33. fejezet: Mi a baj?!

Délelőtt mindenki próbán volt. Oké, mondjuk Perrie, Danielle, Eleanor és Taylor nem, de velük nem igazán jövök ki, mert jóval fiatalabb vagyok tőlük. Bekapcsoltam a laptopom és beljelentkeztem skype-ra. Reménykedtem benne, hogy anya is online lesz, mert jó lenne már vele beszélni. Szerencsémre fent volt. Azonnal videóhívást indítottam.
- Szia, anya. - mosolyogtam a kamerába.
- Szia, Kincsem. Hogy vagy? Milyen Amerika? - kérdezte kedvesen.
- Én jól megvagyok, köszi. És ti?
- Mi is megvagyunk.
- Boldog Új Évet! - kiáltottam, mert eszembe jutott, hogy még nem is kívántam nekik.
- Köszönjük. Nektek is.
- Anya..!
- Igen?!
- Ha haza megyek majd szeretnék neked valamit mondani, de még össze kell magamban raknom a dolgokat.
- Rendben, de ugye nem történt semmi olyan, amit megbántál vagy valami. És remélem senki sem bántott meg. Főleg Niall-nek ajánlom!
- Nem, anya. Nem történt semmi olyan és senki sem bántott meg.
- Rendben. Öhm... majd nekünk is lesz egy bejelentésünk apáddal.
- Úristen, nagyon kíváncsi lettem, hogy mi lehet az.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik. - nevetett anya. - Viszont most mennem kell. Szia, Kincsem. Puszilunk.
- Oké. Sziasztok. Én is puszillak titeket. - köszöntem el tőle.
Megnéztem a facebook-om és twitterem, aztán rákerestem neten egy-két fanfiction-ös oldalra, mert szeretek olvasgatni, főleg akkor, amikor nincs más dolgom. Már jó pár órája olvasgattam, amikor hallottam, hogy kivágódott a szobaajtó.
Két kéz körül fonta a nyakam, aztán egy személy puszit nyomott az arcomra. Természetesen Niall volt az.
- Szia. Mit csinálsz? - kérdezte.
- Öhm... semmit... - takartam el a képernyőt, mert tudom, hogy Niallék nem kedvelik, ha ilyeneket olvasunk.
- Na, hadd nézzem. - ült le mellém, majd elirányította a kezeimet a képernyő elől.
Sokáig tartott neki elolvasni egy *ke* sztorit, bár nem csodálom, mert pont az volt a leghosszabb.
- Váltsuk valóra ezt. - nézett rám.
- Mi?! - néztem rá értetlenül.
- Játsszuk el. Niall-ös, szóval semmi akadálya.
- Ne-nem akarom e-eljátszani. - mondtam remegve, mert Niall egyre közelebb hajolt hozzám. Gyönyörű, kék, vidámsággal teli szemekkel vizslatott engem, közben pedig huncutan mosolygott. Sötét pólója mégjobban kihangsújozta szőke haját és szép, nagy, kék szemeit.
- Miért?! Tetszik neked, nem? Elvégre ezt olvasgatod. - jött még közelebb. Már szinte feküdtem a kanapén. Niall a támlába kapaszkodott, bár az arca az enyémbe volt.
- Niall, szerintem hagyd már, mert mindjárt szörnyethal, annyira zavarban van. - röhögött Josh. Pár percig csendben nézkéltem, aztán eljutott a tudatomig Josh gúnyolódása. "Kicsusszantam" Niall alól, felkeltem a kanapéról, lecsaptam a lapotopom tetejét, majd odasiettem az ajtóhoz. Felkaptam a kabátom és a mamuszomat, aztán kimentem onnan. Dühösen, erővel csaptam be az ajtót, amit szinte az egész szálloda hallott.
Nemtudtam merre menjek. Csak egyet tudtam; el, messzire, valami csendes, nyugodt helyre, ahol senki sem keresne.
A lépcsők felé vettem az irányt. Kiléptem a hátsó ajtón, majd levágtam magam a lépcsőkre.
Gondolkodtam. Sokminden eszembe jutott. Még az is felmerült bennem, hogy megmondom Niall-nek, ez nekem nem megy és szakítok vele. Igaza volt Josh-nak. Zavarba hozott engem Niall, méghozzá nem is kicsit.. Igazából nem értem magam, hogy mi történt, arra vágytam, hogy Niall-lel lehessek. Most itt a lehetőség és én nem élek vele, mert nem tudok.. Minden olyan más lett.
- Alexa?! - hallottam egy ismerős hangot. Nem néztem hátra és nem is szóltam semmit. - Mi a baj? - ült le mellém Niall.
- Se-semmi.. - mondtam remegve.
- Mi van veled? Hmm?! Olyan más vagy. Amióta együtt vagyunk olyan furán viselkedsz.
- É-én n-nem tudom... Minden olyan fura.. Olyan más.. Olyan nehéz...
- Mi nehéz?
- Sajnálom. - csaptam le a fejem, aztán az ölemben heverő kezeimet kezdtem el tanulmányozni. - Igaza volt Josh-nak... Zavarba hoztál..
- Ö..öö... Uhh... Bocs.
- Nembaj.
- Alexa.
- Hmm?
- Jó lenne megbeszélni a dolgokat. Rendbe rakni mindent. Megértem, ha fura ez még neked, de akkor legalább beszéljük meg.
- Már előbb elmondtam mindent.. - néztem rá.
- Akkor nincs harag?! Nincs semmi baj?! Mehet az élet tovább?
Niall kíváncsian fürkészett. Én odahajoltam hozzá és egy csókot leheltem ajkaira, amibe ő belemosolygott, amitől én is mosolyogni kezdtem.
- Szeretlek. - mondta őszintén.
- Én is. - nyomtam egy puszit a szájára megint.
- Nem fogsz felfázni? - kérdezte, aztán felhúzott a lépcsőkről. Ujjait rákulcsolta az enyémekre és úgy sétáltunk vissza Josh-hoz. Josh nem szólt semmit csak mosolygott..
----------------------------------------***-------------------------------------------
Hello. Ez lenne az új rész. :) Remélem tetszik. :)) Olvassátok és komizzatok. ;) Köszi mindent :** :)