Meghoztam az új részt. :) Olvassátok és komizzatok! :D Iratkozzatok fel ;))
Itt a zene is hozzá:
Boldog Valentin napot nektek, kedves olvasóim! :)
Kérdezzetek: http://ask.fm/Csilla4398
Olvassátok a másik blogom is: http://stellaandjim.blogspot.sk/ Köszii :*
------------------------------------------------------------------------------------------
Elérkezett ez a nap is, vagyis a Valentin nap. Úgy gondoltam, mint eddig a többit, a mostanit is egyedül fogom tölteni. Niall nem hívott, még egy sms-t sem küldött. Ez eléggé megpecsételte a napom. Befordultam és szinte semmit sem csináltam egész nap, a suliban sem tudtam koncentrálni.
Délután négy körül csengettek. Mivel anyáék elmentek, hogy romantikus estét töltsenek együtt, ezért én mentem ajtót nyitni. Nem tudtam szóhoz jutni, amikor megláttam ki áll az ajtóban.
Niall állt ott és gyönyörű szép tengerkék szemeivel engem fürkészett. A katonazöld színű kabátja volt rajta, ahhoz egy fekete nadrágot és egy Harry féle cipőt viselt. Kezében egy óriási nagy csokor vörös rózsát tartott.
- Boldog Valentin napot! - nyújtotta felém mosolyogva a csokrot.
- Niall! Ennél boldogabb nem is lehetne! - léptem elé, aztán lábujjhegyre állva körülfontam karjaimmal a nyakát és egy csókot leheltem ajkaira. Ő átkarolta a derekam a csokorral együtt (még a kezében volt).
- Nem számítottál rám? -kérdezte miközben folyamatosan mosolygott.
Délután négy körül csengettek. Mivel anyáék elmentek, hogy romantikus estét töltsenek együtt, ezért én mentem ajtót nyitni. Nem tudtam szóhoz jutni, amikor megláttam ki áll az ajtóban.
Niall állt ott és gyönyörű szép tengerkék szemeivel engem fürkészett. A katonazöld színű kabátja volt rajta, ahhoz egy fekete nadrágot és egy Harry féle cipőt viselt. Kezében egy óriási nagy csokor vörös rózsát tartott.
- Boldog Valentin napot! - nyújtotta felém mosolyogva a csokrot.
- Niall! Ennél boldogabb nem is lehetne! - léptem elé, aztán lábujjhegyre állva körülfontam karjaimmal a nyakát és egy csókot leheltem ajkaira. Ő átkarolta a derekam a csokorral együtt (még a kezében volt).
- Nem számítottál rám? -kérdezte miközben folyamatosan mosolygott.
- Úgy néz ki, mintha számítottam volna? - kérdeztem vissza.
- Meglepettnek látszol, csillognak a szemeid és állandóan mosolyogsz.. Tehát meglepi vagyok és örülsz nekem, mert már rég láttál. - sorolta fel észrevételeit, miközben a hátam cirógatta. Nem gondoltam volna, hogy ennyire látszanak rajtam ezek a dolgok.
- Ugyanezek a te tüneteid is. - piszkáltam a haját hátul (iszonyat jó érzés volt).
- Ez csak szerelem. - csókolt meg hosszan.
Ezután bementünk a lakásba, mert elég nagy nyüzsgés lett a lépcsőházban, meg emígysem akartunk ott állni egész végig.
- Szüleid? - nézett körbe.
- Elmentek romantikázni. - mondtam miközben egy vázát keresgéltem a gyönyörű csokromnak. - Valószínűleg csak reggel jönnek haza. - tettem hozzá, aztán belehelyeztem a csokrot egy vázába. Szerencsére találtam egyet.
- Akkor maradjak reggelig? - nézett fel rám a kanapéról.
- Hmm.. ha akarsz.. - feküdten oda hozzá, aztán odabújtam a mellkasához, ő meg átkarolta a derekam. - Habár, hogy-hogy itt vagy? Nem úgy volt, hogy koncertetek lesz?
- Az csak elterelő akció volt.
- Elterelő akció??
- Igen. Azért, hogy ne azt lesd egész nap, hogy mikor jövök.. és, így legalább meglepi voltam. - mesélte a terveit. - És gondolom észrevetted, hogy kölcsön vettem Harry cipőjét is, mert ez egy különleges alkalom, egy különleges nap, egy különleges személlyel.
- Észrevettem bizony. Nagyon csini vagy. - pusziltam meg.
- Nálad nem vagyok csinibb. - simította meg az arcom. Erre a mondatra és érintésre elmosolyodtam és gondolom el is pirultam, mert bár már úgy mond hozzá kellett volna szoknom ezekhez rám mégis még mindig ilyen hatással vannak.
Pár percig csendben figyeltük egymást, aztán Niall szólalt meg.
- Tanultál már?
- Persze szerencsére nem volt sok házi.
- Meglepettnek látszol, csillognak a szemeid és állandóan mosolyogsz.. Tehát meglepi vagyok és örülsz nekem, mert már rég láttál. - sorolta fel észrevételeit, miközben a hátam cirógatta. Nem gondoltam volna, hogy ennyire látszanak rajtam ezek a dolgok.
- Ugyanezek a te tüneteid is. - piszkáltam a haját hátul (iszonyat jó érzés volt).
- Ez csak szerelem. - csókolt meg hosszan.
Ezután bementünk a lakásba, mert elég nagy nyüzsgés lett a lépcsőházban, meg emígysem akartunk ott állni egész végig.
- Szüleid? - nézett körbe.
- Elmentek romantikázni. - mondtam miközben egy vázát keresgéltem a gyönyörű csokromnak. - Valószínűleg csak reggel jönnek haza. - tettem hozzá, aztán belehelyeztem a csokrot egy vázába. Szerencsére találtam egyet.
- Akkor maradjak reggelig? - nézett fel rám a kanapéról.
- Hmm.. ha akarsz.. - feküdten oda hozzá, aztán odabújtam a mellkasához, ő meg átkarolta a derekam. - Habár, hogy-hogy itt vagy? Nem úgy volt, hogy koncertetek lesz?
- Az csak elterelő akció volt.
- Elterelő akció??
- Igen. Azért, hogy ne azt lesd egész nap, hogy mikor jövök.. és, így legalább meglepi voltam. - mesélte a terveit. - És gondolom észrevetted, hogy kölcsön vettem Harry cipőjét is, mert ez egy különleges alkalom, egy különleges nap, egy különleges személlyel.
- Észrevettem bizony. Nagyon csini vagy. - pusziltam meg.
- Nálad nem vagyok csinibb. - simította meg az arcom. Erre a mondatra és érintésre elmosolyodtam és gondolom el is pirultam, mert bár már úgy mond hozzá kellett volna szoknom ezekhez rám mégis még mindig ilyen hatással vannak.
Pár percig csendben figyeltük egymást, aztán Niall szólalt meg.
- Tanultál már?
- Persze szerencsére nem volt sok házi.
- Na, akkor kedveztek nekünk és a többi szerelmesnek. - mosolygott.
- Igen, Most az egyszer jófejek voltak a tanárok. - mosolyogtam vissza rá.
- Jó nagy hó van itt, bár ma Londonban is havazott. - váltott témát.
- Ja, elég nagy hó lett.
- És nagyon hideg is van. - borzongott bele. Elkezdtem nevetni rajta, mert elég vicces volt ahogy kirázta ő a hideg, és, hát, mivel rajta feküdtem én is rázkódtam vele.
Sajnos este hét körül el kellett mennie, mert hosszú az út vissza Londonig. Egy hosszú, édes csókot kaptam tőle búcsúzóul, ami megint a mennyországba repített.
Nem akartam mutatni Niall előtt mennyire fáj és elszomorít, hogy elmegy, de miután kilépett az ajtón a zokogás úgy tört ki belőlem. Most megint nagyon sokáig nem látom őt, csak skype-on, a hangját is csak úgy vagy telefonban hallhatom, a csókjait pedig kitudja mikor fogom újra érezni.
- Igen, Most az egyszer jófejek voltak a tanárok. - mosolyogtam vissza rá.
- Jó nagy hó van itt, bár ma Londonban is havazott. - váltott témát.
- Ja, elég nagy hó lett.
- És nagyon hideg is van. - borzongott bele. Elkezdtem nevetni rajta, mert elég vicces volt ahogy kirázta ő a hideg, és, hát, mivel rajta feküdtem én is rázkódtam vele.
Sajnos este hét körül el kellett mennie, mert hosszú az út vissza Londonig. Egy hosszú, édes csókot kaptam tőle búcsúzóul, ami megint a mennyországba repített.
Nem akartam mutatni Niall előtt mennyire fáj és elszomorít, hogy elmegy, de miután kilépett az ajtón a zokogás úgy tört ki belőlem. Most megint nagyon sokáig nem látom őt, csak skype-on, a hangját is csak úgy vagy telefonban hallhatom, a csókjait pedig kitudja mikor fogom újra érezni.
kövit:)
VálaszTörlésmajd hozom :)
Törlés