31. fejezet: Városnézés Josh-sal

Mivel a fiúk egész nap interjúkon és fotózásokon vettek részt, Josh-sal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni egyet a városba. Nagyon sokat sétáltunk, aztán megéheztünk és elhatároztuk, hogy beülünk a Starbucks-ba, amit egy plázában fedeztünk fel. Miközben vártuk, hogy kihozzák, amit rendeltünk, beszélgettünk. Hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Igen? Tessék? - szóltam bele.
- Szia, Lexa. Réka vagyok. - hallottam meg legjobb barátnőm vékonyka hangját.
- Szia, Réka. - köszöntem neki kedvesen. Josh szemei megcsillantak és érdeklődve figyelt.
- Arra gondoltam elmehetnénk valahova sétálni meg beszélgetni úgy mindenféléről.
- Ööm.. jó lenne, de már New York-ban vagyunk a srácokkal, úgyhogy sajnos nemtudunk.
- Óó.. az kár.. na mindegy.. Szia. - köszönt el.
- Szia.. - köszöntem én is.
- Várj! Ne tedd le! Beszélhetek vele? - kiáltott egyet Josh. Elég hangos volt, mert az egész kávézó ránk figyelt.
- Húúú. Az ott Josh! A One Direction dobosa. - állt fel egy lány az egyik asztalnál.
- Úristen! Tényleg! - kiáltották a többiek. Josh kikapta a kezemből a telefont és elsietett. Azthiszem sikerült beszélnie Rékával.
Egy csomó lány állt körül engem.
- Jársz Josh-sal? - kérdezték féltékenyen.
- Nem. - válaszoltam higgadtan.
- Akkor miért vagytok itt és iszogattok?! - kérdezett tovább most már arrogánsan.
- Barátok nem ülhetnek be egy kávézóba inni egy kávét? - kérdeztem vissza.
- De.. igen, viszont...
- Mi viszont? Hmm?! Nektek nincs más dolgotok csak más életével foglalkozni?! Nőjetek már fel! - kaptam fel a táskám az asztaltól és Josh után futottam.
- Tessék, itt a telód. - nyomta a kezembe.
- Tudtál vele beszélni? - kérdeztem.
- Aha, tudtam.
- Éés miről beszéltetek? - kezdtem el faggatni.
- Semmi különösről. Hogy sikerült leráznod azokat a csajokat? - terelte a szót.
- Josh! Ne terelj! Mondj el nekem mindent! Bízz bennem! Én is elmondtam a Niall-ös dolgot!
- Oké-oké. Semmi komoly csak elkértem a teló számát és megkérdeztem mikor láthatom majd.
- Tetszik neked?
- Ja. Aranyos lány és mellesleg nagyon szép! Honnan ismered?
- Osztálytársak voltunk általánosban és legjobb barátnők vagyunk.
- Aha. Nem csoda mindaketten jól néztek ki.
- Köszi. - mosolyogtam.
- Ez így van. - kacsintott.
Beszálltunk a liftbe és felmentünk a második emeletre. Besétáltunk a H&M-be, aztán szétváltunk. Én mentem a női cuccokhoz, Josh pedig a férfi cuccokhoz. Fél óra után Josh megállt előttem. Egy sapkát tartott a kezében.
- Szerinted jól áll? - kérdezte mosolyogva.
- Jól áll. - mosolyogtam vissza rá. Őszintén megvallva tényleg jól állt neki.
Tovább nézelődtem a sok ruha között. Josh velem tartott, mert ő már kiválasztotta mit fog megvenni.
- Nézd mit találtam neked. - szólt a hátam mögül kb. 10 perc múltán.
Odafordultam Josh-hoz. Egy fehér ír zászló mintás rövidujjút tartott a kezében ezzel a felirattal: "I like irish boys" ("Szeretem az ír fiúkat").
- Húú. Ez nagyon jól néz ki. - örültem meg.
- Próbáld fel. - nyomta a kezembe.
Miután felpróbáltam és Josh véleményezte hogy áll. Mindketten megvettük a kiválasztott ruhadarabokat és boldogan sétáltunk vissza a hotelbe a sötét utcákon..
-----------------------------------***------------------------------------
Hát ez lenne az új rész. Tudom, elég későn hoztam. Sajnálom, de elég sokminden összejött az előző héten.. Remélem azért tetszik. :) Olvassátok és komizzatok. ;) És B.Ú.É.K. mindenkinek! :) Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a blogot és komizik is. :** Sokat jelent. :)