66. fejezet: Valentin-nap (1)

Sziasztok. :) Megérkezett az új rész. :D Késtem vele egy picit, de tegnapelőtt egyáltalán nem volt kedvem írni, így tegnap írtam meg egy papírra, amiről ma másoltam át gépre. Elég rövid lett.. És tudom, izgi és jó részt ígértem, de úgy tűnik az a következőben lesz. ;) Azért remélem tetszeni fog mindenkinek a rész. Örülök, hogy már 13-an szavaztatok és minden az igenre. Természetesen még várom továbbra is a szavazatokat. Elárulom, hogy az első évad a 70. fejezettel fog befejeződni, utána lesz egy rövidebb 'szünet', ugyanis tervezek a 2. évadhoz egy trailert. Bár még nem biztos, de számítsatok a videóra. :))
Továbbra is várom a kommentjeiteket és az újabb feliratkozókat! Jó olvasást!
A blog hivatalos Facebook-oldala: When love is strong
Köröm tutorialokkal foglalkozó blogom: Nails by Stel Ce
-------------------------------------------------------------------------------------
Ma van Valentin-nap, a szerelmesek napja. Gyorsan elrepült az idő szeptembertől fogva. A Karácsony is kellemesen telt el. A Szilvesztert és az Újévet Niallel töltöttem. A mai napról nem tudok semmit sem, hogy ma rá-e ér és együtt-e töltsük ezt a szép napot.
Már egy csomó gyakorláson meg egyében túl vagyunk a pályázattal kapcsolatban. Mondjuk még van két és fél hónapunk a felvételikig. Minden nap gőzerővel gyakorlunk a suliban és miután hazaérünk, otthon is. Niall és Josh egyáltalán nem tud semmiről. Meglepetésnek szánjuk nekik. Bár még messze van, de már azt is tudom, mit kap majd Niall tőlem születésnapjára.
Ma is ugyanúgy telt a nap. Suli, tanulás, szünetek, pár kérdés néhány lánytól, hogy mi van Niallel, beszélgetések, majd hazasétálás és otthon tanulás.
Anya négyóra körül kiment sétálni Dáviddal, apa mint mindig, most is munkában volt. Épp a pályázatos papíromat nézegettem, amikor csengettek. Miután kisétáltam az előszobába, beleszóltam a kaputelefonba. Egy ismerős hang szólt bele. Természetesen beengedtem. Számítottam rá, hogy jönni fog.
- Boldog Valentin-napot, Kincsem! - mosolygott rám egy nagy csokor vörös rózsa mögül a szöszi.
- Uramisten, de gyönyörű! - örültem meg. - Köszönöm. - vettem el tőle, majd hosszasan megcsókoltam.
- Gyorsan öltözz át, ha kell vagy szeretnél! - jelentette ki, miután elváltunk.
- Miért? - néztem rá kérdőn.
- Mert egy elég szép helyre viszlek ma. - adta meg a választ egy rövid gondolkodás után.
- Óó.. Akkor pár perc és indulhatunk. Addig tedd bele a rózsákat egy vázába, légyszi'. - futottam be a szobámba. Egész idő alatt, amíg készülődtem, azon járt az eszem, hogy vajon hol lehet az a bizonyos 'szép hely'.
Gyorsan bezártam az ajtót, majd kézenfogva kivonultunk a lépcsőház előtti parkolóba. Beszálltunk egy taxiba, ami már ott várt ránk.
- Hova megyünk? És hogy-hogy nem a saját kocsiddal jöttél? - tettem fel neki kérdéseimet.
- Most Pozsonyba tartunk. - felelte. Nos, nem ilyen válaszra vártam, de ez is megteszi. Legalább tudom, hova megyünk.
Meglepődtem, amikor a taxi a pozsonyi reptérnél állt meg. Niall kifizette az utat, majd bementünk az épületbe. Az ott dolgozók már várták érkezésünket. Egy csinos, szőke lány tartott felénk. Zöldes szemeivel felmérte Niallt, majd egy ezer wattos mosollyal az arcán köszöntötte is. Ő kísért ki minket a repülőgéphez.
Fellépkedtünk a gépbe vezető lépcsőn, nagy örömöre, most már a szőke lány nélkül.
- Megtudhatom, hogy mégis hova utazunk? - kérdeztem Nialltől, amikor leültünk egymás mellé. Csak mi ketten és egy stewardess voltunk a gépen.
- Nyugalom! Majd megtudod, amikor odaérünk! - titokzatoskodott.
- Utálom, amikor nem mondasz el valamit, engem meg furdal a kíváncsiság! - fontam össze magam előtt a két karomat. Niall csak kuncogott egyet.
- Kikértelek holnapra suliból. - szólalt meg pár perc múlva.
- Mi? - kerekedett el a szemem, ugyanis holnap egy újabb megbeszélés lesz a pályázattal kapcsolatban. Na, ne! Ez így nagyon nem jó!
- Elmegyek wc-re.. - mondtam halkan, majd felkeltem az ülésről és kisétáltam az illemhelyre.
Gyorsan tárcsáztam Réka számát.
- Réka! - szóltam bele idegesen a készülékbe, amikor meghallottam a vonal másik végén az LB-m vékonyka hangját.
- Szia, Lexa! - köszönt kedvesen.
- Úton vagyok az Isten tudja hova Niallel egy repülővel. Kikért holnapra a suliból, de holnap megbeszélés lesz, amit nem halaszthatok el, mert még alá is kell majd már írni a papírokat, meg haza is küldenek néhányat a szüleinknek! Most mi a francot csináljak?! - pánikoltam be egyre jobban.
- Rendben, akkor most ezt lassan, értelmesen kérném! - mondta a lehető legnyugodtabban.
- Réka! Ez nem vicc! - figyelmeztettem.
- Oké. Bocsi. Hova mentek?
- Nem tudom. Nem mondja meg, pedig már jópárszor megkérdeztem. - feleltem kétségbeesetten.
- Hát, az jó.. Ha holnapra kikért, akkor akkorra is van valami terve, vagy gondolom aznap jöttök haza. - gondolkodott hangosan.
- Jé, ha te nem mondod, nem is gondoltam volna! - mondtam cinikusan.
- Na, szóval. Mivel holnap nem jösz suliba, akkor majd én aláírok helyetted meg elkérem a papírjaidat. És tatatatammm.. Probléma megoldva! - magyarázta el tervét.
- Biztos, hogy oké lesz így?! - bizonytalankodtam.
- Biztos! Nyugi! Inkább élvezd a Valentin-napot a barátoddal, aki egy csodálatos ember! - nyugtatgatott a 'csodálatos embert' angolul ír akcentussal kihangsúlyozva. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Rám gondoltál?! - hallottam a háttérből Josh hangját.
- Perszehogy. - biztosította őt Réka.
- Na, azért! Én is így gondoltam! - elégedett meg.
Rékával mindketten elnevettük magunkat.
- Ti is érezzétek ám jól magatokat! - köszöntem el tőlük angolul, hogy Josh is értse, majd kinyomtam a telefont.
Írtam még egy gyors sms-t anyának is, hogy ne ijedjen meg, nem tűntem el. Alig fél perc múlva jött a válasz: 'Nyugi! Tudok mindenről! Érezzétek jól magatokat! Apáddal meg majd lerendezem a dolgokat!'. Hmm, ezekszerint anya tud és gondolom tudott is mindenről, vagyis őt beavatta a terveibe a szöszi..?!