58. fejezet: Alexa döntése

Sziasztok. :) Meghoztam az új részt! Remélem örültök. :) Komizzatok is, ha elolvastátok!! Mindenki tud! ;)
--------------------------------------------------------------------------------------
Reggel már az ágyban ébredtem. Valószínűleg Niall vitt oda még az éjszaka. Ő már nem volt itthon. Lassan, ásítozva sétáltam ki a konyhába. Csináltam magamnak reggelit, amiből nem sokat ettem. Ideges voltam..
Ezután elvégeztem a szokásos reggeli tennivalókat, majd előszedtem a bőröndömet. Kitártam a ruhásszekrény ajtaját, aztán kiszedegettem belőle a ruháimat, amiket átraktam a bőröndbe. Nem, eszem ágában sem volt megint szó nélkül elmenni, mint tavaly nyáron. Ez most más... Teljesen más.

                                   / Katt a ZENÉért!/

Miután sikeresen elraktam mindent (titokban bapakoltam Niall ír zászlóját is), leültem a nappaliban lévő kanapéra. Még egyszer utoljára átgondoltam mindent. Megint kicsordult pár könnycsepp a szemeimből. Fájt a döntésem, de én ezt találtam helyesnek.

Niall délután háromnegyedháromkor jött haza. Mosolyogva átölelt.
- Niall. - néztem a szemébe. - Sze-szeretnék veled be-beszélni. - dadogtam. Bizonytalan voltam. Féltem, hogy Niall hogy fogja fogadni azt az egészet.
- Mondjad, Kicsim. - mosolygott rám kedvesen, amitől könnybe lábadt a szemem. Szomorúan lecsaptam a fejem.
- Fi-figyelj... Én... én.. - dadogtam tovább. Nem! Nem tudom megtenni! - Én... öö... már nem szeretlek. - mondtam ki, mire egyre több könny gyűlt a szemembe. A fenébe! Megtettem.. - Már nem érzek úgy irántad.. Nem tudlak szeretni! - hazudtam tovább.
Bizonytalanul néztem fel rá. Na, igen. Megtört volt. Szomorúan lecsapta a fejét, aztán pislogott párat. Megrázta fejét, olyan 'ez nem lehet igaz' mozdulattal, majd rám nézett.

- Miért? - kérdezte csalódottan. Elkaptam a tekintetem, aztán a plafont bámulva pislogtam, nehogy elsírjam magam. Rossz volt így látni őt, az egyetlen fiút, aki valaha is megbecsült, szeretett és tisztelt engem. Ezeket én mind viszonoztam is neki. Tökéletes volt minden.. vagyis inkább csak lett volna.
Nem volt olyan vidám, mint régen, vagy tegnap. Nem mosolygott. Csalódott, szomorú és megbántott volt. Lehet, rosszul döntöttem, de ezt már nem csinálhatom vissza.
Elkaptam a bőröndöm fülét, majd magam után húzva kiléptem Niall lakásából. Amíg a liftet vártam, nekidőltem a falnak és a számat fél kézzel eltakarva sírtam. Mindent elrontottam..., de inkább legyen szomorú és csalódott pár hétig, minthogy bármi rossz történjen vele. Az rosszabb lenne! Sokkal rosszabb!
Mielőtt beszálltam a liftbe, még utoljára rápillantottam Niall lakásajtajára. Eszembe jutott, amikor először jártam itt. A szöszi féltékeny volt Darren-re, pedig csak kedvesen üdvözölt engem. Annyi emlék fűz oda.. a lakáshoz, a városhoz, a London Eye-hoz.. szinte mindenhez.
A lépcsőházból kilépve elindultam egy buszmegálló felé. Átnéztem a járatokat. Öt perc múlva indul egy Pozsonyba. Megvártam azt az öt percet. A biztonság kedvéért megkérdeztem a buszsofőrtől, hogy biztosan tudjam, jó buszra szálltam fel. A sofőr csak bólintott egyet, én meg felszálltam. Miután kifizettem az utat és a bőröndömet is sikerült elrakni, leültem egy fiatal, kb. tizenhét éves srác mellé. Pár barna tincse az arcába lógott, szemei csukva voltak, gondolom úgy élvezte a zenét a fülhallgatóin keresztül. Érkezésemre felnézett, így megállapítottam, hogy gyönyörű zöldes szemei vannak. Elmosolyodott.
- Te nem Alexa vagy? Niall Horan barátnője? - kérdezte hitetlenül.
Bólintottam egyet.
- Adsz autogramot?
- Adok. - mosolyogtam rá. A srác előtúrt a hátizsákjából egy papírlapot és egy tollat, majd felém nyújtotta. Ráfirkantottam, hogy Alexa, majd visszaadtam neki.
- Miért ilyen kisírtak a szemeid? - érdeklődött.
- Hosszú történet.. - sütöttem le a szemem.
- Nekünk pedig csomó időnk van. Gondolom Pozsonyba mész.
- Nem hiszem, hogy ezt bárkinek is elkéne mondanom.. - túrtam bele a hajamba.
- Jajj, nyugi már! Jó lesz elmondanod valakinek. - erősködött.
- De lehet, hogy annak a valakinek nem neked kell lenned! Még be sem mutatkoztál.
- Óó... tényleg. Bocsi. Johny vagyok. Boydirectioner. - kacsintott rám. - Követlek twitter-en.
- Oh.. köszi. - jelent meg egy apró mosoly az arcomon. Végre valaki, aki nem utál!
Pár percig csendben ültünk egymás mellett, aztán hirtelen "megeredt a nyelvem". Elmeséltem neki mindent. Valamiért úgy éreztem, bízhatok benne.