65. fejezet: Anyáék döntése

Sziasztok. :) Megérkezett az új rész. Elég rövid lett, de a következő részben kárpótollak titeket! ;) Komizzatok és iratkozzatok fel továbbra is egyre többen! Jó olvasást! :)
Ma van Josh születésnapja! El ne felejtsetek neki írni! :) Happy birthday Josh!
Szavazzatok itt bal oldalt. hogy szeretnétek-e 2. évadot!! ;)
FB oldal: When love is strong - Like-oljátok!
Köröm tutorialokkal foglalkozó blogom: Nails by Stel Ce - Olvassátok!
--------------------------------------------------------------------------------------
Lassan, próbáltam minél halkabban lenyomni a szobám ajtajának kilincsét. Anyáék már vagy negyedórája 'egyeztetnek', én meg már beleuntam. Lábujjhegyen osontam oda a konyhaajtóhoz, hogy jobban halljam, miről beszélnek.
- Figyelj, ha bármi is történne az nem csak Niall hibája lenne, mert Alexa is ugyanúgy felelős azért, amit tesz! - hallottam anya hangját. Ez nem normális, hogy még mindig a Niallös résznél tartanak. Apa nem bír leszállni erről!
- Mondjuk ebben igazad van, de mi van, ha erőszakos lenne vele?! - adott igazat egy kis részben anyának apa.
Miért történne bármi is?! Nem értem őket, miért kell ezen a témán "lovagolni"!
- Ha eddig nem volt, most sem lesz! Látom hogy néz a lányunkra. Nem tudná őt bántani! - anya hangjában érződött egy kis gyengédség. Biztosan mosolyog. - Ez nagy lehetőség lenne neki! Igaza van.. Miért ne próbálhatná meg, ha lehet és megkapta ezt az esélyt?! - gondolkodott hangosan. - Azt hiszem beszélek vele. Megkérdezem őt még néhány dologról. - jelentette ki.
Gyorsan visszasiettem a szobámba, mielőtt meglátta volna, hogy hallgatóztam. Gyanútlanul rávetettem magam a kanapémra.
- Kicsim. - nézett be rám az ajtó mögül. - Beszélhetünk?! - kérdezte kedvesen.
- Persze. - adtam engedélyt.
- Kik pályáztak még? - jött ez első kérdés.
- Réka, Gábor, Edina - őket a tanárok választották ki úgy, mint engem. Meg még ketten jelentkeztek az osztályból - Nóri és Zsolti. Az éfolyamból pedig még elég sokan.
- Rékának megengedik?
- Neki mindent megengednek, csak nekem vannak olyan szüleim, akik egy csomót agyalnak mire megadják a választ lehet-e vagy nem. Nekem mindig engedélyt kell kérnem, amit nem értek! 16 és fél éves vagyok, tudom mit akarok és, hogy mit teszek!
- Na, ezt azért nem mondhatod! - háborodott fel.
- Egy nyomorult One Direction koncertre nem engedtél el, pedig itt volt Pozsonyban! Jó pár napig haragudtál azért, mert itt volt Niall és én nem szóltam nektek róla, hogy ismerem! Hittetek volna nekem?! Nem! - akadtam ki és még olyan dolgokat is kimondtam, amit nem kellett volna. Már meg is bántam. Mostmár tutira nem engednek el. Itt fogok rohadni életem végéig Szlovákiában.
Anyára néztem. Szemei könnyesek voltak. Felé nyújtottam kezem, hogy átöleljem és közben bocsánatáért esedezzek, de ő csak megrázta a fejét, felállt és kiment a szobámból. Abban a pillanatban könnyeim patakokban folytak végig az arcomon.
A telefonom jelzett, hogy sms-t kaptam. Megnyitottam. Niall írt: 'Skype? Már hiányzol! xx Niall'. Visszaírtam neki, hogy most nem érek rá. Alig fél perc múlva megcsörrent a telefonom. Egy mozdulattal kinyomtam. Nem akartam, hogy hallja csalódott, szomorú hangomat. Jobb, ha nem tud arról, hogy lett volna esély arra, hogy Londonban éljek vele. Bár, ha Rékának sikerül, úgyis megtudja.
Kicsit bizonytalanul, de felálltam a kanapéról. Kinyitottam a szobám ajtaját, majd átmentem a konyhába, ahol anyáék ültek csendben.
- Anyukám! - léptem oda anyához. Átkaroltam mindkét kezemmel, majd egy puszit nyomtam az arcára. - Ne haragudj rám! Sajnálom, amiket a fejedhez vágtam, de ideges voltam meg talán vagyok is..! - bújtam hozzá.
- Én meg még védtelek apád előtt.. - mondta halkan. - Megértem, hogy ideges vagy, de attól még nem kell lekiabálnod az anyádat! Én nem valamelyik barátod vagyok, hogy így beszélj velem! Mivel érdemeltem én ezt meg?! - akadt ki. Könnyei végigfolytak puha fehér bőrén.
- Nem érdemelted ki! Hülye voltam meg vagyok is, de nagyon! - szidtam magamat.
Anya gyengéden megsimította a karom, apa pedig felállt, majd besétált a nappaliba.
- Rábeszéltem apádat, hogy indulhass a pályázaton! - suttogta.
- Mi? Uramisten! - sikítottam fel.
- Cssst. - csitítgatott.
- Áh.. Köszönöm! Imádlak! - puszilgattam agyon.
- Viszont még azt nem tudjuk, hogy hol fogsz lakni! Apád nem szeretné, ha Niallnél laknál.
- Azt gondoltam, hogy abba nem fog belemenni.. Lehet igényelni az internátust, vagy megbeszélem Rékával, hogy ő hol lesz.
- Rendben, beszélj vele. - bólintott.
Visszasétáltam a szobámba, majd megcsörgettem Rékát. Alig fél perc múlva már vissza is hívott. Elújságoltam neki a nagy hírt, hogy pályázhatok, majd rátértem a 'hol fogunk lakni' témára. Arra jutottunk, hogy mivel az LB-m apja felajánlotta, hogy keres nekünk egy külön lakást, ezért igényelni fogjuk. Ő fizetné a bérletet, de suli mellett kéne dolgoznunk, hogy valamivel kárpótoljuk.
Miután letettük a telót, írtam Niall-nek, hogy kb. negyedóra múlva beszélhetünk skype-on.
Elmeséltem anyáéknak, hogy hogyan lett megoldva a lakás ügy. Beleegyeztek, úgyhogy mostmár várjuk a felvételizést, aztán a következő szeptembert, amit már lehet, hogy Angliában töltünk.