Már január van. Reggel félkilenckor ébredtem. Ez az utolsó hét a szünetből.
Kimentem a konyhába, ahol apa és anya beszélgetett.
- Jó reggelt, kicsim!
- Jó reggelt! - néztem rájuk álmosan.
- Délután háromkor megyünk apáddal színházba, vagyis egyedül leszel itthon. Körülbelül este hétkor érünk haza.
- Oké.
- Tudod a szabályokat?! Nem engedsz be senkit, mert.. - kezdte anya, de én a szavába vágtam.
- .., mert lehet, hogy valami csaló az, aki ki akar rabolni. - folytattam unottan. Anya szigorúan nézett rám.
Megfogtam a kezembe a tányért, amire ráraktam két szendvicset, és bementem a szobámba..
*Délután három körül*
- Rendben, jó legyél! Ha ki akarsz menni, hívj fel! - mondta anya utoljára, majd kilépett az ajtón, utána pedig apa.
- Oké. Nem lesz gond! - mondtam oda fáradtan.
Végre elmentek! Enyém a ház! Ez az!!
Befutottam a szombámba, bekapcsoltam a laptopot és jó hangosan zenét hallgattam.
- Igen? - kérdeztem.
- Niall vagyok. - hallottam Niall hangját. Honnan tudja a lakcímem?!
- Óó...... oké, gyere be! - nyomtam meg a gombot, hogy betudjon jönni.
- Szia! - mosolygott rám az ajtóban, aztán megölelt.
- Szia! - mosolyogtam én is. Ezután bementünk a szobámba. Niall levágta magát a kanapéra és körbenézett a szobámban. Megakadt a szeme a szobám egyik sarkában heverő gitáron.
- Te tudsz gitározni? - kérdezte csodálkozva.
- Nem... csak.. megakartam tanulni, de amikor elkezdtem volna lebetegedett a tanárom és újat kellett volna keresnem, de arra se időm, se kedvem nem volt..
- Áá.... akkor azthiszem jó helyen járok!
- Mi?! Miért..? - csodálkoztam.
- Mert mostantól én leszek a tanárod! Megtanítalak gitározni! - jelentette ki magabiztosan.
- Rendben tanár úr. - viccelődtem, mire mindketten elnevettük magunkat.
- Szóval először gitározok egyet, aztán megtanítom, hogy kell.
- Oké. Niall a Little Things-et gitározta, de olyan gyönyörűen, ahogy azt még soha nem hallottam.. Miközben őt figyeltem azon gondolkodtam, hogy hogy lehet valaki ennyi helyes és tökéletes. Fehér póló és fekete nadrág volt rajta. Haja szokásosan felvolt zselézve, ami nagyon jól áll neki... és a mosolya, nos, fogszabályzója kisfiússá teszi, amitől még cukibb. Az ír akcentusa is nagyon aranyos..
- Hahóó..., Alexa! Figyelsz te rám?! - integetett a szemem előtt, mert eléggé elbambultam.
- Mi? Ja, persze. - nevettem.
-Oké, szóval... lefogod ezt a húrt, aztán ezt.... - kezdte meg "első óráját" Niall.
Félóra után eléggé belefáradtam.
- Figyelj, nem beszélgetünk most egy kicsit?! - néztem rá Niall-re.
- De, beszélgethetünk. - tette le maga mellé a gitárt.
- Honnan szerezted meg a lakcímem? - tértem a lényegre, mert leginkább ez érdekelt.
- Mondjuk úgy, hogy vannak forrásaim. - titokzatoskodott.- Hány éves is vagy? -kérdezte.
- 15 leszek.
- Aha. - mondta egy "laza" mosollyal.
- Te 19 vagy. - mondtam.
- Ja. - nézett rám.
- Hogy vannak a többiek? - érdeklődtem.
- Jól. Majd egyszer szeretnének megismerni téged. - mosolygott. - Leginkább Harry. - tette hozzá nevetve, mire én is elnevettem magam.
- Hát, ha elutaznak ide..
- Vagy te oda.. hozzánk..
- Szerintem az most még nem fog menni..
- Miért?
- Anya tuti nem engedne el! Hisz Pozsonyba se engedett.. - mondtam szomorúan.
- Jajj, már.. - ült át mellém, majd átkarolt. - Akkor majd mi jövünk ide. - mosolygott.
- Hmm... az jó lenne. - mosolyogtam én is, aztán Niallal mindketten felfigyeltünk arra, hogy hallottuk az ajtózár kattanását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése