64. fejezet: Londoni pályázat

Sziasztok. :) Megint meghoztam az új részt. Remélem örültök neki, mégha most elég rövid és gondolom számotokra unalmas rész is lett, hiszen semmi extra nem történik most.
Köszönöm szépen a kommenteket az előző részhez és azt is, hogy már 12 feliratkozóm van. Továbbra is várom ám a komikat és szintúgy a feliratkozókat.
Ha majd komiztok, akkor légyszi' írjátok meg ott, hogy jó ötletnek tartanátok-e, ha csinálnék FB-n egy csoportot a blognak!!
Azt hiszem most csak ennyi mondanivalóm van. Jó olvasást! :)
Új köröm tutorialokkal foglalkozó blogom: Nails by Stel Ce
Hivatalos FB oldal: When love is strong
-------------------------------------------------------------------------------------------------
- Hiányzik, mi? - nézett a szemembe Réka. Válaszul én csak bólintottam egyet. - Nekem is, Josh. - hajtotta le fejét. - Azért tök gáz, hogy távkapcsolatban állunk mindketten a világ két legjobb pasijával. Mindig is baromságnak tartottam ezeket és kiröhögtem az embereket, akik belementek ilyen őrültségbe. Most meg én is abban a helyzetben vagyok. Eddig nem tapasztaltam ilyen hiányt! Most már tudom, te mit szoktál érezni.
Felé fordultam, majd rámosolyogtam. Réka nagyon is beletrafált ebbe az egészbe! Nagyon rossz, hogy heteket kell nélkülük eltöltenünk.

Első óránk szlovák, a második magyar volt. Ezeken kívül, mivel ma nyelvi nap van, lesz még duplaangolunk (ennek kifejezetten örülünk) és egy németünk.
Most épp a harmadik óránk kezdődik, ami angol.. A negyedik is az lesz.
Mindenki meglepődött, amikor az angol tanár, ahogy mi hívjuk Mr. Buster után az ofőnk is belépett az osztályterembe.
- Good morning, Mr. Buster! Jó napot, tanár úr! - köszöntünk először az angol tanárnak, majd az ofőnek.
Mindketten kedvesen mosolyogva köszöntek vissza.
- Látom rajtatok, hogy nagyon nem értitek, hogy vajon mit keresek én itt most. Máris megadom a választ. - kezdett bele mondanivalójába az ofő, majd várt egy kicsit a hatásszünet kedvéért. - Most kezdődött el a második évetek ezen az iskolán. Ebben az évben néhányótoknak igen jól kell majd tanulnotok, ugyanis idén kihirdetünk nektek egy pályázatot.. Amint tudjátok az iskola szerződést kötött egy londoni középiskolával, ahol ugyanazt tanítják, amit itt csak angolul. Arra akarok ezzel kilyukadni, hogy ti is megpályázhatjátok valamennyien. Mr. Busterrel mi már kiválasztottunk pár diákot az osztályból, akiknek ajánlanánk, hogy jelentkezzenek. - magyarázta el az ofő szép sorjában a dolgokat. Rékával összemosolyogtunk, hiszen mi ígyis-úgyis szeretnénk megpályázni.
- Szeretném átnyújtani a lapokat közületek néhány embernek. Elsőként szeretném kihívni ide a táblához Edinát, aki megérdemli, hogy jövő szeptembertől már Londonban járjon iskolába.
Rékával újra összenéztünk. A fejemben Mr. Buster szavai visszhangoztak 'szeptembertől már Londonban járjon iskolába'. Jól hangzik.
- Következőleg Alexának szeretném átnyújtani, majd még Rékának és végül Gábornak. - sorolta fel a neveinket az angol tanár. - Ti mind megérdemlitek, hogy magunk ajánljuk meg nektek a pályázatot, hiszen mind a négyen tökéletesen teljesítetek angolból.
- Köszönjük szépen. - köszönte meg mindannyiunk nevében Edina. Leültünk a helyünkre, majd tanulmányozni kezdtük a papírokat, miközben a tanár megkérdezte a többieket, hogy lenne-e még valaki, aki szeretné megpályázni.
Már csak anyát kell majd rászednem, hogy beleegyezzen, ami nehéz lesz, hiszen egy hónapra nehezére esik elengedni, nemhogy szinte az örökkévalóságig.
- Órák után lesz megbeszélés még erről az egészről! - jelentette ki az ofő.

- Huh, idén még jobban bele kell húznunk a tanulásba! - lépett a padomhoz az LB-m.
- Az biztos! Viszont ha eddig sikerült jó eredményeket elérnünk, akkor most is menni fog! - mosolyogtam rá, majd felálltam és szorosan megöleltem őt.
- El tudod képzelni azt, hogy mi Londonban élünk?! Nem látogatók lennénk, hanem lakosok! - mondta hitetlenül.
- Uramisten, ha ez összejön! - hitetlenkedtem én is, majd belegondoltam, milyen jó dolgunk lenne ott. Ráadásul Niall-ékkel is többet találkozhatnánk.

***
- Örülök, hogy ilyen szép számban jelentetek meg ezen a megbeszélésen! - nézett körbe mosolyogva Mr. Buster. - Szeretném átadni a szót az igazgató úrnak, aki részletesen beszámol a pályázatról.
Az igazgató előre lépett, majd miután kedvesen köszöntött mindenkit, belekezdett a mondandójába.
Elmondta, hogy a félévi jegyeinket és a májusban történő felvételi vizsgák eredményeit fogják szemelé venni. Legalább 75%-ra meg kell írni a teszteket. Akit felvesznek a következő két éven Londonban fog tanulni, de félévenként haza kell jönni vizsgázni szlovák nyelvből és Szlovákia történelméből. Az angol iskola biztosít tanárokat erre is, akik majd gyakorolnak velük.
Ez mind nagyon jól hangzik, viszont a szüleimet nehéz lesz meggyőzni!

***
- Anyu, apu! Beszélhetünk?! - kezdtem bele egyből, amikor hazaértem.
- Úristen, mi történt?! Mit tettél?! Niall volt?! - pattant fel a székről apa idegesen. Kérdőn néztem felé.
- Semmit sem tettem, és Niall még csak itt sincs! Nyugi! - mosolyogtam rá.
- Akkor jó! Már megijedtem! Akkor mit szeretnél?! - váltott nyugodt üzemmódra, aztán kedvesen nézett rám.
Anya csak csendben fürkészett.
Lassan kihalásztam a táskámból a pályázati papírokat, majd letettem az asztalra.
- Mi ez? - kérdezték szinte egyszerre.
- Ezekről lenne szó, de had mondjam el, oké?! - néztem végig rajtuk. Ők csak bólintottak.
- Szóval, a suli meghirdetettt egy pályázatot, miszerint harmadiktól már Londonban tanulhatok,... - Itt anya szeme elkerekedett. - ...ha jó átlaggal végzek fél évkor és megírom a felvételiket az angol suliba legalább 75%-ra. A tanárok maguk ajánlottak be, hogy szerintük jelentkezhetnék! Csak arra kérlek titeket, hogy kíméletesek legyetek velem! Tudom anya, hogy nehéz lenne elengedned olyan messzire úgy, hogy szinte az örökkévalóságig, de gondoljatok bele, hogy nekem ez mekkora lehetőség! Ígyis Britanniába vágyom, miért hagynám ki?! - magyaráztam el nekik.
A szüleim pár percig csak csendben figyeltek. Apa a papír, anya és köztem kapkodta a tekintetét.
- Nézd, Alexa, két év nagyon sok idő! Azonkívül, Niall ott él! Én féltelek tőle, mert... - kezdett bele apa, mire én a szavába vágtam.
- De mit ártott ő neked, apa?! Bántott engem akár egyszer is?! Erőszakos volt velem?! Nem! - dühödtem fel, mert már megint ott tartottunk, hogy Niallt szidja.
- Ne emeld fel a hangod! - ordított rám. - Velem te nem fogsz így beszélni! - jött felém. Kezével már mérte a pofont.
- Ne merd megütni! - kiáltott rá anya. - Ő csak megvédte a barátját! Jogában áll! Amúgy sem tett semmit szegény srác, hogy mindig őt hibáztasd bármiért! Már mindketten unjuk, hogy mindig azzal jösz, hogy félted Niall-től. Alexa és Niall is tudja, mit tesznek! Tudják, mit szabad és mit nem! Értsd már meg! - kelt a védelmünkre anya. - Kicsim, menj a szobádba, amíg megbeszéljük ezt. - intett a kezével.
Lehajtott fejjel kullogtam be a szobámba. Tele voltam bizonytalansággal, szomorúsággal, csalódással és dühhel. Nem tudtam, hogy most mi lesz. Londonban tanulok majd tovább?!