52. fejezet: Niall családja

Hello. Hát itt lenne az új rész. Lehet picit hosszabbra sikeredett. ;) Remélem örültök neki! Olvassátok továbbra is és várom a komikat! :DD
Zene: 

-----------------------------------------------------------------------------------------
Reggel arra ébredtem, hogy az ablakon át a szemembe süt a nap. Lassan nyitottam ki a szemem. Hunyorogva néztem körül a szobában. A szöszi már nem feküdt mellettem, de tudtam, hogy nem ment el, mert a szoba egyik sarkában lévő fotelen ugyanúgy, ahogy tegnap este lett odadobva, hanyagul hevert a sötét farmere.
Pár perc múlva kinyitódott a fürdőszobaajtó. Niall lépett ki onnan egy szál boxerben. Már eléggé hozzászoktam, hogy gyakran így járkál, bár a szívem még mindig hevesebben ver, amikor meglátom őt így.
- Felébredtél? - mászott rá az ágyra, majd fölém hajolva egy puszit nyomott a homlokomra.
Kezeimmel körülfontam a nyakát, aztán közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. A csók után mosolyogva nézett szemeimbe.
- Visszakaphatom a pólómat? - kérdezte.
- Persze, csak még elmegyek lezuhanyozni. - adtam meg a választ.
- Oké. - mondta, aztán lefeküdt mellém az ágyra.
Lassan felkeltem az ágyról, majd besétáltam a fürdőszobába. Pár percig csak álltam a zuhany alatt.
Miután letusoltam, hajatmostam és felöltöztem, kisétáltam a szobából. Niall kezébe nyomtam a pólóját. Ő gyorsan belebújt, nadrágja már rajta volt.
- Mm.. Alexa illatú. - állapította meg.
- Igen? - léptem közelebb hozzá. Bólintott egyet, aztán magához húzott. Hosszan öleltük egymást.
- Mennem kéne a reggelieinkért. - mondta halkan.
Elengedtük egymást, majd Niall elment.
Alighogy kilépett az ajtón az iPhone-ja jelzett, hogy kapott egy sms-t. Odasétáltam a kisasztalhoz, amin a telefonja hevert. Megnyitottam az üzenetet: "Haver, hol a francba vagytok? Josh"
Visszaírtam Josh-nak, hogy Írországban vagyunk. Erre ő azt üzente, hogy (idézem): "Mit kerestek ti ott? Várj felhívlak."
Vártam, hogy megcsörrenjen Niall telója, ami aztán meg is történt.
- Hello. - köszöntem Josh-nak.
- Szia, Lexi. - köszöntött a szokásos módon. - Mit kerestek ti Írországban? - tért a lényegre.
- Mullingar-ben vagyunk. Nemsokára indulunk Niall szüleihez. - feleltem, miközben végighasaltam az ágyon.
- Ahha. Ja, hogy Niall most visz téged bemutatni nekik.. - jutott el az agyáig.
- Ühüm. - helyeseltem.
- Amúgy milyen barátnő vagy, hogy itt hagyod egyedül Rékát? - kérdezte pár perc elteltével.
- De hát nincs egyedül! - tettettem felháborodást. - Ott vagy neki te! Josh tudom, hogy bejön neked.. és.. tudok a csókról is. - mondtam mosolyogva.
- Kivel beszélsz? - lépett be az ajtón Niall.
- Josh-sal. - feleltem.
Niall elkérte a telót, aztán váltott pár szót legjobb barátjával.
Miután megreggeliztünk, kézenfogva kisétáltunk a szállodából. Beültünk a fekete Range Rover-be és elindultunk Niall-ékhez.
A ház előtti kertben egy 30 év körüli férfi állt.
- Kezét csókolom a hölgynek. - köszöntött kedvesen, amikor odaértünk hozzá.
- Hello. - köszöntem vissza. - Alexa Szeiler vagyok. - nyújtottam felé a kezem.
- Örülök. Én Greg, Niall bátja. Ugye, öcsi? - borzolta meg Niall haját.
- Ja. - mondta Niall unottan.
Ezután besétáltunk a házba. Niall szülei az előszobában álltak és ránk vártak.

                                   

- Jó napot. Alexa Szeiler vagyok. - nyújtottam először Mrs. aztán Mr. Horan felé a kezem.
- Nagyon örülünk Alexa. - mosolygott rám az apukája.
- Pont elkészült az ebéd. Gyertek beljebb. - intett a konyha és egyben étkező felé Mrs. Horan.
Mi mind elindultunk arra. Helyet foglaltunk az asztalnál, ami gondosan meg volt terítve. Minden jóízűen neki álltunk falatozni. Amikor a főételt (rántott hús, krumlisaláta + stb. finomság) ettük, egy női hang szólalt meg mögülünk.
- Sziasztok. - köszönt nekünk. - Jó étvágyat! - foglalt helyet Greg mellett.
- Köszönjük, viszont. - mondtam mosolyogva. Igazából nem értettem, hogy hogy lettem ilyen merész, mert általában idegen környezetben, új emberek között inkább csendben vagyok.
A lány visszamosolygott, aztán elkezdett ő is enni.
Miután mindenki jóllakott, Maura, vagyis Niall anyukája, elkezdte összeszedni az üres tányérokat. Felálltam és illedelmesen segítettem neki. Ez szinte nálam megszokás, mert otthon is szoktam segíteni anyának sokmindenben.
- Segítek önnek bepakolni a mosogatógépbe. - mondtam a konyhában.
- Jajj, ugyanmár. Nem szükéges. - legyintett.
- DE én szívesen segítek. - mosolyogtam rá.
- Rendben. Köszönöm. - mosolygott vissza rám. Ezt elég jó jelnek vettem.
Amikor újra kimentünk, hogy mostmár a poharakat szedjük össze, csak Niall ült az asztalnál. Mindenki más valamerre eltűnt.
- Fiam, te is igazán segíthetnél. - szólt rá Maura a szöszire.
- Most nemtudok, mert el kell mennem. Majd jövök. - mondta, majd felállt az asztaltól és egy puszit nyomott az anyukája homlokára. - Sziasztok. - köszönt el tőlünk, majd még egy puszit nyomott az arcomra.
Amikor megfordultam Maura felé, egy picit meglepődtem, mert ő mosolyogva nézett rám.
- A fiam nagyon boldog, amióta veled van. - lépett közelebb hozzám. - Ahányszor eljött hozzánk, mindig csak rólad beszélt. Csodálattal és szeretettel. Örülök, hogy boldog melletted. Rég láttam már őt ilyennek.. - simította meg a karomat. Én csak mosolyogtam rá.
- Eszébe jutott már önnek párszor olyasmi, hogy nem illünk össze, mert Niall majdnem öt évvel idősebb nálam? - bukott ki belőlem a kérdés.
- Nos, bevallom.. megfordult már az eszemben, de tudom, hogy a fiamnak van annyi esze, hogy nem csinál hülyeséget. És hát rólad is feltélezem, hogy tudod mit csinálsz.. - kaptam meg a választ. Valami ilyesmit vártam.
- Hát.. igen tudom mit csinálok és tudom, hogy még sokmindent nem szabad. Ezzel Niall is tökéletesen tisztában van és kitartunk egymás mellett. - néztem a szemébe.
- Csak egy kérdés.. Mit érzel a fiam iránt? - kérdezte hirtelen.
- Szeretem őt nagyon. Bízom benne, mert tudom, hogy is bízik bennem. Mellettem áll, támogat. Tisztelem őt, mert még soha egy rossz szava sem volt senkihez. Ő szinte a példaképem is, mert tudom, hogy sokmindenen túl kellett már neki esni, amik nem a legkellemesebb dolgok voltak. Sok támadás is érte, de ő kitartott! Úgy érzem, én nemcsak egy rajongó vagyok a sok közül számára. Nekem ő nemcsak egy sztár, akiért rajongok, hanem az az, ember akiben a megnyugvást és a biztonságot érzem. - adtam meg egy elég hosszú választ a kérdésére. Maura bólintott egyet, aztán csendben folytatta a rakodást. Természetesen segítettem neki.
- Megmutassam Niall régi szobáját? - kérdezte, miután elrakodtunk.
- Persze. - biccentettem.
Felmentünk az emeletre, majd egy rövid séta után megálltunk egy fehér ajtó előtt. Maura benyitott oda. Lassan átléptük a küszöböt. Csodálkozva néztem körül. Niall régi szobájának fala tele volt mindenféle poszterrel a legtöbb Michael Bublé-s volt. Az ablak alatt hevert az ágya, az mellett egy kis éjjeliszekrény volt, azon egy éjjelilámpa és egy könyv. Az utóbbi láttán kérdőn néztem Mrs. Horan-re.
- Niall szokott olvasni? - kérdeztem tőle.
- Ritkán.
- Én úgy tudtam, hogy csak egyetlen egy könyvet olvasott el életében.
- Hát igazából olvasott még párat. Meséljek néhány sztorit a fiamról, amik régen történtek, amikor gyerek volt? - kérdezte.
- Persze. - vágtam rá azonnal, hiszen imádok régi történeteket hallgatni.
Már kb. a harmadik történetet hallgattam érdeklődve, amikor kopogtak a nyitott ajtón.
- Jó engem kibeszélni? - támaszkodott az ajtófélfának Niall.
- Tudod, hogy ez nem kibeszélés. - néztem felé.
- De igen.. Ez a magánszférám megsértése. - dramatizált.
- Jajj, ugyanmár. - sétáltam oda hozzá, majd megböktem a hasát.
- Ugye tudod, hogy ezért még kapsz?! - nézett a szemembe huncutan, mire én elnevettem magam.
- Nehezen, ha külön fogtok aludni.. - szólt közbe Maura.
- Mi? Miért? - kérdezte meglepetten a szöszi.
- Mert fiatalok vagytok..! És én is arra, hogy unokáim legyenek..! - adta meg a választ neki Maura. A végét kicsit viccesen mondta. úgyhogy gondolom nem gondolta komolyan.
- De hát már aludtunk együtt.. nem is egyszer! - mondta kicsit felháborodva Niall. Erre én olyan "ohóó, ezt nem kellett volna" nézéssel néztem rá. - Nem mintha történt volna bármi is..! - tette hozzá. Maura csak bólintott egyet, aztán maga előtt összefont karokkal kisétált a szobából.
- Menj abba a szobába! - mutatott a folyosó másik végén lévő ajtóra. - Ott vár rád valami. - mosolygott.
- Mi? - kérdeztem érdeklődve.
- Derítsd ki! - kacsintott.