még egy puszit nyomott az arcomra.
Amikor megfordultam Maura felé, egy picit meglepődtem, mert ő mosolyogva nézett rám.
- A fiam nagyon boldog, amióta veled van. - lépett közelebb hozzám. - Ahányszor eljött hozzánk, mindig csak rólad beszélt. Csodálattal és szeretettel. Örülök, hogy boldog melletted. Rég láttam már őt ilyennek.. - simította meg a karomat. Én csak mosolyogtam rá.
- Eszébe jutott már önnek párszor olyasmi, hogy nem illünk össze, mert Niall majdnem öt évvel idősebb nálam? - bukott ki belőlem a kérdés.
- Nos, bevallom.. megfordult már az eszemben, de tudom, hogy a fiamnak van annyi esze, hogy nem csinál hülyeséget. És hát rólad is feltélezem, hogy tudod mit csinálsz.. - kaptam meg a választ. Valami ilyesmit vártam.
- Hát.. igen tudom mit csinálok és tudom, hogy még sokmindent nem szabad. Ezzel Niall is tökéletesen tisztában van és kitartunk egymás mellett. - néztem a szemébe.
- Csak egy kérdés.. Mit érzel a fiam iránt? - kérdezte hirtelen.
- Szeretem őt nagyon. Bízom benne, mert tudom, hogy is bízik bennem. Mellettem áll, támogat. Tisztelem őt, mert még soha egy rossz szava sem volt senkihez. Ő szinte a példaképem is, mert tudom, hogy sokmindenen túl kellett már neki esni, amik nem a legkellemesebb dolgok voltak. Sok támadás is érte, de ő kitartott! Úgy érzem, én nemcsak egy rajongó vagyok a sok közül számára. Nekem ő nemcsak egy sztár, akiért rajongok, hanem az az, ember akiben a megnyugvást és a biztonságot érzem. - adtam meg egy elég hosszú választ a kérdésére. Maura bólintott egyet, aztán csendben folytatta a rakodást. Természetesen segítettem neki.
- Megmutassam Niall régi szobáját? - kérdezte, miután elrakodtunk.
- Persze. - biccentettem.
Felmentünk az emeletre, majd egy rövid séta után megálltunk egy fehér ajtó előtt. Maura benyitott oda. Lassan átléptük a küszöböt. Csodálkozva néztem körül. Niall régi szobájának fala tele volt mindenféle poszterrel a legtöbb Michael Bublé-s volt. Az ablak alatt hevert az ágya, az mellett egy kis éjjeliszekrény volt, azon egy éjjelilámpa és egy könyv. Az utóbbi láttán kérdőn néztem Mrs. Horan-re.
- Niall szokott olvasni? - kérdeztem tőle.
- Ritkán.
- Én úgy tudtam, hogy csak egyetlen egy könyvet olvasott el életében.
- Hát igazából olvasott még párat. Meséljek néhány sztorit a fiamról, amik régen történtek, amikor gyerek volt? - kérdezte.
- Persze. - vágtam rá azonnal, hiszen imádok régi történeteket hallgatni.
Már kb. a harmadik történetet hallgattam érdeklődve, amikor kopogtak a nyitott ajtón.
- Jó engem kibeszélni? - támaszkodott az ajtófélfának Niall.
- Tudod, hogy ez nem kibeszélés. - néztem felé.
- De igen.. Ez a magánszférám megsértése. - dramatizált.
- Jajj, ugyanmár. - sétáltam oda hozzá, majd megböktem a hasát.
- Ugye tudod, hogy ezért még kapsz?! - nézett a szemembe huncutan, mire én elnevettem magam.
- Nehezen, ha külön fogtok aludni.. - szólt közbe Maura.
- Mi? Miért? - kérdezte meglepetten a szöszi.
- Mert fiatalok vagytok..! És én is arra, hogy unokáim legyenek..! - adta meg a választ neki Maura. A végét kicsit viccesen mondta. úgyhogy gondolom nem gondolta komolyan.
- De hát már aludtunk együtt.. nem is egyszer! - mondta kicsit felháborodva Niall. Erre én olyan "ohóó, ezt nem kellett volna" nézéssel néztem rá. - Nem mintha történt volna bármi is..! - tette hozzá. Maura csak bólintott egyet, aztán maga előtt összefont karokkal kisétált a szobából.
- Menj abba a szobába! - mutatott a folyosó másik végén lévő ajtóra. - Ott vár rád valami. - mosolygott.
- Mi? - kérdeztem érdeklődve.
- Derítsd ki! - kacsintott.

51. fejezet: Éjszaka a szállodában

Halihó. :D Meghoztam az új részt. Remélem örültök! Olvassátok és komizzatok, hogy milyen lett!! Köszii :**
Zene: 

----------------------------------------------------------------------------------------

Miután megkaptuk a kulcsokat, felmentünk a szobánkba. Niall levágta magát a szoba egyik sarkában lévő fotelba, én pedig elmentem zuhanyozni. Nagyon jólesett az a jó meleg zuhany. Amikor kiléptem a zuhanyfülkéből, rájöttem, hogy nincs semmi kényelmes cuccom, amit felvehetek. Kinyitottam a fürdőszobaajtót, aztán egy szál törölközőben léptem át a küszöböt. Niall kérdőn nézett rám.
- Nincs mit felvennem pizsinek. - adtam meg neki a választ.
- Most már van. - kapta le magáról a pólóját, aztán odasétált hozzám és a kezembe nyomta. - Bár nekem így is nagyon megfelelnél. - búgta a fülembe.
- Horan! - böktem meg a hasát huncutan, aztán visszafutottam a fürdőszobába, nehogy elkapjon és megcsikizzen. Általában amikor megbököm a hasát, mindig megcsikiz bosszúból, mert tudja, hogy nagyon csikis vagyok, főleg a hasamon.
Megtörölköztem, majd felvettem magamra Niall pólóját, meg persze a fehérneműmet.
Lassan nyitottam ki a fürdőszobaajtót, aztán amikor teljesen kitártam, kilestem mögülle. Nem láttam a szöszit sehol sem, így kicsit bátrabban léptem ki onnan. Ám amikor átléptem a szoba küszöbét, valaki elkapta a lábam.
- Most megvagy! - kiáltotta a támadóm, aki természetesen Niall volt. Ezután felkapott a kezébe, mire én sikítottam egyet ijedtemben. Rádobott az ágyra, aztán rámugrott és csikizni kezdett. Össze-vissza sikongattam és nevettem.
Amikor gondolom kifáradt, végre abbahagyta. Odahajolt a nyakamhoz és puszit nyomott rá. Ezután beleharapott a fülcimpámba, mire én nyögtem egyet. Visszaemelte fejét az arcom fölé. Egy elégedett mosoly rajzolódott az arcán. Ajkait rátapasztotta az enyémekre és vadul csókolni kezdett. Nem ellenkeztem.
- Megőrjítesz! - suttogta egy rövid levegővétel alatt.
Folytattuk szenvedélyes csókcsatánkat. Beletúrtam Niall szőke hajába, mire ő belemosolygott a csókba. Ez még szexibbé tette őt. Olyan tökéletes volt, ahogy vadul csókoltuk egymást. Tudtam, hogy nem szabad messzire menni és nagyon nem kéne ezt csinálni, de amíg nem történt a csókon kívül semmi, addig hagytam, hogy szabadon engedjük érzéseinket.
Niall keze végigvándorolt a mellkasomon, és a hasamon, ezután elkezdte a rajtam lévő pólóját egyre feljebb tolni. Erre eltoltam magamtól, mert szerintem, ha hagytam volna ezt, akkor bármi megtörténhetett volna. Már eleve elég félreérthető helyzetben voltunk.. Niall teste a combjaim között volt, ahol éreztem azt a bizonyos dudort.. Rajta csak egy boxer volt, rajtam pedig az ő pólója és a fehérneműm.
- Niall.. ezt nem kéne! - néztem a szemébe.
Megint közeledett ajkaival az enyémekhez, de én elfordítottam a fejem. Szerencsémre észrevette magát. Két kezén támaszkodott, miközben még mindig fölöttem volt.
- Nem akarod? - kérdezte.
- Nem. - feleltem.
- Bocs.. - nézett a szemeimbe megbánóan.
Válaszul megsimítottam az arcát, majd egy apró mosolyt erőltettem az arcomra.
Ezután lemászott rólam és elment zuhanyozni, addig én csak az ágyon szétterülve feküdtem. Behunytam szemeimet és visszagondoltam ezekre a csodálatos percekre, amik az előbb történtek.
Kinyitódott a fürdőszobaajtó, aztán Niall vizes hajjal lépett ki onnan a boxerében. Lefeküdt mellém, majd mindketten oldalra fordulva pihentünk. Teste hozzásimult az enyémhez, éreztem a szívdobogását. Karjával átkarolta a hasam. 
Pár perc alatt elaludt és ezt meg is értem, hiszen hosszú nap volt ez a mai. Még egy picit hallgattam, ahogy aranyosan szuszogott mögöttem, aztán én is álomba szenderültem.

50: fejezet: Írország, Mullingar

Sziasztok. :) Elérkeztünk az 50. fejezethez. Szép kerek szám. :D Köszönök mindent mindenkinek. Továbbra is olvassátok és komizzatok sokat! :** ;)

Zene:

-------------------------------------------------------------------------------------

*Alexa szemszöge*
- Autó vagy repülőgép? - hasalt végig az ágyon velem szemben, majd gyönyörű szép szemeivel, mosolyogva az arcom figyelte.
- A repülőgép gyorsabb, az autó lassabb, de inkább az utóbbi. - feleltem, miközben azon elmélkedtem, hogy mit akarhatott ezzel a kérdéssel.
- Oké. Kicsit hosszú lesz az út, de ott leszünk. - mondta, bár szerintem csak hangosan gondolkodott.
- Mi?! Milyen út és hol leszünk?? - értetlenkedtem.
- Jó helyen.. majd meglátod. - titokzatoskodott, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Ezután lemászott az ágyról és szép csendben kisétált a szobából.
Lassan én is kikászálódtam az ágyból, aztán elvégeztem reggeli tennivalóimat.
- Indulhatunk? - nyitott be a szobába, miközben a Josh-tól kapott 'Mrs. Horan'-es pólómat küzdöttem magamra. - Uppsz.. - nézett végig rajtam. - Bocsi.. öö.. - dadogott, paprikapiros arccal.
- Máris, még felkapom magamra a rövidnacim. - mosolyogtam rá.
Miután elkészültem, kiléptünk az ajtón. Niall gondosan bezárta azt és már mehettünk is.
Az épület előtti parkolóba sétáltunk, ahol a szokásos sötét Range Rover parkolt. Niall udvariasan kinyitotta nekem az anyósülésnél lévő ajtót, én pedig beszálltam. Megkerülte az autót, aztán beült a volán mögé.

- Elmondanád végre, hogy hova megyünk? - kérdeztem tőle, miközben félórája folyamatosan utaztunk.
- Teljesítem az ígéretemet. - felelte.
- Milyen ígéretet? - néztem rá kérdőn.
- Még a múltkor megígértem, hogy elviszlek anyukámékhoz, és most ezt teljesítem. - jelent meg az arcán egy apró mosoly.
- Óó.. értem.. De szólhattál volna, mert akkor nem így öltöztem volna fel.
- De hát így is gyönyörű vagy. - mondta ki azt a szót, amitől mindig elpirulok. Odahajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
A további 2-3 órában Niall iPhone-ján játszottam. Ő csak csendben vezetett.
Féltem attól, hogy elfárad, mert nagyon hosszú útnak néztünk elébe. Mondjuk Szlovákiába 18 óra az út autóval, míg Írországba kb. 10. Ennek ellenére nem akartam, hogy túlterhelje magát.

Miközben ezen gondolkodtam, fel sem tűnt, hogy leparkoltunk.
- Mindjárt jövök, csak veszek valami kaját. - mondta, majd kiszállt. Utána én is, mert szükségem volt egy kis friss levegőre.
Alig öt perc múlva Niall tele kézzel sétált felém.
Odasiettem hozzá, hogy segítsek neki, nehogy elejtsen valamit.
- Áá.. köszi. - nyomott egy puszit a homlokomra.
Bepakoltuk az előbb beszerzett ételeket a hátsó ülésre. Ezután mindketten az autónak dőlve egy-egy szendvicset falatoztunk.
- Anyukádék tudják, hogy megyünk? - kérdeztem, majd újra beleharaptam a szendvicsembe.
- Említettem nekik, hogy majd benézünk. - mosolygott rám. Én csak bólintottam egyet.
Miután jóllaktunk, beszálltunk az autóba és folytattuk az utunkat.
Hogy ne legyen olyan unalmas és csendes az út, bekapcsoltam a telefonomon a zenelejátszót. Amikor felcsendült a Little Things, Niall rám nézett. Mosolygott.
- Látszik, hogy Directioner a barátnőm. - nevetett. - De épp ezért vagy olyan különleges. - suttogta maga elé és tovább bámulta az utat.
Ezekre a szavakra könnyesek lettek a szemeim. Ujjaimmal letöröltem egyet, amikor az kiszökött a szememből és végig gördült az arcomon. Niall felé fordultam, aztán egy újabb puszit nyomtam az arcára.
A szólójánál halkan énekelni kezdtem, így ő is megbátorodott és énekelni kezdett. Csak csendben figyeltem, ahogy szájával formálja a szavakat és azok gyönyörű hangokká alakulnak. Gyönyörűen énekelt, akárcsak egy angyal.
Szinte az egész utat végig énekeltük, úgyhogy viszonylag gyorsan Mullingar-be értünk. Kérdőn néztem a szöszire, hogy miért egy szálloda előtt álltunk meg.
- Anyáék már biztos alszanak, hiszen éjjel 11 óra van. Itt éjszakázunk, ha nem baj?! - kaptam meg a választ.
- Nembaj. Oké. - feleltem, aztán kiszálltam az autóból.
Niall-lel összekulcsolt ujjakkal sétáltunk be az épületbe.