39. fejezet: Vallomás

Szinte csak pár perceket aludtam, mert mindig felébredtem. Éjjel négykor meguntam és úgy döntöttem, összepakolok és hazautazok. 
Amióta Niall-lel vagyok szinte mindennap sírok valami miatt, mert mindig történik valami rossz. Beleuntam ebbe. Miért ne lehetnék boldog én is?! Lehet, más ember mellett boldog lennék.
Előszedtem a bőröndömet, kinyitottam, aztán szépen lassan elkezdtem rakodni.
- Te meg mit csinálsz? - hallottam egy fáradt, álmos hangot magam mögül.
- Rakodok. - feleltem.
- Mi?! Miért?! Megőrültél?! - tett fel egyszerre több kérdést Josh idegesen.
- Nem mindegy az? - kérdeztem vissza.
- Nem, nem az. Gondold ezt át! Mi történt veled? Hmm?! Mi a baj, Alexa?! - guggolt le mellém a bőröndöm elé. - Mi van veled és Niall-lel?
- Semmi... Nem történt semmi, csak haza akarok menni.
- De miért?
- Mert elegem van!
- Miből?
- Mindenből.... Josh... mindenből! Érted?! - fakadtam ki és megint könnyezni kezdtem. Josh csak átkarolt és mint egy igazi barát nem szólt semmit, és nem is kérdezett többet.
- Menj. Zuhanyozz le és gondolt át a dolgokat. - mondta pár perc múltán, aztán felállt mellőlem és kiment. Engedelmeskedtem neki.

*Niall szemszöge*
Csak össze-vissza forgolódtam az ágyban. Nemtudtam aludni.
5 óra körül kaptam egy sms-t. Josh-tól jött. Ez állt benne: "Elmondanád mi történt? Miért akar Alexa hazautazni? És miért van ki totál idegileg?!"
Értetlenül bámultam a telefonom képernyőjét. Alexa hazautazik?! Nem, azt nem engedhetem! Azonnal tudtam mit kell tennem..

*Alexa szemszöge*
A zuhany nagyon jól esett, bár döntésemen nem változtattam. Biztos voltam benne, hogy haza kell mennem. Messze akartam lenni ettől a helytől, és főleg Niall-től.
Amikor kiléptem a fürdőszobaajtón, nem hittem a szememnek. Niall ott feküdt a bőröndömben és a bepakolt ruháim mind az ágyon hevertek.
Niall láttán elmosolyodtam, bármennyire is haragudtam rá.
- Te meg mit csinálsz? - kérdeztem komoran.
- Becsomagoltam magam. - vonta meg a vállát, mintha ez természetes dolog lenne.
- De miért? Azonnal mássz ki onnan, mert így nemtudok rakodni! - szóltam rá.
- Nem mászok ki!
- Akkor majd én szedlek ki onnan! - nyitottam fel a bőrönd tetejét, aztán megfogtam Niall lábát és húzni kezdtem őt. Nagyon nehéz gyerek, az egy biztos. Niall csak röhögött, mert nem bírtam őt kihúzni onnan. A fájdalmas és hosszas próbálkozásom után, feladtam. Félreálltam és összefont karokkal, dühösen meredtem Niall-re.
- Mit akarsz? Még nem volt elég? - kérdeztem tőle elkeseredve.
- Megmondjam mit akarok? - kérdezett vissza, majd kimászott a bőröndömből és oda állt elém.
- Mond. - néztem rá.
- Téged. - kaptam egy egyszavas választ, ami eléggé meglepett. Furán nézhettem rá, mert folytatta. - Igen, Téged. Melletted az lehetek, aki vagyok. Fontos lettél nekem. El sem tudod képzelni mennyire szeretlek és csodállak. Sokmindenen átkellett esned miattam. Megvertek, megaláztak, sok fenyegető üzenetet is kapsz és mégsem hátrálsz meg. Veled teljesnek érzem magam. Alexa.., nem akarlak elveszíteni! Nem akarom, hogy elmenj és megint sokáig ne lássalak, mint nyáron. - nézett a szemembe. Egy kis mosolyra görbült a szám. Niall megfogta egyik kezével az egyik kezem, a másikkal a másikat.
- Sajnálom. Butaságot kérdeztem tőled. Nem kellett volna! Hülye vagyok. - mondta megbánóan.
- Igazad van. Butaságot kérdeztél és hülye vagy.. De én így szeretlek. - mosolyogtam rá. - És a válaszom a kérdésedre.. igen, még szűz vagyok. - folytattam. Niall is elmosolyodott, aztán átölelt.
- Én is szeretlek. - suttogta lágyan a fülembe, majd két kezébe fogta az arcom és hosszan megcsókolt.
------------------------------------------***-----------------------------------------
Meghoztam a kövit. :) Remélem örültök neki. Olvassátok és komizzatok továbbra is. Köszii :** Minden nagyon jól esik. :) <3
Ja, és szombaton tervezzük, hogy az unokahúgommal csinálunk egy twitcam-et este hétkor, ha lesz kedvetek lessetek be ;)) Megköszönnénk :)) :*
itt a link: http://twitcam.livestream.com/dhj2f