55. fejezet: Beszélgetés

Sziasztok. :) Meghoztam az új részt! Kérlek komizzatok, mert ha nem írtok véleményt nemtudom, hogy jó-e lett a rész.. és hát így az 55. fejezetnél elég kellemetlen, hogy csak pár komit kapok! Már többször átfutott az agyamon, hogy befejezem és törlöm az egészet.. Igazából nem tudom mi legyen, úgyhogy kérlek Titeket KOMIZZATOK! :)) Köszi :)
Zene
--------------------------------------------------------------------------------------------

Holdfényben indultunk "haza" Niall-ékhez a fekete Range Rover-rel. Leparkoltunk a nagy családiház előtt, amit épphogy csak az utcai lámpák világítottak meg. Lassan, csendben léptünk be a sötét házba. Niall erősen fogta a kezem, hogy majd ő felvezet a szobába, mivel ő ismeri a "járást".
Épphogy elindultunk a lépcsők felé, amikor halvány fény világította meg az előszobát és a nappalit. Kicsit összerezzentem.
- Megjöttek a csavargók! - nézett végig mindkettőnkön Greg. - Látom te is előkerültél. - szegezte rám tekintetét.
Ekkor Lara lépett mellé. Mosolyogva köszöntött minket.
- Mi volt ez az egész? Niall felhívott, hogy nem-e vagy itt, miközben mi azt hittük, vele vagy! - érdeklődött Greg kicsit dühösen.
- Már semmi.. Megbeszéltük a dolgokat. - adtam meg neki a választ.
- Ezt nem oldjátok meg így..! Mindent elmondtok! - jelentette ki.
- Gyere. - nyúlt a kezemért Lara, majd elhúzott Niall mellől. Fellépkedtünk a lépcsőkön, aztán bementünk az ideiglenes szobámba.
- Hallgatlak. - pislogott rám, miközben leültünk egymással szemben az ágyra. - Mi volt ez az egész? - jött ő is azzal a kérdéssel, amivel az előbb Greg.
- Áá.. semmi különös.. - néztem rá, mire ő olyan 'ugyan már, nem veszem be' nézéssel fürkészett engem. - Oké. Kezdem az elején.. - adtam meg magam.
Elmeséltem neki, hogy Niall a Nando's-ba vitt vacsorázni, aztán amikor kijöttünk onnan, összetalálkoztunk "pár" rajongóval, és hogy az egyikőjükkel szemezgetett a szöszi, ami idegesített és elsétáltam onnan. Aztán Niall megkeresett és megbeszéltük a dolgokat.
- Biztos, hogy csak a szemezgetés zavart? - kérdezte. Mintha olvasott volna a gondolataimba, hogy hát az miatt a három verekedős lány miatt sem akartam ott állni.. Féltem, hogy újra megtörténik minden.
- Öö.. nem csak az... - mondtam ki lassan, Lara bólintott egyet. - Közrejátszott még a félelmem is..
- Milyen félelem?
- Amikor összejöttem Niall-lel, egy nap Amerikában három lány megvert. Niall semmit nem tett, mert nem vette észre a sok rajongó miatt, akik körülállták őt. Féltem, hogy megint megtörténik ez, és leginkább ez miatt mentem el.
- Úristen! Komolyan megvertek? - nyíltak nagyra barna szemei.
- Aha. - bólintottam egyet könnyezve.
- Jajj. Gyere ide. - ült át mellém, majd átkarolt. Fejemet a vállára hajtottam. - Nyugi ez nem fog újra megtörténni. Ne sírj! És.. bocsi, hogy rákérdeztem.. - vigasztalt.
- Ez már örökké kísérteni fog. - szipogtam.
- Khmm... Bejöhetek? - lépett be az ajtón a szöszi két kopogás után.
- Persze. - szólt Lara, aztán elengedett és kiment.
Háttal ültem Niall-nek az ágyon. Nem akartam, hogy meglássa, hogy sírtam.
- Kibeszélgettétek magatokat? - bújt hozzám.
- Ühüm. - nyögtem ki.
- Héjj.. Alexa... Mi a baj? Mi történt? Te sírtál! - fürkészte az arcom, amikor maga felé fordított. - Miről beszéltetek Lara-val?
- S-semmiről.. Nem fontos. - bámultam lehajtott fejjel csupasz lábaimat.
- Mondd el. - simította meg az arcom.
- Csak.. Lara kérdezte, hogy miért mentem el a Nando's elől és elmeséltem neki.
- Az viselt volna meg ennyire? .... Figyelj, bízz bennem! Nyugodtan elmondhatod! - szorongatta a kézfejemet.
- Mondtam Lara-nak, hogy még télen megvertek a rajongóid és, hogy most is attól féltem, hogy ez megtörténik. - mondtam ki.
- Hidd el, az többet nem fog megtörténni! Nem engedem senkinek sem, hogy bántson téged! Előtte velem kell elbánnia! - nézett a szemembe. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon.

Ezután külön-külön letusoltunk, majd bele estünk az ágyba. Egy elég fárasztó napon voltunk túl. Az ágy egyik felében feküdtem és onnan bámultam ki az ablakon. Mögöttem Niall pihent. Átölelte a hasam és még jobban magához húzott. Éreztem levegővételeit és szívdobbanásait.
- Most gondolj bele... - szólalt meg halkan hosszas csend után. - Én boxerben, te a pólómban és fehérneműben.. - folytatta mondatát. Igazából nem erre számítottam, így picit furán néztem magam elé.
- Nincs alattuk semmi... - súgta a fülembe kajánul. - Megőrjítesz!
Rájöttem, hogy a szöszi már megint "kanos".
- Azt érzem.. - utaltam a domborulatra a combomnál.
- Mire gondolsz? - kérdezte huncutan.
- Tudod te azt.. - adtam meg a választ.
- Nem, nem tudom. Kérlek, segíts. - folytatta.
- Dehogynem tudod! - küzdöttem ki magam erős tartásából, majd hanyatt feküdtem az ágyon. Kezemmel eltakartam szemeim, aztán lassan kimondtam: - A púpra a boxeredben.
Niall kuncogott egyet, én meg kínosan továbbra is takartam az arcom.
- Látod?! Ezt teszed velem! - tette rá nagy, meleg tenyerét a hasamra. Ezekre a szavakra akaratlanul is elmosolyodtam. Nem gondoltam volna soha, hogy bárkire is ilyen hatással leszek. Ráadásul pont Niall-re.
Két kezével elemelte az arcom elől kezeimet. Lassan, pislogva nyitottam ki szemeimet. Egy gyönyörű, ragyogó kék szempárral találtam szemben magam.
- Jó éjt! - nyomott egy puszit a homlokomra, aztán az ágyra dőlve elfordult tőlem. Pár percig tétováztam, aztán odahúzódtam hozzá és most én öleltem őt át hátulról. Átfúrtam apró vékony karomat izmos karja alatt, aztán kézfejemet a mellkasára tettem.