54. fejezet: Emlékek

Halika. :) Meghoztam a kövit! :) Remélem örültök. Minden új olvasónak, kommentnek és feliratkozónak nagyon tudok örülni, úgyhogy ezeket mind megtehetitek! ;)) :D Köszii :*
ZENE ;)
--------------------------------------------------------------------------------------------
- Alexa! - hallottam a hátam mögül egy ismerős hangot, ahogy a nevemet kiáltja.
- Alexa! - kiáltotta újra, mert az előbb nem reagáltam, most már közelebbről.
- Alexa?! - ért oda mellém. - Gyere állj fel! Meg ne fázz! - segített fel a földről. Beleléptem magassarkúimba és a kezembe fogtam a telefonom. Megálltam Niall előtt, de nem néztem a szemébe. Kicsit dühös voltam rá.
- Miért tűntél el a Nando's elől? - tolta fel kézfejével az államat. Kényszerített, hogy nézzek rá.
- Tudod, egy idő után beleun az ember az egyedül álldogállásba és abba is, hogy a barátja egy másik lánnyal flörtöl.
- Mit csinál? - kérdezte meglepetten.
- Nem hiszem, hogy meg kéne ismételnem.. - néztem a szemébe kicsit dühösen.
- Te most komolyan azt hiszed, hogy csajozom? - kérdezte hitetlenül.
- Niall! Láttam, amit láttam. - léptem közelebb a vízhez, háttal Niall-nek.
- De hát nekem te vagy az egyetlen lány a Földön, aki számít! - állt mögém, majd puha kezével megsimította a karomat. Két karjával körülfonta a mellkasom. Hagytam..
- Haragszol? - szorított még jobban magához.
- Már nem. - jelent meg az arcomon egy halvány mosoly, miközben behunytam a szemem. Éreztem, hogy a szöszi megkönnyebült.
- Mutatok egy nyugis helyet. - csúsztatta végig csupasz, a testem mellett lógatott karomon a kezét. Amikor "célba ért", rákulcsolta ujjait az enyémekre.
Elindultunk a tó partján a sötét éjszakában. Ahogy közeledtünk, rájöttem, hogy egy elhagyatott fehér épülethez vezet. Bent felsétáltunk a félig kész lépcsőkön a harmadik emeletre.
- Amikor kisebb voltam, eljártam apámmal ide a tóhoz horgászni. Szerettem itt lenni, mert olyan nyugodt, csendes hely. - mondta halkan, amikor megálltunk egy "ablak" előtt. Beláttuk onnan szinte az egész várost.
- Később, kb. amikor 15 lehettem, elkezdték építeni ezt az épületet, amit aztán nem fejeztek be. Gyakran jártam itt.. Főleg akkor, amikor nehezebb időszakaim voltak. Az első barátnőm miatt nagyon sokáig tőnkre voltam. Szenvedtem! Ezután megismertem Amy-t. Ő segített mindenben. Támogatott és védett. Egy idő után beleszerettem, bár szerintem csak hálás voltam neki mindenért. Így akartam viszonozni neki. Tavaly nyáron is itt töltöttem napjaimat, miután te lementél szó nélkül. Fájt..! Itt gondoltam át mindent. Azt hittem jártál Darren-nel.. - fejezte be mondókáját, amin egy kicsit el is érzékenyültem. Bátorítóan megszorítottam a kezét, aztán hosszan megöleltem. Egy finom csókot nyomtam ajkaira.
- Ezzel tartoztam. - mosolyogtam rá. Ő újra megcsókolt.. Hosszan, érzelmesen.
- Emlékszel az első találkozásunkra? Ha akkor nem öntelek le, akkor most nem lehetnénk együtt.. - karolta át a derekam, miközben egymással szemben álltunk.
- Igen, ha nem futsz utánam, minden másképp történt volna. Elfelejtettük volna az egészet. Én maradtam volna ugyanaz a csendes, magányos szlovákiai lány, te pedig lehet Amy-vel vagy valaki mással boldogan élnéd az életed.
- Nekem így a legboldogabb! .. Veled! - puszilta meg a homlokom.
- Tényleg akkor fel sem tűnt, hogy angolul szóltál, pedig ismerős volt a hangod, és, hát, az akcentusod utánozhatatlan. - mosolyogtatott meg a múlt.
- Már akkor milyen jól beszélted a nyelvet. - mosolygott ő is.