Elnézéseteket kérem megint a hosszas késésért! A rész végre megérkezett, aminek remélem legalább néhányan örültök és tetszeni fog nektek.
Számítok néhány kommentre és néhány feliratkozóra, illetve néhány jelentkezőre a Facebook-csoportba.
Jó olvasást! :*
FB-csoport: ~ When love is strong ~
ZENE
--------------------------------------------------------------------------
Miután Niall távozott a szobából, én bevonultam a fürdőszobába, hogy rendbehozzam a kinézetem. Felkapkodtam magamra a ruháimat, aztán lesiettem az étkezőbe, ahol a többiek tartózkodtak.
- Jó reggelt - köszöntöttem őket egy széles mosollyal az arcomon.
Lemaradtam a reggeliről, de igazából nem sajnáltam, mert valami csoda miatt nem voltam éhes.
- Majd útközben veszünk neked kaját - lépett mellém a szöszi, majd átkarolta fél kézzel a derekamat.
- Útközben? - kérdezte felváltva nézve ránk Maura.
- Igen, mert vissza kell utaznunk Londonba - felelte Niall.
- De csak egy napot voltatok itt - "reklamált" a legidősebb Horan.
- Tudom, de egy csomó dolgom van még - magyarázta a mellettem álló srác.
Ezután mindenki a dolgára sietett. Én segítettem Maurának elrakodni.
- Akkor elmentek orvoshoz, igaz? - kérdezte.
- Tervben van - válaszoltam miközben betettem a mosogatógépbe egy tányért.
- Rendben, de amint megjártátok jelezzétek, hogy mi a helyzet - kérte parancsolóan.
- Mindenképp - mosolyodtam el.
- Sziasztok és vigyázzatok magatokra! - köszöntek el tőlünk utoljára mind a négyen.
Intettem nekik a kocsiból, miközben Niall megkerülte a járgányt és beült mellém a volán mögé.
- Az én autómmal mi lesz? - fordultam felé, amikor kikanyarodott a hosszú utcából.
- Meghívtam Gregéket hozzánk, majd akkor azzal jönnek - pillantott rám.
- Rendben, de hogy jutnak haza? - érdeklődtem.
- Repülővel - zárta le egy szóval.
Ekkor felcsendült Niall telefonjának csengőhangja. Felkapta maga mellől aztán beleszólt:
- Hello, Josh ... Úton vagyunk ... Aha ... Persze ... Oké - nyomta ki a készüléket, aztán felém fordult - A lakásotokon várnak ránk a srácok Josh-sal és Rékával.
- A srácok? - céloztam arra, hogy ők miért várnak ránk a lakásunkon.
- Harry, Louis - kezdte el sorolni a neveiket.
- Tudom kikre gondoltál, de ők miért vannak ott? - vágtam közbe.
- Hát, nekik is elkéne mondani - pillantott rám.
- Na, ne! Nem lesz ez már elég?! - háborodtam fel egy kicsit.
- Ők a barátaim, sőt, szinte a testvéreim! Joguk van tudni! - emelte fel egy kicsit a hangját.
Fújtattam egyet, aztán fejemet egy erős mozdulattal az ülésbe vágtam szándékosan.
- Hé, Alexa! - nézett rám.
Csak megráztam fejemet.
Nem értettem vele egyet, hogy szinte mindenkivel megakarja osztani azt, ami leginkább ránk tartozik. Az egy dolog, hogy nem sokáig takargathatom már, de attól még amíg lehet, kettőnk között maradhatna.
- Nem szeretnéd elmondani nekik? - kérdezte, mintha csak olvasott volna a gondolataimba.
- Nem tudom, Niall. Olyan nehéz minden. Félek! - fakadtam ki, majd a könnyeim is útjukra indultak.
A szöszi lekanyarodott egy benzinkúthoz. Leállította a motort, kikapcsolta biztonsági övét, aztán hozzám hajolt.
- Én itt vagyok veled és segítek bármiben! Ha nem szeretnéd még megosztani velük, akkor nem kell - fogta apró kezeimet nagy tenyereibe.
Egy apró mosoly jelent meg arcomon.
- Neked nem baj? - néztem a kék szempárba.
- Nem mondanám, hogy nem, de tiszteletben tartom a döntésedet, mert ez nem csak rólam szól, viszont nem sokáig takargathatod már - magyarázta.
- Csak egy hetet kérek, amíg egy kicsit összeszedem magam - gondoltam gyorsan végig a dolgokat.
- Rendben - nyomott egy puszit a homlokomra - Majd szólok Josh-nak, hogy nyugodtan menjen haza mindenki... Viszont most jól kell laknod! Milyen kaját hozzak? - váltott témát.
- Bemegyek veled és választok - kapcsoltam ki az övet, majd kipattantam az autóból.
*Londonban, Niall lakásán*
- Huh, de rég jártam itt - néztem körül, miközben lehuppantam a kanapéra.
- Én is - bólintott egyet a szöszi, majd követte példámat.
Átkarolta oldalról a derekamat, fejét az enyémnek nyomta.
- Már nagyon hiányoztál! - nyomott egy puszit az arcomra.
Elmosolyodtam, aztán felé fordítottam a fejem. Az ír manó egyből 'lecsapott' rám. Ajkait az enyémekre tapasztotta, így egy hosszas csókcsatába kezdtünk, amit a sötét hálószobában folytattunk.
