57. fejezet: Gondolatokba, érzelmekbe burkolózva

Sziasztok. :) Köszönöm, hogy jó sokan.. egyre többen olvassátok a blogot! Nagyon sokat jelent, viszont megtisztelnétek, ha többen komiznátok, csakhogy tudjam, jó-e a blog, jól-e írok. Nem sok visszajelzést kapok, szóval kérlek titeket, hogy erőltessétek meg magatokat és írjatok egy kommentet! :) Nagyon megköszönném! Ja, és ha lehet, ha tetszik a sztori, akkor iratkozzatok is fel, hogy tudjátok követni a részeket, hogy tudjátok mikor van új rész. :)) Köszi :** Jó olvasást! :)

ZENE
--------------------------------------------------------------------------------------
Gyorsan, kézenfogva siettünk be a londoni O2 Arenába a hátsó ajtón. Sok rajongó ácsorgott odakint, mind a fiúkra várva. Tartottam attól, hogy valahol ott van köztük a titkos "rajongóm". Félek tőle..! Félek attól, hogy ki művel valamit.. valami rosszat Niall-lel. Mi van, ha bántani fogja?! Még mindig nem tudom, mit tegyek. 'Mi lenne a jó döntés?!' - teszem fel magamnak állandóan ezt az egy kérdést. Szinte semmire nem tudok koncentrálni emiatt. Aludni sem tudtam az éjjel. Állandóan csak azon az üzeneten járt az eszem. Féltem, ha lehunyom a szemem és elalszom, reggel már nem ébredek Niall mellett. Nem hallhatom aranyos szuszogását, ami örömmel tölt el. Nem láthatom többé angyali arcát. Nem hallhatom vicces, de kedves nevetését. Nem veszhetek el újra és újra abban a gyönyörű, kék szempárban.

Utánunk pár perccel érkezett meg Réka és Josh. Kellemes meglepetés fogadott, ugyanis legjobb barátaink kézenfogva, fülig érő mosollyal léptek elénk. Niall átkarolta a derekam és aranyosan mosolygott rájuk.
- Gratulálok! - mondtam nekik őszintén és boldogan. Örülök, hogy mindketten megtalálták a szerelmet és a bizalmat egymásban.
- Köszönjük. - vigyorgott tovább legjobb barátnőm. Josh csak bólintott egyet. Niall lekezelt vele, majd megölelte Rékát. Ezután Rékával egymásba karolva elvonultunk a fiúktól. Egy csomó megbeszélni valónk volt.
- Aztán okosan! - kiáltott utánunk Josh. Az LB-m megfordult és kacsintott egyet neki.
- Szóval.. mesélhetsz. - mondtam izgatottan.
- Miután elmentetek Írországba, eljött hozzám és elmentünk sétálni.. Félúton, gondolom "kapcsolt" és lassan rákulcsolta ujjait az enyémekre. Annyira jó érzés volt. Azt hittem, kiugrok a bőrömből a boldogságtól! - újságolta széles vigyorral az arcán. - És, mi volt veletek? Történt valami?! Látni rajtatok..! - kezdett el faggatni.
- Khmm.. öhm.. - kapott el a köhögés. Nem tudtam, hogy el-e mondjam Rékának a szállodában történteket.. Elvégre ez inkább magánügy, de viszont ő a legjobb barátnőm. - Khmm.. Akkor kezdem.. Amikor odaértünk Mullingar-be.. történt egy-két dolog.. - kezdtem bele, aztán abbahagytam. Magam sem tudom, miért.
- És?! - improvizált. - Csak nem?! - vette fel velem a szemkontaktust, amikor maga felé fordított. Riadt arcot vágott.
- Nem... De... közel voltunk ahhoz. - vágtam egy olyan "fura", kérdő, kicsit bizonytalan arcot. Réka jelzett a kezével és a fejével, hogy folytassam. - Szóval, amikor odaértünk, egy szállodában éjszakáztunk. Megböktem Niall hasát, aztán ő rádobott az ágyra és rámugrott. Elkezdett csikizni. Ebből vad csókolózás lett, aztán kezdett elfajulni a dolog, de én észbekaptam és rászóltam. Szerencsére nem haragudott meg és megértette. Szeretem őt emiatt is, mert mégha néha 'olyan' pillanatai is vannak, tűrtőzteti magát. Nagyon megértő és vár rám.
- Akkor jó. Huh. Totál megijesztettél! Már azt hittem, megtörtént! - könnyebbült meg. - Ajánlom nektek, hogy ne kövessetek el semmilyen hülyeséget, amit aztán megbánnátok!!
- Nyugi, nem fogunk! - mosolyogtam rá.
- Remélem. - indultunk vissza a srácokhoz.
Megöleltem Niall-t, aztán szorosan hozzábújtam.
- Hééj.. Mi az? - karolt át.
- Semmi. Csak hiányoztál. - szorítottam még jobban.
- Alig mentél el pár percre. - simogatta meg a hátam. Tudtam, hogy az arcán egy mosoly jelent meg, mégha nem is láttam.
- Tudom. - suttogtam.

Lassan elkezdődött a koncert. Minden nagyon jól ment. Mi, Rékával oldalt a színfalak mögött álltunk. Pont beláttuk Josh-t. Néhányszor ránk is mosolygott, amikor oldalra nézett.
- Hé, csajszik. - hallotunk egy kedves hangot mellőlünk. - Lenne kedvetek egy kis sminkeléshez? - kérdezte tőlünk Lou, a srácok stylist-ja és sminkese. Az LB-mel csak bólintottunk, aztán követtük Lou-t.
Beléptünk egy fehér, otthonosan berendezett szobába. Lou intett, hogy üljek le a sminkasztal előtti székre.

                                      

- Szerintem ehhez a rucihoz leginkább egy egyszerű, de mégis nőies smink illene. Kihúzom a szemedet fekete szemhéjtussal, ahhoz pedig egy szép piros színű rúzs passzolna. Benne vagy? - magyarázta el. Bólintottam egyet, majd elkezdett sminkelni.

Alig 10-15 perc alatt készlettünk. Közben egy csomót beszélgettünk. Megkérdezte, hogy milyen Niall-lel, erre én mondtam, hogy nagyon jó. Mesélt pár vicces, a fiúk számára ciki sztorit is, ami nagyon jót nevettünk mindhárman.
Elindultam vissza a színfalak mögé, ahol azelőtt álltunk. Legjobb barátnőmet még otthagytam, mert ő még nem volt kész.
Felcsendült a Little Things dallama, mire én elmosolyodtam. Josh intett, hogy menjek oda hozzá. Nem engedelmeskedtem neki, ugyanis semmi kedvem nem volt megmutatkozni még ott is a rajongók előtt. Elég az, amikor az utcán látnak. Akkor sem szívesen.
Josh felállt és megindult felém.
- Gyere már! - fogta meg a kezem, aztán húzni kezdett. Kénytelen voltam vele menni. Elindultunk a lépcső felé, aminek kb. a közepén megálltunk.
- Innen láthatod Niall-t. - állt mögém. Mosolyogva néztem a szöszit, ahogy a két lépcsőt összekötő "hídon" ül és énekel. Alig álltunk ott fél percig, amikor egy nehéz tárgy a karomnak csapódott. Sikítottam egyet ijedtemben és meginogtam a hirtelen érzett erőtől. Az a bizonyos tárgy a karomról a színpadra repült. Egy cipő volt az. Niall riadtan kapta oda a fejét, mire én felrohantam. Josh utánam sietett.
- Hé. Jól vagy? - próbálta fel venni velem a szemkontaktust.
- Persze. - fürkésztem a padlót zavartan, aztán a közönség felé néztem. Szerintem a támadóm megegyezik a titkos "rajongómmal". Remegni kezdtem a félelemtől. Szemeim könnybe lábadtak. Josh magához ölelt.
- Nyugodj meg. - simogatta a hajam. Elengedtem őt, aztán elindultam vissza a színfalak mögé. Összerándultam, amikor valaki megcsípte a combom. Megfordultam és Niall-lel találtam szemben magam.
- Mi történt az előbb? Nagyon fájt? Megijedtem. - nézett a szemembe aggódóan.
- Csak megdobtak egy cipővel. Kicsit fájt, de nyugi semmi bajom. - nyugtatgattam.
Ekkor a szöszi megcsókolt. Hosszan, érzelmesen. Jó volt őt érezni a közelemben, mert kitudja meddig érezhetem már csak. Lehet, ez volt az utolsó csókunk. Lehet, most érezhettem utoljára teste melegségét. Lehet, utoljára érezhettem finom, férfias illatát. Lehet utoljára nézhettem bele a gyönyörű, igéző szempárba.
- Na.. megyek. - nyomott mégegy rövid csókot ajkaimra.
- Várj. - szóltam utána, mire ő felém fordult. - Rúzsos a szád. - léptem közelebb hozzá, aztán letöröltem a feltűnő piros rúzst puha ajkairól.
- Kösz. - mosolygott, aztán elindult le, vissza a rajongókhoz.
Réka kérdőn fürkészett, amikor odaértem hozzá.
- Történt valami? - kíváncsiskodott.
Elmeséltem neki az előbb történteket, aztán csendben vártunk a koncert végét.
Kb. félóra múlva bekövetkezett. Niall átkarolta a vállamat, aztán bevezetett az öltözőjébe.
- Mondtam már, hogy nagyon jól áll neked ez a smink? - kérdezte miközben lekapta magáról a pólóját. - Olyan rossz lányos. - jött közelebb hozzám. Fél kezével megérintette az államat és tartotta.
- Olyan rossz lennék? - kérdeztem huncutan.
- Néha az vagy. - csókolt meg.
- Igazán? - néztem a szemébe. Ő csak bólintott egyet, aztán fejével az enyémhez bújt. Magamhoz öleltem. Szorosan. Ő is szorított engem. Arcomat csupasz mellkasába fúrtam, fél kezemmel pedig a hajába túrtam. Kiakartam használni minden percet, amit vele tölthettem.
- Jöttök már? Bulizni akarok! - nyitott be Harry. - Zavarok, ugye?
- Nembaj. Induljunk. - engedett el Niall.
- Hé.. öö.. én nem szeretnék menni az after party-ra. - mondtam halkan.
- Mi? Miért? - küldött felém egy, amolyan 'te bolond vagy' pillantást. Na, igen. Nem mindenki szeret annyira bulizni, mint ő, főleg, ha ilyen gondjai vannak, mint nekem.
- Oké. Akkor mi nem megyünk. - mondta kicsit csalódottan Niall.
- Nem. Te menj csak nyugodtan. - simítottam meg a kezét. Láttam rajta, hogy menni szeretne és én nem akarom tőle ezt megvonni. Elég, ha csak én szenvedek. - Én megleszek. Ne hagyd ki miattam!
- Biztos? Nem haragszol meg, ha elmegyek bulizni?
- Biztos. Nyugodtan bulizd ki magad. - erőltettem az arcomra egy mosolyt. Persze, egy picit fájt, hogy ő inkább elmegy bulizni, de nem tehettem mást. Legalább egyedül lesz időm gondolkodni.

                                      /Katt a ZENÉért!/

Niall elvitt "haza", vagyis a lakásához. Egy csókkal búcsúztunk el, aztán besiettem a lépcsőházba, onnan pedig fel Niall lakásába. Levágtam magam a kanapéra és hagytam, hogy a szememből hulló könnyek teljesen eláztassák a bőrömet. Igen, sírtam. Mert, miért, ne? Hiszen van rá több okom is. Igen, féltem is. Hiszen erre is van okom. Én ezt már nem bírom. Felemészt ez az egész; a félelem, a bánat, a szomorúság, a mai 'cipő incidens' és úgy szinte minden. Nehéz nem elsírni magam mindenki előtt, de tartom magam Niall miatt. Csak miatta, mert szeretem. Nem akarom őt terhelni ezzel, amúgysem szabad elmondanom neki, hogy valami őrült rajongó zsarol és terrorizál. Nem tehetem! Nem tehetek semmit sem! Azzal csak rosszat okoznék Niall-nek. Nem akarom, hogy bántsák őt! Bántsanak inkább engem! Csak őt ne! Azt nem tudnám elviselni!! Sokkal jobban fájna.

Előkerestem Niall ír zászlóját, aztán a kanapén összekuporodva feküdtem. Betakaróztam a finom anyaggal és egyben hozzá is bújtam, mert Niall illatú volt. Olyan volt, mintha velem lett volna. Lehunytam két szemem, majd úgy folytattam a gondolkodást.
Mire elaludtam már tudtam, mit kell tennem. Tudtam, mi lesz a legjobb nekem a rajongóknak és leginkább Niall-nek..