44. fejezet: Egy újabb nap Niall-lel

Sziasztok. :)
Itt az új rész. Remélem örültök neki. Köszönöm, hogy olvassátok a blogot és komiztok is. Sokat jelent nekem, minden kominak és olvasónak örülök. Továbbra sem hagyjátok ezt abba. ;))
És Happy Birthday to Harry! :DD 19 éves lett a kis fürtöske :DItt van megint egy zene a részhez. Hallgassátok közben. ;)

--------------------------------------------------------------------------------
Niall-nek a múlt héten vissza kellett utaznia Londonba, mert közbejött egy koncert. Egy "Amint tudok, jövök." mondattal búcsúzott el tőlem. Holnap leveszik a gipszem. Az utóbbi napokban egyedül voltam itthon.
Csengettek. Kibicegtem az előszobába, aztán beleszóltam a kaputelefonba. Niall mély hangját hallottam benne. Az ő szürke buggyos gatyája volt rajtam, mert az valamennyire pótolta hiányát. Kinyitottam az ajtót, aztán szó szerint Niall nyakába ugrottam.
- Hiányoztam? - kérdezte. Válaszul megcsókoltam. - Ezekszerint igen. - mosolygott. - Na, de menjünk be, mert megfázol. Hideg van. - karolt át, aztán bevezetett a lakásba.
Bekísért a szobámba.
- Mindjárt jövök. Veszek fel valami lazább öltözéket.
- Oké. - néztem utána.
Pár perc múlva visszajött. A pólója láttán elmosolyodtam.
- Min mosolyogsz? - simította meg az arcom, utána levágta magát mellém a kanapéra.
- A pólódon. - feleltem.
- Miért? - nézett rá a pólójára.
- A szlovák directioner-ek szerint a szlovák címer kis része van rajta, ami szerintem igaz is, mert tényleg úgy néz ki. - magyaráztam, miközben a pólóját figyeltem.
- Óó.. akkor van egy szlovák pólóm. - mosolygott.
- Igen, van. - mosolyogtam vissza rá. - Milyen volt Londonban? Milyen volt a koncert? - váltottam témát.

   

- Rossz. - kaptam egy egyszavas választ.
- Mi...?! Miért volt rossz? - néztem rá kérdőn.
- Mert te nem voltál ott velem. - karolt át.
- Óóh.. - mosolyogtam. Niall odahajolt hozzám, aztán megcsókolt.
- Nekem is nagyon hiányoztál ám. Leginkább a finom csókjaid, meg a gyönyörű mosolyod. - csókolt meg megint.
Pár percig csendben üldögéltünk és élveztük egymás társaságát. Örültünk, hogy újra együtt lehetünk.
- Mikor is veszik le a gipszedet? - törte meg a csendet.
- Holnap. - válaszoltam.
- Akkor majd elviszlek kocsival. Anyukádék is nyugodtan mehetnek dolgozni.
- Kocsival jöttél megint? - kérdeztem tőle.
- Azzal. - felelte.
- Nem hosszú úgy az út?
- Hát elég hosszú és fárasztó, de érted bármit. - kacsintott egyet.
- Jajj... te..! - csókoltam meg. Niall, mint általában, most is belemosolygott, ami még édesebbé tette őt és a csókot is.
- Nézünk valami filmet? - kérdezte.
- Nézhetünk.. De milyet? Melyiket?
- Amerikai pite?
- Oké.
Miután elindult a film, Niall-lel összebújtunk. Rátettem a fejem a mellkasára, ő pedig átkarolta a derekam. Mosolyogva figyeltem a tv képernyőjét. Niall jelenléte megnyugvást és biztonságot nyújt nekem. Imádom az illatát, a nevetését, a nagy öleléseit, a finom, puha ajkait, amik olyan tökéletessé teszik... Szeretem, amikor megcsókol, mert olyankor a mennyben járok. Szeretem azt is, hogy nincs elszállva, mert híres. Imádom benne azt, hogy olyan őrült.. képes fél órát röhögni egy faviccen, aminek nincs is semmi értelme. És még egy csomó dolgot nem is említettem.. például a gyönyörű szemeit, amikkel ha rádnéz megőrjít. Niall nagyon tud szeretni.. még az utálókat sem veti meg, mégcsak csúnya szavakkal sem illeti őket, mert nem képes arra, hogy bárkit is bántson. Egy biztos Niall ellopta a szívem teljes egészében, amit magánál tart és talán soha nem lesz képes visszaadni azt.
Elkezdtem keresgélni Niall kezét. Össze-vissza tapogattam, aztán megérintettem valamit.. Tudtam, hogy nem jó helyen "járok", de már késő volt. Elég kellemetlen helyre nyúltam. Niall köhintett egyet.
- Öö... b-bocsi.. - mondtam remegve, aztán felültem és egyenes háttal üldögéltem tovább. Szinte levegőt sem mertem venni. Nagyon kínos volt ez az egész!
Niall leállította a filmet, aztán felém fordult. Féltem mit fog mondani.
- Ne érezd magad kellemetlenül. - nézett rám nagy kék szemeivel. - Nem olyan nagy baj ez, na!
Niall tovább bámult, én pedig éreztem, hogy vörösödök szégyenemben.
- Sajnálom. Én tényleg nem akartam.. a kezedet kerestem, de mást találtam.. Áá.. ez olyan kínos..! - mondtam ki végül nagynehezen, amit akartam. Niall mosolyra húzta a száját. Ezekszerint viccesnek találta azt, ahogy beégtem előtte. Most lehet, hogy egy perverz kis csitrinek néz! Hurrá.. Egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok.
- Na. Gyere ide! - karolta át a vállam, aztán odahúzott magához és egy puszit nyomott a fejemre.
Hátradőlt, majd utána én is. A mellkasán feküdtem, miközben ő a hátamat cirógatta.
- Hallom ahogy ver a szíved. - mondtam mosolyogva.
- Csak akkor ver így, amikor veled vagyok. - suttogta Niall. Én ráhasaltam, aztán egy csókot nyomtam a szájára. Aranyos mosollyal és csillogó szemekkel nézett rám. Elmerültünk egymás tekintetében..
Ezután visszafeküdtem Niall mellkasára és csak pihentem. Pár perc múlva Niall szuszogására lettem figyelmes. Ez azt jelentette, hogy elaludt. Egy darabig hallgattam, ahogy szuszog, aztán én is elaludtam.