II. évad - 1. fejezet: Titokzatoskodás

Hello. :D
Meghoztam a második évad 1. fejezetét. Na, igen nem bírtam ki, hogy ne osszam meg veletek újabb gondolataimat. Nagyon remélem, hogy mindannyiótoknak tetszett a 70. fejezet, vagyis az I. évad befejező része és a trailer videó. Szintúgy remélem, hogy ez a rész (is) elnyeri tetszéseteket. Továbbra is várom a kommentjeiteket, az újabb feliratkozókat és a szavazataitokat bal oldalt!
Jó olvasást! :*
Hivatalos FB-oldal: When love is strong
Hivatalos FB-csoport: ~ When love is strong ~
Új blog: We need to be together
---------------------------------------------------------------------------------------

Ránéztem az orvos névjegyére. Amikor megláttam, mi a szakmája, Réka felé fordultam.
- Na, nem! Én ide nem megyek be! - mondtam idegesen.
- De bizony, hogy bemész! - hangja szigorú volt.
- Nem! - indultam visszafelé.
- Akkor szólok Niallnek..! - zsarolt. Megtorpantam.
- Nem mered megtenni! - fordultam vissza. A szemébe néztem.
- Dehogynem! - kapta elő a telóját.
- Réka, ne csináld! - néztem rá dühösen.
- Nyugi, nem teszem meg, de muszáj bemenned! - mondta rafinált mosollyal a fején. Elég eszelősen nézett ki. - Egyáltalán voltál már nőgyógyásznál?! - kérdezte.
- Nem.. - feleltem szégyenlősen.
- Akkor épp itt az ideje, hogy meglátogasd! - mondta, majd leült.
- Alexa és Réka? - lépett hozzánk egy 15-16 év körüli lány.
- Igen. - mosolyogtam rá.
- Úristen! Annyira imádlak titeket! - rajongott körül minket.
Az LB-mel csak mosolyogva figyeltük.
- Csináltok velem egy képet? - kérdezte kedvesen.
- Persze. - bólintottam.
Réka felállt a lány mellé, majd én is a másik felére. Odaadtuk az előttem várakozó nőnek a lány telóját, hogy ő készítse el rólunk a képet. Mindhárman elmosolyodtunk, aztán már el is készült a kép.
- Hogy van Niall és Josh? - mosolygott a lány. - Ja, amúgy Sam vagyok. - mutatkozott be.
- Pont hív a szöszi. - néztem a telómra, aminek kejelzőjén Niall neve világított.
- Szia. - köszöntem.
- Szia, Kicsim. - köszönt vissza kedvesen a szöszi. - Merre vagytok?
- Huh... Merre vagyunk... - jeleztem az LB-mnek, hogy mondjon valamit. Eltátogta, hogy a 'plázában'.
- A plázában vagyunk. - ismételtem el hangosan.
- Akkor miért van olyan csend ott? - kérdezte Niall.
- Öö... M-mert a vécében vagyunk... - hazudtam tovább.
- Oh... Egy félóra múlva csatlakoznánk hozzátok Josh-sal... - mondta.
- Öö.. Addigra már haza megyünk. - vágtam rá.
- Rendben. Akkor majd találkozunk nálatok. Ma még nem is láttalak! Hiányzol! - szólt szomorkásan.
- Te is hiányzol nagyon! - mondtam halkan. - Hé, lenne itt egy lány, aki szeretne beszélni veled.. - utaltam Samre.
- Mi, én? - kerekedtek el a szemei. Bólintottam.
- Oké. - szólt Niall a telefonba.
Átadtam Samnek a készüléket.
- Haló, Niall?! - szólt bele bizonytalanul.
Elbeszélgettek pár percig, aztán visszaadta a telómat. Elköszöntem Nialltől, majd csendben várakoztam, hogy én kerüljek sorra. Nemsokára bekövetkezett.
Félve álltam meg az orvos előtt. Letettem az asztalára a papírt, amit lent kaptam.
- Rendben. Szóval tünetei: rosszullétek, szédülés és már többször is összeesett. - sorolta a papírról olvasva.
- Igen. - mondtam halkan.
- Rendben. Szeretném, ha a nővér venne magától vért, aztán beszélgetünk majd egy kicsit, meg megnézzük az ultrahangot.
- Oké. - mondtam, majd leültem egy székre.
A vérvétel pár perc alatt megvolt.
Dr. Steele odagurult hozzám a székével. Feltett pár kérdést, aztán felfeküdtem egy ágyra, ami mellett egy kisebb TV szerűség volt. Bezselézte a hasam, majd egy kis szerkezettel végigvizsgálta. Gyanakodva nézte a TV képernyőjét.
- A vérvétel eredménye holnap lesz kész, így csak holnap tudok biztos információt mondani.. - szólt az orvos, miután az ultrahanggal is kész lettünk. - Holnap reggel várom.
- Rendben. Viszlát. - köszöntem el, aztán kimentem a teremből.
Az orvosi előtt elköszöntünk Samtől, majd elindultunk ki a kórházból. A parkolóban beszálltunk az autóba és már 'száguldottunk' is haza felé.
- Remélem sejted, miért játunk itt! - bökte oda nekem kissé bunkón az LB-m, miközben az utat figyelte. Inkább nem szóltam vissza neki semmit, mert magam sem értettem, mi okozott nála ekkora hangulatváltozást. Előbb még aggódott értem...
Már a lépcsőház előtt várakozott Niall és Josh is.
- Sziasztok. - léptünk oda hozzájuk egy álmosoly kíséretével.
- Csövi. - köszönt vissza Josh, majd megölelt. Ezután Niallhöz léptem.
- Niall! - szorítottam magamhoz.
- Úgy hiányoztál! - suttogta, miközben a hátamat simogatta.
- Te is! - nyomtam egy gyengéd csókot rózsaszín ajkaira.
Réka kizárta az ajtót, majd bementünk a lépcsőházba. Azután minden beszálltunk a liftbe és felutaztunk az 5. emeletre. A lakásban mind a négyen helyet foglaltunk a kanapén. Az LB-m Josh-hoz, én Niallhöz bújva néztük együtt a TV-t.

Új blog

Sziasztok. :)
Egy új bloggal jelentkezem most. A csoportban és néhány ismerősömtől is megkérdeztem, hogy olvasnának-e egy 5sos-os fanfictiont. A válasz igen volt, így létrehoztam az új blogomat. Szeretném, vagy inkább örülnék neki, ha belesnétek, elolvasnátok és esetleg komiznátok is, hogy nektek hogy tetszik. Természetesen kritikát is elfogadok, hiszen én is csak emberből vagyok és hibázok..! :)

We need to be together

Trailer videó

Sziasztok. :) Nagy örömötökre a trailer videóval jelentkezem. Estére ígértem, így hát itt is van! Remélem tetszeni fog és ezek után még jobban várjátok majd a következő részt! Ha nem fogom bírni, hogy ne írjak újat és ne osszam meg veletek, akkor lehet, hogy már következő héten olvashatjátok! :)

Blog FB-oldala: When love is strong
Blog FB-csoportja: When love is strong

70. fejezet: Rosszullétek, majd kórház

Sziasztok. :)
Elérkeztünk az I. évad befejező részéhez. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki velem tartott, érdekelte és olvasta a történetet! Remélem továbbra is ugyanúgy fog menni minden!
Lehet, hogy nem lett valami hosszú ez a rész. Most az utolsó pillanatban írtam..
A trailer videó ma estére várható. Pontos időt nem tudok mondani, mert nem tudom, hogy kb. mikor lesz időm feltölteni a videómegosztóra (Youtubera).
Szóval remélem tetszeni fog nektek ez a rész (is).. Iratkozzatok fel és kommenteljetek, hogy nektek hogy tetszett a rész. Kritikát is elfogadok. ;)
U.i.: Szavazzatok itt oldalt, hogy ti ismeritek-e a 5 Seconds of Summer nevű ausztrál bandát! :)
Jó olvasást! :*
---------------------------------------------------------------------------------------------
Az október 31.-ei Halloween buli nagyon jól sikerült. Minden becsíptünk egy picit, így másnaposan, fejfájással és rosszullétekkel próbáltuk túlélni a pénteki sulit. Nálam ezek a tünetek kb. a buli egy hetére újra jelentkeztek. Azt gondoltam, hogy biztos valami olyat ettem, amit nem bírt a gyomrom, de másnapra sem múlt el. Hétfőn a suliban összeestem a folyosón. Réka felsikított mellettem. Jobban megijedt, mint én.
Ma december 10.-e van, vagyis két hét múlva Karácsony.
Törin nagyon paráztam, hogy engem hív ki a tanár felelni. Szerencsére megúsztam, viszont az irodalmat már nem.
- Mit tudsz Shakespeare-ről? - kérdezte Mrs. Curtis.
- Öö... Ő írta a Rómeó és Júliát... - mondtam.
- Igen... Még milyen műveket írt? - tett fel egy újabb kérdést.
- A Hamletet is ő írta... - válaszoltam.
- Mesélj a munkásságáról is, kérlek! - adta ki a feladatot.
- Hmm... Munkásság... - gondolkodtam. - Öö...
Egyszerűen nem jutott eszembe semmi sem. Kb. három perce próbáltam összeszedni az összes tudásomat, hogy kinyögjek valamit Shakespeare munkásságáról. Ekkor éreztem, hogy lábaim gyengülnek. Elhomályosodott minden. Nem tudtam megakadályozni, hogy ne rogyjak össze.
- Lexa! - sikított fel Réka, amikor a padlóra zuhantam. Mellém térdelt.
Eszméletemet nem vesztettem el, de felállni nem tudtam. Erőtlennek éreztem magam. Felkapott két srác, Nick és Dave, majd a helyemre vittek. Mrs. Curtis a kezembe nyomott egy üveg hideg vizet. Nagynehezen felemeltem a karomat és ittam egy kortyot.
- Beszélek az osztályfőnököddel, hogy engedjen haza! Pihend ki magad otthon! - szólt a tanárnő.
Réka mellé lépett, aztán suttogott neki valamit. A Mrs. csak bólintott egyet, az LB-m pedig kiviharzott a teremből, majd kb. 2-3 perc múlva visszajött. A padomhoz lépett.
- Josh eljön érted. Hazavisz és veled is marad addig, amíg én haza nem érek. - magyarázta.
- Köszi. - mosolyogtam rá. - De ugye Niall nem tud semmiről sem?! - kérdeztem idegesen.
- Nem tud semmit sem, és nyugi Joshtól sem fogja megtudni! - nyugtatott meg.
Kicsengettek, így visszamentünk az osztályunkba. Összepakoltam, aztán kiültem a folyosóra a bejárathoz. Csend volt az egész suliban, mert már becsengettek.
- Lexi! - sietett hozzám Josh, amikor belépett az ajtón és meglátott. - Jól vagy? - ölelt át.
- Jól... Mostmár jól... - mosolyogtam.
- Gyere, siessünk hozzátok, hogy minél hamarabb le tudj pihenni! - húzott fel a padról. - Viszem a táskádat! - vette el tőlem.
- Köszi.
Lassan sétáltunk ki a suliból a parkolóba, ahol Josh autója parkolt. Beszálltunk, aztán elindultunk.
- Nem gond, ha még megállunk egy percre a szüleimnél? Eszembe jutott, hogy még anyámnak el kell majd intéznem valamit. - szólt.
- Nem gond... - mondtam halkan. Egy kicsit fáradt voltam. Meg, hát, megijedtem. Nem értem, hogy mitől vagyok rosszul és egyáltalán mitől szédülök és rogyok össze.
Josh leparkolt egy szép nagy családi ház előtt. Riadtan néztem a srácra, amikor megláttam a fekete Range Rovert, ami előttünk parkolt.
- Ez Niall kocsija! - mondtam bepánikolva.
- Mi? - kérdezte értetlenül, aztán ő is észrevette. - Jesszus! - Mit keres ez itt?
Válaszul megvontam a vállam.
- Hát, akkor maradj itt... Pár perc és jövök. - mondta, majd kiszállt és magamra hagyott.
A lakásajtóban összefutott a szöszivel. Olyan jól nézett ki. Boldog volt. Mosolygott. Legszívesebben odafutottam volna hozzá és megöleltem volna, de nem lehetett. Most nem, mert ha meglát, akkor megkérdezi, mi van velem, miért nem vagyok suliban. Elvisz legalább 25 orvoshoz. Erre meg egyikünknek sincs szüksége.
Lebuktam, amikor Niall arra közeledett. Amikor hallottam egy kocsiajtó csapódást, felnéztem. Na, ezt megúsztam.
A szöszi elment a sötét autóval, így nyugodtan üldögéltem tovább. Pár perc múlva Josh visszaült az autóba és már mehettünk is.
Otthon egyből az ágyam felé vettem az irányt.
-Tessék itt van egy pohár víz. - nyújtotta felém. - Ezt most mind meg kell innod! - parancsolta.
Engedelmeskedtem neki. Ezután álomba szenderültem. Délután négy körül ébredtem fel. Kisétáltam a nappaliba, ahol Réka a háziait írta. Érkezésemre felnézett.
- Már jól vagy? - kérdezte.
- Már igen. - mosolyogtam.
- Jajj, te lány! - károlta át a vállam, amikor mellé ültem. - Még egy ilyen és viszlek orvoshoz! - fenyegetett.
- De ha én nem akarok menni, akkor bizony nem is fogok! - jelentettem ki.
- Komolyan beszéltem! Nem tudom hogyan, de tutira elviszlek! - mondta komoly arckifejezéssel. - Rendben? Nem szeretném, ha valami bajod esne! ... És gondolom te is ugyanígy vagy vele!
- Rendben. Ha mégegyszer összeesek, akkor elvihetsz orvoshoz csak, hogy megnyugodhass! - álltam fel, majd átmentem a konyhába, ugyanis eléggé megéheztem. Kivettem a hűtőből egy üveg kovászos uborkát és egy üveg Nutellát.
Visszaültem Réka mellé.
- Ez szerinted így finom lesz? - nézett furán rám, majd a kajámra. - Ettől vagy rosszul!
- Már nem először eszek ilyet... - vontam meg a vállam.
- Mikor ettél ilyet legelőször?
- Egy hónapja. - feleltem, miközben kibontottam mindkét üveget, majd falatozni kezdtem.
- Uramisten! - szólt riadtan.
- Mi az? - néztem rá, aztán beleharaptam egy uborkába.
- S-semmi... - dadogott.

*Következő hét csütörtök*
Az elmúlt napokban még kétszer összeestem. Szerencsémre akkor Réka épp nem volt a közelemben, viszont ma a suliban már igen. A lányvécében voltunk, amikor megint elgyengültek a lábaim és a fehér csempére estem.
- Azonnal megyünk orvoshoz! - mondta idegesen, miután már jobban lettem.
- De én nem akarok! - néztem rá.
- Megígérted! Hidd el neked lesz jobb, ha kivizsgálnak! Kapsz gyógyszert, amitől jobban leszel! - magyarázta.
Az LB-m elment az osztályfőnökünk után, hogy engedjen el minket. Addig én bepakoltam Réka és az én cuccaimat.
Először hazamentünk, aztán onnan a kórházba az autómmal. Az LB-m vezetett. Miután laparkoltunk, bementünk az orvosi rendelőbe. Elég sokan voltak, így hosszan várakoztunk, hogy végre mi, vagyis én kerüljek sorra.
- Jó napot! - köszöntött az orvos.
- Jó napot! - köszöntem vissza.
- Mik a panaszok? - kérdezte.
- Még november elején jelentkeztek nálam rendszeres rosszullétek, aztán később már szédülés is társult hozzá. Azt hiszem körülbelül ötször össze is estem. - magyaráztam.
Ezután az orvos megvizsgált. Feltett pár személyes kérdést is, majd ennyit mondott:
- Elküldöm Önt Dr. Steele-hez. Örülnék neki, ha még ma ellátogatna hozzá!
- Rendben. Köszönöm. Viszlát. - köszöntem el, aztán kiléptem a teremből.
- Meg kell keresnünk Dr. Steelet. - néztem Rékára.
- Uh... Rendben... Mondott bármi konkrétot az orvos? - kérdezte, miközben elindultunk a recepcióshoz megkérdezni, hogy merre a találjuk Dr. Steelet.
- Nem, semmit. - feleltem.
Miután megtudtuk, merre kell mennünk, felmentünk az első emeletre. Ott balra fordultunk és már meg is találtuk. Csak ketten vártak kint a rendelőben. Ránéztem az orvos névjegyére. Amikor megláttam mi a szakmája, Réka felé fordultam.
- Na, nem! Én ide nem megyek be! - mondtam idegesen.

69. fejezet: Niall szülinapja

Sziasztok. :)
És igen megérkezett az új rész! "Picit" másabb lett, mint az eddigiek, de hát ilyen résznek is kell lenni, hiszen csak egyszer van 69. fejezet.. Remélem tetszeni fog azért nektek! Várom a komikat és a feliratkozókat!
Hivatalos FB-oldal: When love is strong
Hivatalos FB-csoport: ~ When love is strong ~

ZENE
-----------------------------------------------------------------------------------
Elérkezett Niall szülinapja is. Napokon, sőt heteken át készültem erre a napra lelkileg, fizikailag és mindenhogy. Nem tudja, hogy Londonban élek, így ez is egy meglepi lesz számára.
- Nem egyezteted legalább velem a tervedet? - kérdezte az LB-m, miközben a liftben álltunk és épp suliba indultunk.
- Nem tudom.. - szóltam bizonytalanul.
- Csak egy kérdés... Nagyon nagy és számodra fontos ajándék lesz?! - kerülte meg a szót, hogy ne kelljen kimondania. Tökéletesen írta körbe.
- Igen. - bólintottam. Bizonytalanul néztem Rékára.
- Úristen! - sikította el magát.
- Ugye?! - fordultam szembe vele.
- Minden szükséges dolog elő van készítve?!
- Nálam és nála is van tutira. - biztosítottam őt.

***
- Sok sikert! Érezzétek jól magatokat! - köszönt el tőlem.
- Köszi. Szia. - öleltem át.
Beszálltam a liftbe, aztán amikor leért a földszintre, akkor ki.
Kiléptem az üvegajtón. Végigmértem magam az ajtóban. Barackszínű combközépig érő miniruha; barackszínű magassarkú; gyönyörű smink, amit az LB-m készített nekem; göndör loknik.
Elsétáltam a parkolóba, ott beszálltam a bordó Range Roverömbe. Még utoljára átgondoltam, hogy mit is fogok tenni, aztán elindultam.
Most nem Niallt, hanem az egyik szomszédját vertem át, hogy csak a postás jött. Niall valószínűleg rájött volna, hogy én vagyok az.
Miután feljutottam a lifttel, bekopogtam Niallhöz. Mikor kinyitotta az ajtót, meglepetten nézett végig rajtam. Köpni-nyelni nem tudott.
- Nagyon boldog szülinapot! - ugrottam a nyakába.
Ő magához szorított. Mikor elengedtük egymást, kérdőn nézett rám. Szemei könnyesek voltak.
- Tudod, arra gondoltam, most mondom el neked, hogy itt Londonban tanulok. Rékával egy közeli panel házban bérelünk lakást. - magyaráztam.
- Uramisten! - kapta szája elé a kezeit. - Ez a legjobb és legszebb szülinapom! - ölelt, vagyis inkább szorított újra magához.
'Ohó, még nem tudod, mi vár rád!' - gondoltam magamban.
Leültünk a nappaliban lévő kanapéra, majd elmeséltem Niallnek, hogy hogy-hogy ide járok suliba és, hogy hogy jutottam be a lépcsőházba.
A mesélés után csak úgy magamtól (még én is meglepődtem) bele ültem Niall ölébe. Körbefontam lábaimmal a derekát, karjaimmal pedig a nyakát. Döbbenten, de csillogó vággyal teli szemekkel nézett rám. Ő átkarolta karjaival a derekamat, majd szinte egyszerre indultunk meg fejünkkel a másiké felé. Vadul csókoltuk egymást, még ennyire vadul sohasem.
Amikor már nagyon 'benne voltunk a dologban', Niall felállt, aztán becipelt a hálóba. Lassan rádöntött az ágyra, miközben folyamatosan csókcsatáztunk.
Leszedtem róla a pólóját, aztán végigsimítottam felsőtestén. Elsötéltült szemekkel bámult rám.
- Megőrjítesz! - zihálta.
Feálltunk az ágyról, hogy letudja húzni a ruhám a cipzárját.
Fehérneműben döntött vissza az ágyra, ott tovább folytattuk 'játékunkat'.
Ezekután Niallről is lekerült a gatya, majd folyamatosan mindkettőnkről minden.
Elváltak ajkaink, ő pedig az éjjeliszekrényéhez hajolt. Kikapott a fiókból egy óvszert. Kibontotta, majd felhúzta magára.
- Biztos vagy benne, hogy akarod? - kérdezte utoljára.
- Biztos! - szóltam izgatottan.
Belém csusszant. Fájdalomtól eltorzult arccal próbáltam megszokni méretét.
- Nagyon fáj? Nem akarlak bántani! - szólt megbánóan.
- Nem! Jó lesz! - nyögtem ki nehezen.

***
Már lezuhanyozva egy csodálatos este után feküdtem az ágyban. Éjjel fél egy lehetett. Niallre vártam, hogy aztán együtt aludjunk el.
Hallottam, ahogy kinyitódott a fürdőszobaajtó.
- Köszönöm ezt a gyönyörű ajándékot! Örülök, hogy ennyire megbízol bennem! - feküdt mögém, majd magához ölelt
- Mégérdemelted! - mondtam. - Hiszen erre vártál már mióta! - fordultam szembe vele. - Niall, én nagyon szeretlek! Mostmár teljesen a tiéd vagyok, aminek örülök, hiszen te egy csodálatos ember vagy! - simítottam meg angyali arcát. Odahajolt hozzám, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Aludj. Jó éjt! - mosolygott.
- Jó éjt neked is! - suttogtam, majd behunytam szemeimet és már álomba is szenderültem.