29. fejezet: Az este

*Josh szemszöge*
A hosszú próba után ketten (én és Niall) utaztunk haza. Fáradt voltam, szerettem volna bedőlni az ágyba és aludni egy nagyot.
Útközben kikérdeztem Niall-t, hogy mi volt vele és Alexával tegnap. Az egész vacsora alatt mosolyogtak és együtt érkeztek meg. Alexa biztos Niall-nél volt, mert a szobánkban nem volt ott. Niall elmondta, hogy semmi komoly nem volt csak megölelgette meg ilyesmik. Szurkolok nekik, mert mindketten megérdemlik a boldogságot, amit egymás mellett megtalálnának.

Szinte úgy estem be a hotelszobába.
- Alexa... Hel.. - kiáltottam Alexának, de, aztán megláttam, hogy Alexa nincs egyedül. Egy gyönyörű, hosszú sötét hajú lány ült mellette. Jelenléte lefagyasztott. Sem szólni, sem mozdulni nem tudtam.
- Szia. Réka vagyok. - állt elém, aztán kezet nyújtott. Tehát ő nem csak szép, hanem intelligens is.
- Öö... Hello... én Josh. - fogtam vele kezet. Bőre sima és bársonyos volt.
- Te vagy a dobos, igaz? - kérdezte érdeklődve nézve rám hatalmas barna szemeivel.
- Ja, én. - mosolyogtam rá. Visszamosolygott.
- Oké, most akkor bemutatom neked a fiúkat külön-külön. - állt fel a kanapéról Alexa, aztán Rékával együtt kisétáltak a szobából..

*Alexa szemszöge*
Rékának sikerült mindenkivel megismerkednie. Már visszament a saját hotelébe. Josh elkísérte őt. Hmm... juteszembe.. Josh ma eléggé el volt varázsolva. Állandóan mosolygott, dúdolgatott néhány számot... Nemtudom mi ütött belé. De ez csak azóta van, amióta találkozott Rékával. Lehet tetszik neki?!

*Másnap*
Reggel amikor felébredtem, Josh még mindig aludt. Aranyos volt, de eléggé hangosan horkolt. Lezuhanyoztam és elvégeztem a stb. reggeli dolgot, aztán lementem reggelizni. Niall is épp ott reggelizett. Odaültem hozzá. Csendben ettük a reggelit. Épp, hogy csak köszöntünk egymásnak. Nemtudom miért volt velem ilyen idegen.
A reggeli elfogyasztása után elindultam fel, vissza a szobába. Miközben sétáltam egy kéz elkapta az enyémet. Niall keze volt az, mert aztán odafordított maga felé és egyenesen a gyönyörű kék szemeibe néztem. Szerintem megint elpirultam, mert Niall elmosolyodott.
- Nemsokára indulunk egy interjúra, ahol énekelni is fogunk. Este lesz egy koncert, utána pedig az After-party. Remélem eljösz. - mondta már elengedve a kezem, de továbbra is a szemeimbe bámulva.
- Ezt vegyem meghívásnak? - kérdeztem.
- Ja.
- Rendben. Szívesen elmegyek a koncertre és utána az After-party-ra. - mondtam mosolyogva.
- Oké. Akkor majd velem jösz. - kacsintott, aztán elsétált. Igazából mehettünk volna együtt, de ő lépcsőzött, én meg lifttel "utaztam", mert fáradt voltam. Igazából már reggeltől kicsit furán érzem magam, de majd átmegy rajtam.

Josh-sal beszélgettem, miközben ő már készülődött a koncertre. Nagyon aranyos volt, ahogy össze-vissza kapkodott. Valaki kopogott az ajtón. Josh ment kinyitni, mert közelebb volt hozzá és én pedig a kanapén pihentem, mert nagyon rosszul voltam. Kisebb hányingerek törtek rám, szédültem és fáztam. Sajnos nem tudok így tudok ott lenni a koncerten, pedig annyira akartam menni. Még Rékát is elhívtam, hogy jöjjön.
- Sziasztok. Készen vagytok? - jött beljebb Niall, miután Josh kinyitotta neki az ajtót. - Alexa, te miért fekszel még a kanapén és nem készülődsz? - nézett rám kérdőn, amikor észrevett.
- Alexa rosszul van és így nem tud jönni. - nézett rám Josh is.
- Mi a baj? - ült a kanapé szélére, mellém Niall.
- Hányingerem van, fázom és szédülök. - soroltam a tüneteket.
- Esetleg itt maradhatok veled. Vigyázni rád. Nem akarlak így itt hagyni! - jelentette ki Niall.
- Nem. Én megleszek. A koncert sokkal fontosabb. Ott kell lenned. Már régóta készültök rá! - biztattam őt.
- Te fontosabb vagy. - fogta két kezébe az egyik kezem. Megnyugtatóan cirógatta.
Nagynehezen megegyeztem Niall-lel, hogy menjen csak, én megleszek. Jól esik, hogy így törődik velem. Niall és Josh is kivonult a szobából és végre pihenhettem. Azonnal álomba szenderültem.
Alig aludhattam egy órát. Már nem voltam rosszul, amikor felébredtem. Szerintem sikerült kialudnom. De így nem lehetek ott a koncerten. Ajj, pedig úgy vártam.
Bekapcsoltam a tv-t és kerestem valami jó, értelmes műsort. Épp a Grease ment az egyik tv adón. Megörültem neki.
Már vagy fél órája nézhettem, amikor kopogtak az ajtón. Felugrottam a kanapéról és elindultam az ajtó felé..., vagyis csak indultam volna, mert abban a pillanatban elakadt valamiben a lábam és hasra estem. A sötétben nem láttam semmit. Sántítva léptem az ajtó elé. Amikor kinyitottam nem hittem a szemeimnek..
- Szia, Alexa. - köszönt Niall kedvesen. - Már jobban vagy? - érdeklődött.
- Ja. Aludtam egy nagyot és elmúlt. - mondtam, miközben beinvitáltam a szobába. Fél lábon ugrálva indultam el, de aztán Niall felkapott a kezébe és odacipelt a kanapéhoz.
- Most meg a lábad fáj? - kérdezte.
- Nem vészes. Csak azért fáj, mert amikor indultam kinyitni neked az ajtót, elestem Josh bőrödjébe (időközben rájöttem, hogy drága jó barátom szana-szét hagyta cuccait).
- Akkor jobban leszel?
- Ühüm.
- Húú, akkor jó. Terveztem egy dolgot, hogy mit csinálhatnánk.
- Úú.. komolyan? - csillant fel a szemem. - De amúgy hogy-hogy itt vagy? Nem az After-partyn lenne a helyed?
- Inkább veled vagyok, mint ott. - mosolygott. Én is elmosolyodtam..
- És mi a terved? - kérdeztem kíváncsian.
- Hát, ma vagyunk utoljára LA-ben, szóval arra gondoltam, hogy elmegyünk körülnézni a városban. Te még úgysem láttad. Viszont nem gyalog fogunk menni, hanem a szállodának van egy olyan kis "boltja", ahol lehet kikölcsönözni világító biciklit.
- Úristen, de jó! - sikítottam, aztán Niall nyakába "ugrottam". Szorítottam magamhoz, amennyire csak tudtam.
Összebújva végig néztük a Grease-t, aztán felöltöztem és elindultunk a városba biciklizni. Niall a zölden világító, én a sárgán világító biciklit választottam. Nagyon jól éreztem magam vele. Este fél 12 körül értünk haza. 
Mosolyogva, de fáradtan aludtam el. Holnap reggel New York-ba utazunk..-----------------------------------------***-----------------------------------------
Ez lenne az új rész. Remélem tetszik. Szerintem most egy kicsit uncsi lett, de hát olyan is kell. ;) Köszönök mindenkinek mindent aki olvassa és komizik is. Nagyon sokat jelent nekem ez. Továbbra is komizzatok és olvasgassatok. ;) :**