23. fejezet: Kérlek!

*Alexa szemszöge*
Miután kikapcsoltam a laptopot átgondoltam, hogy hogyan kérhetném meg anyát arra, hogy elengedjen Amerikába. Minden álmom, hogy eljussak oda!
- Anya.. - próbáltam belekezdeni.
- Igen? Mit szeretnél? - nézett rám kedvesen.
- Szóval... kaptam egy ajánlatot Niall-tól, hogy december 26-án mehetnék velük Amerikába.. És,... őő.... figyelj, tudom, hogy messze van és ünnepek lesznek.., de az a legnagyobb álmom, hogy elmehessek oda és most itt a lehetőség..!
- Alexa, Kincsem... én tudom és teljesen megértem, hogy elszeretnél menni, de mégcsak 15 vagy és Amerika messze van! Ráadásul emlékezz vissza arra, hogy milyen állapotban jöttél haza Londonból. Nem szeretném, hogy megint szomorú légy Niall végett..
- Nem leszek szomorú! Magától kért meg! És... és... én szeretem... és annyira jó lenne elmenni vele.. velük Amerikába! Anya! Kérlek szépen!!! - gördült le egy könnycsepp az arcomon.
- Ne sírj! Értsd meg, hogy még túl fiatal vagy, hogy elengedjelek egyedül Amerikába!
- De én ezt nemtudom megérteni! Te értsd meg, hogy ez nekem fontos!!!
- Tudom, hogy fontos neked! De nekem és apádnak Te vagy fontos!
- Ha fontos lennék nektek akkor elengednétek Amerikába! - rohantam ki a nappaliból. Egyenesen a szobámba futottam. Rávetettem magam az ágyra és csak sírtam! Olyan jó lenne elmenni Amerikába, Niall-lel és a többiekkel! Anya nem érti meg, hogy ez nekem milyen fontos! Ááhh.. elegem van a szüleimből!
Jó egy órája sírdogálhattam a szobámban, amikor valaki kopogott az ajtón. Éreztem, hogy anya lesz az.
- Alexa, Drágám! Tudod, hogy mi mindennél jobban szeretünk apáddal! - ült le mellém az ágyra.
- Ha szeretnétek, elmehetnék Amerikába! - mondtam idegesen, majd elfordultam tőle.
- Figyelj... azért sem engedünk, mert Amerikába nagyon drágák a repjegyek és még azt sem tudjuk mennyi időre mennél és hogyan, vagyis hol találkoznál Niall-ékkal..!
- Megbeszélném vele, hogy hogyan lenne! Anya, értsd meg, nekem ott kell lennem!  Elakarok oda menni! Niall-lel! És a többiekkel!
- Rendben, még megbeszéljük ezt apáddal és alszunk rá egyet! Oké?
- Oké. - mondtam, aztán anya egy puszit nyomott a homlokomra és kiment.
Erről a homlokpusziról eszembe jutott Niall, ahogy olyan lazán és kedvesen puszit szokott nyomni a homlokomra. Újra érezni akartam, azt! Azt az érzést, amit a London Eye-ban éreztem, amikor olyan hosszan megölelt! Imádtam azokat perceket.. Soha nem akartam őt elengedni!... Hiányzik!
---------------------------------------------***------------------------------------------
Sziasztok. :) Ez lenne a kövi. :) Remélem tetszik! Olvassátok és komizzatok nyugodtan ;) :D