46. fejezet: Valami elkezdődött

Hello. :)
Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. :) A komikat továbbra is elfogadom. Jó olvasást! ;) :**
Itt van megint egy zene: 

--------------------------------------------------------------------------------------

Már csak egy hét van Valentin napig. Nem vagyok oda érte, mert mégha van is párom, nem tudom vele tölteni, mert messze lesz tőlem. Elég pechesek vagyunk, mert Niall-éknek pont aznap lesz egy koncertjük. Remélem, azért majd felhív.

*Réka szemszöge*
A délelőttöm eléggé unalmas volt, de a délutánom már jóval izgalmasabb és jobb.
Épp felakartam hívni Alexát, hogy nem-e megyünk el a városba sétálni, amikor csengettek.
Egyedül voltam otthon, mert anyáék elmentek a nagynénikémékhez, így csak én tudtam ajtót nyitni. Nagy meglepetés fogadott.
- Josh? Te mit keresel itt? - néztem rá furán. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert nem voltam felkészülve arra, hogy meglátogat.
- Téged. - nézett rám gyönyörű, zöldes szemeivel.
- Engem? - kérdeztem bizonytalanul. - De miért?
- Hát, gondoltam meglátogatlak. - mosolygott, aminek hatására a szívem hevesebben kezdett verni. Nem tudom miért és nem értem magamat, de kicsit összezavarodtam.
- Ja, hogy te csak úgy gondolsz egyet és jösz?!
- Miért, zavarok vagy baj, hogy itt vagyok?
- Nem, nem zavarsz és örülök, hogy eljöttél. - mosolyogtam.
- Oké.. akkor beengedsz? - lesett át fölöttem, be a lakásba.
- Ja, persze. Bocsi. - mondtam, aztán kijjebb tártam az ajtót, hogy be tudjon jönni.
Besétáltunk a szobámba, aztán egy csomót beszélgettünk.
- Van a városban koripálya? - törte meg a csendet pár perc múlva, a hosszas beszélgetésünk után.
Bólintottam egyet, aztán válaszoltam a kérdésére.
- Van. Miért?
- Mert, akkor elmehetnénk.
- Öö.., de hát nincs is itt jégkorid.
- Akkor majd kölcsönzök egyet.
- Oké.
Felkaptam magamra pár melegebb ruhadarabot, aztán már mehettünk is.
Kint Josh odasétált egy sötét autóhoz.
- Autóval jöttél? - indultam utána.
Josh bólintott egyet, aztán beült. Utána én is.
Az út csendben telt. Josh természetesen az utat bámulta, én meg az ablakon át figyeltem a lemenő napot. Gyönyörű narancssárgásra festette az eget.
Nem tartott sokáig a koripályához vezető út, így kb. 5-10 perc alatt odaértünk.
Mindketten kikölcsönöztünk egy-egy jégkorit. Kiválasztottunk egy jó helyet, ahova leültünk és felhúztuk lábunkra a korcsolyát.
Kicsit bizonytalanul léptem a jégre, Josh annál inkább biztosan.
- Gyere már! - pillantott hátra rám.
- Mennék, vagyis csúsznék, ha tudnék. - mondta fáradtan, pedig alig tettem meg pár "lépést".
Josh visszacsúszkált hozzám, aztán felém nyújtotta kezét. Én felpillantottam rá, aztán bizonytalanul megfogtam a kezét. Melegség töltött el ettől, mert bár még nem vagyok biztos benne, de azthiszem érzek valamit Josh iránt.
Így kézenfogva róttuk a köröket a pályán. Párszor elestünk, de annyi belefért.
Este hét körül értünk haza. A ház előtt két-két puszival és egy nagy öleléssel búcsúztunk el.

*Josh szemszöge*
Egy fantasztikus napot töltöttem el Rékával. Jól éreztem magam vele. Egy gyönyörű, okos lány. Valami nagyon megfogott benne már akkor, amikor legelőször megláttam őt Alexával a szobában. Remélem ő is bír engem legalább annyira, mint én őt.