67. fejezet: Valentin nap (2)

Sziasztok. :)
Megérkezett az új rész. Remélem vártátok már és mindannyiótoknak tetszeni fog!
Papíron négy és fél A4-es oldalra jött ki, így átírva gépre, viszont már nem is tűnik olyan hosszúnak. A tegnapi BSE klipp csodálatos lett! Imádom! Egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne hallgassam vagy nézzem minden egyes pillanatban! Még van pár óránk, hogy rekordot döntsünk, úgyhogy hajrá! :)
Ma pedig újabb "ünnepnap' van, ugyanis amint tudjátok ma 3 éves a banda. Happy third anniversary One Direction!!!
Most így ennyi lenne. Jó olvasást! :)
A blog hivatalos FB-oldala: When love is strong
Köröm tutorialokkal foglalkozó blogom: Nails by Stel Ce
-------------------------------------------------------------------------------------
Kb. másfél óra alatt értünk oda Niall kijelölt úticéljához.
- Szeretném bekötni a szemed. - szólt, miközben a gép már landolt.
- Rendben. - mosolyogtam rá.
Niall kihúzott a dzsekije zsebéből egy fekete sálat. Háttal fordultam neki, hogy rá tudja kötni a fejemre. A kezemmel ráigazítottam a szememre, majd a szöszi hátul megkötötte.
- Látsz valamit? - kérdezte meg a biztonság kedvéért.
- Nem. - feleltem.
- Rendben, akkor indulhatunk. - mondta, majd abban a pillanatban felkapott a kezébe.
Lassan lelépkedett a lépcsőkön, aztán végig vitt a reptéren. Ezután elvesztettem a fonalat.
- Fura semmit sem látni... - mondtam halkan.
- Nemsokára odaérünk és újra láthatsz. - "nyugtatgatott".
- Okés. - bólintottam.
Végülis én kényelmesen elvoltam, hiszen Niall cipelt és semmit sem kellett csinálnom, csak a nyakát körülfonva várni, hogy odaérjünk.
Alig tíz perc múlva a szöszi lassan letett a földre.
- Itt is vagyunk. - állt mögém, majd kibontotta a sálat és leszedte rólam. Gondolom visszatette a zsebébe.
Pislogtam párat, aztán amikor feltárult előttem, hogy hol vagyunk kitátott szájjal bámultam. Az Eiffel-torony állt előttem teljes egészében.

Könnyes szemekkel fordultam Niallhöz, aki mögöttem ácsorgott.
- Ez csodálatos! - néztem bele gyönyörű kék szemeibe. Elmosolyodott.
- Számomra te sokkal csodálatosabb vagy! - mondta halkan, mire én lábujjhegyre állva lassan körülfontam a nyakát, majd gyengéden megcsókoltam.
- Mindig is szerettem volna eljönni ide azzal, akit szeretek. - néztem újra a szemébe.
- Tudom. Én is. - mosolygott. - Ez lenne az én ajándékom neked Valentin-napra. - mondta büszkén. - Josh és Harry is küldött külön-külön nekünk ajándékot. - folytatta, majd belenyúlt a zsebébe. Előkapta pénztárcáját, aztán két kis zacskót szedett ki belőle.
- Nos, egy Harrytől és egy Joshtól. - fogta a kezében őket, mint két kártyalapot.
- Nem csalódtam bennük,... - nevettem, mikor jobban szemügyre vettem, hogy mik is azok. Na igen, két kicsi óvszeres zacskó. - ...de még nem lesz rájuk szükség... - toltam el picit Niall kezét. - Ha nem baj.. - tettem hozzá.
- Perszehogy, nem baj..., csak gondoltam elhozom megmutatni, hogy lásd milyen kedvesek, hogy ilyen hasznos ajándékokkal lepnek meg minket. - humorizált, bár hangja kicsit csalódott volt. Megértem őt.
- Azért kértelek ki holnapra a suliból, mert itt éjszakázunk majd egy hotelben és csak holnap megyünk vissza Szlovákiába. Ha apukádnak nem gond, akkor maradnék majd pár napra. - magyarázta.
- Majd én elintézem, hogy ne legyen neki gond. - kacsintottam rá. Ő csak mosolygott.
Körbejártuk egész Párizst. Voltunk fent az Eiffel-torony tetején, a Notre Dame-ban és még a Diadalívnél is.
Vettem (Niall pénzéből, majd visszafizetem neki) egy szuvenírt haza anyáéknak és egy plüss állatkát Dávidnak.
Este nyolc körül estünk be a hotelszobánkba.
- Lemennél légyszi' a konyhára és hoznál egy kis sütit? - kért meg.
- Persze, de én nem tudok franciául. - néztem kicsit furán.
- Értenek angolul.
- Ja, okés. Milyen sütit hozzak?
- Mindegy. Rád bízom.
Elindultam a lifthez. Ott összeakadtam néhány directionerrel, akik valamilyen csoda által totál elvoltak ragadtatva attól, hogy találkoztak velem. Csináltam mindegyikőjükkel egy-egy képet, majd autogramot is adtam nekik.
A lift csak jó tíz perc múlva érkezett meg, mert állandóan elhívták. Miután sikerült beszállnom, a lifttel együtt elhívtak vagy ötször. Nagy nehezen lejutottam a konyhára. Ott nem tudtam sehogy sem sütit kérni, ugyanis nem tudtak vagy nem akartak megszólalni angolul. Kb. 15 perc próbálkozás után feladtam, majd fogtam magam és visszaindultam a szobára. A liftnél megintcsak sok bonyolódás volt. Kissé fáradtan estem be a hotelszobába. Mikor beléptem, az egész szobát sötétség borította. Először azt hittem, Niall elment aludni. Rálestem az ágyra, de az üres volt.
- Niall?! - kiáltottam, hátha kapok választ, hogy mégis itt-e van a szobában. Nem jött válasz... Kezdtem megijedni, hogy valami baj történt vele.
A fürdőszobaajtóra pillantottam. Egy kis nyílásra volt nyitva és gyenge fény szűrődött ki onnan. Kijjebb tártam, majd beléptem.
Gyönörű látvány fogadott. Niall a kád mellett állt. Onnan mosolygott rám. A kád gyönyörűen körbe volt rakva kis gyertyákkal és mécsesekkel. A vízbe rózsaszirmok voltak dobálva. Minden olyan volt, akár egy mesében.

Közelebb léptem a szöszihez, amjd lábujjhegyre állva megcsókoltam. Ujjaimat hátul a hajába vezettem.
- Szeretlek! - suttogta.
- Én is. - csókoltam meg újra. - Ez annyira szép és romantikus! - néztem a kádra. Niall megint csak mosolygott.
- Vettem, pontosabban vetettem neked egy bikinit, hogy ki is tudjuk használni a pezsgőfürdőt. - nyújtotta felém az apró ruhadarabokat, amik egy-egy kis vállfán lógtak.
- Köszönöm. - vettem el tőle.
Kisétáltam a "hálószobába", majd magamra vettem a bikinit. Hajamat egy kontyba fogtam.
Picit szégyenlősen tértem vissza a fürdőszobába.
- Mm... - morgott egy elismerően a szöszi.
Elmosolyodtam. A fejem biztosan piros volt.
Lassan beleléptem a kádba, utánam Niall is. Amíg én a hálóban öltöztem, addig ő is a fürdőben.
Leültünk, amjd összebújtunk.
- Még mennyi meglepetést fogok kapni ma? - kérdeztem huncutul.
- Hmm... Nem tudom.. - felelte rejtélyesen.
- Tőlem nem is kaptál semmit. - mondtam szomorúan.
- Nem baj! - simította meg kezével a derekamat. - Nekem az is elég, hogy itt vagy velem és kitartasz mellettem, ami nem könnyű!
- Majd nemsokára kárpótollak! - jutott eszembe jövőbeli tervem.
- Hogyan? - tudakolózott.
- Miért mondanám el?! - titokzatoskodtam.
- Mert akkor megcsikizlek! - fenyegetőzött.
- Én meg akkor haza szökök! - mondtam amolyan 'na, ehhez mit szólsz?!' hangsúlyban.
- Hupsz. Azt hiszem, akkor inkább várok..!
- Azt jól teszed! - fordultam felé.
Lábaimmal körülfontam a derekát, ő pedig az enyémet a karjaival. Egymás arcát fürkésztük.
- Hiányoztál ám! - suttogta.
- Te is nekem! - suttogtam én is. Amúgy elég sokat kell majd tanulnom.
- Rendben. Nem gond. Miattam ne hanyagold el a leckéidet! - mondta megértően.
- Nem áll szándékomban! Kihat a jövőmre vagy inkább a mi jövőnkre! - mosolyogtam. Niall nem is sejti, mire gondolok.
Pár percig csendben néztük egymást, majd mivel már vagy fél órája a kádban csücsültünk, úgy döntöttünk, kiszállunk és elmegyünk aludni.