1. fejezet: Találkozás

Hali! Meghoztam az első fejezetet. :) Remélem tetszik. :))

Reggel fél tízkor keltem fel, mivel szombat van. Megreggeliztem, felöltöztem, felnéztem 
twitterre is, de hamar meguntam.. Elhatároztam, hogy elmegyek a városba és beülök egy cukrászdába. Alig voltak vagy hárman, leültem egy asztalhoz és vártam, hogy odajöjjön a pincér felírni mit kérek. Amikor odajött csak egy forrócsokit kértem (kedvencem az ilyen hidegben). Hallottam, hogy nyitódik a cukrászda ajtaja, de nem láttam ki jött be, mivel az ajtónak háttal ültem az ablak felé nézve. Gyönyörű volt a kilátás a második emeletről. Miután megittam a forrócsokim, felálltam az asztaltól és elindultam a pulthoz kifizetni azt. Még várnom kellett pár percet mert voltak előttem. Egy fiatal srác lehetett, bár az arcát nem láttam, stílusáról megállapítottam, hogy alig lehet tizennyolc. Amikor végzett, mgefordult, de nem számított rá, hogy ott állok és a kezében lévő kávé mind rám ömlött. Borzasztó kellemetlen volt, nagyon dühös is lettem.

- Miért nem lehet vigyázni?! - kiabáltam.

- Nagyon sajnálom! Nem számítottam rá, hogy van valaki mögöttem! - mondta a srác megbánó hangon.. kicsit ismerős volt a hangja, de nemtudom honnan.
- Jó, mindegy! A kabátomnak már annyit, az biztos! - fújtattam tovább, majd gyorsan odaadtam a pénzt a pénztárosnak a forrócsokiért. - Köszönöm, a visszajárót nem kérem! Viszlát. - köszöntem el tőle és kiviharzottam a cukrászdából. 
Amíg a liftet vártam azon járt az eszem, hogy miért volt olyan ismerős a srác hangja.., de egyben dühös voltam nagyon, mert az egész városon úgy kell majd végigsétálnom, hogy  tiszta kávé vagyok..! Amikor kiértem az épületből, megint meghallottam a srác hangját, egyre közelebbről jött.
- Hé, várj meg! Légyszi! - ezt kiabálta.
- Mi az?! - fordultam meg dühösen, aztán nem hittem a szememnek, hogy ki állt előttem.. Niall Horan volt az, testközelből! Kicsit megenyhültem, azthiszem.
- Sajnálom, hogy leöntöttelek! Figyelmetlen voltam! - nézett a szemeimbe, gyönyörű kék szemeivel.
- Oké. Semmi baj, de a kabátom eléggé tönkerement! - mondtam csalódottan. - DE TE NIALL HORAN VAGY!!!! - mondtam hitetlenül. - Úristen! El sem hiszem! Imádom a One Direction-t! - rajongtam körül.
- Örülök, hogy legalább egy rajongóval is találkoztam. - mondta mosolyogva, de kicsit furán nézve rám.
- Óóó.... sajnálom, ha kicsit túl lelkes voltam vagy valami.. csak.. - vettem észre magam - nagyon szeretlek titeket és olyan hihetetlen, hogy itt állsz előttem..!
- Á.. már hozzászoktam. - nevetett. - Egyébként, hogy hívnak?
- Szeiler Alexa vagyok.
- Alexa. Hmm.. szép név. - mosolygott rám.
- Őő... köszi.. - mosolyogtam vissza rá.- Amúgy, hogy hogy itt vagy? Mármint nem mintha baj lenne vagy valami, de Komárom egy kisváros, ahova nemigen járnak világsztárok..!
- Mondjuk ezt véletlen szerencsének. 
- A többiek is itt vannak?
- Nem, nincsenek. De holnap ők is jönnek, mert aztán lesz egy koncertünk Pozsonyban, de ott nem volt üres hotelszoba, ezért itt vagyok. 
Miközben Niall beszélt megszólalt a telefonom. Niall mosolyogva nézte ahogy felvettem, mert a Little Things a csengőhangom. Anya hívott, hogy merre járok már. 
- Most haza kell mennem. - mondtam Niall-nek, amikor letettem a telefont.
- Oké. - nézett rám. Örülök, hogy megismertelek. Elkérhetem a telefonszámod?! Bocsi, ha túl gyors vagyok.. 
- Persze. Beírom a telefonodba. - mondtam, miközben Niall a kezembe nyomta BlackBerry-jét. Miután beütöttem a számom és hozzáírtam a nevem, visszaadtam Niall-nek a telefont.
- Huh. Köszi. Eljösz majd a koncertre? - kérdezte.
- Nemtudom. Nem hiszem, hogy anya megengedné. - mondtam szomorúan.
- Azért próbáld majd meggyőzni. Jó lenne még látni.. - mondta mosolyogva, majd megölelt és elment. Én csak álltam ott megsemmisülve, mert egyszerűen nemtudtam elhinni, azokat, amiket láttam és hallottam.. Most kezdett eljutni a tudatomig, hogy én, Alexa Szeiler, Niall Horan-nel beszélgettem, elkérte a telefonszámom, azt mondta jó lenne még látni és, hogy megölelt. Egész hazáig csak ezen gondolkodtam..