50: fejezet: Írország, Mullingar

Sziasztok. :) Elérkeztünk az 50. fejezethez. Szép kerek szám. :D Köszönök mindent mindenkinek. Továbbra is olvassátok és komizzatok sokat! :** ;)

Zene:

-------------------------------------------------------------------------------------

*Alexa szemszöge*
- Autó vagy repülőgép? - hasalt végig az ágyon velem szemben, majd gyönyörű szép szemeivel, mosolyogva az arcom figyelte.
- A repülőgép gyorsabb, az autó lassabb, de inkább az utóbbi. - feleltem, miközben azon elmélkedtem, hogy mit akarhatott ezzel a kérdéssel.
- Oké. Kicsit hosszú lesz az út, de ott leszünk. - mondta, bár szerintem csak hangosan gondolkodott.
- Mi?! Milyen út és hol leszünk?? - értetlenkedtem.
- Jó helyen.. majd meglátod. - titokzatoskodott, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Ezután lemászott az ágyról és szép csendben kisétált a szobából.
Lassan én is kikászálódtam az ágyból, aztán elvégeztem reggeli tennivalóimat.
- Indulhatunk? - nyitott be a szobába, miközben a Josh-tól kapott 'Mrs. Horan'-es pólómat küzdöttem magamra. - Uppsz.. - nézett végig rajtam. - Bocsi.. öö.. - dadogott, paprikapiros arccal.
- Máris, még felkapom magamra a rövidnacim. - mosolyogtam rá.
Miután elkészültem, kiléptünk az ajtón. Niall gondosan bezárta azt és már mehettünk is.
Az épület előtti parkolóba sétáltunk, ahol a szokásos sötét Range Rover parkolt. Niall udvariasan kinyitotta nekem az anyósülésnél lévő ajtót, én pedig beszálltam. Megkerülte az autót, aztán beült a volán mögé.

- Elmondanád végre, hogy hova megyünk? - kérdeztem tőle, miközben félórája folyamatosan utaztunk.
- Teljesítem az ígéretemet. - felelte.
- Milyen ígéretet? - néztem rá kérdőn.
- Még a múltkor megígértem, hogy elviszlek anyukámékhoz, és most ezt teljesítem. - jelent meg az arcán egy apró mosoly.
- Óó.. értem.. De szólhattál volna, mert akkor nem így öltöztem volna fel.
- De hát így is gyönyörű vagy. - mondta ki azt a szót, amitől mindig elpirulok. Odahajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
A további 2-3 órában Niall iPhone-ján játszottam. Ő csak csendben vezetett.
Féltem attól, hogy elfárad, mert nagyon hosszú útnak néztünk elébe. Mondjuk Szlovákiába 18 óra az út autóval, míg Írországba kb. 10. Ennek ellenére nem akartam, hogy túlterhelje magát.

Miközben ezen gondolkodtam, fel sem tűnt, hogy leparkoltunk.
- Mindjárt jövök, csak veszek valami kaját. - mondta, majd kiszállt. Utána én is, mert szükségem volt egy kis friss levegőre.
Alig öt perc múlva Niall tele kézzel sétált felém.
Odasiettem hozzá, hogy segítsek neki, nehogy elejtsen valamit.
- Áá.. köszi. - nyomott egy puszit a homlokomra.
Bepakoltuk az előbb beszerzett ételeket a hátsó ülésre. Ezután mindketten az autónak dőlve egy-egy szendvicset falatoztunk.
- Anyukádék tudják, hogy megyünk? - kérdeztem, majd újra beleharaptam a szendvicsembe.
- Említettem nekik, hogy majd benézünk. - mosolygott rám. Én csak bólintottam egyet.
Miután jóllaktunk, beszálltunk az autóba és folytattuk az utunkat.
Hogy ne legyen olyan unalmas és csendes az út, bekapcsoltam a telefonomon a zenelejátszót. Amikor felcsendült a Little Things, Niall rám nézett. Mosolygott.
- Látszik, hogy Directioner a barátnőm. - nevetett. - De épp ezért vagy olyan különleges. - suttogta maga elé és tovább bámulta az utat.
Ezekre a szavakra könnyesek lettek a szemeim. Ujjaimmal letöröltem egyet, amikor az kiszökött a szememből és végig gördült az arcomon. Niall felé fordultam, aztán egy újabb puszit nyomtam az arcára.
A szólójánál halkan énekelni kezdtem, így ő is megbátorodott és énekelni kezdett. Csak csendben figyeltem, ahogy szájával formálja a szavakat és azok gyönyörű hangokká alakulnak. Gyönyörűen énekelt, akárcsak egy angyal.
Szinte az egész utat végig énekeltük, úgyhogy viszonylag gyorsan Mullingar-be értünk. Kérdőn néztem a szöszire, hogy miért egy szálloda előtt álltunk meg.
- Anyáék már biztos alszanak, hiszen éjjel 11 óra van. Itt éjszakázunk, ha nem baj?! - kaptam meg a választ.
- Nembaj. Oké. - feleltem, aztán kiszálltam az autóból.
Niall-lel összekulcsolt ujjakkal sétáltunk be az épületbe.