59. fejezet: Érzések

Sziasztok. :) Amint látjátok meghoztam az új részt. Remélem örültök neki! Továbra is várom a kommenteket és a feliratkozókat.. Mindennek nagyon tudok örülni és feldobja a napom, akár egy komi is.. Úgyhogy kérlek szerezzetek nekem örömöt. :)) Ha megkérhetlek titeket és ha tetszik ez a blog, akkor légyszíves lessetek be az új blogomra: 
   
 Never look back, 'cos it makes everything wrong

ZENE
------------------------------------------------------------------------------------------

*Niall szemszöge*
Lerogytam a padlóra. Sírtam. Lehet gyengének tűnök, de én szeretem Alexát! Azt hittem végre megtaláltam azt az embert, aki örökké velem marad, mert feltétel nélkül szeret. Hiszen olyan jól működött minden.
Nem értem, miért változtak meg ilyen hirtelen az érzései.. Vagyvégig csak színlelt?! Nem! Biztosan nem! A szemében láttam, hogy őszintén szeret. A szem sosem hazudik. Amikor egy csókot nyomtam homlokára, mindig elpirult, ami olyan aranyossá varázsolta.

Esténként boldogan aludtam el mellette, mert éreztem közelségét, teste melegét. Az utcán büszkén sétáltam vele, mert Alexa különösen szép lány. Minden fiú/férfi csak ilyen barátnőt kívánhat magának.
Lassan felálltam, aztán besétáltam a hálószobába. Még mindig ott kevergett Alexa édes parfümének illata. Megint végigfolyt egy könnycsepp az arcomon. Az illatról eszembe jutott, amikor átöleltem és arcomat a nyakába fúrtam. Emlékszem arra az estére, amit pár napja Mullingar-ben, a szállodában töltöttünk. Olyan vadul csókoltuk egymást. Az összes érzését belerakta, én is az enyéimet. Még mindig éreztem ajkaimon megnyugtató, puha csókjait.
Végighúztam ujjaimat az ágy azon felén, amin Ő feküdt. Ledobáltam magamról ruháimat, majd egy szál boxerben rádőltem az ágyra.
***
Reggel egy hosszú, szerintem nem az első csöngetésre ébredtem. Odasétáltam az ajtóhoz, aztán kinyitottam. Legjobb barátom, Josh és Réka állt ott.
- Mi a franc van veled? Délután egy van erre te itt vagy egy szál boxerben totál kómásan! Másfél óra múlva lesz egy interjútok a srácokkal! - "rontott be" a lakásomba Josh.
- Hol van Lexa? - kérdezte Réka, miután körbejárta a lakást barátnőjét keresve.
- Tényleg, hol van a Kicsilány? - nézett rám Josh is kérdőn.
- Elment. - bámultam a kezeimet.
- Mi? - hajolt oda hozzám legjobb barátom.
- Hova? - pislogott nagyokat Réka.
- Nem tudom. - túrtam bele a hajamba idegesen. - Lehet hazament, Szlovákiába.
- Miért? - kérdezték szinte egyszerre.
- Nem tudom, mit rontottam el? - lettek újra könnyesek a szemeim. - Mit rontottam el? - ismételtem meg magamnak kérdésemet.
- Mi a franc? Hova mész? - kiáltott Réka után Josh idegesen, aki már a lépcsőházban járt.
- Lexához. - hallottam a lány vékonyka hangját. Érezni lehetett rajta, hogy ő is tele van kétségekkel. Hangja idegesen és zavartan csengett.

*Alexa szemszöge*
Jó pár szomorúan, sírva töltött óra múltán végre Pozsonyba éretem, ahonnan taxival utaztam hazáig.
- Miért sírsz? - kérdezte a 27 év körüli taxisofőr.
- Hosszú és bonyolult.. Nem szeretném ezzel untatni. - feleltem a szemeimet törölgetve egy gyűrött papírzsepivel.
- Niall-lel van valami? - tett fel egy újabb kérdést, aminek hallatán meglepve néztem rá. - Te Alexa vagy, tudom. A kis húgom, vagyis már nem olyan kicsi, de ő oda van érted és a példaképének tekint. Szereti a One Direction-t. Azt hiszem az a barnahajú srác a kedvence, akinek a barátnője táncos..
- Ő Liam és a barátnője Danielle. - mosolyodtam el.
- Mindig rólatok beszél és így tudok szinte mindenről..
- Ohh.. öö.. amúgy igen, Niall-lel van gond, de nem szeretném úgy senkivel megosztani. Már úgy is tudja egy rajongó, akinek inkább nem kellett volna elmondanom, de nem volt más, akivel megbeszélhettem volna.
- Rendben. Akkor szerintem pihenj. - pillantott hátra biztatóan pár pillanatra.
***
Úgy estem be a lakás ajtón.
- Alexa, Kincsem! Hogy-hogy itt vagy? Hamarabb jöttél. - lépett oda hozzám anya a kis Dáviddal a kezében.
- Sziasztok. - nyomtam egy-egy puszit az arcukra.
- Miért jöttél ilyen hamar? - tette fel kicsit másképp a kérdést.
- Baj, hogy itthon vagyok? - kérdeztem vissza. Kérdésére nem akartam válaszolni.
- Persze, hogy nem baj.. Csak olyan fura. Máskor még szívesen maradtál is volna..
- A szobámban leszek. - mondtam, majd behúztam oda magam után a bőröndöt.

                                 

Nekidőltem háttal a falnak. A sírás még jobban kitört belőlem. Lecsúsztam a padlóra és ott zokogtam tovább. Hülye voltam! Nem kellettt volna szakítanom Niall-lel. Megoldhattuk volna együtt ezt a dolgot. Hiszen mi ketten bármire képesek voltunk.
Este fél hétkor csengettek. Bedagadt szemekkel nyitottam ajtót.
- Lexa! Miért léptél le Londonból szó nélkül? Mi történt veled és Niall-lel? Ma vörös, totál kisírt szemekkel nyitott ajtót nekem és Josh-nak. Ezután a kanapénülve azt hajtogatta, 'mit rontottam el?!'. Totál ki van készülve! Kérdésére szerintem csak te tudod a választ! Szóval, hallgatlak! - rontott be Réka.
- Igen, nyugodtan bejöhetsz és leordíthatod a fejem. - néztem rá kicsit dühösen. Még az hiányzott, hogy idejöjjön és elkezdjen faggatni és tanácsokat osztogatni.
- Uhh.. Te sem nézel ki jobban.. - állapította meg, amikor beléptünk a szobámba a sötét folyosóról.
- Kösz. - mosolyodtam el kínosan.
- De most komolyan! Mi történt? Niall tett valamit? - helyeztem magát kényelembe a kanapémon.
- Hosszú.. - intettem le, amolyan 'mindegy' stílusban.
- Az jó, mert addig nem megyek el, amíg el nem mondod, mi van!
Leültem mellé törökülésben, aztán elkezdtem mesélni. Az LB-m szokásához híven elég "szép" szavakkal illette a "rajongómat". Akaratlanul is elmosolyodtam rajta, hiszen még mindig nem változott semmit.
- Ugye, tudod, hogy beszélned kell Niall-lel!? - nézett rám nagy sötét szemeivel.
- És mégis mit mondok majd neki? - kérdeztem kicsit értetlenül.
- Az igazat. - felelte olyan hangsúllyal, mintha ez természetesen lenne.
- Tudod, hogy az nem fog menni! És amúgy is, ha elmondom neki, akkor még nagyobb baj lesz! Nem akarom, hogy bármi baja essen! Annál ő nekem sokkal fontosabb!
- Épp ezért kell megbeszélned vele! Olyan szép páros vagytok, azonkívül mindketten imádjátok egymást! Ne hagyd elveszni ezt! Tegyél érte valamit! Ha egy kicsit is fontos neked, átgondolod a dolgokat! - ölelt meg barátnőm az előszobában, majd elment. Egyedül hagyott a gondolataimmal, az érzéseimmel. Igaza van, de én felék ettől az őrült "rajongótól". Bármire képes.. És én nem akarom, hogy bántson bárkit is!