32. fejezet: 31.-e

Josh-sal fél 5 körül értünk haza. Nagyon jól telt az egész napunk és még egy tök jó pólóval is gazdagabb lettem.
A szobában mindketten szétfolytunk a kanapén és pihentünk. Alig fél óra múltán kopogtak az ajtón. Josh felpattant a kanapéról és kinyitotta az ajtót.
- Hello. - hallottam Niall hangját. A gyomrom görcsbe rándult, majd felálltam, bár azt nemtudom, hogy minek.
- Hello. - köszönt vissza neki Josh.
Niall elindult felém, laza mosollyal az arcán. Amikor odaért hozzám átkarolta a derekam és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Tudok mindenről! - szólt Josh.
- Mi? - kérdezte Niall folyamatosan Josh-ra, majd rám pillantgatva.
- Tudom, hogy jártok, nyugi. - vágta le magát a kanapéra Josh.
- Ja. - ült le Niall is. Én tovább álldogáltam. Nemtudtam mit csináljak.
- Nem ülsz le? - kérdezte Niall kedvesen, maga mellé mutogatva.
- Öö.. de.. - ültem le mellé, de egy picit messzebb tőle.
Josh-t elkapta a röhögés. Szerintem az én szerencsétlenkedésemen röhögött, mert mi máson.
Felálltam és beviharzottam a "szobámba". Leültem az ágyra és kifelé bámultam az ablakon. Szörnyen beégtem a két fiú előtt.
- Alexa. Mi a baj? - hallottam meg magam mögül Niall hangját.
- Se.. semmi.. - feleltem zavarodottan.
- Figyelj! Nemtudom mi lett veled, de nagyon fura vagy.. Jó lenne, ha elmondanád! - ült le mellém.
- Nemtudom mi van velem, de olyan fura ez..
- Mi?
- Hát ez.. Minden...
- Mi minden?
- Hát az, hogy járunk.. Olyan fura.., mert.. nemtudom ez olyan fura...
- Mi fura ezen? Szeretlek és örülök, hogy ezt végre ki is mutathatom neked, hogy megölelhetlek bármikor, hogy megcsókolhatlak bármikor... és hogy veled lehetek...
Olyan szépen mondta el mindezt, hogy én csak átöleltem, aztán egy puszit nyomtam az orrára. Niall csak elmosolyodott meg azthiszem egy kicsit el is pirult..
Kisétáltunk Josh-hoz.
- Na, minden oké? - kérdezte.
- Aha.. minden oké. - bólintottam.
- Terveztem valamit Szilveszterre.. - kezdte Niall. Josh felült a kanapén és érdeklődve figyelt. - Nem neked terveztem, nyugi! - mondta Josh-nak. Engem meg elkapott a röhögés. Pedig úgy reménykedett.
- Ne nevess! - mutatott rám és elindult felém. Én továbbra sem tudtam abbahagyni.
Josh már nyújtotta felém a kezeit, hogy elkapjon, de én elkezdtem futni. Össze-vissza futkostam és sikítoztam. Úgy látszott Josh nem fogja feladni a kergetésemet. Niall már szinte a földön fetrengett a röhögéstől.
Befutottam a "szobámba". Azthittem oda Josh nem jön be. Hát elég rosszul hittem.. Próbáltam nyomni az ajtót, hogy ne tudjon bejutni, de Josh erősebb volt nálam így simán kilökte az ajtót és azzal együtt engem is. Egy óriásit borultam, de ez még nem volt elég, Josh rám vetette magát és elkezdett csikizni.
- Most kapsz tőlem! - ordította.
- Neheheheeee, neee... Josh! Neee! Naaaa! Légyszihiiii! - sikítoztam fölöslegesen.
Niall berontott a szobába és lekapta rólam Josh-t.
- Na, elég volt a jóból! Josh! Te, ezt most abbahagyod! - mondta kapitányosan.
- Miért?! Megérdemli, nem?! Kiröhögött engem! - hitetlenkedett.
- Jól tette. - röhögött Niall is.
- Héé..! - bokszolt bele Niall vállába Josh.
Niall felsegített a földről, Josh pedig kivonult a szobából.
- Szóval, azt terveztem mára, hogy elviszlek egy nagyon szép, de hideg helyre. 7-re jövök érted. - mondta.
- Akkor bele kéne húznotok, mert negyed 7 múlt 3 perccel. - hallottuk Josh hangját.
- Neked meg el kéne húznod innen és nem hallgatózni. - néztem rá tetetett felháborodással. Josh csak leintett.
- Amúgy Niall, Alexa vett egy nagyon szép pólót, amit nekem köszönhet.
- Akkor jobb lesz, ha félek, igaz?! - kérdezte Niall.
- Nem, ettől nem kell félned. - bíztattam.
- Huh. Oké. Na, akkor majd jövök. - nyomott egy puszit a homlokomra megint, aztán elment.
Elkezdtem készülődni. Lezuhanyoztam; hajat mostam, szárítottam és göndörítettem; sminkeltem, felöltöztem (az új pólóm, fekete blézer, fekete csőgyatya, fekete magassarkú csizma).
Niall pontban hétre ott is volt értem. Nagyon jól nézett ki ő is. Világos póló, sötét, barna kabát és riflénadrág. Haja most nem volt felzselézve, de nagyon helyes volt az nélkül is.
- Nagyon jól nézel ki. - mondta tátott szájjal. Kicsit ledöbbentettem.
- Köszi. Te is jól nézel ki. - mondtam félénken. Niall odahajolt hozzám és nyomott egy puszit az arcomra.
- Miért nem smárolod le a csajt? - kérdezte Josh Niall-től. Észre sem vettük, hogy ott állt mögöttünk.
- Miért avatkozol bele? - kérdezett vissza Niall.
- Jó, mindegy. Aztán jók legyetek. - lökött ki az ajtón, aztán becsapta.
Niall megfogta a kezem, ujjait az enyémekre kulcsolta, majd elindultunk le.
A szálloda hall-jában egy csomó rajongó énekelt 1D-s számokat. Amikor megláttak minket ledöbbentek. Én megálltam, mert nem akartam bemenni közéjük. Őszintén megvallva féltem tőlük, mert tudom milyenek tudnak lenni.
Niall hátrafordult hozzám és kérdőn fürkészett.
- Gyere! Nem lesz baj! - mondta kedvesen. - Itt vagyok veled.
Nagynehezen elindultam. Továbbra is fogtuk egymás kezét. Szinte szorítottam Niall-ét. A rajongók nekiáltak sikítozni, mert Niall Horan elvonult előttük. "Néhány" rajongónak viszont eléggé bezavartam. Hallottam pár "kedves" megjegyzést magamról.
Amikor végre kijutottunk a szállodából, beültünk egy taxiba. Egész úton hallgattunk.
- Szerinted nem lesz ebből baj? - törtem meg a csendet.
- Nem érdekel senki és semmi. Csak te. - mondta Niall határozottan.
Egy nagyon szép helyre érkeztünk meg. Amikor jobban szemügyre vettem, rájöttem, hogy egy koripályánál voltunk. Kölcsönöztünk ki jégkorikat, aztán már szeltük is a köröket a pályán. Niall végig fogta akkor is a kezem. Párszor elestünk, de annyi belefért. Nagyon jól szórakoztunk. Tizenegy órakor értünk vissza a szállodába, ahol aztán a többiekkel búcsúztattuk el a régi évet és kezdtük meg az újat..
-----------------------------------***---------------------------------------
Ez lett az új rész. :) Ez már hosszabb, mint az előbbi, úgyhogy szerintem ennek sokan fogtok örülni. Köszönök mindent, minden kedves olvasómnak. :** :) Komizni még most is ér. ;)) :)