35. fejezet: Nem akarom, hogy bántsanak ...

Aztán két kéz fonta körül a derekamat. Tudtam, hogy Niall az. Megérintette az oldalam legfájósabb részét, így akarva-akaratlanul delordítottam.
- Aaúúúúúúúú...
- Ez mi volt?! - kérdezte a hátam mögül. Riadtan néztem magam elé.
- Lexa, mostmár muszáj lesz elmondanod neki! - nézett felénk Réka. Utána Josh is.
- Miről van szó? - kérdezte Josh.
- Te tudod? - kérdezte Niall, szerintem Rékától.
- Igen. Ma tudtam meg. - adta a választ az LB-m.
- Elmondanád nekem is? - fordított maga felé Niall, és gyönyörű kék szemeivel  kérdőn és egyben riadtan fürkészte az arcomat. Éreztem, hogy kezd könnyes lenni a szemem. - Hmm?! Elmondod?
- Öö... - dadogtam. Nemtudtam mit tegyek. - Elmondom. - mondtam ki. - De négyszemközt.
Niall csak bólintott, majd elindultunk a mosdó felé. Azért akartam négyszemközt beszélni vele, mert úgy jobbnak láttam. Semmi kedvem nem volt Josh odaszólogatásaihoz. Réka úgyis elmondja neki.
- Mi történt? - Mi volt ez? Mi ez az egész?! - zúdította rám kérdéseit. Csendben figyeltem őt, mert nem tudtam hogy kezdjek bele. Láttam Niall-ön, hogy feszült.
- Ma.., amikor a rajongókkal voltál elfoglalva 3 lány odajött hozzám.... és... - éreztem, hogy egy könnycsepp gördült le az arcomon. - ... megvertek... Az egyik elkapta a hajam és azt ráncigatta, a másik kettő össze-vissza rugdosott. Úgy eltalálták az oldalam, hogy ... nagyon fáj és ... lüktet... és... - mondtam el nagynehezen. Niall idegesen figyelt. Közelebb jött és hosszan megölelt. Éreztem minden egyes szívdobbanását.
- Miért nem szóltál? - nézett a szemembe, miközben az arcom két kezével fogta.
- Mielőtt elmentek, azt mondták, hogy ha elmerem neked mondani, akkor megint megvernek. Félek tőlük. Erősebbek mint én.
- Amíg én itt vagyok, addig ne félj semmitől. Rendben? - nézett továbbra is a szemembe. Én csak bólintottam. - Megnézhetem milyen a sérülésed?
Felhúztam a pólóm. Niall elkerekedett szemmel figyelte a nagy zöldes foltot.
- Azonnal elviszlek orvoshoz! - fogta meg a kezem és elkezdett húzni kifelé.
- Ne! Én nem akarok menni! - ellenkeztem, aztán kirántottam a kezéből a kezem.
- De, Alexa! Nem akarom, hogy bajod essen! - fordult vissza felém.
- Nem fog! - kiáltottam rá, mert egyre idegesebb lettem. - Egyáltalán nincs is mivel vinned. Taxiba meg nem fogok beülni!
- Kimondta, hogy taxival vinnélek?
- Gyalog pláne nem megyek!
- Kimondta, hogy gyalog mennénk?
- Mi mással? Vagy hogy máshogy?
- Autóval.
- Nincs is itt az autót.
- De kölcsönöztem itt egyet, hogy ne kelljen taxiznunk vagy sétálnunk. Félórája küldték ide.
- Óó.... - bámultam a semmibe.
- Na, gyere. Megyünk! - fogta meg megint a kezem.
- Lexi! Sajnálom! Kik voltak azok a mocskos patkányok?! - jött felém Josh sajnálkozó tekintettel. Elengedtem Niall kezét, majd megöleltem Josh.
- Nemtudom, kik voltak, de, hogy mocskos patkányok az biztos!
- Hova mentek? - kérdezte.
- Viszem Alexát orvoshoz. - felelte Niall.
- Rendben. Sok szerencsét.
- Kösz. - indult ki az ajtón Niall. Én még mindig ott álltam Josh-éknál. Réka elég rendesen meglökött, mert Niall előtt álltam meg.
Niall fél kézzel átkarolt és úgy kísért az autóhoz. Úgy dobtam le magam az ülésre, mert nagyon nem akartam menni. Bekapcsoltam a biztonsági övet és összefontam magam előtt a két karomat. Niall beült mellém a kormányhoz. Elfordította a kulcsot és már el is indultunk. Kínos csendben utaztunk.
- Ne haragudj rám. Jót akarok neked! - mondta az utat bámulva.
- Nem haragszom. - mondtam flegmán.
- Alexa! Hallom a hangodon.
- Oké. Haragszom. De megértelek. Tudom, hogy jót akarsz. - mosolyodtam el.
Niall csak bólintott egyet.
Épp egy szemaforhoz értünk, amikor a jelzőlámpa pirosra váltott.
- A francba! - kiáltott egyet Niall. Idegesen dobolt a kormányon. - Még ma zöldre vált az a rohadt lámpa. - idegeskedett tovább.
- Nyugi. - tettem a vállára a kezem.
Pár perc múlva megérkeztünk a kórházhoz. Kiszálltunk az autóból és besétáltunk az orvosi rendelőbe. Elég sokan voltak.

Jópár órát vártunk. Közben Josh és Réka is érdeklődött, hogy hol vagyunk már. Amikor mi következtünk. Niall felpattant a székről és mielőtt bement volna annyit mondott nekem, hogy majd szól ha mehetek.

*Niall szemszöge*
Az orvos kérdőn nézett rám.
- Niall Horan? - kérdezte.
- Ja. - feleltem bunkón és idegesen. - A barátnőmet megverték és elég rendesen eltalálták az oldalát. Azt kérem öntől, hogy bármennyit is kell fizetni mindegy, de miharabb gyógyítsa meg őt. - tértem a lényegre.
- Rendben. - felelte higgadtan az orvos.
- Ja, és kezelje diszkréten az ügyet! - néztem rá, aztán elindultam az ajtó felé, hogy behívjam Alexát.
- Jó estét. - köszönt Alexa.
- Jó estét. Mi a panasza?  - kezdte az orvos.
- Megkérném az Urat, hogy fáradjon ki innen. - szólt nekem a nővér. Kénytelen voltam kimenni onnan. Nem szivesen hagytam ott Alexát, de nem tehettem mást. Idegesen vártam, hogy kijöjjön onnan.

*Alexa szemszöge*
Az orvos végig jófej volt. A nővér rakott valami tapaszt az oldalamra, ami állítólag megszünteti a fájdalmat és a zúzódásokat.. 5 napig folyamatosan be kell majd mennem minden reggel hozzájuk, hogy átragasszák, mert nem adhatják haza, otthoni használatra. Az ötödik nap pont 6.-ára jön ki, amikor visszautazunk Amerikából Londonba, aztán onnan én tovább Szlovákiába.
Elég fáradtan sétáltam ki a rendelőbe. Niall felkapta a fejét.
- Na, mit mondott? - kérdezte idegesen, majd kikapta a kezemből a papírokat és segített felvenni a kabátom. Nagyon aranyos volt végig, de szerintem kicsit túlreagálja a dolgot.
- Kaptam valami tapaszt és 5 napig minden reggel be kell majd jönnöm, hogy átragasszák.
- Rendben, akkor majd mindig elhozlak. - kulcsolta össze kezeinket és elindultunk ki.
Kint beszálltunk az autóba és meg sem álltunk a szállodáig. Mindketten nagyon fáradtak voltunk. Zsúfolt volt ez a mai nap.
Beléptünk a szobába, ami az enyém és Josh-é volt. Idegesen lépett elénk.
- Na, mi volt? - kérdezte idegesen.
- Kaptam tapaszt és 5 napig minden reggel mennem kell átragasztatni. - mondtam, aztán levágtam magam az ágyra. Niall ugyanígy tett, levágta magát mellém, aztán elfordult felém és szomorúan nézett. Közben a hasamat simogatta. Ketten voltunk, mert Josh elment zuhanyozni ( félóráig tart neki).
- Miért bántottak? - kérdezte.
- Szerintem azért, mert a barátnőd vagyok.. - mondtam.
- Nem akarom, hogy bántsanak miattam! - jelentette ki. Láttam, hogy kezdenek könnyesek lenni a szemei.
Odafordultam felé és átöleltem.
- Ne törődj velük! Nem érdekelnek!
Még soha nem láttam ilyennek Niall-t. Eléggé megérintett az, hogy láttam ahogy könnyesednek a szemei. Tudom, hogy érzékeny, de erre nem számítottam. Bebizonyította ezzel is, hogy szeret. És ettől én megjobban szeretem őt. Sokat jelent az, hogy mellettem áll és nem hanyagol el, mégha híres is. Próbál minden időt velem tölteni.
---------------------------------------------***----------------------------------------
Ez lenne a kövi. :) Remélem tetszik. Olvassátok és komizzatok. :)) És várjátok a Kiss You-t! :D Biztos ugyanolyan jó lesz, mint a többi klipp, sőt még talán jobb is. ;) :DD :*