41. fejezet: Újra itthon

A maradék két nap gyorsan eltelt Amerikában. A londoni reptéren Niall egy csókkal búcsúzott el tőlem.
Anyáék a pozsonyi reptéren vártak rám. Mosolyogva köszöntöttek. Anya még sírt is egy kicsit.
- Na, milyen Amerika? - kérdezte apa, miután beszáltunk az autóba és elindultunk haza, Komáromba.
- Nagyon szép. Csodálatos. - feleltem, aztán mesélni kezdtem, hogy mennyi mindent láttam és még Rékával is találkoztam.
- És hogy van Réka? Már rég láttuk. - kérdezte a beszámolóm után anya.
- Jól van.., nagyon jól. - feleltem.
- És mit akartál nekünk mondani? - kérdezősködött tovább.
- Hát, azt, hogy.. öö... izéé.... összejöttem Niall-lel.
- Mi?! Az ki? - szólalt meg apa idegesen.
- Egy kedves fiú. - kezdett el magyarázkodni neki anya. - Tudod az a szőkés srác, aki egyszer itt volt nálunk..
- Ja. Az? De, hát ő jóval idősebb nálad. - pillantott hátra rám.
- De, hát szeret. - mondtam.
- Abban te ne legyél olyan biztos!
- De apa..!
- Nincs, de! Majd, ha eljön ide és bemutatkozik nekem, akkor lehet szó valamiről.
- Oké. - fontam össze magam előtt kezeimet. - És mit akartatok ti mondani? - jutott eszembe.
Anya és apa bizonytalanul összenéztek.
- Az a helyzet, hogy.. lesz egy kistestvéred. - mondta ki végül anya.
- Úristen! Húú.., ez aaz! Lesz egy kistesóm! Ójéé.. - kezdtem el ugrálni az ülésen örömömben. - Mikor fog megszületni? - kérdeztem már egy kicsit higgadtabban.
- Az orvosok azt mondják júniusban. - felelte anya.
- Úú, de akkor te már a harmadik hónapban vagy?
- Igen.
- Hogy-hogy nem vettem észre? Hiszen már azért nagyobb a hasad..
- Még nem olyan nagy.
- Lány lesz vagy fiú?
- Még nem biztos, de valószínűleg fiú.
- Lesz egy kisöcsé-ém, lesz egy kisöcsé-ém! - énekeltem.
Az út további része csendben telt.
Délután háromra értünk haza. Apa becipelte a bőröndöm a szobámba, aztán kiment és magamra hagyott. Most Niall miatt duzzog.
Írtam Niall-nek, hogy hazaértem és megírtam neki a jó hírt is, amikor anya jött be a szobámba.
- Hello. - mosolyogtam rá. Most, hogy így megnéztem anyát, azért látni már, hogy nő a hasa.
- Mesélnél nekem Niall-ről és rólad? - ült le a kanapéra.
- Persze. - ültem le mellé, aztán mesélni kezdtem. Anya végig mosolyogva hallgatta a sztorit.
- Eddig mennyi minden történt köztetek? - kérdezte hirtelen.
- Csak pár csók csattant el. - mondtam nevetve.
- Semmi több? Nem erőszakoskodott? Nem mászott rád? - folytatta a kikérdezést.
- Nem történt semmi több. - hazudtam, mert ha elmondom neki, hogy majdnem megtörtént az a bizonyos dolog is, akkor eltilt Niall-től, amit én nem akarok!
Jelzett a telefonom, hogy sms-em érkezett. Niall írt vissza. Megnyitottam az üzenetet és elolvastam. Mosolyogva néztem fel.
- Várj, kitalálom.. Niall írt. - mosolygott anya is. Én válaszul bólintottam.
- Szabad megkérdeznem, hogy mit írt?
- Szabad. - bólintottam megint. - Elújságoltam neki, hogy lesz egy öcsikém, meghogy sikeresen hazaértünk. Ő erre azt válaszolta, hogy gratulál, örül neki és szeret. Még egy puszit küldő smiley-t is küldött. - szorítottam a szívemhez a telefonom.
- Köszönjük a gratulációt és üdvözöljük. - mondta kedvesen.
- Beszélj a magad nevében. - lépett be az ajtón apa.
- Miért? - fordult oda hozzá anya.
- Mert én csak akkor fogom üdvözölni, ha eljön hozzánk, bemutatkozik és látom, hogy jó gyerek. - felelte magabiztosan.
- Jajj, ugyanmár! - állt fel anya, aztán karon fogta apát és kihúzta őt a szobámból.
----------------------------------***-----------------------------------------
Meghoztam az új részt. :) Tudom, elég rövid lett, de hát nem lehet mindegyik hosszú. :P xD :) Továbbra is olvassátok és komizzatok. Köszii :** :)