34. fejezet: Oklahoma

Ma utaztunk tovább Oklahomába. Korán reggel kellett indulni. Josh megint reggel pakolt össze, ami rengeteg időt elvett. Niall-lel kézenfogva sétáltunk ki az autóhoz, ahol már a többiek vártak. Több száz rajongó is ott álldogált, csakhogy láthassák a fiúkat. Emlékszem rá, amikor még nem is ismertem Niall-t, mennyi mindent megadtam volna, azért, hogy láthassam őket pár percre. Azóta már változott sokminden.
A rajongóktól kaptam megint jópár rosszaló és utálkozó pillantást. Némelyikük legszívesebben megölt volna a tekintetével. Még nem vagyok hozzá szokva az ilyen dolgokhoz. Egyáltalán azt sem értem, hogy Niall miért kezeli ilyen lazán a kapcsolatunkat. Nem gondoltam, hogy fel fogja vállalni. Bár ezzel is azt bizonyítja, hogy szeret és nemérdekli őt más véleménye.
Ezeken a dolgokon gondolkodtam, miközben Niall vállára hajtva a fejem pihentem.
- Ennyire kifárasztottad este? - nézett hátra Harry Niall-re.
- Mi?! - néztem fel.
- Semmi. Aludj. - kaptam a választ Harry-től.
- Mi?! Nem alszom! Nem is fogok! Mire gondoltál?
- Alexa. Hagyjad már megint mocskos a fantáziája. - simította meg az arcom Niall nevetve.
- De most komolyan. Még mindig nem válaszoltál Niall! - folytatta Harry. Taylor elkezdte őt csitítgatni, hogy hagyja már abba, de ő nem hagyta.
- Éjjel 2-ig film-maratont néztünk és 7-kor már fel is kellett ébrednünk. - "mentett" meg minket Josh.
- Persze. Josh, ne védd őket! Tudom mire megy ki a játék. - kezdte megint.
- Harold Edward Styles, ha kiszállunk az autóból akkora pofont kapsz, hogy nem repülővel fogsz megérkezni Oklahomába, azt garantálom. - mondtam idegesen.
Niall egy puszit nyomott a homlokomra.
- Nyugi. - mondta megnyugtatóan, aztán elkezdte cirógatni a hátam. - Pihenj tovább.
Visszatettem a fejem Niall vállára, aztán magamban idegeskedtem tovább Harry beszólásán.
Viszonylag gyorsan megérkeztünk a reptérre, amikor kiszálltunk az autóból Harry eléggé került. Lehet megijedt?! Jobban teszi, ha fél, az biztos.
Repülővel, alig egy órát utaztunk. Mindenki beszállt megint az autókba és elindultunk a szálloda felé. Megint egy gyönyörű épület előtt álltunk meg. Eddigi szobatársamat kaptam. Jól kijövünk egymással, szóval miért is ne. Amikor beléptünk a szobába mindketten levágtuk magunkat az ágyra és pihengettünk. Pár perccel később, Josh törte meg a csendet.
- Lehetsz egy szobába Niall-lel, ha akarsz.
- Nem. - vágtam rá szinte azonnal. Josh felkapta a fejét.
- Félsz igaz?
- Mi? Mitől félnék?! - ültem fel.
- Hát, attól, hogy kettesben legyél Niall-lel.
- É-én nem félek attól.
- Persze. Alexa, én megértem. Te 15 vagy Niall pedig 20.
- 15 és fél vagyok. Nemsokára 16, oké?!
- Igen-igen, oké. De térjünk vissza a témához.
- Minek? Mit akarsz te is? Tiszta Harry vagy már, komolyan! - álltam fel.
- Én csak gondoltam, megbeszélheted velem, ha szeretnéd.
- Erről nincs mondani.
- Alexa!
- Jólvan. Kicsit félek.
- Na, látod mondtam én.
- Igen, mondtad.
- Szerintem emiatt nem kell félned, mert Niall megértő. És, ha te még nem akarod, akkor ő nem erőlteti. - mosolygott biztatóan.
- Gondolod?
- Tudom. Ismerem Niall-t. Jó srác. És, ami fontosabb, téged nagyon szeret. - ölelt meg.
Úgy szeretem Josh-t. Persze barátilag. Ő mindig megért és segít, ha kell. Olyan mintha a bátyám lenne. Ráérez, ha van valami és erőlteti, hogy mondjam el. Amíg ki nem szedi belőlem, addig nem enged semmiből. Mondjuk van pár rossz szokása, de olyan van mindenkinek. Néha elég "gonosz" is tud lenni, de az is csak a maga módján. Ahhoz már mindenki hozzá szokott.
Hiretelen kopogtak. Odamentem kinyitni. Természetesen Niall állt az ajtóban. Egy finom, forró csókkal köszöntött.
- Szia. - ölelt meg a csók után.
- Szia. - viszonoztam ölelését.
- Kíméljétek az öreg szinglit. - jött felénk Josh azért, hogy köszöntse Niall-t.
- Még nem pakoltatok ki? - kérdezte Niall, amikor beljebb lépett.
- Még nem. - feleltem.
- Akkor mit csináltatok eddig?
- Pihentünk és beszélgettünk. - feküdt le az ágyra megint Josh.
- Miről beszélgettetek? - kíváncsiskodott Niall.
- Aaa... izéről... aa... holnapi koncertről. - hazudott.
- És az olyan érdekes téma volt?
- Ja. Nagyon izgi volt. - ültem le az ágyra.
- Hát, oké. Nekem mindegy. - ült le mellém Niall, aztán átkarolt. Amikor "elfáradt" hátradőlt. Utána én is.
- Figyu?! - kezdte Josh.
- Hmm?! - kérdeztük egyszerre Niall-lel.
- Majd 3-kor eljöttök velem a reptérre?
- Minek akarsz te 3-kor a reptérre menni?! - kérdezte tőle Niall.
- Hát... izé... megbeszéltem Rékával, hogy ideutazik, hogy hamár holnap hazautazik akkor a mai napot együtt töltjük.
- Óhaaa.... becsajoztál? - ültem fel, aztán Josh-ra néztem.
- Mi? Öö.. nem.... csak elhívtam őt ide.
- Vagyis tetszik neked. - ült fel Niall is.
- Ja. Eléggé. Nagyon gyönyörű és okos lány. - mosolygott. Látszott rajta, hogy zavarban van.
- Akárcsak Alexa. - karolta át a hasamat Niall, aztán egy puszit nyomott a nyakamra. A hideg is kirázott ettől. Bár, Niall minden egyes érintésétől megszédülök. Olyan ez, mint egy mámor. Amikor szépet álmodsz és beleéled magad. Átélsz minden egyes másodpercet, amit csak lehet.
Hamar 3 óra lett. Taxival utaztunk a reptérre. Már kb. fél órája ott álltunk és még mindig sehol senki nem volt.
- Tulajdonképpen hány órakor érkezik meg a repülőgépe? - kérdezte tőle Niall, mert már eléggé untuka várakozást.
- 4-kor. - adta a választ Josh.
- Mi? És te iderángattál minket 3-ra? Bolond vagy?! - állt fel Niall, aztán idegesen mutogatni kezdett a kezével.
- Azthittem akkor száll le az a járat, de ezekszerint nem. - mondta higgadtan Josh. Niall még idegesebb lett.
- Nyugi. - mentem oda hozzá, aztán jó szorosan átöleltem. Ettől megnyugodott.
Niall-lel úgy döntöttünk, beülünk a Starbucks-ba és eszünk/iszunk valamit.
Én egy karamellás cappuccinot kértem. Niall brownie-t és egy pohár kakaót. Josh rendeltünk egy sima cappuccinot, amit miután jóllaktunk oda is adtunk neki. Pont akkor sétált oda hozzánk Réka.
- Sziasztok. - mosolygott. - Szia, Josh. - pirosodott el egy kicsit.
- Szia, Réka. - ölelte meg, majd adott neki két puszit is.
Mindketten szégyenlősek voltak. Josh-t még soha nem láttam ilyennek. Rékát meg csak akkor, amikor szerelmes volt egy srácba a suliba, de azt a fiút tényleg igazán szerette.
Kétségtelenül vonzódnak egymáshoz.
- Úristen! Ti jártok?! - nézett összekulcsolt kezeinkre.
- Igen. - mosolygott Niall.
- Úristeen! Gratulálok! Nagyon örülök nektek! - ujjongott, aztán adott két-két puszit nekem és Niall-nek is. Niall végig büszkén, mosolyogva fogta a kezem. Én meg nekitámasztottam a fejem a vállának, mert még mindig nagyon álmos voltam.
- Van egy tervem mit csinálhatnánk/ hova mehetnénk. - szólt Josh. Mi, Niall, Réka és én érdeklődve vártuk a folytatást. - Megszereztem a kulcsot a próbateremhez, ahol holnap fogunk próbálni a holnap esti koncerthez.
- Vagyis? - kérdezte Niall.
- Most egyenesen oda megyünk és csapunk egy kisebb "partyt".
- De ott nincs kaja! - mondta riadtan Niall.
- Akkor elmentek és vesztek. - kapta meg az észszerű választ Josh-tól.
Úgy is tettünk. Egy kisbolt előtt kiszálltunk a taxiból. Bevásároltunk mindenféle chips-ből meg üdítőitalból. Természetesen vettünk Josh-nak és Niall-nek egy-egy sört.
Ketten sétáltunk az utcán Niall-lel a próbaterem felé. Több rajongó is odajött Niall-höz autogrammért és képet csinálni. Engem természetesen mindig kitúrtak mellőle, így én csak oldalt álltam és vártam.
Aztán körbevett 3 lány. Dühösnek látszottak. Az egyik lány elkapta a hajam és ráncigatni kezdte, a másik kettő meg össze-vissza rugdosott. Az egyik úgy eltalálta az oldalam, hogy fájdalmamban összerogytam a földön.
Niall nem vett észre semmit, mert vagy 30-35 lány állta őt körül.
- Niall-nek ne merj mondani erről semmit vagy megint megverünk. - mondta az a lány, amelyik a hajamat ráncigatta. Ez után a mondat után szerencsére elmentek.
Nagy nehezen feltápászkodtam és úgy álltam ott, mintha mi sem történt volna. Hallgattam rájuk, mert nem akartam, hogy megint megverjenek. Nem mondtam semmit sem Niall-nek, sem senkinek.
Miután a sok rajongó elfogyott, elindultunk tovább. Végre odaértünk és leülhettem, mert bár lepleztem nagyon fájt az oldalam a nagy, erős rúgástól. A próbateremben Josh és Réka látszólag nagyon jól szórakozott, mert hangos nevetések visszhangoztak a teremben. Josh éppen viccet mesélt Rékának. Réka annyira viccesnek találta, hogy összerogyott és padlón fetrengve röhögött. Erre én és Niall is nevetni kezdtünk. A nevetéstől még jobban fájt az oldalam, így nem sokat nevettem.
Kimentem a mosdóba, hogy megnézzem sérüléseimet. Éppen a combomon lévő kék-zöld foltokat tanulmányoztam, amikor belépett az ajtón Réka. Döbbenten nézett le rám.
- Ki vert meg ennyire? - guggolt le hozzám.
- Senki.
- Lexa! Mond el! Kérlek! Ez nem játék!
- De nem mondhatok senkinek semmit. Értsd meg!
- Oké. Akkor ide hívom Niall-t. Hagy lássa mi történt veled. Neki muszáj lenne elmondanod. Vagy  .... ő vert meg?! - pislogott nagyokat.
- Nem! Niall soha nem bántana. - gomboltam be a nadrágomat.
- Akkor ki volt?
- 3 lány.
- Mi? De mikor? És hol?
- Ma, amikor Niall autogrammot osztogatott és fotózkodott a rajongóival.
- Tud róla?
- Nem.
- El kell neki mondanod! Ez tényleg nem játék!
- Réka! Értsd meg, hogy nem mondhatom el neki!
- DE...
- Nincs de! Oké?! És eszedbe ne jusson elmondani ezt bárkinek is! Főleg ne Josh-nak vagy Niall-nek. Kérlek! - kérleltem.
- Rendben, de ígérd meg, hogy majd te elmondod Niall-nek, ha még egy ilyen eset történik!
- Oké. Akkor már tényleg elmondom majd neki. - biztosítottam Rékát. Legjobb barátnőm csak megölelt, aztán mindketten kisétáltunk a mosdóból. A fiúk kérdőn néztek ránk.
- Kupaktanács volt? - kérdezte Josh.
- Olyan beszéljük meg a lányos dolgainkat? - nevetett Niall.
- Ja. Olyasmi.. - sétáltam félre, aztán leültem a földre.
Réka oda sétált Josh-hoz, hozzám pedig Niall.
- Miért ülsz a földön? - nézett rám kérdőn.
- Látsz itt valahol széket? - kérdeztem vissza.
- Hozhatok ki neked a raktárból. - mosolygott.
- Oké. - mosolyogtam vissza rá.
Egy darabig üldögéltem, de aztán kezdett az is kényelmetlen lenni, így felálltam. Sétálgattam össze-vissza. Aztán két kéz fonta körül a derekamat. Tudtam, hogy Niall az. Megérintette az oldalam legfájósabb részét, így akarva-akaratlanul felordítottam.
- Aaúúúúúúúú...
---------------------------------------***---------------------------------------------
Sziasztok. :)
Meghoztam az új részt. Ez most elég hosszú lett, bár eddig mindig rövid részeket írtam, így most behoztam a lemaradást. ;) Továbbra is olvassátok és komizzatok. Nagyon jól esik mindkettő. :) Kösziii :**