49. fejezet: A kis Dávid és London

Hello. :) Itt van a kövi. Remélem örültök neki. Olvassátok, komizzatok és iratkozzatok fel! :D Köszii :*
Itt a kövi zene: http://www.youtube.com/watch?v=dPKG1-3LXBs
---------------------------------------------------------------------------------------------
Ma utazunk Londonba. Réka is jön, mert már régóta szeretne eljutni oda és hát Londonban tud találkozni Josh-sal. Alakul a kapcsolatuk és legjobb barátnőm elárulta, hogy nagyon bejön neki Josh. Úgy vettem észre, hogy a srác is érdeklődik Réka iránt.
Anya július 9-én, vagyis Josh szülinapján szülte meg a kisöcsémet. Az első két napon nem mehettem be hozzájuk, mert még nem vagyok 18.
Apa a kórházban fülig érő vigyorral tartotta a kezében a pici babát. Én is csak mosolyogni tudtam, mert nagy örömmel töltött el az, hogy anya és Dávid is jól van.
Egy héttel ezután már négyen voltunk itthon.

 

A kisöcsém gyönyörű nagy kék szemekkel pislogott ránk. Ezt apától örökölte. A többi újszülötthöz képest elég sűrű barna haja van. Niall-re emlékeztet, mert szívem választottjának is kék szemei vannak, és barna az eredeti hajszíne. Szerintem szőkén és barnán is tökéletes.

Apa kivitt minket a reptérre. Elbúcsúztunk egymástól, aztán alig tíz perc múltán már a gépen ültünk. Végig beszélgettük az egész utat, így gyorsan eltelt az a két óra.
Niall és Josh a bejáratnál vártak ránk.
- Sziasztok. - köszönt mosolyogva Josh, aztán mindkettőnket megölelt. - Megint "ellopták" a barátodat. - mutatott mellénk, ahol egy csomó lány állta körül a szőke herceget.
- Nem baj. Megértem, hiszen ez a munkája és mindenki megérdemli, hogy találkozzon vele és a többiekkel. - néztem mosolyogva Niall-ék felé.
- De aranyos vagy.  simította meg a hátam Josh. - Öö.. Réka.. lenne kedved ma eljönni hozzám? - kérdezte az LB-mtől kicsit bátortalanul, aztán kíváncsian fürkészte az arcát.
- Persze. - vágta rá.
Amikor elvonult a nagy tömeg Niall mosolyogva felénk fordult. Csillogó szemekkel lépett elém. Kezeivel megfogta az enyémeket és összekulcsolta ujjainkat.
- Hiányoztál! - villantotta rám gyönyörű mosolyát.
- Te is! - néztem a szemébe. Niall lassan megcsókolt. Belemosolyogtam, mert már nagyon hiányoztak apró kis csókjai, amik olyan gyengédek, de mégis tele vannak szenvedéllyel és érzelemmel.
Kézenfogva indultunk el Niall sötét Range Rover-éhez. Josh és Réka mögöttünk jöttek. Ők ketten hátra, mi Niall-lel elölre ültünk az autóban.
Rékának kibérelt az apukája egy hotelszobát úgyhogy őt oda vittük, Josh-t a saját lakásához. Ezután következett a 'végső állomás', vagyis Niall lakása.
A bőröndömet Niall húzta maga után, én a kisebb táskámat cipeltem, amibe egyéb fontos dolog volt.
- Hogy vannak anyukádék? - kérdezte, miközben a liftet vártuk.
- Boldogan. Anya és apa is nagyon örül a kisöcsémnek. Dávid egy egészséges kisbaba. Majd mutatok róla képeket, mert készítettem párat. - újságoltam vidáman. Ekkor beszálltunk a liftbe.
- Nem fura, hogy van egy kistesód? - tett fel egy újabb kérdést, aztán megnyomta a gombot és elindultunk fel.
- Nem. - adtam meg a választ.
- Örülsz neki, ugye?
- Nagyon. - szálltam ki a liftből, amikor kinyitódott az ajtó.
Niall kizárta a lakás ajtót, aztán beléptünk oda. Szokatlan rend fogadott.
- Nem jöttük rossz helyre? - böktem meg a hasát játékosan, mire ő kuncogott egyet.
- A te kedvedért rendet raktam, ami eléggé nehezemre esett, de érted bármit. - kacsintott, aztán elindult a konyha felé.

*Réka szemszöge*
Miután megkaptam a kulcsot a szobámhoz, be is "költöztem". Délután kettőkor kaptam egy sms-t Josh-tól, hogy négyre jön értem. Először nem tudtam, hogy mit vegyek fel vagy, hogy hogy legyen a hajam és a sminkem. Ettől totál bepánikoltam, és így a két órámból fél óra el is ment. Végül sikerült döntenem. Sminknek csak kihúztam a szemem fekete szemhéjtussal és felvittem a számra egy kis szájfényt. Türkiz színű pólót, fekete csőnadrágot, fekete blézert és fekete balerina cipőt vettem fel. A hajamat csak  begöndörítettem, majd még fújtam magamra az egyik kedvenc parfümömből.
Négy óra előtt pár perccel lesétáltam a szálloda halljába. Meglepődtem, amikor láttam, hogy Josh már ott várt rám.
- Szia. - öleltem meg, amikor oda értem hozzá.
- Szia. Jól nézel ki. - dicsért meg.
Ezután kisétáltunk Josh autójához. Közben összefutottunk pár rajongóval, akikkel csinált pár képet is.



Nem utaztunk sokat. Közel lakik a szállodához.
A lakása elég rendetlen, de hát mit is várhattam volna tőle. A konyhába érve egy gyönyörűen megterített asztalt fedeztem fel.
- Csináltál vacsorát? - fordultam felé csodálkozva.
- Aha. Csak a te kedvedért. - mosolygott rám.
Leültünk az asztalhoz, aztán elkezdtünk falatozni. Nagyon finom volt összes étel, ami elénk került. Josh-ban egy szakács veszett el.
A vacsi után kényelmesen elhelyezkedtünk a nappaliban lévő kanapén. Egy vúgjátékot néztünk meg. Nagyon sokat nevettünk.
A film után Josh elvitt autóval vissza a szállodához. Leparkoltunk az épület előtt, aztán mindketten csak bámultunk ki a fejünkből. Ezután éreztem, hogy Josh tekintete rám szegeződött. Én is felé fordultam és egy apró mosoly kíséretével pásztáztam őt. Hirtelen közelebb jött a fejével az enyémhez, majd ajkaink megérintették egymást. Lassan, finoman és tele szerelemmel csókolt. Amikor elváltunk se én, se ő nem szólt semmit. Mielőtt kiszálltam az autóból, egy mosolyt villantottam rá.

48. fejezet: Webcam

Halii. :)
Meghoztam a kövit. Szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni, hogy egy héten egyszer hozok csak újat, de most itt van a nyakamon a monitor és nincs nagyon időm írni.. Remélem megértitek.
Olvasgassatok és komizzatok(!!).. Köszii :**
Itt a zene a részhez:

---------------------------------------------------------------------------------------

Valentin nap óta jó pár hét, sőt, hónap eltelt már. A szülinapomon is túl vagyunk, így hivatalosan is tizenhat éves lettem. Ennek különösen örülök, hiszen egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy betöltsem tizennyolcadik életévemet és felnőtté válhassak.
Anya pár hét múlva megszüli a kisöcsémet és, aztán már négyen leszünk itthon. Anya a Dávid nevet szeretné neki adni, mert szerinte az szép név, szerintem a Niall szebb.., de itt anya dönt. Már nagyon várom, hogy a kezemben tarthassam a kis Dávidot.
Niall-t legutoljára a szülinapomon láttam. Eljött hozzám, hogy boldogan vele tölthessem azt a napot, hiszen egyszer van az embernek szülinapja egy évben. Egy gyönyörű nyakláncot kaptam tőle, amin egy 'N' betű lóg. Elhozta Josh és a többiek ajándékát is; Josh-tól egy 'Mrs. Horan' feliratú pólót kaptam.. ezen elég jót nevettem, mert bár Niall-lel járok, még nem vagyok a felesége.. hmm.. talán majd egyszer; a srácoktól egy óriási virágcsokrot kaptam. Kicsit meglepődtem, amikor Niall azt mondta, hogy a csokrot a többiek küldik, mert, bár beszéltem már velük (a legtöbbet Harry-vel) nem vagyok velük "puszipajtás".

***

- Sziasztok. - pislogtam a kamerába, amikor elkezdődött a videobeszélgetésem Niall-lel és Josh-sal.
- Hello. - köszönt Josh. - Basszus, te egyre jobban nézel ki. - mondta hitetlenül.
- Ezt most bóknak veszem.. Köszi. - mosolyogtam Josh kijelentésén, ő csak bólintott egyet.
- Szia, Kicsim! - köszöntött Niall is. - Igaza van Josh-nak. - kacsintott a kamerába.
- Hogy van a mamád? És a kisöcsid? - tette fel kérdéseit Josh.
- Szerintem jól vannak, bár márcsak pár hét és megszületik a kisöcsim.
- Várod már?
- Még szép hogy. - mondtam tettetett felháborodással.
A következő húsz perc csendben telt. Én twitter-en és facebook-on lógtam, a fiúk meg nem tudom, mit csináltak.
Láttam twitter-en pár kiírást, amik rólam szóltak.. Kaptam jó pár "kedves" megjegyzést és mellé egy 'Alexa ellenes' képet. A legtöbb bejegyzésben ribancnak és egyéb rosszéletű személynek neveztek. Ahogy sorban olvastam ezeket, úgy csurogtak le a könnyek az arcomon. Elfordultam a kamerától, hogy Niall-ék ne vegyék észre. Viszont, amikor visszafordultam a kisírt szemeimet nem tagadhattam le.
- Alexa, miért sírsz? - fürkészte az arcomat a kamerán keresztül gyönyörű kék szemeivel Niall.
- Ha most twitter-eztek, könnyen rájöhettek. - feleltem, miközben a szememet törölgettem.
Láttam ahogy a szemeik ide-oda mozogtak, vagyis olvastak. Arcvonásaik egyre dühösebbek lettek.
- Hogy mernek ilyeneket írni rólad? - kérdezte szerintem leginkább magától Josh. Láttam a szemében, hogy mérges.
- Figyelj, Alexa! Nem vagy ribanc! Nem feküdtél le senkivel.., velem sem... még.. - nyugtatgatott Niall.
- Azért a 'még' ott van. - röhögött Josh.
- Miért, ki mondta, hogy nem fogok lefeküdni Niall-lel? - csúszott ki a számon. Erre Josh szemei kikerekedtek és ide-oda kapkodta tekintetét Niall és köztem. Niall csak elmosolyodott és nem szólt semmit, bár inkább nem is akartam tudni mi játszódhatott le benne.
Este fél tízkor köszöntem el tőlük. Sokat beszélgettünk és szinte állandóan nevettünk.

47. fejezet: Valentin nap

Hali :)
Meghoztam az új részt. :) Olvassátok és komizzatok! :D Iratkozzatok fel ;))
Itt a zene is hozzá:

Boldog Valentin napot nektek, kedves olvasóim! :)
Kérdezzetek: http://ask.fm/Csilla4398
Olvassátok a másik blogom is: http://stellaandjim.blogspot.sk/   Köszii :*
------------------------------------------------------------------------------------------

Elérkezett ez a nap is, vagyis a Valentin nap. Úgy gondoltam, mint eddig a többit, a mostanit is egyedül fogom tölteni. Niall nem hívott, még egy sms-t sem küldött. Ez eléggé megpecsételte a napom. Befordultam és szinte semmit sem csináltam egész nap, a suliban sem tudtam koncentrálni.
Délután négy körül csengettek. Mivel anyáék elmentek, hogy romantikus estét töltsenek együtt, ezért én mentem ajtót nyitni. Nem tudtam szóhoz jutni, amikor megláttam ki áll az ajtóban.
Niall állt ott és gyönyörű szép tengerkék szemeivel engem fürkészett. A katonazöld színű kabátja volt rajta, ahhoz egy fekete nadrágot és egy Harry féle cipőt viselt. Kezében egy óriási nagy csokor vörös rózsát tartott.
- Boldog Valentin napot! - nyújtotta felém mosolyogva a csokrot.
- Niall! Ennél boldogabb nem is lehetne! - léptem elé, aztán lábujjhegyre állva körülfontam karjaimmal a nyakát és egy csókot leheltem ajkaira. Ő átkarolta a derekam a csokorral együtt (még a kezében volt).
- Nem számítottál rám? -kérdezte miközben folyamatosan mosolygott.

- Úgy néz ki, mintha számítottam volna? - kérdeztem vissza.
- Meglepettnek látszol, csillognak a szemeid és állandóan mosolyogsz.. Tehát meglepi vagyok és örülsz nekem, mert már rég láttál. - sorolta fel észrevételeit, miközben a hátam cirógatta. Nem gondoltam volna, hogy ennyire látszanak rajtam ezek a dolgok.
- Ugyanezek a te tüneteid is. - piszkáltam a haját hátul (iszonyat jó érzés volt).
- Ez csak szerelem. - csókolt meg hosszan.
Ezután bementünk a lakásba, mert elég nagy nyüzsgés lett a lépcsőházban, meg emígysem akartunk ott állni egész végig.
- Szüleid? - nézett körbe.
- Elmentek romantikázni. - mondtam miközben egy vázát keresgéltem a gyönyörű csokromnak. - Valószínűleg csak reggel jönnek haza. - tettem hozzá, aztán belehelyeztem a csokrot egy vázába. Szerencsére találtam egyet.
- Akkor maradjak reggelig? - nézett fel rám a kanapéról.
- Hmm.. ha akarsz.. - feküdten oda hozzá, aztán odabújtam a mellkasához, ő meg átkarolta a derekam. - Habár, hogy-hogy itt vagy? Nem úgy volt, hogy koncertetek lesz?
- Az csak elterelő akció volt.
- Elterelő akció??
- Igen. Azért, hogy ne azt lesd egész nap, hogy mikor jövök.. és, így legalább meglepi voltam. - mesélte a terveit. - És gondolom észrevetted, hogy kölcsön vettem Harry cipőjét is, mert ez egy különleges alkalom, egy különleges nap, egy különleges személlyel.
- Észrevettem bizony. Nagyon csini vagy. - pusziltam meg.
- Nálad nem vagyok csinibb. - simította meg az arcom. Erre a mondatra és érintésre elmosolyodtam és gondolom el is pirultam, mert bár már úgy mond hozzá kellett volna szoknom ezekhez rám mégis még mindig ilyen hatással vannak.
Pár percig csendben figyeltük egymást, aztán Niall szólalt meg.
- Tanultál már?
- Persze szerencsére nem volt sok házi.

- Na, akkor kedveztek nekünk és a többi szerelmesnek. - mosolygott.
- Igen, Most az egyszer jófejek voltak a tanárok. - mosolyogtam vissza rá.
- Jó nagy hó van itt, bár ma Londonban is havazott. - váltott témát.
- Ja, elég nagy hó lett.
- És nagyon hideg is van. - borzongott bele. Elkezdtem nevetni rajta, mert elég vicces volt ahogy kirázta ő a hideg, és, hát, mivel rajta feküdtem én is rázkódtam vele.
Sajnos este hét körül el kellett mennie, mert hosszú az út vissza Londonig. Egy hosszú, édes csókot kaptam tőle búcsúzóul, ami megint a mennyországba repített.
Nem akartam mutatni Niall előtt mennyire fáj és elszomorít, hogy elmegy, de miután kilépett az ajtón a zokogás úgy tört ki belőlem. Most megint nagyon sokáig nem látom őt, csak skype-on, a hangját is csak úgy vagy telefonban hallhatom, a csókjait pedig kitudja mikor fogom újra érezni.

46. fejezet: Valami elkezdődött

Hello. :)
Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. :) A komikat továbbra is elfogadom. Jó olvasást! ;) :**
Itt van megint egy zene: 

--------------------------------------------------------------------------------------

Már csak egy hét van Valentin napig. Nem vagyok oda érte, mert mégha van is párom, nem tudom vele tölteni, mert messze lesz tőlem. Elég pechesek vagyunk, mert Niall-éknek pont aznap lesz egy koncertjük. Remélem, azért majd felhív.

*Réka szemszöge*
A délelőttöm eléggé unalmas volt, de a délutánom már jóval izgalmasabb és jobb.
Épp felakartam hívni Alexát, hogy nem-e megyünk el a városba sétálni, amikor csengettek.
Egyedül voltam otthon, mert anyáék elmentek a nagynénikémékhez, így csak én tudtam ajtót nyitni. Nagy meglepetés fogadott.
- Josh? Te mit keresel itt? - néztem rá furán. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert nem voltam felkészülve arra, hogy meglátogat.
- Téged. - nézett rám gyönyörű, zöldes szemeivel.
- Engem? - kérdeztem bizonytalanul. - De miért?
- Hát, gondoltam meglátogatlak. - mosolygott, aminek hatására a szívem hevesebben kezdett verni. Nem tudom miért és nem értem magamat, de kicsit összezavarodtam.
- Ja, hogy te csak úgy gondolsz egyet és jösz?!
- Miért, zavarok vagy baj, hogy itt vagyok?
- Nem, nem zavarsz és örülök, hogy eljöttél. - mosolyogtam.
- Oké.. akkor beengedsz? - lesett át fölöttem, be a lakásba.
- Ja, persze. Bocsi. - mondtam, aztán kijjebb tártam az ajtót, hogy be tudjon jönni.
Besétáltunk a szobámba, aztán egy csomót beszélgettünk.
- Van a városban koripálya? - törte meg a csendet pár perc múlva, a hosszas beszélgetésünk után.
Bólintottam egyet, aztán válaszoltam a kérdésére.
- Van. Miért?
- Mert, akkor elmehetnénk.
- Öö.., de hát nincs is itt jégkorid.
- Akkor majd kölcsönzök egyet.
- Oké.
Felkaptam magamra pár melegebb ruhadarabot, aztán már mehettünk is.
Kint Josh odasétált egy sötét autóhoz.
- Autóval jöttél? - indultam utána.
Josh bólintott egyet, aztán beült. Utána én is.
Az út csendben telt. Josh természetesen az utat bámulta, én meg az ablakon át figyeltem a lemenő napot. Gyönyörű narancssárgásra festette az eget.
Nem tartott sokáig a koripályához vezető út, így kb. 5-10 perc alatt odaértünk.
Mindketten kikölcsönöztünk egy-egy jégkorit. Kiválasztottunk egy jó helyet, ahova leültünk és felhúztuk lábunkra a korcsolyát.
Kicsit bizonytalanul léptem a jégre, Josh annál inkább biztosan.
- Gyere már! - pillantott hátra rám.
- Mennék, vagyis csúsznék, ha tudnék. - mondta fáradtan, pedig alig tettem meg pár "lépést".
Josh visszacsúszkált hozzám, aztán felém nyújtotta kezét. Én felpillantottam rá, aztán bizonytalanul megfogtam a kezét. Melegség töltött el ettől, mert bár még nem vagyok biztos benne, de azthiszem érzek valamit Josh iránt.
Így kézenfogva róttuk a köröket a pályán. Párszor elestünk, de annyi belefért.
Este hét körül értünk haza. A ház előtt két-két puszival és egy nagy öleléssel búcsúztunk el.

*Josh szemszöge*
Egy fantasztikus napot töltöttem el Rékával. Jól éreztem magam vele. Egy gyönyörű, okos lány. Valami nagyon megfogott benne már akkor, amikor legelőször megláttam őt Alexával a szobában. Remélem ő is bír engem legalább annyira, mint én őt.

45. fejezet: Otthon

Sziasztok. :)
Meghoztam megint az új részt. :) Olvasgassátok és komizzatok.
Nem tudom mit szóltok ahhoz, hogy zenéket rakok a részekhez, de remélem hallgassátok őket, miközben olvastok. Erről is írhatnátok vélcsit. :)
Itt van megint egy:

Lessetek be a másik blogomra is: http://stellaandjim.blogspot.sk/

Kérdezzetek tőlem ask.fm-en, ah szeretnétek: http://ask.fm/Csilla4398

--------------------------------------------------------------------------------------------

Kedd van. Ma leveszik a gipszem és újra "szabad" leszek. Ez így mind szép és jó, de gipsz nélkül suliba kell mennem, viszont Niall még tudna maradni ezen a héten és akkor még együtt lehetnénk egy kicsit, mert aztán kezdődik minden elölről: nekem suli, neki pedig az interjúk, koncertek és fotózások.
- Akkor indulhatunk? - nyitott be a szobámba Niall.
Mint általában, most is nagyon jól nézett ki. A szürke buggyos gatyája volt rajta és ahhoz egy nagy szemgolyós póló. Én sikeresen magamra küzdöttem a párducmintás cicanadrágomat ahhoz pedig egy sötétkék póló vettem fel.
- Indulhatunk. - álltam fel nagynehezen. Niall odasietett, aztán a derekamat átkarolva segített kisétálni az előszobába. Ott Niall belelépett fehér Nike cipőjébe, én meg felvettem gipsz nélküli lábamra a mamuszomat. A mamusz párját beletettük egy táskába, mert hazafelé már gipsz nélkül utazom.

Kiléptünk a lakásajtón és miután bezártam, elindultunk Niall Range Rover-éhez.

Elég hamar beértünk a kórházba. Kb. öten voltak előttünk. Egy tíz év körüli kislány futott oda Niall-höz. Elég jól beszélt angolul. Megkérdezte Niall-től, hogy mit keres ott. Niall őszintén válaszolt.. megmondta neki, hogy velem van ott, mert most fogják levenni a lábamról a gipszet. A kislány kedvesen sok szerencsét kívánt, aztán visszasétált a szüleihez.

Alig vártunk félórát, mire sorra kerültünk. Hamar végeztem bent az orvosnál.

- Szeretnél menni iskolába? - kérdezte mielőtt kimentem volna.
- Nem. - feleltem őszintén.
- Akkor hozd vissza az ellenőrződ. - nyújtotta a kezét az ellenőrzőmért. Odaadtam neki.
- Adok erre a hétre igazolást, de a következőn már muszáj menned, mert sokat kell majd pótolnod. Így is biztos sok összejött már.
- Köszönöm, doktor úr. - léptem ki az ajtón. Az orvos csak biccentett egyet.
Niall elém rakta a mamuszom, én meg beleléptem. Összekulcsoltuk kezeinket, aztán kisétáltunk az épületből.
- Bírsz menni? - kérdezte Niall pár lépés után.
- Bírok, nyugi! - néztem rá mosolyogva.
- Hmm.. nembaj.. - mondta, aztán felkapott a kezébe és elkezdett futni velem a kijárat felé.
- Héé.. Niall! Tegyél le! - kiáltoztam. Az utcán lévő emberek mind hülyének néztek minket.
Amikor odaértünk az autóhoz végre letett a földre. Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, én meg beültem. Niall megkerülte az autót, aztán ő is beszállt.
- Akkor holnap minden kezdődik elölről, ugye? Te mész suliba, én meg vissza Londonba.. - mondta az utat bámulva. Hallottam a hangján, hogy csalódott és szomorú.
- Kaptam igazolást erre a hétre, vagyis még van pár napunk. - mondta boldogan.
- Mi?! - kérdezte döbbenten.
- Nem kell meg haza menne.. - kezdtem el.
- Ez eszméletlen. De hogy-hogy? - vágott a szavamba.
- Az orvos kérdezte, hogy szeretnék-e suliba menni, mire mondtam, hogy nem, így ő adott erre a hétre igazolást, úgyhogy itthon leszek. És gondolom, akkor te maradsz. - magyaráztam.
- Még szép, hogy maradok! Minden napot, amit lehet ki akarok használni veled. - nézett rám mosolyogva, amikor épp pirosra váltott a jelzőlámpa.
- Otthon csinálunk majd ebédre gyrost? - váltottam témát.
- Ilyet kérdezni.. - ingatta a fejét.
- Akkor be kell menni üzletbe.
- Oké. Merre van innen legközelebb egy üzlet?
Elkezdtem magyarázni neki, hogy merre menjen, aztán pár perc múlva sikeresen le is parkoltunk az üzlet előtt.
Kiválasztottunk egy bevásárlókocsit, majd belehelyeztünk egy ötven centest.
- Velem nehéz élelmiszerboltban vásárolni, de te ki fogod bírni.. Már úgyis sokmindent kibírtál mellettem. - nézett rám. Én csak bólintottam egyet, aztán besétáltunk a boltba. Ott minden szükséges hozzávalót megvettünk.. Na, jó vettünk pár olyat is, ami a gyrosba nem kell..
Beraktuk a táskákat a csomagtartóba és már indulhattunk is haza.
Otthon kirakodtunk a táskákból és neki álltunk főzni, vagyis neki álltam, mert Niall csak nézte.
- Én majd először a desszertet kérném. - búgta a fülembe, miközben körülfonta karjaival a hasamat. Meg kell, hogy mondjam, elég csábító volt.
- És mi van, ha nem kapsz? - fordultam meg, aztán huncutan néztem rá.
- Akkor durci leszek. - vágott egy durci arcot. Elkezdtem röhögni rajta, mert nagyon viccesen nézett ki. - Ne nevess! - bökte meg az oldalam. Tudja, hogy nagyon csiklandós vagyok.
- Naa..! - kiáltottam egyet nevetve. Niall tovább bökdösött. - Ááh.. nee! - sikítottam.
- Csak akkor hagyom abba, ha kapok desszertet. - zsarolt meg.
- Oké-oké. De hogyan? Milyet?
- Téged, most azonnal, így, ahogy vagy.
- De tudod, hogy nem szabad! - néztem rá. Kezdtem félni tőle..
- Ajjh.. tudom.. - ült le szomorkásan.
Visszafordultam és tovább szeleteltem a húst.
- Bocsi.., csak... - állt oda mellém.
- Semmi gond.. Férfiból vagy.. - fordultam felé. Niall a padlót figyelte. - Jajj.. te! - öleltem őt magamhoz. Viszonozta az ölelésem.
- De, tényleg sajnálom. - cirógatta a hátam.
- Jól van. Semmi baj. - nyomtam egy puszit az arcára.

Viszonylag hamar kész lett a gyros. Szerintem finom lett. Niall-nek is ízlett. Miután jól laktunk, lepihentünk a szobámban. Amikor ezt meguntuk, Niall egy sapiban, fehér pólóban és szürkés nadrágjában (őrületesen nézett ki!) gitározott. Mint mindig, most is nagyon szépen. Este, lefekvés előtt pedig megnéztük a Kung-fu pandát.

44. fejezet: Egy újabb nap Niall-lel

Sziasztok. :)
Itt az új rész. Remélem örültök neki. Köszönöm, hogy olvassátok a blogot és komiztok is. Sokat jelent nekem, minden kominak és olvasónak örülök. Továbbra sem hagyjátok ezt abba. ;))
És Happy Birthday to Harry! :DD 19 éves lett a kis fürtöske :DItt van megint egy zene a részhez. Hallgassátok közben. ;)

--------------------------------------------------------------------------------
Niall-nek a múlt héten vissza kellett utaznia Londonba, mert közbejött egy koncert. Egy "Amint tudok, jövök." mondattal búcsúzott el tőlem. Holnap leveszik a gipszem. Az utóbbi napokban egyedül voltam itthon.
Csengettek. Kibicegtem az előszobába, aztán beleszóltam a kaputelefonba. Niall mély hangját hallottam benne. Az ő szürke buggyos gatyája volt rajtam, mert az valamennyire pótolta hiányát. Kinyitottam az ajtót, aztán szó szerint Niall nyakába ugrottam.
- Hiányoztam? - kérdezte. Válaszul megcsókoltam. - Ezekszerint igen. - mosolygott. - Na, de menjünk be, mert megfázol. Hideg van. - karolt át, aztán bevezetett a lakásba.
Bekísért a szobámba.
- Mindjárt jövök. Veszek fel valami lazább öltözéket.
- Oké. - néztem utána.
Pár perc múlva visszajött. A pólója láttán elmosolyodtam.
- Min mosolyogsz? - simította meg az arcom, utána levágta magát mellém a kanapéra.
- A pólódon. - feleltem.
- Miért? - nézett rá a pólójára.
- A szlovák directioner-ek szerint a szlovák címer kis része van rajta, ami szerintem igaz is, mert tényleg úgy néz ki. - magyaráztam, miközben a pólóját figyeltem.
- Óó.. akkor van egy szlovák pólóm. - mosolygott.
- Igen, van. - mosolyogtam vissza rá. - Milyen volt Londonban? Milyen volt a koncert? - váltottam témát.

   

- Rossz. - kaptam egy egyszavas választ.
- Mi...?! Miért volt rossz? - néztem rá kérdőn.
- Mert te nem voltál ott velem. - karolt át.
- Óóh.. - mosolyogtam. Niall odahajolt hozzám, aztán megcsókolt.
- Nekem is nagyon hiányoztál ám. Leginkább a finom csókjaid, meg a gyönyörű mosolyod. - csókolt meg megint.
Pár percig csendben üldögéltünk és élveztük egymás társaságát. Örültünk, hogy újra együtt lehetünk.
- Mikor is veszik le a gipszedet? - törte meg a csendet.
- Holnap. - válaszoltam.
- Akkor majd elviszlek kocsival. Anyukádék is nyugodtan mehetnek dolgozni.
- Kocsival jöttél megint? - kérdeztem tőle.
- Azzal. - felelte.
- Nem hosszú úgy az út?
- Hát elég hosszú és fárasztó, de érted bármit. - kacsintott egyet.
- Jajj... te..! - csókoltam meg. Niall, mint általában, most is belemosolygott, ami még édesebbé tette őt és a csókot is.
- Nézünk valami filmet? - kérdezte.
- Nézhetünk.. De milyet? Melyiket?
- Amerikai pite?
- Oké.
Miután elindult a film, Niall-lel összebújtunk. Rátettem a fejem a mellkasára, ő pedig átkarolta a derekam. Mosolyogva figyeltem a tv képernyőjét. Niall jelenléte megnyugvást és biztonságot nyújt nekem. Imádom az illatát, a nevetését, a nagy öleléseit, a finom, puha ajkait, amik olyan tökéletessé teszik... Szeretem, amikor megcsókol, mert olyankor a mennyben járok. Szeretem azt is, hogy nincs elszállva, mert híres. Imádom benne azt, hogy olyan őrült.. képes fél órát röhögni egy faviccen, aminek nincs is semmi értelme. És még egy csomó dolgot nem is említettem.. például a gyönyörű szemeit, amikkel ha rádnéz megőrjít. Niall nagyon tud szeretni.. még az utálókat sem veti meg, mégcsak csúnya szavakkal sem illeti őket, mert nem képes arra, hogy bárkit is bántson. Egy biztos Niall ellopta a szívem teljes egészében, amit magánál tart és talán soha nem lesz képes visszaadni azt.
Elkezdtem keresgélni Niall kezét. Össze-vissza tapogattam, aztán megérintettem valamit.. Tudtam, hogy nem jó helyen "járok", de már késő volt. Elég kellemetlen helyre nyúltam. Niall köhintett egyet.
- Öö... b-bocsi.. - mondtam remegve, aztán felültem és egyenes háttal üldögéltem tovább. Szinte levegőt sem mertem venni. Nagyon kínos volt ez az egész!
Niall leállította a filmet, aztán felém fordult. Féltem mit fog mondani.
- Ne érezd magad kellemetlenül. - nézett rám nagy kék szemeivel. - Nem olyan nagy baj ez, na!
Niall tovább bámult, én pedig éreztem, hogy vörösödök szégyenemben.
- Sajnálom. Én tényleg nem akartam.. a kezedet kerestem, de mást találtam.. Áá.. ez olyan kínos..! - mondtam ki végül nagynehezen, amit akartam. Niall mosolyra húzta a száját. Ezekszerint viccesnek találta azt, ahogy beégtem előtte. Most lehet, hogy egy perverz kis csitrinek néz! Hurrá.. Egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok.
- Na. Gyere ide! - karolta át a vállam, aztán odahúzott magához és egy puszit nyomott a fejemre.
Hátradőlt, majd utána én is. A mellkasán feküdtem, miközben ő a hátamat cirógatta.
- Hallom ahogy ver a szíved. - mondtam mosolyogva.
- Csak akkor ver így, amikor veled vagyok. - suttogta Niall. Én ráhasaltam, aztán egy csókot nyomtam a szájára. Aranyos mosollyal és csillogó szemekkel nézett rám. Elmerültünk egymás tekintetében..
Ezután visszafeküdtem Niall mellkasára és csak pihentem. Pár perc múlva Niall szuszogására lettem figyelmes. Ez azt jelentette, hogy elaludt. Egy darabig hallgattam, ahogy szuszog, aztán én is elaludtam.