Hú, de régen írtam már. Tudom, ez baj! Szégyenlem is magam emiatt és sajnálom, hogy elég hosszú időre eltűntem! Igazából én is csalódtam magamban, mert nagy lelkesedéssel kezdtem a blogot, erre tessék hirtelen lefagyok és nem jön ihlet. :( Most sem lett valami érdekes, hosszú és jó rész, de azért próbálkoztam. Nem akartalak már titeket tovább várakoztatni.
Megfordult már az is a fejemben, hogy esetleg tovább ugrok a történetben, de aztán meggondoltam magam. Hogyan nézett volna már ki, ha egyszerűen csak úgy változik minden és nincs folytatva az, amit még lehetne folytatni?! Nos, elég hülyén. Úgy már nem is lettem volna"igazi" író, ami nekem szégyen. Bár így is bennem van az érzés, hogy már elvesztettem egy részt magamból.
Nekem ez az első blogom, így tisztelettel és alázattal fogom folytatni bárhogy is sikerül a rész. Ezzel titeket is szeretnélek úgymond megtisztelni, hiszen ha nem becsülöm meg azt, amim van, már lehet, hogy nem kapom vissza!
Tehát szeretnék újra bocsánatot kérni!
Még egy utolsó mondat. Köszönöm, hogy csatlakoztatok páran a rendszeres olvasóimhoz! :)
Jó olvasást mindenkinek, aki betévedt ide. Komizzatok és továbbra is iratkozzatok fel egyre többen! ;))
Puszi. :*
Hivatalos FB oldal: https://www.facebook.com/whenloveisstrong
Másik blogom: http://www.neverlookback-bubu.blogspot.sk/
-----------------------------------------------------------------------------------------
- Hé! Megvárnál már?! - kiáltott utánam Niall, mivel én előre siettem. Igazából nagyon is direkt hagytam őt le, pedig nem könnyű babakocsival sietni, szinte már futni.
- Haragszol? - kérdezte még mindig utánam futva.
Hirtelen lefékeztem. A mögöttem gyorsan haladó szöszi, pedig majdnem felbukott bennem.
- Ezekszerint a válasz igen.. - lépett mellém szomorúan a fejét csóválva.
Megálltam a babakocsival, mire ő is lefékezett. Átkaroltam a derekát, így jelezve, hogy egyáltalán nem haragszom csak direkt húztam az agyát, ahogy ő tette otthon.
- Nem haragszom, te butus. - nyomtam egy puszit az arcára felfelé ágaskodva.
- Na, én is így gondoltam.. - mosolygott elégedetten. - Most tolhatom én a babakocsit? - sétált át a másik felemre, majd belekapaszkodott a kocsi fogantyújába.
- Olyan vagy, mint egy rossz kisgyerek. - nevettem rajta.
Ma a szöszi eléggé vicces, kissé gyerekes hangulatában volt.
- Most miért? - nézett rám értetlenül.
- Mindegy. - ráztam meg a fejem mosolyogva.
- Okés. - vonta meg a vállát. - Merre megyünk? - váltott témát.
- Bemehetünk a városba és esetleg beülhetünk egy cukrászdába. - válaszoltam meg kérdését.
- Rendben. - mondta, majd viccesen elkanyarodott a kocsival, így irányt váltva. Mozdulatára hangosan felnevettem.
Végig néztük a város szépségeit. Niall készített pár fotót is. (Mintha eddig még nem járt volna itt..)
 |
| Klapka tér |
| Szentháromság szobra |
Találkoztunk néhány rajongóval is. Sikítva rohantak a szöszi felé, így felébresztve az éppen alvó kis Dávidot. Szegény kissrác hangosan felsírt, mire Niall a kezébe vette.
- Cssst.. csssst.. - csitítgatta. Felé nyújtottam két kezem, hogy adja át nekem, hiszen babával a kezében nem tud foglalkozni a rajongókkal. Lassan, gyengéden átadta nekem, majd teljesen a rajongókévá tette magát. Kicsit félre húzódtam a babakocsival és a kezemben pihenő babával.
Hirtelen lépteket hallottam magam felé. Felkaptam a fejem. Négy kb. 14 év körüli lánnyal találtam szemben magam.
- Kérhetünk tőled autogramot? - kérdezték szlovákul.
- Perszehogy. - feleltem.
Sorban felém nyújtották papírjaikat, amiken már ott virított Niall aláírása is.
- Készíthetünk veled egy csoportképet is? - kérdezte a sötétbarna hajú lány. Ő bátrabbnak tűnt a többitől.
- Naná. - mosolyogtam rájuk. Mind a négyen körbeálltak engem és a továbbra is a kezemben pihenő kisbabát. Niall készítette a fotót, mert addigra végre kiszabadult az elég nagy tömegből.
- Hello-hello-hello. - hallottuk az ismerős mély hangot. Minden odakaptuk a fejünket. És igen.. Megérkezett Josh és a mellette mosolyogva sétáló Réka is.
- Sziasztok. - köszöntött minket szerényen. Láttam rajta, hogy picit feszült lett, amikor meglátta a csoportunkban álló lányokat. Leginkább a sötétbarnára összpontosított. Érezni lehetett a köztük lévő feszültséget. A lány irigykedve, utálattal a szemében méregette Rékát. Bátorítóan rámosolyogtam az LB-mre. Őszintén szólva nem tudtam, mi történhetett vagy, hogy honnan ismerik egymást. Kérdőn néztem a szemébe.
- Majd elmondok mindent. - suttogta a fülembe közel hajolva hozzám. Én csak bólintottam egyet.
A négy lány még készített Josh-sal is egy képet, majd továbbálltak.
- Merrefelé? - kérdezte a bóhókás "nagyfiú".
- Egy cukrászda felé. - feleltem.
- Gyere ide, te. De rég láttam a fejed. Kapok egy ölelést? - tűnt fel neki, hogy én is a közelben vagyok.
Kezeit széttárta, én meg közelebb léptem hozzá, aztán lazán átöltem. Ő bezárta kezeit, majd erősen magához szorított.
- Oké, Josh. Elég lesz.. - mondtam halkan, küszködve nagy ereje ellen.
- Hé, én talán nem hiányoztam neked?- lökött el magától csalódottan.
- Dehogynem, te bolond. - kócoltam össze a frizuráját. Ő csak mosolygott ezen, miközben apró, de precíz mozdulatokkal megigazította kávéfekete bozótos haját.
Hamar a cukrászdához értünk. Leültünk egy négy személyes asztalhoz, aztán Josh által elég hangosan vártuk, hogy odalépjen hozzánk a pincér.
Rékával egy-egy franciakrémest rendeltünk. Josh sört szeretett volna, ami ugyebár egy cukrászdában nem található meg.
- Milyen csóró cukrászdáitok vannak! - mondta ki végszóként dühösen és csalódottan.
- Két üveg Fantát fogunk még kérni. - ismételtem el szlovákul a pincérnek Niall után.
A rendelésünk pár perc alatt megérkezett, így én és Réka falatoztunk, míg Josh még mindig a cukrászdát szidta.
Amikor már csak csendben beszélgettünk, elhívtam Rékát, hogy jöjjön el velem wc-re.
- Most már mesélhetsz, hogy mi volt az a rivalizálás azzal a csajjal! - néztem a szemébe, amikor beléptünk a kis helységbe.
- Öhm.. Ez fura lesz és lehet neked még nevetséges is, de amikor Josh legelőször megcsókolt, ő is ott volt. Hangosan kiabálni kezdett, hogy "héé, Josh egy csajjal smárol", mire pár barátnője előbukkant és már rohantak is felénk. Nagyon rossz érzés volt. Josh-sal gyorsan beléptünk a hotelszobámba. Néhány nap múlva láttam twitter-en, hogy az a csaj és a bandája azt terjesztgetik, hogy ott a hotelban megtörtént köztünk az a bizonyos dolog. Bepánikoltam tőle. Azon voltam, hogy szakítok Josh-sal, hogy ne híreszteljenek ilyeneket meg, hogy ne legyenek ilyen idegi problémáim, Hetekig remegtek a kezeim. - mesélte el a sztorit. Kedvesen átöleltem, majd megnyugtatóan megsimogattam a hátát.
- Nyugalom. Megértem ezt az egészet, én sem tudtam mit kezdeni azzal a tudattal, hogy egy híres emberrel járok. Nehéz volt hozzászokni. Sokan utálni kezdtek, sokan pedig kedvelni. Lassan hozzászoktam és megtanultam kezelni a dolgokat. - magyaráztam el neki az én helyzetemet, majd eszembe jutott valami, amire muszáj volt rákérdeznem. - De ugye nem igazak a pletykák és nem történt semmi sem?! Amúgy akkor, amikor bejelentetted, hogy lesmárolt miért nem mondtad el ezt?! Segíthettem volna!
- Nem, dehogyis nem történt semmi. - kuncogott. - Nem akartalak terhelni vele! - nézett a szemembe az ő sötétbarna szemeivel.
- Nem terheltél volna! Legjobb barátnők vagyunk! Velem bármikor megoszthatsz bármit! - simítottam meg a vállát.
- Tudom. És te is velem! - mosolygott, majd újra átölelt.
