20. fejezet: London *6. nap*

Reggel 11 körül ébredtem. Kimentem reggelizni. Niall tv-t nézett a nappaliban, ami egybe van a konyhával. Odamentem Niall-hoz, hogy adjak egy puszit a homlokára (ez szinte már természetes dolog), de ő elfordult tőlem, hogy ne tudjak adni neki. Nemértem miért ilyen velem. Már tegnap este is fura volt. Megbánthattam őt?!
Mivel a puszi fuccsba ment bementem a konyhába, hogy csináljak valami reggelit. Sütöttem rántottát, mert az egyszerű.
- Kérsz te is? - kérdeztem Niall-től.
- Nem! - mondta komoran.
- Ettél már valamit?
- Miért érdekel?! - kérdezett vissza flegmán.
- Figyelj, nemtudom mi a bajod, de sajnálom, ha valami rosszat tettem! Viszont nem lenne rossz megtudnom, hogy mégis miért vagy ilyen velem! - akadtam ki. Niall szó nélkül felkelt a kanapéról és bement a fürdőszobába. Nemtudom mire vélni viselkedését. Miután megreggeliztem elmentem lezuhanyozni és megmosakodni, bár elég sokat kellett várnom arra, hogy végre bejussak oda, mivel Niall alig akart onnan kijönni. Felöltöztem egy egyszerű nyári ruhába, aztán úgy döntöttem kimegyek sétálni. Ezt a környéket már elég jól ismerem, szóval nemhiszem, hogy eltévednék itt.
Kb. egy órát sétáltam, aztán meguntam és úgy döntöttem elmegyek "haza". Amikor benyitottam nem hittem a szemeimnek. Niall és Amy (a koncert utáni buliban is ott volt, akkor ismerkedtem meg vele) ott csókolóztak a kanapén.
- Öö... bocsi, ha zavarok.. - nyögtem ki nagy nehezen, mert eléggé elszomorított ez. Miért?! Miért csókolóznak itt, Niall lakásán?! És mit keres itt Amy?!
Gyorsan befutottam a "szobámba". Leültem az ágyra és csak gondolkodtam, miközben a könnyeim patakokban folytak. Nagyon fájt, amit láttam. Leírhatatlan az, amit éreztem. Nemtudtam mit csináljak! Maradjak itt és üljek csak a "szobámban", vagy menjek el valahova?! Nade hova mehetnék?! Aztán eszembe jutott valami,.. vagyis valaki..
Letöröltem a könnyeimet, aztán kiléptem a szoba ajtón és elindultam a nappali felé, ahol a szerelmespárt láttam. Már csak Niall ült a kanapén. Nem néztem a szemébe. Nem mertem a szemébe nézni, mert elkapott volna a sírás megint. Bár az nélkül is minden másodpercben elkapott, de visszatartottam, mert erős vagyok! Erősnek kell lennem! Hiszem tudhattam volna, hogy Niall-nak egy egyszerű hétköznapi lány, mint én, soha nem fog kelleni. Csak azt nem értettem, hogy akkor miért volt velem olyan... olyan kedves és jófej és miért adott célzásokat, jeleket arra, hogy talán tetszem neki?! Rettentően fájt ez! Azthittem, hogy talán van esélyem, hogy boldog lehetek vele, Niall Horan-nel!
A gondolatmenetemet akkor hagytam abba, amikor odaértem Darren lakásajtaja elé. Nem kellett messzire mennem hiszen ugyanazon az emeleten lakik, ahol Niall. Becsengettem hozzá. Kb. egy perc múlva kinyitotta az ajtót. Nagyot néztem, mert egy szál boxerben állt előttem. Nagyon jó látványt nyújtott tökéletesen kidolgozott felsőtestével.
- Hello. Hát te? - nézett végig rajtam.
- Szia. - köszöntem szomorkásan, bár próbáltam leplezni.
- Mi történt? - kérdezte, miközben kedvesen megfogta a kezem és bevitt magával a lakásba.
- Áá... semmi.. - intettem egyet, majd leültünk a kanapéra.
- Látom rajtad, hogy valami történt és a kisírt szemeidet nemtudod leplezni.
- Oké, elmondom, de légyszi ne mond el senkinek, mert ez titok és még én sem fogtam fel teljesen.
- Rendben, bennem megbízhatsz!
- Oké.. szóval.. azért jöttem ide, mert szerintem zavartam Niall-nél. Voltam sétálni és amikor visszamentem a lakásba Niall Amy-vel csókolózott a kanapén.... Nemtudtam mit csináljak, vagy, hogy hova menjek. Nem akartam ott maradni, fura volt az a helyzet. Fáj, amit láttam! Nagyon! Elviselhetetlen ez az érzés. Szerintem bele szerettem Niall-be... vagy én nemtudom, de az egy biztos, hogy rossz érzés.. - meséltem Darren-nek, miközben láttam rajta, hogy eléggé elszomorodott. - Mi a baj?
- Szeretem Amy-t. - mondta ki lassan.
Mindketten csendben néztünk ki a fejünkből.
- Fura ez, mindketten azt szeretjük, aki minket nem.. - suttogtam, aztán egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Ne sírj! Nem érdemli meg! - törölte le a könnycseppet a kezével, aztán átölelt. Viszonoztam, mert tudtam, hogy Darren jó barát, megértő és megbízható. Áttudta érezni azt, amit én. Az ölelése megnyugtatott.
- Haza akarok menni. - mondtam félóra után.
- Most?
- Nem szeretnék várni arra, hogy találkozzak Niall-lel. Nem vagyok felkészülve rá! Nem akarom látni őt Amy-vel csókolózni, vagy boldogan sétálgatni, miközben megszakad a szívem!
- Oké, de összekéne pakolnod a cuccaidat és akkor be kell menned a lakásba, ahol ott van Amy és Niall is.
- Valahogy elkéne őket csalni onnan..
- De hogyan? Én mostanában nem nagyon beszélek Niall-lel, meg amúgysem lennék képes látni őt Amy-vel!
- Akkor most mi legyen?! - kérdeztem csalódottan.
- Nemtudom. - karolt át Darren.
Már beesteledett. Nemtudtam hazamenni, de neten foglaltam helyet az egyik gépre, amivel hazautazom holnap.
Niall-tól már kaptam legalább 5 sms-t, hogy hol vagyok. Azonkívül hívott vagy 10-szer, de nem vettem fel. Az sms-ekre sem válaszoltam!
Darren-nél aludtam, mert máshol nemtudtam volna. Viszont együtt kellett vele aludnom kanapén, mert nincs külön szobája, mint Niall-nek.
Este háromnegyed 11 körül feküdtünk le alundi. Darren átölelt, hogy ne érezzem magam egyedül. Lehet furán hangzik, de jólesett..

-------------------------------------------***--------------------------------------
Hát ez lenne az új rész. Remélem tetszik és izgibb lett, mint az előző. :) Köszönöm mindenkinek, aki olvassa és komizik! Nagyon jól esik! :) Továbbra is olvassátok és komizzatok! :))