II. évad - 11. fejezet: Aggodalmak

Sziasztok. :)
Elkészült a rész. Remélem vártátok és örültök neki! Számítok néhány kommentre. Sokat számítanak és jólesnek, szóval csak bátran. Csatlakozzatok a blog Facebook oldalához, hogy egyre többen legyünk, illetve iratkozzatok fel ide, ha érdekesnek találjátok a történetet!
Jó olvasást! :*
FB-oldal: ~ When love is strong ~
---------------------------------------------------------------------------
Reggel korán ébredtem. Niall mély álomba szenderülve szuszogott mellettem. Csendben figyeltem csodálatos és hibátlan arcát. Szemhéja itt-ott megremegett. Mosolyogva megsimítottam homlokára omló szőkés haját, majd fogtam magam és kikászálódtam a kényelmes meleg agyból. Elindultam a fürdőszoba felé, hogy elvégezzem reggeli teendőimet. A frissítő zuhany után Niall ruhásszekrényéhez léptem. Kénytelen voltam az ő ruhái közül választani valamit mára. Felkaptam magamra az egyik szürke melegítőnadrágját, hozzá pedig egy hosszúujjút. A hajamat egy konty keretében felkötöttem a fejem tetejére, ezután a tükör elé álltam. Majdnem felkacagtam hangosan a tükörképem láttán. Inkább kivonultam a hálóból és a konyhába lépkedtem, ahol főztem magamnak egy bögre forrócsokit, amit megspékeltem egy-két mályvacukorral a tetején.

Ezután helyet foglaltam a tévé előtti kanapén és betakaróztam az eddig ott heverő pokróccal.
A forró ital jót tett a még mindig néha begörcsölő alhasamnak.
- Tehát itt vagy - hallottam a szöszi hangját oldalról.
- Jó reggelt - mosolyogtam fel rá.
Megállt előttem, majd nyomott egy lágy puszit a homlokomra.
- Hadd jöjjek ide - furakodott be mellém a takaró alá.
- Gyere - döntöttem a fejem a vállára.
- Mikor ébredtél fel? - kérdezte halkan.
- Nem tudom, talán kb. fél órája - vontam vállat.
- És hogy vagy? - tett fel egy újabb kérdést.
- Jól, legalábbis már jobban - feleltem.
- Görcsölsz még? - érdeklődött.
- Néha, de most jót tett a forrócsoki - mosolyodtam el, majd felé nyújtottam a bögrémet, hogy kóstoljon bele. - Kérsz?
Elfogadta, így kezébe fogta a porcelán darabot. Kortyolt párat a forró édes italból.
- Fincsi - dícsérte meg.
Összebújva, de csendben néztük végig a filmet, amit csak úgy random érdekesnek találtam. Időközben Josh felhívta a szöszit, hogy átmehetnénk hozzájuk, mármint a Réka és én birtokunkban álló lakásra. Mivel mára nem volt semmi tervünk, hogy mit is csináljuk, ezért beleegyeztünk.
A film után mindketten felöltöztünk a kinti enyhébb téli időhöz megfelelően. Persze én mostmár a saját ruháimat kaptam magamra, amit Mullingar-ben is viseltem, hiszen nem volt semmi cuccom sem az ír manó lakásán.

Úgy döntöttünk, hogy sétálunk, elvégre nincs annyira messze az úticélunk. Hamar oda is értünk. Réka és Josh a nappaliban várt ránk.
- Na, fiatalok megérkeztetek? - lépkedett felénk bolondos barátunk.
- Meg - mosolyogtam rá, aztán megöleltem.
Ezután Rékához léptem.
- Jaj, csajszi - ölelt magához. - Sajnálom!
- Mit sajnálsz? - néztem a szemébe magyarázatra várva.
- Hogy miattam vagy pontosabban miattunk majdnem vége lett a már-már illegálisan tökéletes és őszinte kapcsolatotoknak - adott választ.
- Ugyan, ezért nem kell bocsánatot kérned! Nem tehetsz semmiről sem! - mosolyogtam rá kedvesen.
- Miről van szó? - lépett mellém Niall, akit nagyon is érdekelt, hogy mégis mit akar jelenti az, hogy Réka magukat hibáztatja a vitánkért.
- Már semmiről - fordultam felé.
- De engem érdekelne - fonta össze maga előtt két karját.
- Akkor ne érdekeljen - vontam vállat mosolyogva nézve rá.
- Ezért ne várj köszönetet! - mondta sunyisan.
- Nem állt szándékomban - vigyorogtam.
Niall magához rántott és szinte szorított a testéhez. Én apró tenyereimet a mellkasára tettem, miközben a szemébe néztem. Elmosolyodott, ahogy az arcomat fürkészte.
- Szeretlek - mondta halkan.
Válaszul ajkaimat az övére nyomtam, így kifejezve, hogy én is szeretem őt.
- De kis aranyosak vagytok - figyelt minket a kanapéról legjobb barátnőm.
Niall-el leültünk mellé. Ekkor tűnt fel, hogy Josh nincs sehol sem.
- Hová lett a barátod? - kérdezte a lánytól a szöszi.
- Majd megtudjátok - felelte sejtelmesen.
Ezután beszélgettünk még kicsit, aztán megérkezett Josh egy dobozzal a kezében.
- Itt a meglepi - lépett elénk, majd feltárta előttünk a doboz tartalmát.

Hat fánk volt benne, amik igenis étvágygerjesztőek voltak.
- Szerinted ennyi elég is lesz? - kérdeztem kicsit huncutkodva vele.
- Miért? - pillantgatott felváltva Niall-re, Rékára és rám.
- Mostanában annyit eszik, hogy még engem is leköröz - adott neki választ a szöszi nevetve.
Josh felvonta szemöldökét, de aztán nem firtatva tovább a témát leült a barátnője mellé és átkarolta.
A fánkokat tartalmazó dobozka az asztalra került. Beszélgetés közben mindenki tetszés szerint falatozott belőle. Én kettőt ettem, de szerintem még a duplája is lement volna, viszont nem akartam a többiek elől elenni.
Délután fél öt körül döntöttünk úgy, hogy inkább hazaindulunk. Előtte még átöltöztem és pakoltam néhány ruhát magamnak egy táskába, mert most egy ideig a szöszi lakásán fogok tartózkodni.
Elköszöntünk barátainktól, aztán útnak indultunk.
- Holnap elmegyünk a dokihoz - mondta Niall, amikor kiértünk az utcára.
- Oh ... öhm ... Oké - feleltem bizonytalanul.
- Félsz? - kérdezte.
- N-nem - dadogtam vékony hangon.
- Nem csapsz be! - fordított maga felé. - Nyugi! Nem lesz semmi baj! - nyugtatgatott.
- De mi van, ha valami baj van? Görcseim vannak, ami nem hiszem, hogy jó jel - hajtottam le a fejem szomorúan.
Féltam a babát! Magamat is, de valahogy a pici kis lényt odabent sokkal jobban! Ez meglepő még számomra is.
- Akármi is van hidd el, hogy mindent megteszek értetek! - ölelt magához szorosan.
Mielőtt továbbindultunk nyomott egy puszit a hajamra. Kéz a kézben sétáltunk tovább, amikor összefutottunk néhány rajongóval. Igazán kedvesek voltak még velem is, ami nagyon jólesett. Készítettek rólunk is képeket.
Több, mint fél órát velük töltöttünk, aztán elköszöntünk tőlük, mert már ideje volt hazamenni.