53. fejezet: Egy szomorkás séta a városban

Hali. :D Itt az új rész. Olvasd, KOMIZZ, iratkozz fel! ;)) :D Köszii :*
--------------------------------------------------------------------------------------------

 Lassan elindultam a folyosó másik végén található fehér ajtó felé, amire előbb rámutatott a szöszi. Rátettem pici kézfejemet a kilincsre. Mielőtt lenyomtam volna az aranyozott kart, bizonytalanul hátranéztem Niall-re. Ő csak biccentett egyet a fejével. Picit bátrabban nyitottam be a szobába. Egy szépen megágyazott ággyal találtam szemben magam. A nap sugarai az ablakon át szépen bevilágították a szobát, aminek világosrózsaszín falai gyönyörűen látszódtak. A szoba egyik sarkában egy kis komód volt, a másikban egy kanapé. Az ágy jobb oldala felől egy újabb fehér ajtó volt, ami egy fürdőszobába nyílt.
- Félóra múlva lent találkozunk. Légy készen! - hallottam Niall hangját a folyosóról. Először nem tudtam, mire értette, aztán amikor beljebb léptem és így közelebb értem az ágyhoz, egyből megértettem. Egy gyönyörű egyszerű nyárias ruha volt az ágyra terítve. Fehér csipkés ruha volt, a mellrész alatt egy fekete sáv húzódott, ami egy masnival ért véget.
A padlón egy cipősdoboz hevert. Lassan felnyitottam a tetejét, majd megpillantottam benne egy gyönyörű csipkés fehér magassarkút.
Bementem a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, aztán körbecsavarva magam egy törölközővel kiléptem onnan. Meglepődtem amikor észrevettem, hogy társaságom van. Az a barna hajú lány ült az ágy szélén, aki ebéd közben csatlakozott hozzánk.
- Szia. - köszönt kedvesen. - Greg mondta, hogyha szeretnék segíthetek neked készülődni. Szóval arra gondoltam segítek.. természetesen csak akkor, ha te is szeretnéd..
- Öö.. Hello. - nyögtem ki.
- Ó.. bocsi.. Még be sem mutatkoztam.. Lara Clark vagyok, Greg barátnője. - nyújtotta felém a kezét.
- Örülök. Én Alexa Szeiler, Niall barátnője. - mosolyogtam rá, majd kezet fogtam vele.
- Hoztam neked pár dolgot. Gondoltam, hogy szükséged lesz néhány dologra. - nyújtott felém egy szép fehér csipkés fehérneműt.
- Uhh.. Köszi. Erre tényleg szükség van. - vettem el tőle.
Visszamentem a fürdőszobába, aztán felkaptam magamra az imént kapott ruhadarabokat és természetesen a szöszitől kapott gyönyörű ruhámat is.
- Nagyon jól áll. - dicsért meg Lara, amikor meglátott.
- Köszi. - mosolyogtam rá kicsit bátortalanul.
Intett, hogy menjek oda hozzá. Egy tükör előtti asztalka és szék mellett állt. Helyet foglaltam a tükör előtt, aztán Lara elkezdett "kidíszíteni". Először a hajamat, majd a sminkemet csinálta meg.
- Na, márcsak a szép kis tipegőidbe kell bele lépned és kész is vagy.. - mosolygott rám barátságosan.
- Huh.. Nagyon köszi mindent! - öleltem meg hálásan, aztán beleléptem a magassarkúimba. Pontosan beleillett a lábam.. Ezekszerint Niall tudja a méretem?!
- Jajj, nincs mit, hiszen ez a munkám, azonkívül neked bármikor segítek! Rokonok vagyunk felég-meddig.
- Hát végülis majdnem.. - nevettem.
Együtt léptünk ki a szobából. A folyosón összetalálkoztunk Maura-val.
- Húú.., de csinos valaki. - mosolygott rám, amikor meglátott.
- Köszönöm. - mosolyogtam vissza.
- Niall-nek van érzéke hozzá.. Tudja mi áll jól neked.. Szexi, de mégis szolid. - mondta Lara. Én csak kuncogtam egyet.
Elindultunk le a  lépcsőn. Először Lara, majd én. Greg és Niall is lent álltak az előszobában a lépcső mellett és beszélgettek. Érkezésünkre mindketten felénk néztek.
- Azta rohadt.. Te még jobban nézel ki, mint délelőtt..! - mért végig Greg. Erre a kijelentésére elnevettem magam, mert elég "fura" stílusban kaptam bókot.
- Na, hogy tetszem? - léptem Niall elé. Közben azt mérgettem, hogy így magassarkúban kb. a szeméig érek (emígy csak a szájáig..).
- A-a.. öö... n-nagyon.., vagyis eszméletlenül gyönyörű vagy.. - dadogott össze-vissza a szőkeség. Picit belepirultam szavaiba.
- Te is jól nézel ki. - mértem végig szemeimmel. Nos, igen.. fehér ing nadrágba tűrve; fekete nyakkendő, ami hanyagul a nyakában lógott; fekete farmer és egy Harry féle cipő. Haja a szokásos módon fel volt zselézve, ami picit rosszfiús hatást nyújt.
- Ezzel mi lesz? - böktem meg a nyakában lógó nyakkendőt.
- Se én, se Greg nem értünk hozzá.. - mosolygott.
- Mintha olyan bonyolult dolog lenne! - nevettem ki őket, miközben megcsináltam a nyakkendőjét.
- Na, akkor induljunk. - kulcsolta össze ujjainkat.
- Rendben, gyerekek. Aztán jók legyetek! - intett utánunk Greg, amikor kiléptünk a házból.
- Tudod ki a gyerek! - kiáltott vissza neki Niall.
- Igen, TE!
Niall-lel beszálltuk a megszokott fekete Range Rover-be.
- Hova megyünk? - kérdeztem, amikor elindultunk utunkra.
- Egy szép és jó helyre. - mosolygott titokzatosan.
- Tudod, hogy nem szeretem, amikor titkolózol..! - mondtam neki viccesen.
- Hát, akkor meg kell szeretned, és hozzá kell szoknod. - kacsintott rám.
Viszonylag hamar megérkeztünk a "titkos" helyre. Természetesen a Nando's előtt parkoltunk le.
- Hmm.. miből sejthettem, hogy ide hozol?! - kérdeztem tőle még az autóban. Ő felém fordult.
- Nem tetszik? - kérdezte kicsit csalódottan.
- Dehogynem! - mosolyogtam rá.
Odahajolt hozzám, majd egy hosszú csókot nyomott ajkaimra.
- Még nem kaptál ebben a ruhádban.. pedig őrületesen nézel ki! - magyarázta meg a dolgot, és egyben bókolt is.
Mosolyogva szálltam ki a kocsiból. Kézenfogva besétáltunk az étterembe, aztán a pincér egy hátsó asztalhoz vezetett minket. Niall illedelmesen kihúzta nekem a széket, majd amikor ráültem velem együtt be is tolta. Helyet foglalt velem szemben. Pár perc múlva megérkezett az első fogás. Ezzel én tele is lettem, így többet már nem tudtam enni. Nem vagyok nagy étkű. Niall viszont még vagy ötször evett.. Jó volt nézni.
A szöszi kifizette a pénztárnál a menüt, aztán kisétáltunk az étteremből.
                                              /  Katt IDE a zenéért! ;)  /


Nagy örömömre kint összetalálkoztunk pár rajongóval, akiktől meg lehetett süketülni. Körbe állták Niall-t, ő pedig illedelmesen fotózkodott velük, autogramot és öleléseket adott nekik. Ahogy elnéztem Niall-t nagyon is jól érezte magát közöttük. Az egyik lánnyal nagyon szemezett, ami rosszul esett, de ott per pillanat neki mindegy volt, akár meg is verhettek volna megint. Mivel egyre több lány állta körül már őt és engem meg eléggéidegesített a 'szemezgetős', ezért úgy döntöttem elindulok sétálni a városban. Végig mentem azon az utcán, aztán befordultam a sarkon. Össze-vissza jártam a várost, kirakatokat nézegettem, belemártottam ujjaimat pár szökőkút hideg vizébe, ami közbeesett. Már be is sötétedett, így sötétben sétáltam, csak az utcai lámpák világították meg az utakat. Épp egy újabb bolt kirakatát bámultam, amikor rezegni kezdett a telefonom a kezemben. Niall hívott. Nem vettem fel.. Igazából én sem tudom miért nem válaszoltam a hívására. Furán éreztem magam a rajongók miatt. Általában ilyen hatással vannak rám, magam sem tudom mi az oka ennek. Már vagy tizedszerre kezdett el rezegni a kezemben lévő telefon. Nem reagáltam rá. Inkább ki is kapcsoltam, hogy ne zavarjon az esti városnézésemben. Kezdett kicsit hűvös lenni, így augusztus közepe felé. 
                               

Kiértem a Joe Dolan hídhoz. Átsétáltam rajta, aztán tovább sétáltam. Igazából már nem is nagyon tudtam hogy hol vagyok, csak mentem. Egy kisebb mezőnél megálltam. A mező egy tóhoz vezetett, amit sok bokor és fa vett körül. lesétáltam oda, majd a vízpartján leültem a fűbe. A vékony kis zöld fűszálak csiklandozták a bőröm, ahogy hozzá értek a lábamhoz. Behajlítottam magam előtt a lábaimat, majd két karommal átkaroltam őket. A telefonom és a magassarkúm magam mellé tettem a fűbe. Élveztem az egyedüllétet. Minden olyan jó volt, ahogy ott egyedül, szinte gondok nélkül ültem magamnak. Amikor Niall-re gondoltam egy apró könnycsepp gördült le az arcomon. Nem értem mi ütött belém, hogy ilyen piti dolgon fennakadtam, csak ez már sok nekem, mert amióta volt az az "incidensem" azzal a három lánnyal, nem nagyon repesek az örömtől, amikor találkozunk velük. Tudom, hogy nem szép dolog másokat összehasonlítani, mert senki sem egyforma, de nekem is vannak érzéseim és tudom, hogy a fél Directioner sereg utál, sőt, gyűlöl..