II. évad - 1. fejezet: Titokzatoskodás

Hello. :D
Meghoztam a második évad 1. fejezetét. Na, igen nem bírtam ki, hogy ne osszam meg veletek újabb gondolataimat. Nagyon remélem, hogy mindannyiótoknak tetszett a 70. fejezet, vagyis az I. évad befejező része és a trailer videó. Szintúgy remélem, hogy ez a rész (is) elnyeri tetszéseteket. Továbbra is várom a kommentjeiteket, az újabb feliratkozókat és a szavazataitokat bal oldalt!
Jó olvasást! :*
Hivatalos FB-oldal: When love is strong
Hivatalos FB-csoport: ~ When love is strong ~
Új blog: We need to be together
---------------------------------------------------------------------------------------

Ránéztem az orvos névjegyére. Amikor megláttam, mi a szakmája, Réka felé fordultam.
- Na, nem! Én ide nem megyek be! - mondtam idegesen.
- De bizony, hogy bemész! - hangja szigorú volt.
- Nem! - indultam visszafelé.
- Akkor szólok Niallnek..! - zsarolt. Megtorpantam.
- Nem mered megtenni! - fordultam vissza. A szemébe néztem.
- Dehogynem! - kapta elő a telóját.
- Réka, ne csináld! - néztem rá dühösen.
- Nyugi, nem teszem meg, de muszáj bemenned! - mondta rafinált mosollyal a fején. Elég eszelősen nézett ki. - Egyáltalán voltál már nőgyógyásznál?! - kérdezte.
- Nem.. - feleltem szégyenlősen.
- Akkor épp itt az ideje, hogy meglátogasd! - mondta, majd leült.
- Alexa és Réka? - lépett hozzánk egy 15-16 év körüli lány.
- Igen. - mosolyogtam rá.
- Úristen! Annyira imádlak titeket! - rajongott körül minket.
Az LB-mel csak mosolyogva figyeltük.
- Csináltok velem egy képet? - kérdezte kedvesen.
- Persze. - bólintottam.
Réka felállt a lány mellé, majd én is a másik felére. Odaadtuk az előttem várakozó nőnek a lány telóját, hogy ő készítse el rólunk a képet. Mindhárman elmosolyodtunk, aztán már el is készült a kép.
- Hogy van Niall és Josh? - mosolygott a lány. - Ja, amúgy Sam vagyok. - mutatkozott be.
- Pont hív a szöszi. - néztem a telómra, aminek kejelzőjén Niall neve világított.
- Szia. - köszöntem.
- Szia, Kicsim. - köszönt vissza kedvesen a szöszi. - Merre vagytok?
- Huh... Merre vagyunk... - jeleztem az LB-mnek, hogy mondjon valamit. Eltátogta, hogy a 'plázában'.
- A plázában vagyunk. - ismételtem el hangosan.
- Akkor miért van olyan csend ott? - kérdezte Niall.
- Öö... M-mert a vécében vagyunk... - hazudtam tovább.
- Oh... Egy félóra múlva csatlakoznánk hozzátok Josh-sal... - mondta.
- Öö.. Addigra már haza megyünk. - vágtam rá.
- Rendben. Akkor majd találkozunk nálatok. Ma még nem is láttalak! Hiányzol! - szólt szomorkásan.
- Te is hiányzol nagyon! - mondtam halkan. - Hé, lenne itt egy lány, aki szeretne beszélni veled.. - utaltam Samre.
- Mi, én? - kerekedtek el a szemei. Bólintottam.
- Oké. - szólt Niall a telefonba.
Átadtam Samnek a készüléket.
- Haló, Niall?! - szólt bele bizonytalanul.
Elbeszélgettek pár percig, aztán visszaadta a telómat. Elköszöntem Nialltől, majd csendben várakoztam, hogy én kerüljek sorra. Nemsokára bekövetkezett.
Félve álltam meg az orvos előtt. Letettem az asztalára a papírt, amit lent kaptam.
- Rendben. Szóval tünetei: rosszullétek, szédülés és már többször is összeesett. - sorolta a papírról olvasva.
- Igen. - mondtam halkan.
- Rendben. Szeretném, ha a nővér venne magától vért, aztán beszélgetünk majd egy kicsit, meg megnézzük az ultrahangot.
- Oké. - mondtam, majd leültem egy székre.
A vérvétel pár perc alatt megvolt.
Dr. Steele odagurult hozzám a székével. Feltett pár kérdést, aztán felfeküdtem egy ágyra, ami mellett egy kisebb TV szerűség volt. Bezselézte a hasam, majd egy kis szerkezettel végigvizsgálta. Gyanakodva nézte a TV képernyőjét.
- A vérvétel eredménye holnap lesz kész, így csak holnap tudok biztos információt mondani.. - szólt az orvos, miután az ultrahanggal is kész lettünk. - Holnap reggel várom.
- Rendben. Viszlát. - köszöntem el, aztán kimentem a teremből.
Az orvosi előtt elköszöntünk Samtől, majd elindultunk ki a kórházból. A parkolóban beszálltunk az autóba és már 'száguldottunk' is haza felé.
- Remélem sejted, miért játunk itt! - bökte oda nekem kissé bunkón az LB-m, miközben az utat figyelte. Inkább nem szóltam vissza neki semmit, mert magam sem értettem, mi okozott nála ekkora hangulatváltozást. Előbb még aggódott értem...
Már a lépcsőház előtt várakozott Niall és Josh is.
- Sziasztok. - léptünk oda hozzájuk egy álmosoly kíséretével.
- Csövi. - köszönt vissza Josh, majd megölelt. Ezután Niallhöz léptem.
- Niall! - szorítottam magamhoz.
- Úgy hiányoztál! - suttogta, miközben a hátamat simogatta.
- Te is! - nyomtam egy gyengéd csókot rózsaszín ajkaira.
Réka kizárta az ajtót, majd bementünk a lépcsőházba. Azután minden beszálltunk a liftbe és felutaztunk az 5. emeletre. A lakásban mind a négyen helyet foglaltunk a kanapén. Az LB-m Josh-hoz, én Niallhöz bújva néztük együtt a TV-t.