68. fejezet: Beszélgetés

Sziasztok. :)
Megint megérkezett az új rész. Egyre jobban közelítünk az I. évad végéhez, ami, mint ahogy az előző résznél említettem a 70. fejezetnél fog bekövetkezni. Ami a trailer videót illeti, már kiválasztottam a zenét hozzá és néhány képet is. Nemsokára megírom hozzá a szöveget és miután kész lesz már teszem is fel Youtube-ra és ide.
Remélem sokan vártátok már az új részt és sokatoknak tetszeni fog! :) Jó olvasást, várom a komikat és a további feliratkozókat! :*
Hivatalos Facebook-oldal: When love is strong
Hivatalos facebook- csoport: ~ When love is strong ~
Köröm tutorialokkal foglalkozó blogom: Nails by Stel Ce
----------------------------------------------------------------------------------------------
- Nem felejtettél el semmit?! Mindent bepakoltál?! - aggodalmaskodott anya.
Az új, szülinapomra kapott bordó Range Roveröm mellett álltunk.
- Minden megvan, nyugi! - öleltem meg utoljára anyát, majd apát is, Dávidnak pedig adtam egy nagy cuppanós puszit.
Beültem az autómba, majd lassan kitolattam és elindultam Rékáért, hogy majd vele együtt folytassam utamat Londonba.
Augusztus van. A júliust még otthon töltöttem, hogy a családommal legyek, mielőtt megkezdem 'új' életemet.
Bekanyarodtam Rékáék háza elé. Leparkoltam, majd kiszálltam és becsengettem hozzájuk.
- Szia. - nyitott ajtót az LB-m, aztán szorosan átölelt.
Viszonoztam ölelését, majd miután bepakoltuk a cuccait a csomagtartóba, elindultunk.

18 óra alatt értünk Londonba. Josh eljött a házhoz, amit bérelni fogunk, hogy segítsen behurcolkodni és rendbe rakni.
Így élőben még jobban nézett ki a viszonylag kicsi, de stílusos lakás, mint képeken.

***
- Akkor beszélhetünk? - kérdeztem barátaimtól, akik a hosszú és fáradalmas rendezkedés után kimerülve nyúltak szét a kanapén.
- Persze. - mosolygott Réka.
Josh nem szólt semmit csak érdeklődve figyelt.
- Ez leginkább neked szólna, Josh. - pillantottam rá. - Szóval, arról lenne szó, hogy szeretnélek megkérni, hogy ha lehet, akkor ne szólj Niallnek semmit sem arról, hogy mi ide költöztünk. - kezdtem el felvázolni kéréseimet, de Josh közbeszólt.
- Miért?! Pedig biztos örülne neki... - nézett rám kicsit értetlenül.
- Tudom. Épp ezért szeretném azt is megbeszélni veled, hogy a szülinapján ne szervezzetek a többiekkel neki bulit. Szerintem örülne neki, ha nem bulival telne, hanem mondjuk ő és én töltenénk csak el. Tudod, ketten. - magyaráztam.
- Áá.. Értem én... - mondta perverz fejjel. - Ketten, mi?! - vigyorgott.
- Josh! - lökte oldalba őt Réka.
- Mi van?! - kérdezte ártatlan arccal.
Mindketten, szinte egyszerre intettük le. Na, igen, ha Joshról van szó, nem érdemes fokozni és belemenni ilyen dolgokba.

Délután kettő körül elsétáltam Niallhöz egy kisebb bőrönddel. Becsengettem hozzá, majd miután előadtam, hogy csak a postás az, beengedett.
- Megyek. - kiáltotta az ajtó mögül. Már előre mosolyogtam a meglepett fején.
- Alexa! - És, igen az az arc felbecsülhetetlen volt.
- Szia. - néztem végig rajta. Boxer, ujjatlan póló - szokásosan jól nézett ki.
Szorosan megöleltük egymást.
- Miért nem szóltál, hogy jösz? - kérdezte miközben becipelte a bőröndömet.
- Megakartalak lepni. - mosolyogtam.
- Sikerült. - nyomott egy finom, puha csókot ajkaimra.
- Meddig leszel? - kérdezte, miután helyet foglaltunk a kanapén.
- Két hétig. - hazudtam.
- Akkor ki kell használnunk minden másodpercet. Holnap viszont be kell mennünk a stúdióba, aztán meg próbáink lesznek három napon át.
- Uhh. Nem baj, de elég rendesen be vagytok táblázva.
- Igen, eléggé, de most még itthon vagyunk. - döntött el a kanapén.
Vadul csókolni kezdett. Nem tudtam hova tenni hevességét. Kicsit megijesztett, de viszonoztam csókját.
Kezdtek elfajulni a dolgok, így mint ahogy Mullingarben is, leállítottam. Csalódottan nézett maga elé, amikor felült.
- Még talán nem állok készen rá.. - szóltam halkan.
- Jó. Oké. Semmi gond. - szólt ő is olyan halkan, mint én. Ezután felkelt a kanapéról és átsétált a konyhába. Szomorúan figyeltem lépéseit és mozdulatait. Átsétált a hálóba.
- Azt hiszem, kimegyek sétálni egy kicsit. - jött ki onnan felöltözve.
- Ne menjek veled? - kérdeztem.
- Ne. Nem rosszból, meg nehogy azt hidd, hogy haragszom, mert nem, hiszen nincs is miért haragudnom, de most szeretnék egy kicsit egyedül lenni. - magyarázkodott.
- Rendben. - erőltettem magamra egy apró mosolyt. Niall még visszapillantott rám, aztán kilépett az ajtón. Megbántottam! Nem vallja be, de tudom, hogy haragszik egy picit! Láttam rajta, hogy csalódott!

*Niall szemszöge*
Nem értem Alexát. Elmúlt 17. Persze megértem, hogy neki ez fontos és az első lenne számára, de már alig bírom tűrtőztetni magam.. Oké, ez úgy hangzhat, mintha csak arra mennék, mégha nem is. Tiszteletben kell tartanom, hogy ő még úgy érzi nem áll készen rá. Bármennyire is nehéz lesz, de megteszem érte.
Kezembe vettem a telefonomat, majd tárcsáztam Josh számát. A harmadik csörgésnél vette fel.
- Gond van? - kezdte egyből így.
- Nem nagy, de mondhatjuk úgy is. - feleltem.
- Hol vagy? - kaptam egy újabb kérdést.
- A parkban sétálgatok. - adtam meg a választ.
- Akkor gond van. Máris megyek. - nyomta ki a készüléket.
Alig tíz perc múlva már meg is érkezett.
- Hallgatlak! - szólt, miközben megöleltük egymást amolyan 'szevasz tesa' stílusban. Ezután leültünk egy padra.
- Mi történt, hogy még ki is menekültél a lakásodból Alexától? - érdeklődött.
- Bepróbálkoztam nála 'úgy' megint... - mondtam halkan.
- És? - jelezte, hogy folytassam.
- Elutasított, mint ahogy eddig is... - mondtam lehajtott fejjel. Nos, igen ez sérti egy "kicsit" férfiúi büszkeségemet!
- Huh... - reagálta le egy szóval. - Szerintem hagyd! Majd lépni fog magától... - tanácsolta.
- Hagynám én, de már nem bírom! Szeretem őt szerelemből, de mivel férfiból vagyok, kívánom őt 'úgy'! - magyaráztam kiakadva.
- Tudom, Niall, tudom, de értsd meg őt! Próbáld meg átérezni az ő helyzetét! Nem lehet neki könnyű alkalmazkodni egy világsztár életéhez, hiszen a directionerek mindent kiderítenek! Lehet tart attól, hogy az is kiderülne! Megaláznák meg satöbbi...! - magyarázta. Pár percig csendben ültünk, aztán újra megszólalt: - Menj és beszélj vele! Elég érettek vagytok már ahhoz, hogy értelmesen beszélgessetek ilyen dolgokról!
- Igazad van! Meg kell beszélnem vele! - álltam fel bátran.
Elindultam haza, mikor félúton jártam megcsörrent a telefonom. Alexa hívott.
- Sz-szia. - köszönt bizonytalanul.
- Szia, Alexa. - köszöntem vissza neki kedvességel megfűszerezve a hangom.
- Csak szeretném megkérdezni, hogy most merre vagy és, hogy kb. mikor érsz haza..?! - szólt mostmár kicsit bátrabban.
- Már úton vagyok. Pár perc múlva hazaérek. - feleltem megnyugtatóan.
- Öö.. Rendben. - nyomta ki a telefont.
Ahogy ígértem neki, pár perc alatt otthon voltam.
- Miért van a bőröndöd az ajtóban? - kérdeztem tőle, amikor észrevettem, hogy szinte oda van készítve.
- Öö.. - fordult meg a konyhapultnál állva. - Láttam rajtad, hogy nagyon kiakadtál és tudom, hogy valamilyen szinten megbántottalak, így arra gondoltam, hogy ha szeretnél gondolkodni vagy valami, akkor elmegyek.. - magyarázta. Elé sétáltam, majd lenéztem gyönyörű mogyoróbarna szemeibe.
- Nem szeretném, ha megint itt hagynál! Már kétszer megtetted! - suttogtam. - És nem bántottál meg, csak kicsit furán esett, hogy már nem először utasítottad el a közeledésemet..
- Bocsánat! - nézett bűnbánóan.
- Semmi baj. Legalább így lett okunk miért beszélgetni ilyenről.. - fogtam meg apró puha kezét, majd a kanapéhoz vezettem. Mindketten leültünk.
- Figyelj én nagyon sajnálom, hogy ennyiszer elutasítottalak, de még eddig mindig úgy éreztem, hogy nem állok készen. Ígérem nem sokára el fog jönni a pillanat! - tett nekem fogadalmat.
- Alexa, nekem ez nem gond! Képes lennék várni rád még több száz, akár ezer évet is! - fogtam két kezembe kicsi kézfejeit.
- Azért annyit nem fog kelleni! - humorizált. Szinte egyszerre nevettük el magunkat.
Ezután csak összebújtunk a kanapén, majd megnéztük a kedvenc filmünket.

Alexa új kocsija