II. évad - 7. fejezet: Hasznos beismerés

Sziasztok. :)
Sokat késve, de hoztam egy rövidebb, mégis elég tartalmas részt. Valószínűleg a következő már hosszabb lesz.
Remélem tetszeni fog nektek. Várok néhány komit a részre, hogy megtudjam nektek hogy tetszett ez a rész.
Ha gondoljátok nyugodtan feliratkozhattok a blogra és csatlakozhattok a Facebook csoportba.
Jó olvasást és kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! :)
FB-csoport: ~When love is strong~
ZENE
--------------------------------------------------------------------------
Kereken egy hete, hogy Niall itt járt. Mindennapjaimat aláfestette a hiánya. Talán nem kellett volna elküldenem. Megbeszélhettük volna a dolgokat, viszont a harag és a szinte már gyűlölet felmúlta az érzéseimet.
Épp anyukám ebédre főzött levesét kevergettem, amikor megszólalt a telefonom. Réka neve villogott a kijelzőn. Nem volt kedvem még az LB-mhez sem, ezért csak félretettem a készüléket. A csörgés abbamaradt, majd alig fél perc múlva érkezett egy üzenetem. Gondoltam ezt megnézem. Természetesen Réka írta. Ez állt benne: 'Megtisztelnél, ha felvennéd a telódat! FONTOS dologról kell beszélnem veled!'.
Elgondolkodtatott, hogy vajon mi lehet olyan fontos.
- Anyukám, beszélnem kell Rékával... - pattantam fel az asztaltól.
- De hiszen nem is ettél! - nézett fel rám.
Csak vállat vontam, majd már el is tűntem a szobámba. Tárcsáztam az LB-m számát. Szinte ki sem csörgött, mire ő felvette.
- Lexa! - szólt idegesen.
- Hűha... Mi ilyen sürgős? - viccelődtem.
- Öhm... A Halloween buliról lenne szó... - kezdett bele. - Akkor éjjel nem csak közted és Niall között, hanem köztem és Josh között is történt egy-két dolog...
Felvontam szemöldököm. Megrémisztett ez a lány.
- Csaknem te is ...... - majdnem kimondtam, de Réka közbevágott.
- Neem... - ellenkezett.
- Akkor meg mi van? - huppantam le a kanapéra.
- Az a fehérnemű, amit találtál az enyém volt nem valami sarkié... - magyarázta.
- Tessék? - bámultam magam elé értetlenül.
- Ti a mi lakásunkra mentetek, mi meg Niallébe, mivel Joshnak van oda bejárása.
Nyeltem egy nagyot.
- Ezekszerint... - kerekedtek el a szemeim, amikor leesett, hogy miről is van szó. - Niall nem csalt meg! Nem hazudott nekem! Én meg ostoba voltam, hogy nem hittem neki és elküldtem örökre. - lelkesedésem ekkorra megint elmúlt. Egyik szemem sírt, a másik nevetett.
- El kell mennem hozzá! - pattantam fel, mintha egy puskagolyóból lőttek volna ki.
- Ja... Csak van itt egy olyan probléma, hogy már egy hete senki sem tud róla semmit. - amikor Réka ezt kimondta a szívem szakadt meg.
Pár perc kevésbé kínos csend következett, miközben az agyam megállás nélkül kattogott. Eszembe jutott az a hely, ami a szöszinek biztonságot ad, máris tudtam, mit kell tennem.
- Tudom, hol lehet... - mondtam a telefonba, majd ki is nyomtam.
Bepakoltam magamnak néhány dolgot, de csak a legfontosabbakat.
- Anya, apa... Nekem most el kell mennem! Később mindent elmondok! - nyomtam egy-egy puszit a szüleim, majd még Dávid fejére is.
Felkaptam a kocsikulcsomat az előszobában található kis szekrényről, majd kiviharzottam a lakásból. A parkolóban behuppantam az autómba. Elindítottam a motort és már úton is voltam úticélom felé.