43. fejezet: Egy nap Niall-lel

Sziasztok. :) Itt az új rész. :) Remélem tetszeni fog. Olvasgassátok nyugodtan és még a komizás sincs betiltva :P ;)) Arra gondoltam, hogy miközben olvasod a részt hallgathatnál hozzá zenét is. Lehet az a zene, amit belinkelek szomorúnak fog tűnni, de szerintem inkább romantikus és úgy gondolom, hogy a zene segítségével jobban áttudjátok majd érezni, amit Alexa érez, amikor Niall-lel van. :) Köszönök mindent :** :)
Itt a zene: 

-------------------------------------***---------------------------------------
Reggel boldogan ébredtem, hiszen mi lehet jobb érzés annál, hogy az a személy, akit szeretsz ott van a közeledben és még előttetek áll az egész nap.
Tegnap este Niall felajánlotta, hogy ő itthon lesz velem és vigyáz rám, amíg a szüleim dolgoznak. Apa ebbe sem akart beleegyezni, mert Niall ötlete volt. Anya sokáig győzködte, mire végül rábólintott.

- Áá... uhh... aargh... - küszködtem magamra a nadrágomat, ami nem nagyon akart menni.
- te meg mit csinálsz? - lépett be a szobába Niall. Lenézett rám. - Most komolyan abba a szűk nadrágba akarod belegyömöszölni a begipszelt lábad?
Bólintottam egyet. Niall elkezdte ingatni a fejét, aztán kiment. Pár perc múlva az ő szürke buggyos gatyájával a kezében jött vissza.
- Ezt sokkal könnyebb lesz felvenned és kényelmesebb is. - mutatott a kezében lévő ruhadarabra.
- Köszi. - mosolyogtam fel rá.
- Segítek felvenni. - hajolt le, aztán "belegyömöszölte" a gipszem a nadrágba.
Miután ezzel megvoltunk, felálltam. Niall a derekamat fogva segített kimenni a konyhába.
- Mit fogsz reggelizni? - kérdezte.
- Müzlit. - feleltem.
- És te azzal jól is laksz? - nézett rám nagy szemekkel.
- Ja. Reggelire elég.
- Akkor azért vagy ilyen vékony. - gondolkodott hangosan.
- Nem is vagyok vékony! - mondtam tettetett felháborodással.
- Anyám anorexiásnak nézne..
- Mi? - röhögtem.
- Annak nézne.., ha elmegyünk hozzánk Írországba, nem így fogsz hazajönni. Szerintem úgy gurulnál idáig. - nevetett.
- Miért, majd elmegyünk? - csillant meg a szemem, mert igazán szeretném már megismerni Niall szüleit.
- Hmm... nemtudom.. - fordult el tőlem, aztán kivette a tejet a hűtőből.
Szórtam a müzlisdobozból müzlit egy tálba, majd öntöttem rá tejet.
- És én mit egyek? - nézett rám kérdőn Niall.
- Müzlit. - néztem fel a tálból.
- Azzal én nem lakok jól.
- Akkor főzz vagy süss magadnak valamit. - tanácsoltam.
- És..., ha én nem kajára éhezem? - kérdezte huncutan.
- Niall..! - néztem rá furán, de mosolyogva.
- Mi az? - kérdezte ártatlanul.
- Nem perverzkedsz! - szóltam rá nevetve.
- Miért? - ült le mellém. - Olyan tökéletes vagy. - bújt hozzám.
- Nem vagyok az! - suttogtam.
- De nekem az vagy! - puszilta meg a nyakam. Erre én csak elmosolyodtam. Niall egy puszit nyomott ajkaimra, amiből aztán heves csókolózás lett.
- Ezt nem szabad. - tettem rá az ujjam a szájára, aztán felálltam és elindultam vissza a szobámba.
- Aúú.. - jajdultam fel, amikor Niall rácsapott a seggemre. - Héjj.. - néztem vissza rá, aztán tovább bicegtem.
A szobámban levágtam magam a megágyazott kanapémra.
- Ideadod a laptopomat, légyszi? - kérdeztem Niall-től, amikor belépett a szobába. Odasétált érte, aztán a kezembe nyomta. Miután berakta a kezében lévő CD-t a lejátszóba, levágta magát mellém. Ő videojátékozott, én meg twitter-en és facebook-on lógtam.
Kb. fél óra múlva Niall beleunt. Kikapcsolta a tv-t. Odabújt hozzám és úgy figyelte, hogy mit csinálok.
- Nézünk valami videót rólatok? - ajánlottam fel.
- Miért? - kérdezett vissza.
- Tudsz annál jobb programot?
- Tudnék, de az most még tilos.. - felelte huncutan. Lazán fejbe vágtam, aztán kiröhögtem őt, hogy milyen piszkos a fantáziája ma. Ő csak egy puszit nyomott a vállamra.
- Amúgy.. amikor nem velem, hanem Londonban vagy valahol máshol vagy.., akkor..... videókat szokok nézni rólad meg sztorikat olvasok. Igen, tudom, hogy nem szereted, ha olyanokat olvasok, de jó olvasni, mert olyan érzéssel tölt el, mintha itt lennél.. velem.. - mondtam a falat fürkészve. Niall két kezébe fogta kezeimet és a szemembe nézett.
- Ennyire szokok hiányozni? - kérdezte.
- El sem tudod képzelni mennyire nagyon.
Egy hosszú csókot kaptam tőle.
- Én is mindig rád gondolok és nagyon hiányzol. De tudd, mégha testileg nem is vagyok itt, lelkileg mindig veled leszek, mert a szívemben élsz..! - csókolt meg megint. Szép szavai miatt könnyezni kezdtem. Ő csak egy apró mosoly kíséretével letörölt az arcomról egy könnycseppet, aztán megpuszilta kezeimet és visszabújt hozzám.
Kikerestem Youtube-on egy interjút, ami Niall-ékkel készült. Mintha megéreztem volna pont arra mentem rá, amiben azt kérdezik tőlük, hogy hány százalékra perverzek. Niall a videóban 90%-ot adott magának.
- Már változott az a szám. - mondta.
- Azt én is észrevettem. Jóval több lett. - túrtam bele a hajába viccesen.
- Mennyivel? - kérdezte.
- Most mondjak számot? - kérdeztem vissza.
- Aha. - felelte.
- Hát, kb. egy 60-ast nyugodtan hozzá adhatsz.. - mondtam egy kis tettetett töprengés után. Niall felnevetett.
- Szóval szerinted túl teszek Harry-n is? - kérdezte.
- Hát, a mai felméréseim szerint igen. - feleltem. Niall válaszul egy csókot lehelt ajkaimra.

Apáék este 5 körül értek haza. Úgy vettem észre, hogy apa kezd megbékélni Niall-lel, aminek nagyon örülök.
Jó nap volt a mai.

42. fejezet: Ő nem maradhat itt

Már hétfőtől állandóan havazik. Ma csütörtök van. Tegnap, vagyis szerdán, amikor hazafelé sétáltam a csúszós úton, elcsúsztam. Viszont ez nemcsak egy egyszerű esés volt, mert úgy ráestem a bal lábamra, hogy eltörtem, ami szinte fel sem tűnt, mert még haza tudtam bicegni. Miután hazaértem elkezdett dagadni a lábam és alig tudtam ráállni. Anya azonnal haza jött a munkahelyéről és elvitt a kórházba, ahol leröntgenezték a lábam és kiderült, hogy eltörött. Begipszelték és adtak mankót, hogy tudjak majd közlekedni.
Most itthon ülök a szobámban lévő kanapén és a kedvenc filmemet nézem. Valaki csengetett. Hallottam, hogy anya beleszól a kaputelefonba, aztán meglepetten mond egy 'óó..'-t.
- Látogatód jött. - kopogott az ajtón, aztán be is nyitott. A látogatóm kilépett mögülle. Először azt hittem, rosszul látok, de, aztán rájöttem, hogy nem.
- Alexa. Mi történt veled? - lépett oda hozzám a látogatóm, aki Niall volt.
- Niall. - csak ennyit tudtam kinyögni.
- Hiányoztál. - csókolt meg hosszan.
- Khmmm.... - köszörülte meg a torkát anya. Niall visszahajolt tőlem, aztán ártatlanul nézett anya felé.
- Hogy-hogy itt vagy? - kérdeztem Niall-től csodálkozva, aztán olyan 'légyszi, menj ki' pillantást vetettem anyára. Szerencsére észlelte, így kiment a szobából és most már csak Niall és én maradtunk ott.
- Jöttem, amilyen gyorsan csak tudtam. Anyukád tegnapi kissé értelmetlen "mondata" többször átfutott az agyamon és rájöttem, hogy biztos történt valami, ezért idejöttem..
Na, igen.. Tegnap este miközben Niall-lel webcam-oztam, anya egy egyszerű 'broken leg' beköpéssel Niall tudtára adta, hogy mi történt.
Anya keddenként külön angolra jár, mert kötelességének tartja, hogy ha már a lánya barátja angol, akkor neki is kell tudnia angolul, hogy ha kell, akkor tudjon beszélni vele, vagy kérdezni tőle valamit.
-De mi történt veled? - kérdezte aggódva Niall.
- Megcsúsztam, és eltörtem a lábam. - meséltem röviden a történteket.
- Szegénykém. - csókolt meg megint hosszan, szenvedélyesen.

- Szia, Kincsem. Hogy vagy? ....Öhm.. - lépett be az ajtón apa, már este, miután hazaért a munkából. Niall láttán elkomolyodott és egy gyilkos pillantást küldött felé.
- Szia, apa. - köszöntem neki kedvesen.
- Hello, Mr. - köszönt neki Niall. Apa halkan, de bunkón hallatott valami halk morgást, ami szerintem egy 'szia'-t akart jelenteni, aztán kiment.
Pár perc múlva hallottam, hogy anya és apa veszekednek. Nagynehezen felkeltem a kanapéról és kisétáltam hozzájuk a konyhába.
- De mégis mit keres itt?! Alexa még gyerek! Fiatal arra, hogy egy ilyen semmirekellő világsztárral mutatkozzon. Ellenzem azt, hogy együtt vannak, mert ez a fiú idősebb nála. Nem hozzá való. Nem biztonságos őt közel engedni a lányunkhoz, mert kitudja mik történhetnek, sőt, akár már történhettek is köztük! - kiáltozta dühösen apa.
- Nem történt még semmi sem köztük és nem is fog. Alexa tudja mit szabad és mit nem. Ez a fiú sokat jelent számára, és Niall-nek is Alexa. Idáig utazott, csakhogy Alexával lehessen, mert megtudta mi történt. Segíti és védelmezi őt. Ne akarj neki rosszat! Ne tiltsd el tőle! - osztotta ki apát anya, amit most jogosnak tartottam.
- Ne vedd el őt tőlem! - mondtam könnyeimmel küszködve. Anya és apa felém fordultak. - Végre kaptam egy jó dolgot az élettől, erre te ettől is megakarsz fosztani! - folytattam idegesen.
- Alexa, Kicsim. - lépett oda hozzám apa. - Én ezzel jót akarok! Hidd el!
- Nem, nem akarsz! Inkább fájdalmat és csalódást okozol! - mondtam ki őszintén.
- What happened? - kulcsolta össze ujjainkat Niall.
- Nothing. - hazudtam.
- Alexa, say it. I wanna know.
- Most tulajdonképpen miről beszéltek? - kérdezte apa. - Látod, még beszélni sem lehet vele, mert nem beszéli a magyart.
- Nem mindegy az, hogy milyen nyelven beszél?! - néztem rá dühösen.
- Nem. - adta meg a választ. - Hol fog egyáltalán aludni? Mert, hogy itt nem, az biztos!
- Miért ne aludhatna itt?
- Mert én nem engedem!
- Apa! - kiáltottam rá.
- Jólvan, de a nappaliban fog aludni és nem mehet át hozzád! - egyezett bele.
- Rendben. Köszi! - ugrottam elé, aztán nyomtam egy puszit az arcára.
---------------------------------------***-----------------------------------------
Meghoztam a kövit. :) Olvasgassátok és komizzatok továbbra is. Köszii :*
Ja, és csináltam egy új blogot.. Szóval, ha ez tetszik, akkor less be oda is. Bár nem 1D-s, hanem csak egy egyszerű lányról szóló történet, de azért olvasd és komizz. :)) Megköszönném :* ;) http://stellaandjim.blogspot.sk/

41. fejezet: Újra itthon

A maradék két nap gyorsan eltelt Amerikában. A londoni reptéren Niall egy csókkal búcsúzott el tőlem.
Anyáék a pozsonyi reptéren vártak rám. Mosolyogva köszöntöttek. Anya még sírt is egy kicsit.
- Na, milyen Amerika? - kérdezte apa, miután beszáltunk az autóba és elindultunk haza, Komáromba.
- Nagyon szép. Csodálatos. - feleltem, aztán mesélni kezdtem, hogy mennyi mindent láttam és még Rékával is találkoztam.
- És hogy van Réka? Már rég láttuk. - kérdezte a beszámolóm után anya.
- Jól van.., nagyon jól. - feleltem.
- És mit akartál nekünk mondani? - kérdezősködött tovább.
- Hát, azt, hogy.. öö... izéé.... összejöttem Niall-lel.
- Mi?! Az ki? - szólalt meg apa idegesen.
- Egy kedves fiú. - kezdett el magyarázkodni neki anya. - Tudod az a szőkés srác, aki egyszer itt volt nálunk..
- Ja. Az? De, hát ő jóval idősebb nálad. - pillantott hátra rám.
- De, hát szeret. - mondtam.
- Abban te ne legyél olyan biztos!
- De apa..!
- Nincs, de! Majd, ha eljön ide és bemutatkozik nekem, akkor lehet szó valamiről.
- Oké. - fontam össze magam előtt kezeimet. - És mit akartatok ti mondani? - jutott eszembe.
Anya és apa bizonytalanul összenéztek.
- Az a helyzet, hogy.. lesz egy kistestvéred. - mondta ki végül anya.
- Úristen! Húú.., ez aaz! Lesz egy kistesóm! Ójéé.. - kezdtem el ugrálni az ülésen örömömben. - Mikor fog megszületni? - kérdeztem már egy kicsit higgadtabban.
- Az orvosok azt mondják júniusban. - felelte anya.
- Úú, de akkor te már a harmadik hónapban vagy?
- Igen.
- Hogy-hogy nem vettem észre? Hiszen már azért nagyobb a hasad..
- Még nem olyan nagy.
- Lány lesz vagy fiú?
- Még nem biztos, de valószínűleg fiú.
- Lesz egy kisöcsé-ém, lesz egy kisöcsé-ém! - énekeltem.
Az út további része csendben telt.
Délután háromra értünk haza. Apa becipelte a bőröndöm a szobámba, aztán kiment és magamra hagyott. Most Niall miatt duzzog.
Írtam Niall-nek, hogy hazaértem és megírtam neki a jó hírt is, amikor anya jött be a szobámba.
- Hello. - mosolyogtam rá. Most, hogy így megnéztem anyát, azért látni már, hogy nő a hasa.
- Mesélnél nekem Niall-ről és rólad? - ült le a kanapéra.
- Persze. - ültem le mellé, aztán mesélni kezdtem. Anya végig mosolyogva hallgatta a sztorit.
- Eddig mennyi minden történt köztetek? - kérdezte hirtelen.
- Csak pár csók csattant el. - mondtam nevetve.
- Semmi több? Nem erőszakoskodott? Nem mászott rád? - folytatta a kikérdezést.
- Nem történt semmi több. - hazudtam, mert ha elmondom neki, hogy majdnem megtörtént az a bizonyos dolog is, akkor eltilt Niall-től, amit én nem akarok!
Jelzett a telefonom, hogy sms-em érkezett. Niall írt vissza. Megnyitottam az üzenetet és elolvastam. Mosolyogva néztem fel.
- Várj, kitalálom.. Niall írt. - mosolygott anya is. Én válaszul bólintottam.
- Szabad megkérdeznem, hogy mit írt?
- Szabad. - bólintottam megint. - Elújságoltam neki, hogy lesz egy öcsikém, meghogy sikeresen hazaértünk. Ő erre azt válaszolta, hogy gratulál, örül neki és szeret. Még egy puszit küldő smiley-t is küldött. - szorítottam a szívemhez a telefonom.
- Köszönjük a gratulációt és üdvözöljük. - mondta kedvesen.
- Beszélj a magad nevében. - lépett be az ajtón apa.
- Miért? - fordult oda hozzá anya.
- Mert én csak akkor fogom üdvözölni, ha eljön hozzánk, bemutatkozik és látom, hogy jó gyerek. - felelte magabiztosan.
- Jajj, ugyanmár! - állt fel anya, aztán karon fogta apát és kihúzta őt a szobámból.
----------------------------------***-----------------------------------------
Meghoztam az új részt. :) Tudom, elég rövid lett, de hát nem lehet mindegyik hosszú. :P xD :) Továbbra is olvassátok és komizzatok. Köszii :** :)

40. fejezet: A videó

Rádöntött az ágyra és ott csókolt tovább.
- Na, sikerü... - hallottuk meg Josh hangját. - ...öhm.... látom már béke van. - folytatta egy mosoly kíséretével, mert elég kínos helyzetben látott meg minket.
- Igen. Béke van. - mosolygott rám Niall.
- Amúgy el kéne indulnotok az orvoshoz, hogy átragasszák Lexi oldalát. - mondta Josh.
- Tényleg, akkor készüljünk is. - mászott le rólam. - Elmegyek lezuhanyozni.
Josh rafináltan mosolygott, aztán felvonta fél szemöldökét és kisétált a szobából Niall után.
Mivel én már lezuhanyoztam, kiválasztottam miben megyek: barna csőnadrág; fehér virágmintás póló; fekete szövetkabát és fekete magassarkú csizma. Niall fekete nadrágot, sötétkék pólót és fehér supra cipőt viselt.
Kézenfogva sétáltunk ki a szállodából, aztán beültünk az autóba és elindultunk.
Az orvosnál csak egy anyuka és kisfia voltak előttünk. Leültünk melléjük és vártunk. Niall a kezemet szorongatta. Tegnap is ezt csinálta. Aranyosan izgul miattam, pedig már nincs is semmi bajom.
Az orvos mintha lefagyott volna, senkit nem hívott be. Négyen várakoztunk továbbra is, hogy végre behívjanak minket és mehessünk a dolgunkra.
Egyszercsak a kisfiú odaszaladt hozzánk.
- Szia. - köszönt nekünk, aranyos mosollyal az arcán.
Niall lehajolt hozzá és lekezelt vele.
- Szia. - köszönt vissza neki. - Hogy hívnak?
- Harry. - felelte a kisfiú. Niall kezébe fogta, aztán beleültette az ölébe. Nagyon aranyosak voltak mindketten. Kis Harry-nek ugyanolyan kék szemei voltak, mint Niall-nek.
- Hány éves vagy, Harry? - hajoltam oda a kissráchoz.
- Kettő. - felelte, aztán kuncogott egyet.
- Milyan nagy fiú vagy. - mosolyogtam rá, aztán megfogtam kis kezét.
- Óó... öhm.. sajnálom, hogy megzavart benneteket. Biztos nektek is van elég gondotok nélküle is. - lépett oda hozzánk kis Harry anyukája.
- Semmi gond. Nem zavart. - tette le Niall a földre a kicsit. Az anyuka csak mosolygott egyet, aztán vissza sétált Harry-vel együtt a padhoz és leült.
Pár perc múlva behívták őket. Nem voltak bent sokáig. Utánuk én következtem.
- Jó napot. - köszöntem.
- Jó napot. - köszönt vissza az orvos. - Javult már az állapota? - kérdezte.
- Azthiszem igen. - feleltem.
- Feküdjön fel az ágyra. -mondta. Követtem utasítását. Feltűrtem a pólóm, hogy megnézhesse az oldalam. Leszedte rólam a tapaszt, aztán elkezdett össze-vissza nyomkálni. Amikor a legkékeszöldesebb ponthoz ért, felkiáltottam, mert nagy fájdalom hasított bele az oldalamba.
- Rendben, tegye rá az új tapaszt. - utasította a nővért.
Pár perc múlva már ki is sétálhattam az orvostól.
Niall idegesen dobolt a lábával a padlón. Amikor meglátott, kissé ijedten nézett fel rám.
- Mit csinált veled? Mit mondott? Miért sikítottál? - zúdította rám kérdéseit.
- Megnyomta a hasam és azért sikítottam. Egyébként nem mondott semmit. - vettem fel a kabátom.
Niall felállt, aztán megölelt.
- Látod, ezt is mind miattam kell átélned. - suttogta szomorúan. Megsimogattam a hátát, hogy nyugodjon meg, aztán kimentünk a rendelőből és beszálltunk az autóba.
- Olyan aranyosan bántál azzal a kissráccal. - mondta, miközben az utat figyelte.
- Te is nagyon aranyosan bántál vele. - mondtam mosolyogva.
Fáradtan léptünk be a hotelszobába. Josh a kanapén feküdt és valami akció filmet nézett DVD-n.
- Visszatért a szerelmespár. - kezdett hülyülni.
- Van valami problémád velünk? - kérdeztem.
- Van. - felelte.
- És mi lenne az?
- Hogy túl szépek vagytok együtt. Olyan aranyos vagy Niall mellett, hogy olyan pici vagy. - nézett rám huncutan. Minden beszólásánál ilyen fejet vág.
- Ne bántsd őt. Szeretem, hogy ilyen pici.. Amúgy is még fog nőni. - nyomott egy puszit az arcomra Niall, aztán levágta magát Josh mellé. Ők filmet néztek, így én egyedül maradtam. Az ablaknál lévő asztalnál ültem és olvastam, amikor Niall telefonja elkezdett rezegni. Sms-t kapott. Rámentem. Zayn írt neki, hogy hol vannak Josh-sal együtt, már vagy fél órája várnak rájuk.
- Nektek nem próbán lenne a helyetek? - álltam a tv elé.
- Húú, a francba, tényleg! - jutott eszébe Josh-nak.
- Muszáj menni? - kérdezte Niall.
- Hát nem lenne rossz. Zayn üzent neked, hogy kb. fél órája várnak rátok.
- Akkor kapjuk össze magunkat és menjünk. - állt fel Niall. Josh elment felöltözni, én meg kikapcsoltam a tv-t.
- Szeretsz. - ölelt magához Niall.
- Nem. Nem szeretlek. - néztem rá.
- Mi? Miért? - nézett rám nagy szemekkel.
- Mert.. Imádlak. - mondtam nevetve, mert elég vicces fejet vágott.
- Igen? Becsaptál? Hmm?! - nézett rám huncutan, aztán vadul megcsókolt. Kezei lejjebb csúsztak a derekamról, így a seggemet fogta.
- Perverz vágyaitokat éljétek ki az ágyban éjjel. - mondta Josh. Niall-lel elváltunk, aztán még nyomott egy búcsú csókot az ajkaimra és kisétáltak a szobából.
Először olvastam. Miután meguntam, elhatároztam, hogy fel lesek netre. Megnéztem a facebook-om és twitter-em, aztán úgy döntöttem nézek valami 1D-s videót. Találtam is egy pár napja készített riportot. Rákattintottam és elkezdtem nézni. Eleinte a zenéjükről, a rajongókról és stb. más dolgokról kérdezték őket. Hirtelen rátértek a barátnőkre.
- Szóval Zayn, Liam és Louis nektek van barátnőtök.. - kezdte a riporter. A fiúk bólintottak. - De már neked is van barátnőd, igaz, Niall?
- Igen, van. - mondta mosolyogva.
- Mióta?
- Pár napja.
- Szép lány. - mondta a riporter, a mellette lévő tv képernyőjét bámulva, ahol egy kép jelent meg rólam és Niall-ről ahogy sétálunk. Amikor az a kép készült még nem jártunk, bár úgy néz ki, mert Niall átkarolja a vállam.
Niall reakciója egy aranyos mosoly volt.
- Igen, az. - felelte.
- Hogy ismerted meg? - kérdezte a riporter. Niall mosolyogva, a kezével mutogatva, nuzgón mesélni kezdett. Elmesélte az első találkozásunkat és azt, hogy jöttünk össze.
Az interjú folytatódott, de már nem néztem tovább.
Ezekszerint tudják, hogy járok Niall-lel.. Azért mer velem úgy nyilvánosan sétálgatni meg stb.
Este 5 körül értek vissza. Niall még ott volt nálunk 10-ig, aztán elment ő is a szobájába.
---------------------------------------***----------------------------------------------
Ez lenne az új rész. :) Remélem tetszik. Olvasgassátok és komizzatok is ;) Nem haragszom meg érte :P :)
A tegnapi twitcam elmaradt, bizonyos okok végett, majd talán máskor ;)
Köszi mindent :* :))

39. fejezet: Vallomás

Szinte csak pár perceket aludtam, mert mindig felébredtem. Éjjel négykor meguntam és úgy döntöttem, összepakolok és hazautazok. 
Amióta Niall-lel vagyok szinte mindennap sírok valami miatt, mert mindig történik valami rossz. Beleuntam ebbe. Miért ne lehetnék boldog én is?! Lehet, más ember mellett boldog lennék.
Előszedtem a bőröndömet, kinyitottam, aztán szépen lassan elkezdtem rakodni.
- Te meg mit csinálsz? - hallottam egy fáradt, álmos hangot magam mögül.
- Rakodok. - feleltem.
- Mi?! Miért?! Megőrültél?! - tett fel egyszerre több kérdést Josh idegesen.
- Nem mindegy az? - kérdeztem vissza.
- Nem, nem az. Gondold ezt át! Mi történt veled? Hmm?! Mi a baj, Alexa?! - guggolt le mellém a bőröndöm elé. - Mi van veled és Niall-lel?
- Semmi... Nem történt semmi, csak haza akarok menni.
- De miért?
- Mert elegem van!
- Miből?
- Mindenből.... Josh... mindenből! Érted?! - fakadtam ki és megint könnyezni kezdtem. Josh csak átkarolt és mint egy igazi barát nem szólt semmit, és nem is kérdezett többet.
- Menj. Zuhanyozz le és gondolt át a dolgokat. - mondta pár perc múltán, aztán felállt mellőlem és kiment. Engedelmeskedtem neki.

*Niall szemszöge*
Csak össze-vissza forgolódtam az ágyban. Nemtudtam aludni.
5 óra körül kaptam egy sms-t. Josh-tól jött. Ez állt benne: "Elmondanád mi történt? Miért akar Alexa hazautazni? És miért van ki totál idegileg?!"
Értetlenül bámultam a telefonom képernyőjét. Alexa hazautazik?! Nem, azt nem engedhetem! Azonnal tudtam mit kell tennem..

*Alexa szemszöge*
A zuhany nagyon jól esett, bár döntésemen nem változtattam. Biztos voltam benne, hogy haza kell mennem. Messze akartam lenni ettől a helytől, és főleg Niall-től.
Amikor kiléptem a fürdőszobaajtón, nem hittem a szememnek. Niall ott feküdt a bőröndömben és a bepakolt ruháim mind az ágyon hevertek.
Niall láttán elmosolyodtam, bármennyire is haragudtam rá.
- Te meg mit csinálsz? - kérdeztem komoran.
- Becsomagoltam magam. - vonta meg a vállát, mintha ez természetes dolog lenne.
- De miért? Azonnal mássz ki onnan, mert így nemtudok rakodni! - szóltam rá.
- Nem mászok ki!
- Akkor majd én szedlek ki onnan! - nyitottam fel a bőrönd tetejét, aztán megfogtam Niall lábát és húzni kezdtem őt. Nagyon nehéz gyerek, az egy biztos. Niall csak röhögött, mert nem bírtam őt kihúzni onnan. A fájdalmas és hosszas próbálkozásom után, feladtam. Félreálltam és összefont karokkal, dühösen meredtem Niall-re.
- Mit akarsz? Még nem volt elég? - kérdeztem tőle elkeseredve.
- Megmondjam mit akarok? - kérdezett vissza, majd kimászott a bőröndömből és oda állt elém.
- Mond. - néztem rá.
- Téged. - kaptam egy egyszavas választ, ami eléggé meglepett. Furán nézhettem rá, mert folytatta. - Igen, Téged. Melletted az lehetek, aki vagyok. Fontos lettél nekem. El sem tudod képzelni mennyire szeretlek és csodállak. Sokmindenen átkellett esned miattam. Megvertek, megaláztak, sok fenyegető üzenetet is kapsz és mégsem hátrálsz meg. Veled teljesnek érzem magam. Alexa.., nem akarlak elveszíteni! Nem akarom, hogy elmenj és megint sokáig ne lássalak, mint nyáron. - nézett a szemembe. Egy kis mosolyra görbült a szám. Niall megfogta egyik kezével az egyik kezem, a másikkal a másikat.
- Sajnálom. Butaságot kérdeztem tőled. Nem kellett volna! Hülye vagyok. - mondta megbánóan.
- Igazad van. Butaságot kérdeztél és hülye vagy.. De én így szeretlek. - mosolyogtam rá. - És a válaszom a kérdésedre.. igen, még szűz vagyok. - folytattam. Niall is elmosolyodott, aztán átölelt.
- Én is szeretlek. - suttogta lágyan a fülembe, majd két kezébe fogta az arcom és hosszan megcsókolt.
------------------------------------------***-----------------------------------------
Meghoztam a kövit. :) Remélem örültök neki. Olvassátok és komizzatok továbbra is. Köszii :** Minden nagyon jól esik. :) <3
Ja, és szombaton tervezzük, hogy az unokahúgommal csinálunk egy twitcam-et este hétkor, ha lesz kedvetek lessetek be ;)) Megköszönnénk :)) :*
itt a link: http://twitcam.livestream.com/dhj2f

38. fejezet: A szállodában

- Ne sírj! - bicegett oda hozzám, aztán megsimította az arcom.
- Többet ne csinálj ilyet! - öleltem őt szorosan magamhoz.
- Csak miattad tettem!
- Tudom. - suttogtam.
Josh még mindig Danit szidta.
- Hé! Nyugi. Gyere már. - ment oda érte Zayn.
Ők ketten elindultak kifelé, utánuk a többiek. Niall-lel még mindig egymást öleltük. Nem akartam őt elengedni, mert úgy éreztem, ha elengedem elvesztem örökre. Nagyon fontos lett nekem Niall. Mégha csak pár napja is vagyunk együtt, ez a pár nap örökkévalóságnak tűnik.
Mi is lassan kisétáltunk az autóhoz. Josh és Harry már vártak ránk.
Az út csendben és lassan telt.
A recepción kértem egy egészségügyi csomagot, hogy fertőtleníthessem Niall sebeit. Meg is beszéltem vele, hogy én vele megyek az ő és Dan szobájába, ahol ellátom sérüléseit. Josh még besegítette Niall-t a szobába, aztán kiment. Dan-t áthívta addig a "szobánkba".
Ketten maradtunk Niall-lel.. Csak én és ő, meg a kínos csend..
A kanapén ültem, összegörnyedve, a padlót fürkészve, gondolkodtam. Bűntudatom volt amiatt, ami Niall-lel történt.
Niall megérintette az államat. Kezével feljebb tolta a fejemet és kényszerített, hogy nézzek a szemébe.
- Miért sírsz? - kérdezte.
- Sajnálom! - "ugrottam" a nyakába.
- Mit? Mit sajnálsz?
- Hát, ami történt veled! Miattam volt!
- Jajj, ugyan már! Nem tehetsz semmiről! Megérdemelte az a szemét! - mondta kedvesen, bár az utolsó mondatát dühösen.
Hosszan megcsókoltam, hogy érezze szeretem és köszönök mindent. Összeverette magát.. értem.
Összebújva ültünk a kanapén, aztán eszembe jutott, hogy még mindig nem "tettem rendbe" az arcát.
- Menj el zuhanyozni, aztán "meggyógyítalak". - mondtam neki.
Niall engedelmesen felállt és elment lezuhanyozni. Kb. félóra múltán jött ki onnan. Amikor megláttam őt leesett az állam. Egy szál törülköző takarta az alsótestét. A felsőteste kockahas nélkül is tökéletes volt. Szinte csábító. Eléggé elbambulhattam, mert Niall két kezével integetett a szemem előtt.
- Hahóó... Alexa?! Hahóóó...
- Mi?! Ja, itt vagyok.. - eszméltem fel.
- Hol fogod "rendbe rakni" az arcom? - ismételte meg kérdését szerintem sokadszorra.
- Öö.. itt... feküdj le a kanapéra.. - adtam meg a választ.
Niall lefeküdt, én meg mellé ültem. Kiszedtem a csomagból egy sebfertőtlenítőt és öntöttem belőle egy keveset egy vattára.
- Na, ez fájni fog. - nyafogoťt.
- Hjajj.. ugyan már! - néztem rá. - Nem nyafogsz! - mondtam szigorúan.
- Csak akkor nem fogok nyafogni, ha minden "au"-nál kapok egy csókot. - mondta huncutan.
- Nem zsarolsz! - szóltam rá. - Na, jó, oké. - egyeztem aztán bele, mert Niall olyan aranyos durci fejet vágott, aminek nem lehetett ellenállni.
- Auu.. - nyögött egyet.
- Még nem is csináltam semmit! - mondtam röhögve.
- Tényleg? - nézett rám csodálkozva.
Kb. negyedóra alatt lefertőtlenítettem a sebeit és bekötöttem a lábát. Természetesen minden "au"-nál kapott egy csókot, mivel ez volt az óhaja, na meg hát azért én is élveztem..
- Meg van elégedve az Úr? - kérdeztem tőle.
- Nincs. - húzott közelebb magához, aztán hosszan és vadul megcsókolt. Olyan vadul csókolt, mint még soha. Isteni volt.
- Most már meg van elégedve? - kérdeztem újra a csók után.
- Nincs. - kaptam megint ugyanazt a választ, aztán magára rántott és megint megcsókolt. Ugyanolyan vadul és szenvedélyesen, mint az előbb. Ráültem az ágyékára és úgy folytattuk tovább csókcsatánkat. Mikor kezdett eléggé forrósodni a helyzet, feleszméltem.
- Ezt nem kéne! - mondtam Niall-nek, aztán leszálltam róla.
- Oké.., tényleg. Bocs. - nézett rám megbánóan.
- Azért ne bánd meg. - kacsintottam rá, mire ő elmosolyodott. - Elmegyek zuhanyozni. - mondtam, aztán besétáltam a fürdőbe.
Miközben a tükörnél álltam és épp egy kontyot csináltam magamnak, észrevettem egy nagy lilás-pirosas foltot a nyakamon, eléggé látszott Niall műve. Rendesen kiszívta a nyakamat.

*Niall szemszöge*
Miközben Alexa zuhanyzott, gondolkodtam. Állandóan annak a srácnak a szavai jártak a fejemben: "Gondolom már biztos meghúztad a kiscsajt. Bár nem is csodálom.. Én is megtettem amit kellett pár évvel ezelőtt."
Ki lehetett az a gyerek és miért mondott ilyet?! Valahonnan ismeri Alexát elég közelről, mert miért mondana bárki is ilyet, ha nem ismeri a másikat. Lehet, hogy Alexa már nem szűz?! Ezekből a szavakból azt vettem ki, hogy már nem az, de akkor elég jól átvert engem és Josh-t is..
Vaciláltam, hogy meg-e kérdezzem őt erről, amikor kijön. Végül úgy döntöttem megkérdezem, hiszen jogom van tudni.
Amikor kijött a fürdőszobából rá is tértem erre.
- Ki volt az a gyerek, akivel verekedtem?
- Nem lényeges. - kaptam meg a választ.
- De az! Tudni akarom! Mond el!
- Oké.. ő a volt barátom. - mondta ki gyorsan, egy szuszra.
- Volt barátod? Mikor jártál vele?
- Amikor 13 voltam.
- Tehát akkor nem velem történt meg az első csókod. - néztem rá komolyan.
- De igen! Az ami köztem és közte volt, egy nagy kamu volt, egyáltalán nem volt komoly kapcsolat. - magyarázta. Ezt eddig elhittem, de mi van a másik dologgal, amit mondott..
- És... te szűz vagy még?! - tettem fel a kérdést.
- Mi?! Ez már megint milyen kérdés? Niall, te normális vagy?! Szerinted, ha senkivel nem smároltam előtted, akkor lefeküdtem volna bárkivel is?! Az eszem megáll a hülye kérdéseidtől! Te totál hülye vagy! - emelte fel a hangját, aztán kiviharzott a szobából.
Na, tessék! Végre találtam valakit, akit szeretek és ő is engem erre elcsesztem. Igaza van! Hülye vagyok!

*Alexa szemszöge*
Niall kérdése nagyon felidegesített. Hogy tud ilyeneket kérdezni?!
Kisiettem a szobából, mert éreztem, hogy kezdenek könnyesek lenni a szemeim. Azonnal a "szobánkba" rohantam. Ziháltan nyitottam be. Josh és Dan a kanapén ültek és videojátékoztak. Josh már nyitotta volna a száját, hogy szóljon, de én közbe vágtam.
- Nem kérdezel semmit! Nem is keresel! Most csak szeretnék egyedül lenni! - mondtam idegesen, aztán besétáltam ideiglenes "otthonomba" és bedőltem az ágyba. Sírva aludtam el.
----------------------------------------***-----------------------------------------
Meghoztam a kövit. :) Remélem ez is tetszik és izgi lett ;) :D Olvasgassatok és komizzatok is. ;) :** Köszii

37. fejezet: After party

Az öltözőben lévő kanapén ülve vártam Niall-re. Mosolyogva lépett be az ajtón.
- Na, milyenek voltunk? - nyomott egy puszit a homlokomra, aztán levágta magát mellém.
- Honnan tudnám én azt? - kérdeztem vissza.
- Alexa, tudom, hogy oldalról nézted. Josh mondta.
- Haragszol érte? - kérdeztem a padlót fürkészve.
- Dehogy! Miért haragudnék?
- Hát.., mert azt mondtad, hogy itt várjalak.
- Nem haragszom, te kis butus. - karolt át mosolyogva, én meg ráhajtottam a fejem a vállára.
- Akkor mehetünk a partyra? - lépett be az ajtón Josh jókedvűen. - Hoppá,... öhm... zavarok? - nézett ránk furán.
- Nem zavarsz. - mondta neki Niall. - Indulhatunk a partyra. - állt fel, utána én is.
- És engem ki visz vissza a szállodába? - kérdeztem tőlük.
- Miért vinnénk oda vissza? - nézett rám kérdőn Niall.
- Hát, talán, mert azt mondtad, hogy nem mehetek a partyra..!
- Átgondoltam. Megyünk. Igazad volt. Nem tilthatom meg, hogy ne gyere. - ölelt át.
- Szeretlek. - öleltem őt szorosan magamhoz.
- Én is. - puszilta meg a homlokom.
Megint Josh-sal és Harry-vel utaztunk, és természetesen ő vezetett, mint általában mindig.
- Láttátok azt a hosszú, szőke hajú csajt az első sorban? - kérdezte inkább a fiúktól, mint tőlem. - Szerintem bejöttem neki. - tette hozzá elégedetten.
- Szerintem meg te Taylor-ral jársz, és nem kéne ennyire csajoznod, ha már végre lett egy barátnőd.. - förmedtem rá, mert eléggé feldühített, hogy már megint más csajokkal foglalkozik, amikor van barátnője.

- Öhm.. szerintem meg ehhez neked semmi közöd! - szólt rám.
- Én csak az igazat mondtam.. - vontam meg a vállam.
- Nem, nem mondtál igazat. Már nem járok Taylor-ral. - mondta kicsit csalódottan.
- Mi?! - döbbentem le.
- Tegnap este összevesztünk, aztán kiköltözött a szobából és azthiszem haza is utazott. - mesélte a történteket.
- Óó.. bocsi... sajnálom. - mondtam.
- Nem kell. Az én hibám. - sóhajtott egy nagyot.
- Miért nem beszélsz vele, kérsz bocsánatot és békültök ki?
- Mert... már késő lenne és már mindegy, elcsesztem. - keseredett el.
Csendben utaztunk tovább. Túl nagy csendben. Harry csak az utat bámulta, Josh mellette az anyósülésen ült és az iPhone-ját nyomkodta. Mi, Niall-lel összebújva üldögéltünk és vártuk, hogy megérkezzünk a buli helyszínére.
Egy kivilágított, rendőrökkel és sok, sikoltozó rajongóval körülvett épülethez érkeztünk. Miután kiszálltunk az autóból Niall rákulcsolta az ujjait az enyémekre és úgy sétáltunk be az épületbe.

Nagyon jó volt a hangulat. Niall megengedte, hogy igyak egy kevés alkoholt, bár a fiúk sokat győzködték őt, mire végre bele egyezett. Harry azzal érvelt, hogy alkohol nélkül nincs jó hangulat.. Ezen elég jót szórakoztunk.
Éppen oldalt álltam és figyeltem a többieket, amikor két kéz fonta körül a hasamat. Aztán megéreztem azt az illatot, amitől mindig is görcsbe rándult a gyomrom. Nem Niall-é volt, hanem.. Danié.
Dani a volt barátom, egy évvel idősebb nálam. Mindig is nagy nőcsábász volt. Amikor 13 éves voltam, összejöttünk, de ő csak kihasznált engem. Túlságosan belé voltam habarodva. Az egész kapcsolatunk egy nagy kamu volt, mert ő ugyanúgy folytatta a csajozást és szinte soha nem volt velem. Megmondtam neki, hogy ebből elegem van, szakítani akarok, de ő nem akarta, hogy szakítsak vele. Még sokáig hívogatott a történtek után, de aztán letiltottam a számát és végre megszakadt a kapcsolatunk. Később elköltözött a szüleivel ide, Amerikába, mert az apja itt kapott állást.
- Khmm... - hallottam a hátunk mögül, aztán Dani kezei lekerültek a hasamról.
Mire hátrafordultam, csak azt láttam, hogy Dani a földön fekszik és Niall dühösen, megalázóan néz rá.
- Na, mi van?! - állt fel Dani a földről.
- Az, hogy a barátnőmet ölelgeted! - felete idegesen.
- Oké, akkor most helyesbítek.. A RIBANCODAT ölelgetem, ugye ezt szeretted volna mondani?! - üvöltötte teljes hangerővel. - Gondolom már biztos meghúztad a kiscsajt. Bár nem is csodálom.. Én is megtettem, amit kellett pár évvel ezelőtt. - folytatta vigyorogva.
Niall erre megint be húzott neki egyet.
- Ne merd őt sértegetni! - ordította.
Amikor Dani feltápászkodott, akkorát behúzott Niall-nek, hogy leesett a földre. Éreztem, hogy egyre több könnycsepp folyik végig az arcomon. Niall neki ugrott Daninak és össze-vissza verték egymást. A sírástól összerogytam a földön. Ideges voltam, hogy valami baja esik Niall-nek. Féltettem őt!
Két erős kéz fogta meg a vállam és segített fel a földről. Zayn volt az, aki segítségemre kelt.
- Hé, Alexa. Nyugi. Gyere. - ölelt át.
Amikor feleszméltem a fiúk épp Danit és Niall-t szedték szét, akik még mindig egymást püfölték. Miután sikerült nekik Liam és Harry félre vezették Niall-t. Josh és Louis Danit szidták.
Niall szörnyű látványt nyújtott. A homlokán és a szája sarkában volt egy-egy heg, ami eléggé vérzett, a homloka jobb oldala pedig feldagadt egy erősebb ütéstől. A bal lábára alig tudott ráállni. Amikor megláttam megint zokogni kezdtem. Fájt így látni Niall-t. A tudat, hogy miattam történt vele mindez sokat rontott a helyzeten..
------------------------------------***---------------------------------------
Hát, Hello. :) Ez itt az új rész. Szerintem hosszabb és izgibb lett, mint az előző. :) Remélem tetszik :D
Boldog szülinapot szeretnék kívánni Zayn-nek is. :) Hiszen ma 20 éves lett. :D
Olvasgassatok és komizzatok nyugodtan. ;) Köszii :**

36. fejezet: Koncert

Niall "nálunk" aludt, mert vigyázni akart rám. Éjjel keveset aludtam, de így sem unatkoztam, mert egész éjjel azt néztem, milyen aranyosan alszik. Reggel is ezt csináltam. Niall felé fordulva, mosolyogva néztem ahogy alszik, és hallgattam ahogy szuszog. Niall keze rákerült a derekamra, így arra következtettem, hogy felébredt. Lassan nyitotta ki szemét, aztán hunyorogva nézett rám.

- Miért nem alszol? - kérdezte mosolyogva.

- Nemtudom. - válaszoltam "értelmesen". - Éjjel sem tudtam aludni.

- Pedig melletted voltam. - tűrt a fülem mögé egy szemembe lógó tincset.

- Talán épp ez volt a baj. - kezdte meg a napot Josh. Csoda lett volna, ha nem beszólással kezdi..

- Be lehet fogni, oké?! - dobtam hozzá egy párnát.

Niall és Josh 10 órakor mentek próbára. Én természetesen a szállodában maradtam, bár szívesen velük tartottam volna. Niall odaadta az egyik buggyos gatyáját.. állítása szerint sokkal kényelmesebb az nekem, merthogy az én gatyáim szűkek és úgy azok nem kényelmesek. Azt is mondta, hogy koncertre azt veszi fel, mert akkor olyan dolog lesz nála/rajta, ami előtte rajtam volt. Fura ötletei vannak, de talán pont ezért szeretem őt napról napra jobban.

Eléggé unatkoztam egyedül, de aztán szerencsére találtam egy jó filmet a tv-ben.

Délután kettőkor már visszavoltak, de este 5 órára vissza kellett menni. Ekkor már én is velük tartottam. Niall már a szállodában felvette a buggyos gatyáját, amit délelőtt én viseltem. Kézenfogva léptünk ki a szálloda ajtaján. Megint sok rajongó sorakozott az épület előtt. Niall elkísért az autóhoz, aztán követte a többiek példáját és visszament autogrammot osztogatni és képeket csinálni a rajongókkal. Josh-sal kettesben üldögéltünk az autóban és vártuk a többieket.

- Fáj még az oldalad? - kérdezte.

- Már nem annyira. - mondtam egy kis mosollyal az arcmon.

- Amikor Réka tegnap elmesélte, nagyon ideges lettem. Azon a határon voltam, hogy megkeresem azt három csajt és jól beolvasok nekik. - mondta kissé dühösen.

- Aranyos vagy. - mosolyogtam rá.

- Tényleg voltatok ma dokinál, hogy átragasszák?

- Igen. Akkor, amikor visszaaludtál.

- Komoly? - kérdezte meglepetten. Én bólintottam egyet.

- Elég mélyen aludtál.

- Na, végre indulhatunk. - szállt be az autóba Harry, utána pedig Niall is.

- Ti miben lesztek az after partyn? - kérdezte tőlünk.

- Lesz after party? - kérdeztem vissza nagyra nyílt szemekkel.

- Ja, lesz. - bólintott egyet. Niall nekem miért nem mondta?!

- Alexa nem jön. Pihennie kell. - mondta Niall.

- Mi?! Ne dönts el mindent helyettem, oké?! - néztem rá dühösen. Miért ne mehetnék arra a bulira?!

- Most mi a baj?! Én csak jót akarok neked.

- Azzal akarsz jót, hogy majdnem mindent megvonsz tőlem?! - kérdeztem hitetlenül.

- Dehát pihenned kell! - mondta kicsit idegesen.

- Most tulajdonképpen min is veszekedtek? - kérdezte tőlünk Harry.

- Azon, hogy Niall nem akarja, hogy menjek a partyra. - adtam a választ

- Szerintem meg inkább azon, hogy zavar, hogy jót akarok neked! - idegeskedett Niall.

- Szerintem meg rohadtul abba hagyhatnátok ezt! - mondta idegesen Harry. - Niall, te nem tilthatod meg neki, hogy eljöjjön. Alexa, te meg értsd meg, hogy csak jót akar neked. Na, köszönöm a megértést. Be lehet fejezni, mert nagyon idegesítő, hogy a semmin veszekedtek. Elhihetitek, hogy van akinek vannak ennél sokkal komolyabb problémái. - kaptuk meg a leszidást Harry-től. - Csókoljátok meg egymást. - tette hozzá viccelődve.

Niall magához ölelt és hosszan megcsókolt. Az a csók ugyanúgy égetett, mint az összes többi. A pillangóim megint feléledtek.

Végig veszekedtük az egész utat, mert pár perc múltán már ki is szállhattunk az autóból. Niall rákulcsolta az ujjait az enyémekre és úgy sétáltunk be az épületbe, ami előtt nagyon sok lány sorakozott. Most is kaptam pár haragos pillantást.

Egyenesen Niall öltözőjébe mentünk, ahol az ír manó elfogyasztotta koncert előtti szokásos italát, egy pohár citromlevet. Egy csókkal búcsúzott el tőlem.

Úgy beszéltük meg, hogy ott várok rá, de alig negyedóra múlva meguntam és a kíváncsiságom vezérlésével kisétáltam a színfalak mögé. Oldalról figyeltem az előadásukat. Miközben a Little Things-et énekelték, Josh odanézett oldalra hozzám, majd egy mosoly kíséretével intett nekem. Én is mosolyogva intettem egyet neki.

A koncert vége felé visszavonultam az öltözőbe és ott vártam tovább..
-----------------------------------------***------------------------------------------
Meghoztam a kövit. :) Olvasgassatok nyugodtan :D és komizni is ér ;)

35. fejezet: Nem akarom, hogy bántsanak ...

Aztán két kéz fonta körül a derekamat. Tudtam, hogy Niall az. Megérintette az oldalam legfájósabb részét, így akarva-akaratlanul delordítottam.
- Aaúúúúúúúú...
- Ez mi volt?! - kérdezte a hátam mögül. Riadtan néztem magam elé.
- Lexa, mostmár muszáj lesz elmondanod neki! - nézett felénk Réka. Utána Josh is.
- Miről van szó? - kérdezte Josh.
- Te tudod? - kérdezte Niall, szerintem Rékától.
- Igen. Ma tudtam meg. - adta a választ az LB-m.
- Elmondanád nekem is? - fordított maga felé Niall, és gyönyörű kék szemeivel  kérdőn és egyben riadtan fürkészte az arcomat. Éreztem, hogy kezd könnyes lenni a szemem. - Hmm?! Elmondod?
- Öö... - dadogtam. Nemtudtam mit tegyek. - Elmondom. - mondtam ki. - De négyszemközt.
Niall csak bólintott, majd elindultunk a mosdó felé. Azért akartam négyszemközt beszélni vele, mert úgy jobbnak láttam. Semmi kedvem nem volt Josh odaszólogatásaihoz. Réka úgyis elmondja neki.
- Mi történt? - Mi volt ez? Mi ez az egész?! - zúdította rám kérdéseit. Csendben figyeltem őt, mert nem tudtam hogy kezdjek bele. Láttam Niall-ön, hogy feszült.
- Ma.., amikor a rajongókkal voltál elfoglalva 3 lány odajött hozzám.... és... - éreztem, hogy egy könnycsepp gördült le az arcomon. - ... megvertek... Az egyik elkapta a hajam és azt ráncigatta, a másik kettő össze-vissza rugdosott. Úgy eltalálták az oldalam, hogy ... nagyon fáj és ... lüktet... és... - mondtam el nagynehezen. Niall idegesen figyelt. Közelebb jött és hosszan megölelt. Éreztem minden egyes szívdobbanását.
- Miért nem szóltál? - nézett a szemembe, miközben az arcom két kezével fogta.
- Mielőtt elmentek, azt mondták, hogy ha elmerem neked mondani, akkor megint megvernek. Félek tőlük. Erősebbek mint én.
- Amíg én itt vagyok, addig ne félj semmitől. Rendben? - nézett továbbra is a szemembe. Én csak bólintottam. - Megnézhetem milyen a sérülésed?
Felhúztam a pólóm. Niall elkerekedett szemmel figyelte a nagy zöldes foltot.
- Azonnal elviszlek orvoshoz! - fogta meg a kezem és elkezdett húzni kifelé.
- Ne! Én nem akarok menni! - ellenkeztem, aztán kirántottam a kezéből a kezem.
- De, Alexa! Nem akarom, hogy bajod essen! - fordult vissza felém.
- Nem fog! - kiáltottam rá, mert egyre idegesebb lettem. - Egyáltalán nincs is mivel vinned. Taxiba meg nem fogok beülni!
- Kimondta, hogy taxival vinnélek?
- Gyalog pláne nem megyek!
- Kimondta, hogy gyalog mennénk?
- Mi mással? Vagy hogy máshogy?
- Autóval.
- Nincs is itt az autót.
- De kölcsönöztem itt egyet, hogy ne kelljen taxiznunk vagy sétálnunk. Félórája küldték ide.
- Óó.... - bámultam a semmibe.
- Na, gyere. Megyünk! - fogta meg megint a kezem.
- Lexi! Sajnálom! Kik voltak azok a mocskos patkányok?! - jött felém Josh sajnálkozó tekintettel. Elengedtem Niall kezét, majd megöleltem Josh.
- Nemtudom, kik voltak, de, hogy mocskos patkányok az biztos!
- Hova mentek? - kérdezte.
- Viszem Alexát orvoshoz. - felelte Niall.
- Rendben. Sok szerencsét.
- Kösz. - indult ki az ajtón Niall. Én még mindig ott álltam Josh-éknál. Réka elég rendesen meglökött, mert Niall előtt álltam meg.
Niall fél kézzel átkarolt és úgy kísért az autóhoz. Úgy dobtam le magam az ülésre, mert nagyon nem akartam menni. Bekapcsoltam a biztonsági övet és összefontam magam előtt a két karomat. Niall beült mellém a kormányhoz. Elfordította a kulcsot és már el is indultunk. Kínos csendben utaztunk.
- Ne haragudj rám. Jót akarok neked! - mondta az utat bámulva.
- Nem haragszom. - mondtam flegmán.
- Alexa! Hallom a hangodon.
- Oké. Haragszom. De megértelek. Tudom, hogy jót akarsz. - mosolyodtam el.
Niall csak bólintott egyet.
Épp egy szemaforhoz értünk, amikor a jelzőlámpa pirosra váltott.
- A francba! - kiáltott egyet Niall. Idegesen dobolt a kormányon. - Még ma zöldre vált az a rohadt lámpa. - idegeskedett tovább.
- Nyugi. - tettem a vállára a kezem.
Pár perc múlva megérkeztünk a kórházhoz. Kiszálltunk az autóból és besétáltunk az orvosi rendelőbe. Elég sokan voltak.

Jópár órát vártunk. Közben Josh és Réka is érdeklődött, hogy hol vagyunk már. Amikor mi következtünk. Niall felpattant a székről és mielőtt bement volna annyit mondott nekem, hogy majd szól ha mehetek.

*Niall szemszöge*
Az orvos kérdőn nézett rám.
- Niall Horan? - kérdezte.
- Ja. - feleltem bunkón és idegesen. - A barátnőmet megverték és elég rendesen eltalálták az oldalát. Azt kérem öntől, hogy bármennyit is kell fizetni mindegy, de miharabb gyógyítsa meg őt. - tértem a lényegre.
- Rendben. - felelte higgadtan az orvos.
- Ja, és kezelje diszkréten az ügyet! - néztem rá, aztán elindultam az ajtó felé, hogy behívjam Alexát.
- Jó estét. - köszönt Alexa.
- Jó estét. Mi a panasza?  - kezdte az orvos.
- Megkérném az Urat, hogy fáradjon ki innen. - szólt nekem a nővér. Kénytelen voltam kimenni onnan. Nem szivesen hagytam ott Alexát, de nem tehettem mást. Idegesen vártam, hogy kijöjjön onnan.

*Alexa szemszöge*
Az orvos végig jófej volt. A nővér rakott valami tapaszt az oldalamra, ami állítólag megszünteti a fájdalmat és a zúzódásokat.. 5 napig folyamatosan be kell majd mennem minden reggel hozzájuk, hogy átragasszák, mert nem adhatják haza, otthoni használatra. Az ötödik nap pont 6.-ára jön ki, amikor visszautazunk Amerikából Londonba, aztán onnan én tovább Szlovákiába.
Elég fáradtan sétáltam ki a rendelőbe. Niall felkapta a fejét.
- Na, mit mondott? - kérdezte idegesen, majd kikapta a kezemből a papírokat és segített felvenni a kabátom. Nagyon aranyos volt végig, de szerintem kicsit túlreagálja a dolgot.
- Kaptam valami tapaszt és 5 napig minden reggel be kell majd jönnöm, hogy átragasszák.
- Rendben, akkor majd mindig elhozlak. - kulcsolta össze kezeinket és elindultunk ki.
Kint beszálltunk az autóba és meg sem álltunk a szállodáig. Mindketten nagyon fáradtak voltunk. Zsúfolt volt ez a mai nap.
Beléptünk a szobába, ami az enyém és Josh-é volt. Idegesen lépett elénk.
- Na, mi volt? - kérdezte idegesen.
- Kaptam tapaszt és 5 napig minden reggel mennem kell átragasztatni. - mondtam, aztán levágtam magam az ágyra. Niall ugyanígy tett, levágta magát mellém, aztán elfordult felém és szomorúan nézett. Közben a hasamat simogatta. Ketten voltunk, mert Josh elment zuhanyozni ( félóráig tart neki).
- Miért bántottak? - kérdezte.
- Szerintem azért, mert a barátnőd vagyok.. - mondtam.
- Nem akarom, hogy bántsanak miattam! - jelentette ki. Láttam, hogy kezdenek könnyesek lenni a szemei.
Odafordultam felé és átöleltem.
- Ne törődj velük! Nem érdekelnek!
Még soha nem láttam ilyennek Niall-t. Eléggé megérintett az, hogy láttam ahogy könnyesednek a szemei. Tudom, hogy érzékeny, de erre nem számítottam. Bebizonyította ezzel is, hogy szeret. És ettől én megjobban szeretem őt. Sokat jelent az, hogy mellettem áll és nem hanyagol el, mégha híres is. Próbál minden időt velem tölteni.
---------------------------------------------***----------------------------------------
Ez lenne a kövi. :) Remélem tetszik. Olvassátok és komizzatok. :)) És várjátok a Kiss You-t! :D Biztos ugyanolyan jó lesz, mint a többi klipp, sőt még talán jobb is. ;) :DD :*

34. fejezet: Oklahoma

Ma utaztunk tovább Oklahomába. Korán reggel kellett indulni. Josh megint reggel pakolt össze, ami rengeteg időt elvett. Niall-lel kézenfogva sétáltunk ki az autóhoz, ahol már a többiek vártak. Több száz rajongó is ott álldogált, csakhogy láthassák a fiúkat. Emlékszem rá, amikor még nem is ismertem Niall-t, mennyi mindent megadtam volna, azért, hogy láthassam őket pár percre. Azóta már változott sokminden.
A rajongóktól kaptam megint jópár rosszaló és utálkozó pillantást. Némelyikük legszívesebben megölt volna a tekintetével. Még nem vagyok hozzá szokva az ilyen dolgokhoz. Egyáltalán azt sem értem, hogy Niall miért kezeli ilyen lazán a kapcsolatunkat. Nem gondoltam, hogy fel fogja vállalni. Bár ezzel is azt bizonyítja, hogy szeret és nemérdekli őt más véleménye.
Ezeken a dolgokon gondolkodtam, miközben Niall vállára hajtva a fejem pihentem.
- Ennyire kifárasztottad este? - nézett hátra Harry Niall-re.
- Mi?! - néztem fel.
- Semmi. Aludj. - kaptam a választ Harry-től.
- Mi?! Nem alszom! Nem is fogok! Mire gondoltál?
- Alexa. Hagyjad már megint mocskos a fantáziája. - simította meg az arcom Niall nevetve.
- De most komolyan. Még mindig nem válaszoltál Niall! - folytatta Harry. Taylor elkezdte őt csitítgatni, hogy hagyja már abba, de ő nem hagyta.
- Éjjel 2-ig film-maratont néztünk és 7-kor már fel is kellett ébrednünk. - "mentett" meg minket Josh.
- Persze. Josh, ne védd őket! Tudom mire megy ki a játék. - kezdte megint.
- Harold Edward Styles, ha kiszállunk az autóból akkora pofont kapsz, hogy nem repülővel fogsz megérkezni Oklahomába, azt garantálom. - mondtam idegesen.
Niall egy puszit nyomott a homlokomra.
- Nyugi. - mondta megnyugtatóan, aztán elkezdte cirógatni a hátam. - Pihenj tovább.
Visszatettem a fejem Niall vállára, aztán magamban idegeskedtem tovább Harry beszólásán.
Viszonylag gyorsan megérkeztünk a reptérre, amikor kiszálltunk az autóból Harry eléggé került. Lehet megijedt?! Jobban teszi, ha fél, az biztos.
Repülővel, alig egy órát utaztunk. Mindenki beszállt megint az autókba és elindultunk a szálloda felé. Megint egy gyönyörű épület előtt álltunk meg. Eddigi szobatársamat kaptam. Jól kijövünk egymással, szóval miért is ne. Amikor beléptünk a szobába mindketten levágtuk magunkat az ágyra és pihengettünk. Pár perccel később, Josh törte meg a csendet.
- Lehetsz egy szobába Niall-lel, ha akarsz.
- Nem. - vágtam rá szinte azonnal. Josh felkapta a fejét.
- Félsz igaz?
- Mi? Mitől félnék?! - ültem fel.
- Hát, attól, hogy kettesben legyél Niall-lel.
- É-én nem félek attól.
- Persze. Alexa, én megértem. Te 15 vagy Niall pedig 20.
- 15 és fél vagyok. Nemsokára 16, oké?!
- Igen-igen, oké. De térjünk vissza a témához.
- Minek? Mit akarsz te is? Tiszta Harry vagy már, komolyan! - álltam fel.
- Én csak gondoltam, megbeszélheted velem, ha szeretnéd.
- Erről nincs mondani.
- Alexa!
- Jólvan. Kicsit félek.
- Na, látod mondtam én.
- Igen, mondtad.
- Szerintem emiatt nem kell félned, mert Niall megértő. És, ha te még nem akarod, akkor ő nem erőlteti. - mosolygott biztatóan.
- Gondolod?
- Tudom. Ismerem Niall-t. Jó srác. És, ami fontosabb, téged nagyon szeret. - ölelt meg.
Úgy szeretem Josh-t. Persze barátilag. Ő mindig megért és segít, ha kell. Olyan mintha a bátyám lenne. Ráérez, ha van valami és erőlteti, hogy mondjam el. Amíg ki nem szedi belőlem, addig nem enged semmiből. Mondjuk van pár rossz szokása, de olyan van mindenkinek. Néha elég "gonosz" is tud lenni, de az is csak a maga módján. Ahhoz már mindenki hozzá szokott.
Hiretelen kopogtak. Odamentem kinyitni. Természetesen Niall állt az ajtóban. Egy finom, forró csókkal köszöntött.
- Szia. - ölelt meg a csók után.
- Szia. - viszonoztam ölelését.
- Kíméljétek az öreg szinglit. - jött felénk Josh azért, hogy köszöntse Niall-t.
- Még nem pakoltatok ki? - kérdezte Niall, amikor beljebb lépett.
- Még nem. - feleltem.
- Akkor mit csináltatok eddig?
- Pihentünk és beszélgettünk. - feküdt le az ágyra megint Josh.
- Miről beszélgettetek? - kíváncsiskodott Niall.
- Aaa... izéről... aa... holnapi koncertről. - hazudott.
- És az olyan érdekes téma volt?
- Ja. Nagyon izgi volt. - ültem le az ágyra.
- Hát, oké. Nekem mindegy. - ült le mellém Niall, aztán átkarolt. Amikor "elfáradt" hátradőlt. Utána én is.
- Figyu?! - kezdte Josh.
- Hmm?! - kérdeztük egyszerre Niall-lel.
- Majd 3-kor eljöttök velem a reptérre?
- Minek akarsz te 3-kor a reptérre menni?! - kérdezte tőle Niall.
- Hát... izé... megbeszéltem Rékával, hogy ideutazik, hogy hamár holnap hazautazik akkor a mai napot együtt töltjük.
- Óhaaa.... becsajoztál? - ültem fel, aztán Josh-ra néztem.
- Mi? Öö.. nem.... csak elhívtam őt ide.
- Vagyis tetszik neked. - ült fel Niall is.
- Ja. Eléggé. Nagyon gyönyörű és okos lány. - mosolygott. Látszott rajta, hogy zavarban van.
- Akárcsak Alexa. - karolta át a hasamat Niall, aztán egy puszit nyomott a nyakamra. A hideg is kirázott ettől. Bár, Niall minden egyes érintésétől megszédülök. Olyan ez, mint egy mámor. Amikor szépet álmodsz és beleéled magad. Átélsz minden egyes másodpercet, amit csak lehet.
Hamar 3 óra lett. Taxival utaztunk a reptérre. Már kb. fél órája ott álltunk és még mindig sehol senki nem volt.
- Tulajdonképpen hány órakor érkezik meg a repülőgépe? - kérdezte tőle Niall, mert már eléggé untuka várakozást.
- 4-kor. - adta a választ Josh.
- Mi? És te iderángattál minket 3-ra? Bolond vagy?! - állt fel Niall, aztán idegesen mutogatni kezdett a kezével.
- Azthittem akkor száll le az a járat, de ezekszerint nem. - mondta higgadtan Josh. Niall még idegesebb lett.
- Nyugi. - mentem oda hozzá, aztán jó szorosan átöleltem. Ettől megnyugodott.
Niall-lel úgy döntöttünk, beülünk a Starbucks-ba és eszünk/iszunk valamit.
Én egy karamellás cappuccinot kértem. Niall brownie-t és egy pohár kakaót. Josh rendeltünk egy sima cappuccinot, amit miután jóllaktunk oda is adtunk neki. Pont akkor sétált oda hozzánk Réka.
- Sziasztok. - mosolygott. - Szia, Josh. - pirosodott el egy kicsit.
- Szia, Réka. - ölelte meg, majd adott neki két puszit is.
Mindketten szégyenlősek voltak. Josh-t még soha nem láttam ilyennek. Rékát meg csak akkor, amikor szerelmes volt egy srácba a suliba, de azt a fiút tényleg igazán szerette.
Kétségtelenül vonzódnak egymáshoz.
- Úristen! Ti jártok?! - nézett összekulcsolt kezeinkre.
- Igen. - mosolygott Niall.
- Úristeen! Gratulálok! Nagyon örülök nektek! - ujjongott, aztán adott két-két puszit nekem és Niall-nek is. Niall végig büszkén, mosolyogva fogta a kezem. Én meg nekitámasztottam a fejem a vállának, mert még mindig nagyon álmos voltam.
- Van egy tervem mit csinálhatnánk/ hova mehetnénk. - szólt Josh. Mi, Niall, Réka és én érdeklődve vártuk a folytatást. - Megszereztem a kulcsot a próbateremhez, ahol holnap fogunk próbálni a holnap esti koncerthez.
- Vagyis? - kérdezte Niall.
- Most egyenesen oda megyünk és csapunk egy kisebb "partyt".
- De ott nincs kaja! - mondta riadtan Niall.
- Akkor elmentek és vesztek. - kapta meg az észszerű választ Josh-tól.
Úgy is tettünk. Egy kisbolt előtt kiszálltunk a taxiból. Bevásároltunk mindenféle chips-ből meg üdítőitalból. Természetesen vettünk Josh-nak és Niall-nek egy-egy sört.
Ketten sétáltunk az utcán Niall-lel a próbaterem felé. Több rajongó is odajött Niall-höz autogrammért és képet csinálni. Engem természetesen mindig kitúrtak mellőle, így én csak oldalt álltam és vártam.
Aztán körbevett 3 lány. Dühösnek látszottak. Az egyik lány elkapta a hajam és ráncigatni kezdte, a másik kettő meg össze-vissza rugdosott. Az egyik úgy eltalálta az oldalam, hogy fájdalmamban összerogytam a földön.
Niall nem vett észre semmit, mert vagy 30-35 lány állta őt körül.
- Niall-nek ne merj mondani erről semmit vagy megint megverünk. - mondta az a lány, amelyik a hajamat ráncigatta. Ez után a mondat után szerencsére elmentek.
Nagy nehezen feltápászkodtam és úgy álltam ott, mintha mi sem történt volna. Hallgattam rájuk, mert nem akartam, hogy megint megverjenek. Nem mondtam semmit sem Niall-nek, sem senkinek.
Miután a sok rajongó elfogyott, elindultunk tovább. Végre odaértünk és leülhettem, mert bár lepleztem nagyon fájt az oldalam a nagy, erős rúgástól. A próbateremben Josh és Réka látszólag nagyon jól szórakozott, mert hangos nevetések visszhangoztak a teremben. Josh éppen viccet mesélt Rékának. Réka annyira viccesnek találta, hogy összerogyott és padlón fetrengve röhögött. Erre én és Niall is nevetni kezdtünk. A nevetéstől még jobban fájt az oldalam, így nem sokat nevettem.
Kimentem a mosdóba, hogy megnézzem sérüléseimet. Éppen a combomon lévő kék-zöld foltokat tanulmányoztam, amikor belépett az ajtón Réka. Döbbenten nézett le rám.
- Ki vert meg ennyire? - guggolt le hozzám.
- Senki.
- Lexa! Mond el! Kérlek! Ez nem játék!
- De nem mondhatok senkinek semmit. Értsd meg!
- Oké. Akkor ide hívom Niall-t. Hagy lássa mi történt veled. Neki muszáj lenne elmondanod. Vagy  .... ő vert meg?! - pislogott nagyokat.
- Nem! Niall soha nem bántana. - gomboltam be a nadrágomat.
- Akkor ki volt?
- 3 lány.
- Mi? De mikor? És hol?
- Ma, amikor Niall autogrammot osztogatott és fotózkodott a rajongóival.
- Tud róla?
- Nem.
- El kell neki mondanod! Ez tényleg nem játék!
- Réka! Értsd meg, hogy nem mondhatom el neki!
- DE...
- Nincs de! Oké?! És eszedbe ne jusson elmondani ezt bárkinek is! Főleg ne Josh-nak vagy Niall-nek. Kérlek! - kérleltem.
- Rendben, de ígérd meg, hogy majd te elmondod Niall-nek, ha még egy ilyen eset történik!
- Oké. Akkor már tényleg elmondom majd neki. - biztosítottam Rékát. Legjobb barátnőm csak megölelt, aztán mindketten kisétáltunk a mosdóból. A fiúk kérdőn néztek ránk.
- Kupaktanács volt? - kérdezte Josh.
- Olyan beszéljük meg a lányos dolgainkat? - nevetett Niall.
- Ja. Olyasmi.. - sétáltam félre, aztán leültem a földre.
Réka oda sétált Josh-hoz, hozzám pedig Niall.
- Miért ülsz a földön? - nézett rám kérdőn.
- Látsz itt valahol széket? - kérdeztem vissza.
- Hozhatok ki neked a raktárból. - mosolygott.
- Oké. - mosolyogtam vissza rá.
Egy darabig üldögéltem, de aztán kezdett az is kényelmetlen lenni, így felálltam. Sétálgattam össze-vissza. Aztán két kéz fonta körül a derekamat. Tudtam, hogy Niall az. Megérintette az oldalam legfájósabb részét, így akarva-akaratlanul felordítottam.
- Aaúúúúúúúú...
---------------------------------------***---------------------------------------------
Sziasztok. :)
Meghoztam az új részt. Ez most elég hosszú lett, bár eddig mindig rövid részeket írtam, így most behoztam a lemaradást. ;) Továbbra is olvassátok és komizzatok. Nagyon jól esik mindkettő. :) Kösziii :**

33. fejezet: Mi a baj?!

Délelőtt mindenki próbán volt. Oké, mondjuk Perrie, Danielle, Eleanor és Taylor nem, de velük nem igazán jövök ki, mert jóval fiatalabb vagyok tőlük. Bekapcsoltam a laptopom és beljelentkeztem skype-ra. Reménykedtem benne, hogy anya is online lesz, mert jó lenne már vele beszélni. Szerencsémre fent volt. Azonnal videóhívást indítottam.
- Szia, anya. - mosolyogtam a kamerába.
- Szia, Kincsem. Hogy vagy? Milyen Amerika? - kérdezte kedvesen.
- Én jól megvagyok, köszi. És ti?
- Mi is megvagyunk.
- Boldog Új Évet! - kiáltottam, mert eszembe jutott, hogy még nem is kívántam nekik.
- Köszönjük. Nektek is.
- Anya..!
- Igen?!
- Ha haza megyek majd szeretnék neked valamit mondani, de még össze kell magamban raknom a dolgokat.
- Rendben, de ugye nem történt semmi olyan, amit megbántál vagy valami. És remélem senki sem bántott meg. Főleg Niall-nek ajánlom!
- Nem, anya. Nem történt semmi olyan és senki sem bántott meg.
- Rendben. Öhm... majd nekünk is lesz egy bejelentésünk apáddal.
- Úristen, nagyon kíváncsi lettem, hogy mi lehet az.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik. - nevetett anya. - Viszont most mennem kell. Szia, Kincsem. Puszilunk.
- Oké. Sziasztok. Én is puszillak titeket. - köszöntem el tőle.
Megnéztem a facebook-om és twitterem, aztán rákerestem neten egy-két fanfiction-ös oldalra, mert szeretek olvasgatni, főleg akkor, amikor nincs más dolgom. Már jó pár órája olvasgattam, amikor hallottam, hogy kivágódott a szobaajtó.
Két kéz körül fonta a nyakam, aztán egy személy puszit nyomott az arcomra. Természetesen Niall volt az.
- Szia. Mit csinálsz? - kérdezte.
- Öhm... semmit... - takartam el a képernyőt, mert tudom, hogy Niallék nem kedvelik, ha ilyeneket olvasunk.
- Na, hadd nézzem. - ült le mellém, majd elirányította a kezeimet a képernyő elől.
Sokáig tartott neki elolvasni egy *ke* sztorit, bár nem csodálom, mert pont az volt a leghosszabb.
- Váltsuk valóra ezt. - nézett rám.
- Mi?! - néztem rá értetlenül.
- Játsszuk el. Niall-ös, szóval semmi akadálya.
- Ne-nem akarom e-eljátszani. - mondtam remegve, mert Niall egyre közelebb hajolt hozzám. Gyönyörű, kék, vidámsággal teli szemekkel vizslatott engem, közben pedig huncutan mosolygott. Sötét pólója mégjobban kihangsújozta szőke haját és szép, nagy, kék szemeit.
- Miért?! Tetszik neked, nem? Elvégre ezt olvasgatod. - jött még közelebb. Már szinte feküdtem a kanapén. Niall a támlába kapaszkodott, bár az arca az enyémbe volt.
- Niall, szerintem hagyd már, mert mindjárt szörnyethal, annyira zavarban van. - röhögött Josh. Pár percig csendben nézkéltem, aztán eljutott a tudatomig Josh gúnyolódása. "Kicsusszantam" Niall alól, felkeltem a kanapéról, lecsaptam a lapotopom tetejét, majd odasiettem az ajtóhoz. Felkaptam a kabátom és a mamuszomat, aztán kimentem onnan. Dühösen, erővel csaptam be az ajtót, amit szinte az egész szálloda hallott.
Nemtudtam merre menjek. Csak egyet tudtam; el, messzire, valami csendes, nyugodt helyre, ahol senki sem keresne.
A lépcsők felé vettem az irányt. Kiléptem a hátsó ajtón, majd levágtam magam a lépcsőkre.
Gondolkodtam. Sokminden eszembe jutott. Még az is felmerült bennem, hogy megmondom Niall-nek, ez nekem nem megy és szakítok vele. Igaza volt Josh-nak. Zavarba hozott engem Niall, méghozzá nem is kicsit.. Igazából nem értem magam, hogy mi történt, arra vágytam, hogy Niall-lel lehessek. Most itt a lehetőség és én nem élek vele, mert nem tudok.. Minden olyan más lett.
- Alexa?! - hallottam egy ismerős hangot. Nem néztem hátra és nem is szóltam semmit. - Mi a baj? - ült le mellém Niall.
- Se-semmi.. - mondtam remegve.
- Mi van veled? Hmm?! Olyan más vagy. Amióta együtt vagyunk olyan furán viselkedsz.
- É-én n-nem tudom... Minden olyan fura.. Olyan más.. Olyan nehéz...
- Mi nehéz?
- Sajnálom. - csaptam le a fejem, aztán az ölemben heverő kezeimet kezdtem el tanulmányozni. - Igaza volt Josh-nak... Zavarba hoztál..
- Ö..öö... Uhh... Bocs.
- Nembaj.
- Alexa.
- Hmm?
- Jó lenne megbeszélni a dolgokat. Rendbe rakni mindent. Megértem, ha fura ez még neked, de akkor legalább beszéljük meg.
- Már előbb elmondtam mindent.. - néztem rá.
- Akkor nincs harag?! Nincs semmi baj?! Mehet az élet tovább?
Niall kíváncsian fürkészett. Én odahajoltam hozzá és egy csókot leheltem ajkaira, amibe ő belemosolygott, amitől én is mosolyogni kezdtem.
- Szeretlek. - mondta őszintén.
- Én is. - nyomtam egy puszit a szájára megint.
- Nem fogsz felfázni? - kérdezte, aztán felhúzott a lépcsőkről. Ujjait rákulcsolta az enyémekre és úgy sétáltunk vissza Josh-hoz. Josh nem szólt semmit csak mosolygott..
----------------------------------------***-------------------------------------------
Hello. Ez lenne az új rész. :) Remélem tetszik. :)) Olvassátok és komizzatok. ;) Köszi mindent :** :)

32. fejezet: 31.-e

Josh-sal fél 5 körül értünk haza. Nagyon jól telt az egész napunk és még egy tök jó pólóval is gazdagabb lettem.
A szobában mindketten szétfolytunk a kanapén és pihentünk. Alig fél óra múltán kopogtak az ajtón. Josh felpattant a kanapéról és kinyitotta az ajtót.
- Hello. - hallottam Niall hangját. A gyomrom görcsbe rándult, majd felálltam, bár azt nemtudom, hogy minek.
- Hello. - köszönt vissza neki Josh.
Niall elindult felém, laza mosollyal az arcán. Amikor odaért hozzám átkarolta a derekam és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Tudok mindenről! - szólt Josh.
- Mi? - kérdezte Niall folyamatosan Josh-ra, majd rám pillantgatva.
- Tudom, hogy jártok, nyugi. - vágta le magát a kanapéra Josh.
- Ja. - ült le Niall is. Én tovább álldogáltam. Nemtudtam mit csináljak.
- Nem ülsz le? - kérdezte Niall kedvesen, maga mellé mutogatva.
- Öö.. de.. - ültem le mellé, de egy picit messzebb tőle.
Josh-t elkapta a röhögés. Szerintem az én szerencsétlenkedésemen röhögött, mert mi máson.
Felálltam és beviharzottam a "szobámba". Leültem az ágyra és kifelé bámultam az ablakon. Szörnyen beégtem a két fiú előtt.
- Alexa. Mi a baj? - hallottam meg magam mögül Niall hangját.
- Se.. semmi.. - feleltem zavarodottan.
- Figyelj! Nemtudom mi lett veled, de nagyon fura vagy.. Jó lenne, ha elmondanád! - ült le mellém.
- Nemtudom mi van velem, de olyan fura ez..
- Mi?
- Hát ez.. Minden...
- Mi minden?
- Hát az, hogy járunk.. Olyan fura.., mert.. nemtudom ez olyan fura...
- Mi fura ezen? Szeretlek és örülök, hogy ezt végre ki is mutathatom neked, hogy megölelhetlek bármikor, hogy megcsókolhatlak bármikor... és hogy veled lehetek...
Olyan szépen mondta el mindezt, hogy én csak átöleltem, aztán egy puszit nyomtam az orrára. Niall csak elmosolyodott meg azthiszem egy kicsit el is pirult..
Kisétáltunk Josh-hoz.
- Na, minden oké? - kérdezte.
- Aha.. minden oké. - bólintottam.
- Terveztem valamit Szilveszterre.. - kezdte Niall. Josh felült a kanapén és érdeklődve figyelt. - Nem neked terveztem, nyugi! - mondta Josh-nak. Engem meg elkapott a röhögés. Pedig úgy reménykedett.
- Ne nevess! - mutatott rám és elindult felém. Én továbbra sem tudtam abbahagyni.
Josh már nyújtotta felém a kezeit, hogy elkapjon, de én elkezdtem futni. Össze-vissza futkostam és sikítoztam. Úgy látszott Josh nem fogja feladni a kergetésemet. Niall már szinte a földön fetrengett a röhögéstől.
Befutottam a "szobámba". Azthittem oda Josh nem jön be. Hát elég rosszul hittem.. Próbáltam nyomni az ajtót, hogy ne tudjon bejutni, de Josh erősebb volt nálam így simán kilökte az ajtót és azzal együtt engem is. Egy óriásit borultam, de ez még nem volt elég, Josh rám vetette magát és elkezdett csikizni.
- Most kapsz tőlem! - ordította.
- Neheheheeee, neee... Josh! Neee! Naaaa! Légyszihiiii! - sikítoztam fölöslegesen.
Niall berontott a szobába és lekapta rólam Josh-t.
- Na, elég volt a jóból! Josh! Te, ezt most abbahagyod! - mondta kapitányosan.
- Miért?! Megérdemli, nem?! Kiröhögött engem! - hitetlenkedett.
- Jól tette. - röhögött Niall is.
- Héé..! - bokszolt bele Niall vállába Josh.
Niall felsegített a földről, Josh pedig kivonult a szobából.
- Szóval, azt terveztem mára, hogy elviszlek egy nagyon szép, de hideg helyre. 7-re jövök érted. - mondta.
- Akkor bele kéne húznotok, mert negyed 7 múlt 3 perccel. - hallottuk Josh hangját.
- Neked meg el kéne húznod innen és nem hallgatózni. - néztem rá tetetett felháborodással. Josh csak leintett.
- Amúgy Niall, Alexa vett egy nagyon szép pólót, amit nekem köszönhet.
- Akkor jobb lesz, ha félek, igaz?! - kérdezte Niall.
- Nem, ettől nem kell félned. - bíztattam.
- Huh. Oké. Na, akkor majd jövök. - nyomott egy puszit a homlokomra megint, aztán elment.
Elkezdtem készülődni. Lezuhanyoztam; hajat mostam, szárítottam és göndörítettem; sminkeltem, felöltöztem (az új pólóm, fekete blézer, fekete csőgyatya, fekete magassarkú csizma).
Niall pontban hétre ott is volt értem. Nagyon jól nézett ki ő is. Világos póló, sötét, barna kabát és riflénadrág. Haja most nem volt felzselézve, de nagyon helyes volt az nélkül is.
- Nagyon jól nézel ki. - mondta tátott szájjal. Kicsit ledöbbentettem.
- Köszi. Te is jól nézel ki. - mondtam félénken. Niall odahajolt hozzám és nyomott egy puszit az arcomra.
- Miért nem smárolod le a csajt? - kérdezte Josh Niall-től. Észre sem vettük, hogy ott állt mögöttünk.
- Miért avatkozol bele? - kérdezett vissza Niall.
- Jó, mindegy. Aztán jók legyetek. - lökött ki az ajtón, aztán becsapta.
Niall megfogta a kezem, ujjait az enyémekre kulcsolta, majd elindultunk le.
A szálloda hall-jában egy csomó rajongó énekelt 1D-s számokat. Amikor megláttak minket ledöbbentek. Én megálltam, mert nem akartam bemenni közéjük. Őszintén megvallva féltem tőlük, mert tudom milyenek tudnak lenni.
Niall hátrafordult hozzám és kérdőn fürkészett.
- Gyere! Nem lesz baj! - mondta kedvesen. - Itt vagyok veled.
Nagynehezen elindultam. Továbbra is fogtuk egymás kezét. Szinte szorítottam Niall-ét. A rajongók nekiáltak sikítozni, mert Niall Horan elvonult előttük. "Néhány" rajongónak viszont eléggé bezavartam. Hallottam pár "kedves" megjegyzést magamról.
Amikor végre kijutottunk a szállodából, beültünk egy taxiba. Egész úton hallgattunk.
- Szerinted nem lesz ebből baj? - törtem meg a csendet.
- Nem érdekel senki és semmi. Csak te. - mondta Niall határozottan.
Egy nagyon szép helyre érkeztünk meg. Amikor jobban szemügyre vettem, rájöttem, hogy egy koripályánál voltunk. Kölcsönöztünk ki jégkorikat, aztán már szeltük is a köröket a pályán. Niall végig fogta akkor is a kezem. Párszor elestünk, de annyi belefért. Nagyon jól szórakoztunk. Tizenegy órakor értünk vissza a szállodába, ahol aztán a többiekkel búcsúztattuk el a régi évet és kezdtük meg az újat..
-----------------------------------***---------------------------------------
Ez lett az új rész. :) Ez már hosszabb, mint az előbbi, úgyhogy szerintem ennek sokan fogtok örülni. Köszönök mindent, minden kedves olvasómnak. :** :) Komizni még most is ér. ;)) :)